Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-21 / 259. szám

Párviadal Proksza László felvétele Családi irattárat keres egy kutató Püspöki Nagy Péter pozsonyi történész a Csallóköz történelmét kutatja és eközben többször ta­lálkozott a Benefai Bacsók csa­lád nevével. A csallóközi Bacsók család leszármazottainak a tulaj­donában egy értékes, 17—18. szá­zadi családi levéltár van. Bebi­zonyosodott, hogy a kutatás szá­lai Pécsre vezetnek, mert Ba­csók Béla erdőtanácsos utódai feltehetően a városunkban él­hetnek, 1932-ben szintén Pécsett dr. Nyakas Sarolta az egyik Ba­csókról irt tanulmányt. Ezúton keresi a Bacsákok valamelyik utódját és dr. Nyakas Saroltát is, akik jelentkezhetnek akár szemé­lyesen vagy levélben pécsi ba­rátjánál, Reuter Camilló helytör­ténetkutatónál. Címe: Petőfi utca 58. sz. Mecsek, kora ősz Á rnyéka van a csend­nek, oly sűrű. A fák nyúlánk törzsei között már megkapaszkodott a korai sötétség, párák mossák el a lombkoronák zegzugait, a szeptemberi éjszakába szen- _ derülő völgyek-hegyek hajlatai­ban felszabadultabban csobog a patak. A zajok már magya­rázatra szorulnak, a fákról cse­pegő víz, az ágak halk recs- csenése, a sűrűből előlopako­dó koppanások a még oly gyakorlott erdőjárót is megille- tődötté teszik. A Királyra várunk. Az őszelő megmámorosodott szarvasbiká- jára, páratlanul szép hangját lessük, hogy előtörjön öblös tor­kából, hol fenségesen, hol ha- ragvóan, hol kihívóan bukdá­csol szózata a fák között, le­gurul a dombok lejtőjén, átszalad a völgy ölén, vissz- hangosan továbbgörög a patak felett, mígnem a távolban, mint a száraz homokban a vízsugár: Én vagyok a Király!!! A kuvikhangú estében fu­rulyahangon feleselgetnek a tág szemű éji madarak. Vala­hol feljebb, ahonnan reccsenő ághangot hoz a köd: féltéke­nyen mozog az öreg ... Ha messziről egy fiatal bika bá- torkodó-kéregető hangját hall­ja, mérgesen mordul vissza, terelgeti teheneit, hol a gerinc egyik oldalára, hol a másikra. Talán vadászok lesik lépteit, tőle talán húsz méterre lapul valaki egy fatörzshöz, száz méterre már közeledik a vetély- törs, az öreg azonban csak a feleselgető kamasszal törődik. Akkorát böffent rekedten-mé- lyen, hogy egy pillanatra a baglyok is elbizonytalanodnak. Mellettünk, talán harminc méterre tűnik elő egy eddig csendes bika. Jön lefelé a lej­tőn, kerülgeti súlyos koroná­jával a fákat, felhevülten bele- beledöf az avarba, a levegőbe szórja az esőtől elnehezült leveleket. Megáll az ösvényen, elnéz a másik irányába, a magnó surrogó hangjára gya­nút fogva füleit felénk fordítja, némán figyel egy percig. Talán megriadna, talán — jut eszem­be — nem tetszünk neki, és dobogó patákkal felénk jön, óm megszólal valahol egy má­sik- bika. A jövevény nyakát kinyújtja, a hang felé fordul, fejét kicsit felemeli, s torkából párafelhőket gomolyogtatva felzeng a mecseki erdők mély­hangú orgonája. „Egy álom teljesülése — mondta Farkas János megyei fővadász -, hatalmas boldog­ság és kielégülés egy vadász­nak, ha bőgés idején elejt egy szép bikát. . .” Elhiszem. És hiszek abban is, hogy lehet jól és okosan csi­nálni a vadgazdálkodást. De amikor eldörren a puska, ami­kor a lövés hangja határt nem ismerőén rohan a vidék felett, amikor találva térdre rogy a Király, szemében a riadalom, a megrendültség fényeit az el­múlás pillanatai dermesztik homállyá, amikor az erdő el­hallgat és percekig némán gyászolja koronáját földre ej­tett királyát, akkor én is szo­morúságot érzek. Meghalt... Egy orgonasíppal kevesebb, egy hanggal szegényebb az erdő, kifosztva a tavaszok és őszek, tmielyek felnevelték a Királyt, hogy egyszer, egy pá­rás-ködös szürkületben hirdet­hesse: Én vagyok... S okáig, nagyon sokáig tart olyankor a csend. A hulló levelek szűn. ni nem akaró percegése hatlik először, azután egy felriadt madár neszezik, végül szólal meg a kuvik. Gyászos hangját még felveszem a magnóra. Mészáros Attila Mitől bosnyák a káposzta? Basa söröző n törökök fűszeresen főztek Vendégcsalogató ínyencségek Szigetváron A káposzta — közelebbről a töl­tött káposzta — attól bosnyák, hogy a töltelékbe rizs helyett kukoricát tesznek. Magyarul a „lófogút”, gon­dosan összedarálva, mondhatom: semmi idegen ize tőle a népszerű ételnek. Mindezt pedig tapasztalhat­ják az ínyencek Szigetváron, közvetle­nül a vár mellett a napokban meg­nyílt sörözőben, amelynek elsősorban nem azért a neve Basa söröző, mert a törökök mérhetetlenül szerették vol­na a seritalt, hanem azért, mert itt minden vagy Zrínyihez, vagy a törö­kökhöz kötődik. Ebből kiindulva az étlap dekora­tőre is jóféle hurikat rajzolt a sörös- krigliből felszálló pára fodraiba. Ezen az egy görbe gondolaton túl semmi kivetnivalót nem találhatunk a helyi áfész kezelésében és a Pannó­nia Sörgyár támogatásával működő új létesítményben. Maga az épület kifejezetten szép, lévén a vár környé­ke természetvédelmi terület, akármit ide nem lehetett építeni. Az étterem­ben egyszerre csaknem 100 vendéget tudnak fogadni, nyáridőben ugyan- ennyien _ férnek el a kerthelyiségben. — A törökök fűszeresen főztek — mondja Bozsek József üzletvezető —, S' bizonyságul egy vaskos kötetben lapoz, ahol írva van: a kafta bárány- és ürühúsból készített, merészen íze­sített étekféle. Ennek megfelelően került a Basa söröző étlapjára is, olyan választék közé, amelyről az itt dolgozók garantálni tudják, hogy a jövőben is mindig kapható lesz. Mint aiftilyen a már említett bosnyák ká­poszta és a tufbéki kafta, vagy a Basa nyársa és a sörkifli. Minden helyben készítve, az áfész által be­szerzett nyersanyagokra építve. Kivéve a sör. Erről — együttműkö­dési megállapodás alapján — a Pannónia gondoskodik: a Szalonon kívül további ötféle minőségi sör soha nem fogyhat ki á hordókból, az italraktárból. Amiből nem következik, hogy az új üzlet évi 3 millió forintos forgalmát elsősorban az italfogyasz­tásra alapozták. Erről az elmúlt pár nap bevétele már bizonyságot is adott. Népszerűek az itt készült éte­lek, a török konyhához a tapasztal­tak szerint jól értő Pető Imre sza­kácsot dicsérve. M. A. Fotó: Kopjár Géza Bemutatkozik a motoroscsizma Cipőújdonságok Bonyhádról Bonyhádon idén 1 millió 560 ezer pár cipő készül — zömmel férfiak számára. A szociolista országokba — főként a Szovjet­unióba — idér, 750 ezer pár lábbelit szállítanak, tőkés piac­ra pedig mintegy 130 ezer pá­rét. — Sok ez, vagy kevés? — kér­dem Nikolov Tamástól, a gyár műszaki igazgatóhelyettesétől. — Attól függ, honnan néz­zük... 1975-ben vállalatunk nem szocialista exportja az összes értékesítés 3,2 százaléka volt, aránya öt év múlva meg­háromszorozódott. És ami fon­tos: ezzel egyidejűleg a deviza­kitermelés gazdaságossága 30 százalékkal javult. Tavaly úgy gondoltuk, hogy 1981-ben vala­mivel több cipőt szállítunk tő­kés vevőinknek — de nem így történt, maradtunk a 80-as szin­ten .. . Árviták voltak, vannak, viszont elhatároztuk: csak okkor adjuk oda a terméket, ha leg- clább az önköltségben nem okoz veszteséget. A bonyhádiak ebben az esz­tendőben is átlagosan tíz szá­zalékkal emelték a cipők árát. A legtöbb vevő elfogadta az ár­emelést, néhány partner azon­ban kötötte az ebet o karóhoz. — Igyekszünk vásárlóink ked­vébe járni — mondja az igaz­gatóhelyettes. — Az idei új mo­dellek hatvan százalékát tőkés országok kereskedőinek mutat­tuk be, el próbálunk jutni a finn és o francia piacra is. Három éve adtunk hírt arról, hogy egy NSZK cég licencének segítségével Bonyhádon meg­kezdték a kiváló minőségű, ra­gasztott talpú lábbelik gyártá­sát. Ezek a lábbelik hamarosan megjelentek a hazai üzletekben — 1100—1300 forintos áron. A vállalat 50-100 ezer pár készí­tésére rendezkedett be, ám ilyen drágán alig fogy el több, mint 10 ezer pár. Ezért azután egy­két hozzávalót kicseréltek — pél­dául bőrtalp helyett műanyagot használnak —, így a cipők vala­melyest olcsóbbak lettek. Új cikkükkel, a bokacsizmával re­mélhetőleg nem járnak így: egyelőre a tőkés piacon „járat­ják be", ugyanúgy, ahogy a dí­szített kovbojcsizmát. A Botond- sport azonban itthon „győzött”. A Bonyhádi Cipőgyár termékeire nem lehet panasz: idén a fo­gyasztói reklamáció az értéke­sített mennyiség 0,8 százalékát sem haladta meg. Fejlesztés alatt áll a mokasz- szin-család, tagjai pilleköny- r.yűek, rugalmasak és divatosak lesznek — sikerre számítunk ve­lük. Reméljük, jövőre már kí­nálni tudjuk a kereskedőknek. A csaknem félmilliárd forint termelési érték záloga: lépést tartani a divattal. Ennek érde­kében idén 150 új modellt mu­tattak be a bonyhádiak. Szerin­tük még mindig a sportos jel­legű cipők uralják a piacot, s egy szűk rétegigényt elégítenek ki a luxus alkalmi lábbelik, azoz a divat jelenleg a két végletet favorizálja. Ezért — és mivel a hagyományos technológiával, varrottan készülő cipők eleve sportosabbak - a gyár igyekszik kényelmes, hétköznapi viselet­hez való lábbeliket készíteni: ilyenek a béleletlen, szellős ví- kendcipők és a szinte csak pán­tokból álló nyári szandálok. A nemzetközi vásáron bemu­tatják új terméküket: a moto­roscsizmát. Ilyet eddig az or­szágban nem gyártottak. A di­vatnak sem fordít hátat o csiz­ma, színes, jó vonalvezetésű, funkciójának megfelelő. Kiállí­tási standjukon minden szám­ban a polcra teszik, aki akar, rendelhet belőlük - a BNV zá­rása után, hatvan napon belül postai utánvéttel szállítják. Ára körülbelül 1400 forint lesz. T. t,Magyar cigányok Pécsről” DOMENICA 6 ore 21 ít>r«T>»nle lutt» 1* cNf dt Uft* rtn« «PP» HifQS» * SOgrtí if* tiptcfc# Un DOMENICA 6 így reklámozták egy olasz műsorfüzetben a Mecsek Táncegyüttest Hírünk a világban A Hortobágyon kívül is van Magyarország Minden nemzetről él valami­lyen kép az emberekben. Meg­szokott klisék ezek: a németek sörkertekben üldögélnek harmo­nikaszó és knédli mellett, az osztrákok tiroligatyában jódliz­nak a hegyoldalon, az olaszok mandolint pengetve gondoláz- nak fel s alá Velencében, a spanyolok halomra ölik a biká­kat, a finnek éjjel-nappal szau- náznak és a fenyvesekben fut- károznak stb. Rólunk is kiala­kult egy kép, sajnos nem min­dig olyan hízelgő, mint' sokan idehaza elképzelik. Puskás, a paprika, a csárda, a puszta és a csikósok emlegetése mellett nagyön gyakran megüti az em­ber fülét: cigányok . . . Nem valami kellemes érzés, amikor külföldön odalépnek egy magyar táncegyüttes tag­jához, és megkérdezik tőle, hogy miért nem piros kalapban ér, nadrágban táncolnak, mert ő úgy hallotta, hogy a magya­rok ilyen ruhában járnak. Leg­utóbb Olaszországban tapasz­talhatta a Mecsek Táncegyüt­tes, hogy milyen nagy lyukak vannak még az európai nem­zetek egymásra vonatkozó isme­reteiben. Az egyik kisvárosban a következő plakát hirdette ér­kezésüket: „Magyar cigányok Pécs városából!” És a műsor­füzet „szakszerűen" elmagya­rázta, hogy a képen is látható hosszú szoknyás, gitáros, csörgő­dobos magyar cigányok meny­nyire muzikálisak, fajtájuk alap­vető tulajdonsága a jó ritmus* érzék és a vérbő temoeramen- ■ tum ... Az öttagú kísérőzenekar­tól nem ritkán Liszt-rapszódiá­kat (?) kértek, a hanqszerbolt el­adója cinkos mosollyal nyújtot­tu át a húrokat o „cigány- hegedűre”. Tudatlanság? Hamis propa­ganda következménye ez a min­ket ugyancsak sértő ítélkezés? Bizonyára mindkettő szerepet játszik benne. De söpörjünk csak a magunk portáján. Néz­zük meg, mit kínálunk, mit mu­tatunk be Magyarországból az idegennek még a 20. század utolsó ötödében is: hamis pusz­tai romantikát, dzsentrivilágot idéző magyar nótát, úri-murikra emlékeztető gulyáspartykat, népművészetnek kikiáltott kon- zum emléktárgyakat. Érdemes benézni egy hanglemezboltba: cigánynóta, magyarnóta, rezgő­nyárfa, árvalányhaj. gyöngyös­párta, sej de ripityom mindig kopható, ezt viszi olasz, né­met, francia, ha „igazi” magyar zenét keres. Próbáljon meg népzenét vinni: egekét lemez közül válogathat, ha némelyik lelkiismeretes eladó felvilágosít­ja a nóta és a népdal különbö­zőségéről. Hivatásos — tehát legtöbbet utazó — táncegyütte­seink repertoárján elszomorí- tóan nagy hangsúllyal szerepel mindig a giccs, amely a külföl­di nézők sematikus ismereteit erősíti meg. Az utazási irodák sem gyakran maradnak le eb­ben a kétes értékű vetélkedés­ben. Egymást túllicitálva szer­vezik a betyártámadásokat, a bor- és paprikatúrákot, a ci­gányzenés mulatozásokat. Nem csoda, ha néha ugyancsak ne­héz megmagyarázni a hazánk­ról érdeklődő külföldinek, hogy c Hortobágyon kívül létezik azért egy másik Magyarország is. Havasi János Öntudatos On? Az öntudatos, független ember könnyebben veszi az akadályokat. Válaszoljon a kérdésekre, és eldől, elégedett lehet-e magával ezen a téren. O Barátja (barátnője) két személy­re szóló társasutazást nyer, így meg­hívja önt. Napfény, antik műkincsek, spagetti, tenger; egyszóval csupa Jó dolog. Hogy dönt? Sajnos nem mehetek, otthon nélkü­löznének. (A) Óriási lehetőség, természetes, hogy megyek. Az otthoni dolgaim majd­csak elrendezem valahogyan. (Q Ilyen hirtelen nem tudom elhatá­rozni magam, ez az út hosszabb elő­készítést igényel (B) 0 Egy kötetlen esti összejövetelre hívják men — legalább is a házi­gazda erről beszél. Amikor farmer­ban és ingben megérkezik, csodál­kozva látja, hogy a többiek ünnepi ruhában pompáznak. Hogyan érzi magát? * Elmondja, hogy miért ilyen sporto­san öltözött, és a továbbiakban jól érzi magát. (C) Kínosan érzi magát, és mielőbb tá­vozik (A) Kimérten viselkedik a házigazdával, aki ebbe a kellemetlen helyzetbe hozta. (B) o Barátja (barátnője) színházba hívja, méghozzá egy modern, kissé szabados darabra. Mit szól a meghí­váshoz? Elmegyek, ha nem érdekel,az elő­adás, még mindig otthagyhatom. (C) Nem sokat értek a modern színház­hoz, csak kellemetlen helyzetbe hoz­nám magam. (A) Csak klasszikus darabokat nézek meg, a modern színház zavarba hoz. (B) O Melyik szíht kedveli az alábbiak közül? Aranysárga (B), szürke (A), pi­ros (C). 0 Küllemre melyik férfi szimpati- kusabb önnek (illetve: küllemben melyikhez szeretne hasonlítani?) Sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő, fémkeretes szemüveg, kicsit „csibé­szes” mosoly (A) Öltözék az előbbiek szerint, őszülő halánték, szellemi kisugárzás. (B) Kigombolt gallérú ing, a nyakban szines kendő, váltig érő haj, kreol bőr, villogó fehér fogsor. (C) Értékelés: Minden „A” válasz 1 pont. Minden „B” válasz 2 pont. Minden ,,C” válasz 3 pont. 5 pontig: Túl kevés az önbizalma, holott számos jó tulójdonsággal ren­delkezik, amit csak megfelelően ka­matoztatni kéne. Túlságosan óvatos, ne féljen az „újításoktól”, sem a külsejét, sem a belső világát ille­tően. 6—10 pontig: Belső bizonytalansá­ga sokkal nagyobb, mint ez viselke­déséből kitűnik. Ezért fellépésének biztonságán nem szükséges javítani, legyen inkább egy kicsit barátságo­sabb. 11—15 pontig: Öntudatos ember, annak minden előnyével. Gyakorla­tias, határozott, az újdonságok iránt fogékony. Tudatában van értékeinek, nincs szüksége reklámra. Kritikus szemléletű, mindenben a minőségi érdekli csak. Közreadja: dr. Juhász Edit

Next

/
Thumbnails
Contents