Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-19 / 257. szám

Duncmtmt napló 1981. szeptember 19., szombat Mandulás falatozó — Fenyves-show — patacsi Grinzing Őszi séta vendéglátóéknál Biztosan mézillatú az ősz —, napfényben és szőlőben, de a szeptemberi hűvös eső itt fent a Mecsek lejtőjén már kihozza a cserfák kesernyés illatát, ilyenkor mondják az erdőt járó emberek, hogy „mellbevágóan” tiszta az erdő levegője és mély lélegzetet vesznek, ami aztán lehet sajnálkozó sóhajtás is a hamar elröppent nyár miatt. A kempingből már elköltöztek a nyári turisták, de a túlolda­lon c Mandulás eléggé népes, délelőtt iskolások bontják meg a tisztás csendjét, délután autósok állnak le az útszélen és letelepednek a rönkfából ácsolt asztalokhoz, az erdei tomapályán pedig melegitős „kocogok” igyekeznek megsza­badulni a felesleges kilóktól, több-kevesebb sikerrel. * Már úgy értve, hogy némelyik kocogó — lihegve, kipirulton és csapzottan — már ott kö­nyököl a „Mandulás falatozó” ablakánál: sült hurkára, kol­bászra várva, a „Ha enni akarsz, futni kell!” — örökzöld igazság jegyében. Nemrég épült rá a Mandu­lás alsó csücskére ez a szép kis erdei házikó, ahol __ mon­dom — hurkát, tejet, sajtot, üdítőt, teát, kávét, lángost áru­sít két fiatal hölgy, Bedegi Jó- zsefné és Szabó Ilona. Ök a tulajdonosok. Az ötletet támo­gatta a tanács: megadta az engedélyt. „Ellátatlan terület” — mondták. — Gondolja, hogy lesz itt forgalom? — Nem is hinné, mennyi em­ber jár erre! — mondja Bede­gi Józsefné. — Az iskolásgyere­keknek kedvelt kirándulóhelye a Mandulás, de a felnőtteknek szintén. Szép ez a környék ősz­szel, télen pedig, az első hó­esésben valóságos tömeg érke­zik a buszokkal. Igyekszünk majd megismerni a fogyasztók kívánságát. Egyszerre három kocsi is be­fut a büfé melletti parkolóba, egyiknek utasai kávét rendel­nek, lángosra várakoznak, a házaspár — két gyerekkel — a nyitvatartás iránt érdeklődik (reggel 9—17 óráig) egy kis er­dei séta után betérnek majd visszafele. Úgy látszik, a Man­Különleges, nagy értékű ál­latra bukkantak a napokban a tiszafüredi Nimród Vadásztár­saság tagjai. A környék egyik öntöző csatornájában egy ter­metes jávorszarvas bikát fe­deztek fel, amely a vízben ka­pálózva, kétségbeesetten igye­kezett kimenekülni szorult helyzetéből. Mivel a csatorna medre és oldalai betonelemek­kel vannak kirakva, a menekü­lés kilátástalanná vált számá­ra. A vadászok nyomban a segítségére siettek és megfe­szített munkával sikerült partra emelniük a különleges szép ál­dulás falatozó beindult, remél­hetően megkedvelik majd a kirándulók. * Ha valaki a városban akar gyönyörködni, megteheti a Fenyves-szálló éttermének tera­száról; egyik kora délelőttön a belvárost tejfehér köd borí­totta és az uránvárosi, kertvá­rosi magas lakóházak úgy emelkedtek ki, szinte lebegve a ködtengerből, mint az óceánt járó fehér luxúshajók. Aztán a nap felszippantotta a „köd­hullámokat" és feltárult a vá­ros színes háztetőivel, zöld kis kertjeivel, udvaraival, szűk kis utcáival, fényben szikrázó ab­lakaival. Valamikor innét hosz- szú távcsővel lehetett végig­pásztázni a közeli-távoli város­részeket, azt hiszem 1 forint el­lenében, s ha lenne ma távcsö­ves ajánlkozó, szívesen fogad­nák a Fenyves vezetői és persze elsősorban maguk a vendégek. A Fenyves étterem egyéb­ként érdekes programmal kez­di az őszi—téli szezont. Felújítot­ták a hagyományos — minden hét péntekjén megrendezett — svábestet; ekkor lép fel a nagy- árpádi sramlizenekor, az ét­lapon pedig — természetesen — knédli és más sváb ételek szerepelnek. De a későbbiek folyamán vadászlakomákra in­vitálják majd a vendégeket, sőt kínai vacsoraest is lesz (a rizs az már biztos!), de — hogy a földön maradjunk — tájjellegű régi magyar ételek bemutatására is sor kerül. Az üzletvezető-helyettes, Ke- rényi János mondja: — Olyan műsorokat állítot­tunk össze, amelyeknek fősze­replője maga a vendég. Cé­lunk az volt, hogy különböző kollektív játékok révén az em­berek megismerkedjenek és megbarátkozzanak egymással. Néhányat a programból. „Fenyves-show” minden csü­törtökön. Ehhez előzetes asz­talfoglalás szükséges: csak pá­rosával, férfi és nő, akár háza­sok, akár nem. A férfiak szá­mozott kék, a nők azonos szá­mú rózsaszínű kartont kapnak. Az ismerkedés kézenfekvő: azonos számúak felkérik egy­mást táncolni. A többit bízzuk rájuk, meg a véletlenre. A má­latot. A zsákmányul ejtett szarvasbika fiatal, mindössze kétéves, a súlya pedig két mázsa. Hazánkban jelenleg ez az egyetlen jávorszarvas, ilyen ál­lat még a Fővárosi Állatkert tulajdonában sincs. A vadá­szok ezért megkülönböztetett gondossággal bántak vele. A vadat — amely d feltevések szerint északról vándorolt ide - gépkocsival Jászberénybe, a Hűtőgépgyár kultúrparkjának állatkertjébe szállították és he­lyezték el, ahol állandó állat­orvosi felügyelet alatt áll. sik-műsor: enekverseny. Négy dal közül lehet választani, ame­lyik vendég legszebben énekel zenekari kísérettel, azt a Feny­ves vezetősége meghívja egy vacsorára. Aztán: partnerkivá­lasztás. öt hölgy — köztük a feleség — előretartott kézzel kört formál és a bekötött szemű férjnek (vőlegénynek, ismerős­nek. . . teljesen mindegy) ki kell választania tapintás révén az asszonyt... Ha kezéről fel­ismeri partnerét —, díjat kap, ha nem, ő fizet vígaszdíjat partnerének. Izgalmasnak ígér­kezik a pezsgőbontó-verseny is (egyetlen cseppnek nem szabad a pohár mellé futnia!), vagy az azonos vezetéknevü — új­ságban előre meghirdetett — vendégek baráti találkozója. — Ma sok helyütt adnak ked­vezményt a vendégeknek. — Mi is. Vasárnap egész nap, tehát reggeli, ebéd és va­csora — húsz százalékkal ol­csóbban adjuk az ételeket. * Elismerésre méltó őz az igye­kezet, ahogy több étterem, ven­déglő, akár olcsóbb árakkal, akár újdonságok bevezetésével, próbálja „felkínálni" magát a közönségnek. S nemcsak Pécs szívében, vagy a Mecsek szép környékén, hanem például kint a munkáslakta peremvidéken is. Itt van például a patacsi Grinzing. A hajdani italbolt belső részét úgy. rendezték be — a lehetőségekhez mérten persze —, hogy az Bécs „Óbu­dájának”, a Grinzingnek ked­ves hangulatát idézi. Mondom, „idézi” a falat borító —, az Alpok hegyvonulatát árbázoló — óriási poszter, a fehér zon­gora, a szolid háttérzene (per­sze táncolni is lehet), a fel­szolgálók osztrák népviselete, a mindig hideg, nagyszerű csa­polt sör. — És még mi? — Osztrák receptek alapján készítünk egytál ételeket, ilyen például a Grinzing-tál — mondja Kocsis Ernőné, a szer­ződéses bolt vezetője. — De ezeken kívül hagyományos ma­gyar ételeket is felszolgálunk, például a manapság „divatos” pacalpörköltet, pincepörköltet, vagdalthúsos szendvicset, to­vábbá linzereket, tiroli-kockát, tortaszeletet és hát majd meg­látjuk, mit kíván a vendég. Tessék csak jól megjegyezni az árakat: babgulyás 14,60, sertéspörkölt 14,20, pacalpör­költ 22,90 (!). A köret persze külön felszámítandó, de még így is elfogadható árak szere­pelnek az étlap jobb szélén. Megkérdeztem Kocsisnét: nem tartja-e erős konkurrenciának a — most már jó konyhájáról híres és a közelben lévő — Markó-csárdát, „Ilonka néni vendéglőjét?” — Az egészséges versengés­ben a vendég jár legjobban és ez a lényeg. Bizony ez. A lehető legfonto­sabb szempont. Rab Ferenc Rejtélyes jövevény Küzdelem Palesztinéért------------- it ■ ■ ... A kontinenset és civilizációk találkozási pontján fekvá kis földdarab birtoklásáért folyó harc több mint három évezredes múltra tekint visz* sza. Világproblémává azonban a legújabb korban vált. Az elmúlt harmad évszázad alatt Palesztina — mint földrajzi egység — hábo­rúktól százszor, illetve háromszázszor jobban sújtott volt, mint a fegyveres konfliktusokban egyáltalán nem szűkölködő arab világ, illet­ve földünk bármely más, hasonló nagyságú régiója. Zsidók és arabok, Uraeliek és palesztinok e dráma szereplői. A rendező viszont az (angol, majd az amerikai) imperializmus^ A konfliktus ugyanis azzal kezdődött, hogy egy nagyhatalom (Nagy- Britannia) „odaígérte" egy másik birodalom (Törökország) uralma alatt álló, egy harmadik nép (Palesztinok) által lakott területet, (il­letve annak egy részét) egy negyedik „nemzet" vezetőinek. Szerkesztőségünk felkérte dr. Benke József egyetemi docenst, foglalja össze e rendkívül bonyolult kérdés történelmi hátterét, ideológiai és politikai összetevőit. Bár viszonylag nagy terjedelmet szentelünk írásának, az — a rendkívül sokágú, bonyolult kérdéshez viszonyítva — mégiscsak vázlatos összegezés. —-—- ¥—— ------------------------------------­I. Közel-Kelet őstörténete ­A Közel-Kelet — s mindenek­előtt Palesztina — az emberi­ség legfontosabb eseményei jelentős részének történelmi színpada. Történelme máig élő eposz, amely az örök emberit meséli a századoknak. Nincs a világnak egyetlen olyan darab­ja, amely annyi nagy esemény tanúja lett volna, s amelyen az 50 évszázadon keresztül egymást .váltó civilizációk any. nyi maradandót hagytak volna. A földrajzi, illetőleg a törté­nelmi Palesztinát nyugaton a Földközi-tenger, északon a Kármel- és Meron-hegy déli lejtői, illetőleg Fönícia hatá­rolja. Keleti határait a Jármuk folyó, a Jordán bal partján húzódó, közei ezer méter ma­gasságot elérő Gilead-hegy, majd a Moab-hegyvonulat, s végül a Holt-tenger, illetőleg Szíria és Arábia (pontosab­ban: „Köves-Arábia”) képezi, délen pedig a Negev- és Sí- nai-sivatag északi szegélye, il­letőleg Egyiptom határolja. A történelemben az elsők között kialakult nyelvcsaládok egyike a sémi-hamita volt. Ere­detükről többféle hipotézis lé- .tezik. A legújabb feltevések szerint a szemita törzsek ugyan Arábia felől érkeztek, azoában nem innen származ­nak, hanem Észak-Afrikából. Afrika északi része az említett korban kedvező feltételeket nyújtott a letelepedésre, s in­nen- az i. e. 7. évezred táján indultak szét előbb azok, ame­lyekből a Nílus völgyében ki­alakultak a hamiták, majd a másiU nagy folyók az Eufrátesz völgyében a szerviták. A szemita törzsek a koráb­ban már e vidéken élt — nem egy helyen már letelepült — népekkel keveredtek; nyelvük azonban fennmaradt. így a mai szemita-hamita nyelvcsaládhoz tartozó népek a legkülönbö­zőbb antropológiai típusokhoz tartoznak: a különféle medi- terrán-europid típusoktól egé­szen a negroid csoportokig. Az i. e. II. évezred elején a Termékeny Félhold síkságát már csaknem teljes egészében elfoglalták a szemiták: Mezo­potámiában rendezkedtek be az amorriták, tőlük nyugatra a letelepedett kánaániták éltek, a tengerparton pedig a föní­ciaiak. Később jelennek meg az ugyancsak szemita arameusok (legközelebbi rokonaik az amorriták), északabbra pedig a hurriták. Ilyen volt q helyzet a Közel- Keleten, amikor bekövetkezik az indo-árja népek nyugat felé történő vándorlása. E hullám során az i. e. XVII. sz. elején jelentek meg a térségben a hikszoszok, s velük érkezett az arameusok egy része is, az, amely berendezkedett a kánaá­niták körében, akik — ezeknek az újonnan jöttéknek — az ib- rim (héber) nevet adták, ami annyit jelent: „a túlsó partról jöttek”, azaz az Eufráteszon túlról. A feltevések szerint a több hullámban és hosszabb periódusokon keresztül ide ér­kező héberek „alapját" az arameusok képezték, de min­den bizonnyal magukban fog­laltak hurrita és valószínűleg hettita elemeket is. Kánaánban a nomád héber törzsek olyan magasabb civili- zációjú és letelepedett népeket találtak, amelyek fejlettebb életformájukkal kedvezőbb fel­tételeket teremtettek számuk­ra. Mindennek ellenére egyes csoportjaik — a feltevések sze­rint — tovább nyomultak dél felé. S behatoltak az ekkor már hikszosz uralom alatt levő Egyiptomba. Itt egyik legjelen­tősebb törzsük felvette az Izrael nevet és Gósen földjén, a Ní­lus deltájának keleti felén te­lepedett le. A 18. dinasztia fáraói (I. Amemhotep) az i. e. XVI. szá­zadban kiűzték a hikszoszokat Egyiptomból, majd tovább nyo­multak előre a Földközi-tenger keleti partján, meghódítva Kánaánt is. Az a kivételezett- ség, amelyét az izraeliták a hikszoszok alatt Egyiptomban élveztek, megszűnt: szolga­ságba vetették őket, mígnem a XIII. században a vallásos hagyomány szerint — Mózes vezetésével sikerült kiszabadul­niuk és elmenekülniük a Sínai- on keresztül előbb a Jordán bal partjára, majd Kánaánba. Az itt maradottakkal együtt Jó- zsue vezetése alatt fokozato­san megszállták a „tejjel, mézzel folyó Kánaánt". A „végleges" meghódítás azon­ban néhány évtizedet még ké­sik, mert akkor, amikor a hé­ber törzsek szövetsége létre­jött, egy új népvándorlósi hul­lám egy másik (indo-európai) inváziót is elindított nyugat felől: a filiszteusokét, a „ten­ger népeiét". E hódítók előbb Kis-Ázsiában széttörték a hetti­ta birodalmat, majd Kánaán földjén találkoztak a sivatag felől behatolókkal. A tenger felől érkezettek vasfegyvereik­kel szétzúzták a sivatagiak bronzfegyverekkel felszerelt csapatait: a térség néhány né­pét, törzsét elűzték, a többit alávetették. Az izraelita törzsszövetség számára a vereségnek a ké­sőbbiekre komoly hatással le­vő következménye lett: megte­remtette a különböző törzsek politikai egységét, s az egyik' törzs vezetőjét (Sault) királlyá emelték. Ez azonban még nem jelentett komoly akadályt a fi- liszteusok számára: a Gilboa- hegyi csatában döntő veresé­get mértek az egyesített izraeli erőkre (a csatában a király és fiai közül három is elesett); és Saul utódjának, Dávidnak — a monarchikus zsidó állam megalapítójának — még évti­zedek kemény harcára volt szüksége, hogy megtörje erejü­ket. Közel-Kelet területének közel felét kitevő hatalmas félsziget volt a szülőföldje a vizsgála­tunk tárgyát képező másik sze­mita népnek, az arab népnek. Arábia — mint területi meg­jelölés — görög eredetű. Fel­tehetjük, hogy a félsziget min­den népét e szóval jelölték, nem pedig az itt élő népek egyikét. Ennek a valószínűsége annál is nagyobb, mert Arábia lakossága az i. e. első évezre­dekben etnikai szempontból eléggé egynemű volt, a sémi nyelvcsoport déli ágának nyel­veit beszélte. Az arab szó etnikai jelentés­ben — mai ismereteink szerint pályázata A moszkvai rádió magyar adásának szerkesztősége szeptember közepétől „Az együttműködés gyakorlatából" elnevezésű rovat keretében pályáza­tot hirdet magyarországi hallgatói számára, „Hallgatóink írják" cím­mel. A szerkesztőség a pályázaton részt vevőktől olyan leveleket vár, amelyek a magyar—szovjet együtt­működés valamely eseményét írják le személyes élmények alapján. Szí­vesen fogadja a valaha a Szovjet­unióban tanult rádióhallgatók vissza­emlékezéseit arról, hogy milyen ér­zésekkel, benyomásokkal hagyták el a Szovjetuniót. Pályázni lehet turis­tautazáson szerzett élmények, vagy — először asszír forrásokban fordul elő (aribi, arabu) i. e. 854-ben. A szó etimológiai jelentése bizonytalan. Az arab­ban a „nomádok" szinonimá­ja a héberben „puszta, siva­tag” jelentésű, de jelöli ennek lakóit is. Az arabok maguk megkülön­böztetik az igazi arabokat (délarabok) és az arabizálta- kat (a félsziget középső és északi részének lakói). Ez a megkülönböztetés kapcsolódik etnikai tényékhez és nyelvi je­lenségekhez: a délarab nyelv közelebb van az akkádhoz és az etióphoz, mint az északi arabhoz. Ez utóbbi lett egyéb­ként az irodalmi arab - a Ko­rán nyelvezete után. Ezek a nyelvi különbségek hovatovább etnikaiakká váltak: a déli ara­bokét jemenitáknak, az észa­kiakét kajsitáknak nevezik. Az i. e. II. évezred legvégén — amikor a Földközi-tenger ke­leti partján az izraelita törzsek legyőzték az itt élő, már lete­lepedett. magasabb civilizáció- jűr népeket; a legrégibb, nyel­vileg hozzáiuk legközelebb ál­ló, a hódítókkal fokozatosan összeolvadó kánaánitókat, s létrehozták az ezredfordulón az egységes zsidó államot — az arab félsziget-déli részén, Bol- dog-Arcbiában egymás után alakultak meg a délarab rab­szolgatartó társadalmak: leg­korábban dz i. e. XII. század­ban Macin állama jött létre (i. p. 650-ig állt fenn), Sába királysága pedig az i. e. X. századtól 115-ig; a másik két kevésbé ismert állam: Hadra- maut és Katóban. Ezeknek a dél-arábiai államoknak a gaz­dasága — már ekkor — az ön­tözéses földművelésben dia- pult, ismerték a teraszos gaz­dálkodást. Az i. e. első évezred közepén élik a délarab álla­mok virágkorukat. Ennek alap­ja nemcsak a ' földművelésben, a kő és a fém megmunkálásá­ban elért magas fejlettségi szintjük volt, hanem az a sze­rep is, amelyet ekkor a nem­zetközi kereskedelemben betöl­tötték. Az általuk termelt áruk, valamint a kelet-afrikai partvi­dékről, sőt az Indiából szárma­zó illatszerek, drágakövek és fűszerek közvetítésükkel (ők használtak először tevét szállí­tásra) jutottak el a Földközi­tenger partvidékére. Minden valószínűség szerint ennek a kereskedelemnek is része volt abban, hogy — a karavánutak mellett — a félsziget észak- nyugati csücskében — Paleszti­na déli részét is magában fog­lalóén. — létrejött egy virágzó, magas civilizációjú arab ál­lam, & nabateusok állama. szovjet filmekről, könyvekről, kiállí­tásokról alkotott vélemény leírásával is. A pályázatra beküldött munkákat félévenként egy alkalommal, legköze­lebb 19B2. március 15-én, tekintélyes zsűri értékeli. A győztesek névso­rát és az odaítélt dijakat a moszkvai rádió magyar adásának műsoraiban ismertetik. A pályaműveket a követ­kező címre kell eljuttatni: Moszkvai Rádió, magyar osztály, „Hallgatóink írják" pályázat. A legjobb munkákat a magyar adás minden hétfőn 18.30- kor jelentkező „Az együttműködés gyakorlatából" cimü műsorának ösz- szeállitásához fogják felhasználni. Benke József II moszkvai radio

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents