Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-21 / 259. szám

Párviadal

Proksza László felvétele

Családi irattárat keres egy kutató

Püspöki Nagy Péter pozsonyi történész a Csallóköz történelmét kutatja és eközben többször találkozott a Benefai Bacsók család nevével. A csallóközi Bacsók család leszármazottainak a tulajdonában egy értékes, 17—18. századi családi levéltár van. Bebizonyosodott, hogy a kutatás szálai Pécsre vezetnek, mert Bacsók Béla erdőtanácsos utódai feltehetően a városunkban élhetnek, 1932-ben szintén Pécsett dr. Nyakas Sarolta az egyik Bacsókról irt tanulmányt. Ezúton keresi a Bacsákok valamelyik utódját és dr. Nyakas Saroltát is, akik jelentkezhetnek akár személyesen vagy levélben pécsi barátjánál, Reuter Camilló helytörténetkutatónál. Címe: Petőfi utca 58. sz.

Mecsek, kora ősz

Á

rnyéka van a csendnek, oly sűrű. A fák nyúlánk törzsei között már megkapaszkodott a korai sötétség, párák mossák el a lombkoronák zegzugait, a szeptemberi éjszakába szen- _ derülő völgyek-hegyek hajlataiban felszabadultabban csobog a patak. A zajok már magyarázatra szorulnak, a fákról csepegő víz, az ágak halk recs- csenése, a sűrűből előlopakodó koppanások a még oly gyakorlott erdőjárót is megille- tődötté teszik.

A Királyra várunk. Az őszelő megmámorosodott szarvasbiká- jára, páratlanul szép hangját lessük, hogy előtörjön öblös torkából, hol fenségesen, hol ha- ragvóan, hol kihívóan bukdácsol szózata a fák között, legurul a dombok lejtőjén, átszalad a völgy ölén, vissz- hangosan továbbgörög a patak felett, mígnem a távolban, mint a száraz homokban a vízsugár: Én vagyok a Király!!!

A kuvikhangú estében furulyahangon feleselgetnek a tág szemű éji madarak. Valahol feljebb, ahonnan reccsenő ághangot hoz a köd: féltékenyen mozog az öreg ... Ha messziről egy fiatal bika bá- torkodó-kéregető hangját hallja, mérgesen mordul vissza, terelgeti teheneit, hol a gerinc egyik oldalára, hol a másikra. Talán vadászok lesik lépteit, tőle talán húsz méterre lapul valaki egy fatörzshöz, száz méterre már közeledik a vetély- törs, az öreg azonban csak a feleselgető kamasszal törődik. Akkorát böffent rekedten-mé- lyen, hogy egy pillanatra a baglyok is elbizonytalanodnak.

Mellettünk, talán harminc méterre tűnik elő egy eddig csendes bika. Jön lefelé a lejtőn, kerülgeti súlyos koronájával a fákat, felhevülten bele- beledöf az avarba, a levegőbe

szórja az esőtől elnehezült leveleket. Megáll az ösvényen, elnéz a másik irányába, a magnó surrogó hangjára gyanút fogva füleit felénk fordítja, némán figyel egy percig. Talán megriadna, talán — jut eszembe — nem tetszünk neki, és dobogó patákkal felénk jön, óm megszólal valahol egy másik- bika. A jövevény nyakát kinyújtja, a hang felé fordul, fejét kicsit felemeli, s torkából párafelhőket gomolyogtatva felzeng a mecseki erdők mélyhangú orgonája.

„Egy álom teljesülése — mondta Farkas János megyei fővadász -, hatalmas boldogság és kielégülés egy vadásznak, ha bőgés idején elejt egy szép bikát. . .”

Elhiszem. És hiszek abban is, hogy lehet jól és okosan csinálni a vadgazdálkodást. De amikor eldörren a puska, amikor a lövés hangja határt nem ismerőén rohan a vidék felett, amikor találva térdre rogy a Király, szemében a riadalom, a megrendültség fényeit az elmúlás pillanatai dermesztik homállyá, amikor az erdő elhallgat és percekig némán gyászolja koronáját földre ejtett királyát, akkor én is szomorúságot érzek. Meghalt... Egy orgonasíppal kevesebb, egy hanggal szegényebb az erdő, kifosztva a tavaszok és őszek, tmielyek felnevelték a Királyt, hogy egyszer, egy párás-ködös szürkületben hirdethesse: Én vagyok...

S

okáig, nagyon sokáig tart olyankor a csend. A hulló levelek szűn. ni nem akaró percegése hatlik először, azután egy felriadt madár neszezik, végül szólal meg a kuvik. Gyászos hangját még felveszem a magnóra.

Mészáros Attila

Mitől bosnyák a káposzta?

Basa söröző

n törökök fűszeresen főztek

Vendégcsalogató ínyencségek Szigetváron

A káposzta — közelebbről a töltött káposzta — attól bosnyák, hogy a töltelékbe rizs helyett kukoricát tesznek. Magyarul a „lófogút”, gondosan összedarálva, mondhatom: semmi idegen ize tőle a népszerű ételnek. Mindezt pedig tapasztalhatják az ínyencek Szigetváron, közvetlenül a vár mellett a napokban megnyílt sörözőben, amelynek elsősorban nem azért a neve Basa söröző, mert a törökök mérhetetlenül szerették volna a seritalt, hanem azért, mert itt minden vagy Zrínyihez, vagy a törökökhöz kötődik.

Ebből kiindulva az étlap dekoratőre is jóféle hurikat rajzolt a sörös- krigliből felszálló pára fodraiba. Ezen az egy görbe gondolaton túl semmi kivetnivalót nem találhatunk a helyi áfész kezelésében és a Pannónia Sörgyár támogatásával működő új létesítményben. Maga az épület kifejezetten szép, lévén a vár környéke természetvédelmi terület, akármit ide nem lehetett építeni. Az étteremben egyszerre csaknem 100 vendéget tudnak fogadni, nyáridőben ugyan- ennyien _ férnek el a kerthelyiségben.

— A törökök fűszeresen főztek —

mondja Bozsek József üzletvezető —, S' bizonyságul egy vaskos kötetben lapoz, ahol írva van: a kafta bárány- és ürühúsból készített, merészen ízesített étekféle. Ennek megfelelően került a Basa söröző étlapjára is, olyan választék közé, amelyről az itt dolgozók garantálni tudják, hogy a jövőben is mindig kapható lesz. Mint aiftilyen a már említett bosnyák káposzta és a tufbéki kafta, vagy a Basa nyársa és a sörkifli. Minden helyben készítve, az áfész által beszerzett nyersanyagokra építve.

Kivéve a sör. Erről — együttműködési megállapodás alapján — a Pannónia gondoskodik: a Szalonon kívül további ötféle minőségi sör soha nem fogyhat ki á hordókból, az italraktárból. Amiből nem következik, hogy az új üzlet évi 3 millió forintos forgalmát elsősorban az italfogyasztásra alapozták. Erről az elmúlt pár nap bevétele már bizonyságot is adott. Népszerűek az itt készült ételek, a török konyhához a tapasztaltak szerint jól értő Pető Imre szakácsot dicsérve.

M. A.

Fotó: Kopjár Géza

Bemutatkozik a motoroscsizma

Cipőújdonságok Bonyhádról

Bonyhádon idén 1 millió 560 ezer pár cipő készül — zömmel férfiak számára. A szociolista országokba — főként a Szovjetunióba — idér, 750 ezer pár lábbelit szállítanak, tőkés piacra pedig mintegy 130 ezer párét.

— Sok ez, vagy kevés? — kérdem Nikolov Tamástól, a gyár műszaki igazgatóhelyettesétől.

— Attól függ, honnan nézzük... 1975-ben vállalatunk

nem szocialista exportja az összes értékesítés 3,2 százaléka volt, aránya öt év múlva megháromszorozódott. És ami fontos: ezzel egyidejűleg a devizakitermelés gazdaságossága 30 százalékkal javult. Tavaly úgy gondoltuk, hogy 1981-ben valamivel több cipőt szállítunk tőkés vevőinknek — de nem így történt, maradtunk a 80-as szinten .. . Árviták voltak, vannak, viszont elhatároztuk: csak okkor adjuk oda a terméket, ha leg- clább az önköltségben nem okoz veszteséget.

A bonyhádiak ebben az esztendőben is átlagosan tíz százalékkal emelték a cipők árát. A legtöbb vevő elfogadta az áremelést, néhány partner azonban kötötte az ebet o karóhoz.

— Igyekszünk vásárlóink kedvébe járni — mondja az igazgatóhelyettes. — Az idei új modellek hatvan százalékát tőkés országok kereskedőinek mutattuk be, el próbálunk jutni a finn és o francia piacra is.

Három éve adtunk hírt arról, hogy egy NSZK cég licencének segítségével Bonyhádon megkezdték a kiváló minőségű, ragasztott talpú lábbelik gyártását. Ezek a lábbelik hamarosan megjelentek a hazai üzletekben — 1100—1300 forintos áron. A vállalat 50-100 ezer pár készítésére rendezkedett be, ám ilyen drágán alig fogy el több, mint 10 ezer pár. Ezért azután egykét hozzávalót kicseréltek — például bőrtalp helyett műanyagot használnak —, így a cipők valamelyest olcsóbbak lettek. Új

cikkükkel, a bokacsizmával remélhetőleg nem járnak így: egyelőre a tőkés piacon „járatják be", ugyanúgy, ahogy a díszített kovbojcsizmát. A Botond- sport azonban itthon „győzött”. A Bonyhádi Cipőgyár termékeire nem lehet panasz: idén a fogyasztói reklamáció az értékesített mennyiség 0,8 százalékát sem haladta meg.

Fejlesztés alatt áll a mokasz- szin-család, tagjai pilleköny- r.yűek, rugalmasak és divatosak lesznek — sikerre számítunk velük. Reméljük, jövőre már kínálni tudjuk a kereskedőknek.

A csaknem félmilliárd forint termelési érték záloga: lépést tartani a divattal. Ennek érdekében idén 150 új modellt mutattak be a bonyhádiak. Szerintük még mindig a sportos jellegű cipők uralják a piacot, s egy szűk rétegigényt elégítenek ki a luxus alkalmi lábbelik, azoz a divat jelenleg a két végletet favorizálja. Ezért — és mivel a hagyományos technológiával, varrottan készülő cipők eleve sportosabbak - a gyár igyekszik kényelmes, hétköznapi viselethez való lábbeliket készíteni: ilyenek a béleletlen, szellős ví- kendcipők és a szinte csak pántokból álló nyári szandálok.

A nemzetközi vásáron bemutatják új terméküket: a motoroscsizmát. Ilyet eddig az országban nem gyártottak. A divatnak sem fordít hátat o csizma, színes, jó vonalvezetésű, funkciójának megfelelő. Kiállítási standjukon minden számban a polcra teszik, aki akar, rendelhet belőlük - a BNV zárása után, hatvan napon belül postai utánvéttel szállítják. Ára körülbelül 1400 forint lesz.

T.

t,Magyar cigányok Pécsről”

DOMENICA 6

ore 21

ít>r«T>»nle lutt» 1* cNf dt Uft* rtn« «PP» HifQS» * SOgrtí

if* tiptcfc# Un

DOMENICA 6

így reklámozták egy olasz műsorfüzetben a Mecsek Táncegyüttest

Hírünk a világban

A Hortobágyon kívül is van Magyarország

Minden nemzetről él valamilyen kép az emberekben. Megszokott klisék ezek: a németek sörkertekben üldögélnek harmonikaszó és knédli mellett, az osztrákok tiroligatyában jódliznak a hegyoldalon, az olaszok mandolint pengetve gondoláz- nak fel s alá Velencében, a spanyolok halomra ölik a bikákat, a finnek éjjel-nappal szau- náznak és a fenyvesekben fut- károznak stb. Rólunk is kialakult egy kép, sajnos nem mindig olyan hízelgő, mint' sokan idehaza elképzelik. Puskás, a paprika, a csárda, a puszta és a csikósok emlegetése mellett nagyön gyakran megüti az ember fülét: cigányok . . .

Nem valami kellemes érzés, amikor külföldön odalépnek egy magyar táncegyüttes tagjához, és megkérdezik tőle, hogy miért nem piros kalapban ér, nadrágban táncolnak, mert ő úgy hallotta, hogy a magyarok ilyen ruhában járnak. Legutóbb Olaszországban tapasztalhatta a Mecsek Táncegyüttes, hogy milyen nagy lyukak vannak még az európai nemzetek egymásra vonatkozó ismereteiben. Az egyik kisvárosban a következő plakát hirdette érkezésüket: „Magyar cigányok Pécs városából!” És a műsorfüzet „szakszerűen" elmagyarázta, hogy a képen is látható hosszú szoknyás, gitáros, csörgődobos magyar cigányok menynyire muzikálisak, fajtájuk alapvető tulajdonsága a jó ritmus* érzék és a vérbő temoeramen- ■ tum ... Az öttagú kísérőzenekartól nem ritkán Liszt-rapszódiákat (?) kértek, a hanqszerbolt eladója cinkos mosollyal nyújtottu át a húrokat o „cigány- hegedűre”.

Tudatlanság? Hamis propaganda következménye ez a minket ugyancsak sértő ítélkezés? Bizonyára mindkettő szerepet játszik benne. De söpörjünk csak a magunk portáján. Nézzük meg, mit kínálunk, mit mutatunk be Magyarországból az idegennek még a 20. század utolsó ötödében is: hamis pusztai romantikát, dzsentrivilágot idéző magyar nótát, úri-murikra emlékeztető gulyáspartykat, népművészetnek kikiáltott kon- zum emléktárgyakat. Érdemes benézni egy hanglemezboltba: cigánynóta, magyarnóta, rezgőnyárfa, árvalányhaj. gyöngyöspárta, sej de ripityom mindig kopható, ezt viszi olasz, német, francia, ha „igazi” magyar zenét keres. Próbáljon meg népzenét vinni: egekét lemez közül válogathat, ha némelyik lelkiismeretes eladó felvilágosítja a nóta és a népdal különbözőségéről. Hivatásos — tehát legtöbbet utazó — táncegyütteseink repertoárján elszomorí- tóan nagy hangsúllyal szerepel mindig a giccs, amely a külföldi nézők sematikus ismereteit erősíti meg. Az utazási irodák sem gyakran maradnak le ebben a kétes értékű vetélkedésben. Egymást túllicitálva szervezik a betyártámadásokat, a bor- és paprikatúrákot, a cigányzenés mulatozásokat. Nem csoda, ha néha ugyancsak nehéz megmagyarázni a hazánkról érdeklődő külföldinek, hogy c Hortobágyon kívül létezik azért egy másik Magyarország is.

Havasi János

Öntudatos On?

Az öntudatos, független ember könnyebben veszi az akadályokat. Válaszoljon a kérdésekre, és eldől, elégedett lehet-e magával ezen a téren.

O Barátja (barátnője) két személyre szóló társasutazást nyer, így meghívja önt. Napfény, antik műkincsek, spagetti, tenger; egyszóval csupa Jó dolog. Hogy dönt?

Sajnos nem mehetek, otthon nélkülöznének. (A)

Óriási lehetőség, természetes, hogy megyek. Az otthoni dolgaim majdcsak elrendezem valahogyan. (Q

Ilyen hirtelen nem tudom elhatározni magam, ez az út hosszabb előkészítést igényel (B)

0 Egy kötetlen esti összejövetelre hívják men — legalább is a házigazda erről beszél. Amikor farmerban és ingben megérkezik, csodálkozva látja, hogy a többiek ünnepi ruhában pompáznak. Hogyan érzi magát? *

Elmondja, hogy miért ilyen sportosan öltözött, és a továbbiakban jól érzi magát. (C)

Kínosan érzi magát, és mielőbb távozik (A)

Kimérten viselkedik a házigazdával, aki ebbe a kellemetlen helyzetbe hozta. (B)

o Barátja (barátnője) színházba hívja, méghozzá egy modern, kissé szabados darabra. Mit szól a meghíváshoz?

Elmegyek, ha nem érdekel,az előadás, még mindig otthagyhatom. (C)

Nem sokat értek a modern színházhoz, csak kellemetlen helyzetbe hoznám magam. (A)

Csak klasszikus darabokat nézek

meg, a modern színház zavarba hoz. (B)

O Melyik szíht kedveli az alábbiak közül?

Aranysárga (B), szürke (A), piros (C).

0 Küllemre melyik férfi szimpati- kusabb önnek (illetve: küllemben melyikhez szeretne hasonlítani?)

Sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő, fémkeretes szemüveg, kicsit „csibészes” mosoly (A)

Öltözék az előbbiek szerint, őszülő halánték, szellemi kisugárzás. (B)

Kigombolt gallérú ing, a nyakban szines kendő, váltig érő haj, kreol bőr, villogó fehér fogsor. (C)

Értékelés: Minden „A” válasz 1 pont.

Minden „B” válasz 2 pont.

Minden ,,C” válasz 3 pont.

5 pontig: Túl kevés az önbizalma, holott számos jó tulójdonsággal rendelkezik, amit csak megfelelően kamatoztatni kéne. Túlságosan óvatos, ne féljen az „újításoktól”, sem a külsejét, sem a belső világát illetően.

6—10 pontig: Belső bizonytalansága sokkal nagyobb, mint ez viselkedéséből kitűnik. Ezért fellépésének biztonságán nem szükséges javítani, legyen inkább egy kicsit barátságosabb.

11—15 pontig: Öntudatos ember, annak minden előnyével. Gyakorlatias, határozott, az újdonságok iránt fogékony. Tudatában van értékeinek, nincs szüksége reklámra. Kritikus szemléletű, mindenben a minőségi érdekli csak.

Közreadja:

dr. Juhász Edit