Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-17 / 255. szám
1981. szeptember 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 Őszí diákmunkák Hosszúhetényiek Franciaországban Franciaországban szerepelt augusztusban a Kaszás János vezette hosszúhetényi hagyományőrző népi együttes. Vendégszereplésüket a S2ÖVOSZ szervezte abból az alkalomból, hogy a heté- nyiek tavaly a szövetkezeti néptáncegyüttesek fesztiváljának országos döntőjében ncgydíjat nyertek. Észak-Olaszországon keresztül vezető útjukat egy velencei városnézés tette színesebbé. Torinón és az Alpokon átutazva érkeztek meg a közép-franciaországi Túliéba. Két hét alatt 13 fellépése volt ez együttesnek, ebből 11 alkalommal közel kétórás önálló műsor. Ezeket és a fesztiválszerepléseket menettánc, utcai csalogató előzte meg. Hosszúhetényi lakodalmi népszokásokat, leánytáncot és egy népdalcsokrot vitt francia vendégszereplésére a csoport. Kilenctagú zenekaruk egy francia reneszánsz zeneműcsokrot is meg- tahult az ottani közönség számára. Tulle környékén, szabadtéri színpadokon lépett fel mindennap az együttes. Az igen fárasztó és eseménydús napokért viszont kárpótlást nyújtott a sok-sok látnivaló és a francia Azúrparton megtett út a turné végeztével. Ki veszi fel a munkadíjat? CLASP-rendszerű iskola Kaposvárott A tanulóifjúság a mezőgazdaság nélkülözhetetlen, egyben legnagyobb idényjellegű munkaerőforrása — állapítja meg bevezetőben az a sajtó- tájékoztató, amit a tanévkezdés előtt tartott a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium. A központi elképzelésekből kiderül, hogy a termelőüzemek minden eddiginél komolyabban veszik a fiatalok őszi munkavállalását — éppen ezért fontos lenne, ha az iskolák is a dologban rejlő rendkívüli pedagógiai lehetőségeket tartanák elsődlegesen szem előtt. Minisztertanácsi határozat és miniszteri rendeletek szabályozzák a munkavállalás feltételeit. Ezeket az iskolák és az üzemek készítik el külön megállapodásban — betartva az egész országra érvényes előírásokat, melyek megadják, hogy bizonyos életkorú, bizonyos iskolába járó fiatal hány órát dolgozhat és milyen körülmények között. Üj dolgokat hallhattunk idén a bérezésről: eszerint egy kilogramm alma vagy szőlő leszedése esetén a diáknak ugyanannyi bért kell kapnia, mint a gazdaság más dolgozójának, és ugyanolyan jutalomban kell részesülnie, mint ma: alkalmi munkásnak. A munkadíjakat közvetlenül a tanulónak kell kifizetni — csak kivételes esetekben veheti át azokat bérjegyzék alapján a felügyeletet ellátó pedagógus. A minisztériumi állásfoglalás kiemeli, „hogy a vonatkozó rendelkezések, az évente kiadott felhívások, közlemények, állásfoglalások ellenére még mindig gyakori, hogy a pénzt nem a diákok kapják kézhez, vegy kifizetés után különböző kiadásokra (osztálykirándulás, ballagás, KISZ-szervezet támogatása vagy egyéb iskolai kiadásokra) kell felajánlaniuk. Ez nagymértékben rontja a fiatalok munkához való hozzáállását.” — így fogalmaz tehát az országos állásfoglalás — és ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. Van iskola, ahol megkezdődött máris a diákok „puhítása” annak érdekében, hogy a munkabér a miniszter- tanácsi határozat és a miniszteri rendeletek ellenére is a közös kasszába menjen. Vajon miért? Miért jó az iskolának, ha a pénzt teszi egyik zsebéből a másikba és közben kihagy egy olyan lehetőséget, mint amit a becsületes munkáért kifizetett becsületes munkadíj adhat. Nem fogadja el senki valós indoknak, hogy a közös kasszából kirándulásra, ballagásra és egyébre kell ez a pénz, ami ilyenkor a konkrét helyzetben, ősszel almaszedés idején még teljesen elvont, megfoghatatlan gyerekeink számára — akik úgy is dolgoznak meg érte. Másrészt, miért baj, hogy saját keresményéből fizethet a fiatal, amikor kirándulásra akar menni, vagy ballagási tablóra vágyik. Ez utóbbi konk- lét lépések vajon nem bírnak annyi pedagógiai lehetőséggel, mint a korábbi metódus? Válasz adható többféle, a vonatkozó határozat, rendelet azonban egyértelműen a gyerekek, a pedagógia érdekében született meg és érvényes minden iskolára. Az országszerte tapasztalt munkaerkölcs, diákfiataljaink munkafegyelme, a milliós értékek betakarítása idején hiányzó felelősség erre intette a döntéshozókat. Ha valóban tisztességes munkára akarunk nevelni, ha milliós értékeket néogazdasági fontosságú betakarítást bízunk a diákokra, akik egy emberként felelősek ezért, akkor fejezzük ki megbecsülésünket is személyenként minden egyes fiatalnak. Gállos Orsolya Kaposvárott, a Kinizsi lakótelepen két tizenhat tantermes új iskola kezdte meg működését. Az egyik a képünkön látható Toldi utcai általános iskola, amely a CLASP-rendszerű technikával épült fel. A 16 tanterem mellett 3 napközis helyiség és több egyéb oktatási célokra is alkalmas helyiség található az épületben. Ezenkívül most épül az iskola tornaterme. Az épülethez nagy kapacitású konyha és étkezde is csatlakozik. Berendezésével A Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa októberben hosszabb hangversenyútra indul az NSZK- ba és Belgiumba. Szeptember 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Liszt-teremben bemutatják a brüsszeli rádióban elhangzó műsorukat. A rádió XX. századi magyar szerzők műveiegyütt mintegy 70 millió forintba került. Ugyanezzel a technikával épül fel Pécsett, az Eszperantó park melletti és mögötti területen az új belvárosi általános iskola. Az építkezés 1982-ben kezdődik és az 1983- 84-es tanév előtt kívánják átadni. Ez is 16 tantermes lesz, és az épületen belül összesen 22 helyiség használható oktatási célokra, a hozzá tartozó két új tornateremmel együtt. Várhatóan mintegy 57 millió forintba kerül a felépítése. bői kért összeállítást, így ezen a koncerten Kodály Zoltán, Bartók Béla, Farkas Ferenc, Hajdú Mihály, Ligeti György és Bárdos Lajos műveit vezényli Tillai Aurél. Zongorán Neményi Klára, orgonán dr. Kopjár Gábor működik közreRomániában vendégszerepei a Pécsi Balett Szeptember 17-én délután Bukarestbe utazik a Pécsi Balett. Négy alkalommal négynégy romániai városban lépnek fel. 18-án este a bukaresti kongresszusi teremben, a következő napokban Nagyszebenben, Kolozsvárott és Nagyváradon mutatják be műsorukat: Bach II. és III. brandenburgi verseny; Mahler Sikoltások című. kompozíciókat, valamint a Kulcslukak című balettet Tóth Sándor; Stravinsky: Tavaszünnep című alkotására készült balettet Eck Imre koreográfiájával mutatják be. Az együttes szeptember 25- én tér vissza Magyarországra. Minőségi fejlődés Uniea amatőrfilmfesztivál Beszélgetés Bán Róberttel, a zsűri elnökével — A fesztivál véget ért, megtekintve 14 ország benevezett filmjeit, hogyan értékelné az amatőr filmmozgalom jelenlegi helyzetét? — Ugyanúgy, mint eddig láttam. Azaz pontosabban módosítanék egy dologban az eddigi álláspontomon. Az a különbség ugyanis, ami eddig fennállt a hivatásos és amatőr film technikai minőséae között, md mór eltűnt. Az új szuper 8-as filmek érzékenysége, színvisszaadó képessége, a világítás- technika egyszerűsödése következtében olyan területeket is megnyitott a magas színvonalhoz, amik eddig' csak alacsony szinten voltak elérhetők. így aztán egy sor olvan filmmel találkoztunk, amiről csak onnan tudjuk, hogy nem hivatásos készítette, hogy itt mutatták be a fesztiválon. Bátran mondom, a tévében is nyugodtan vetíthetnénk őket. — És vetítünk belőlük? — Néhányat bemutat majd a tévé Kedvencünk című, amatőrfilmmel foglalkozó műsora a közeljövőben. — Mi magyarok milyen színvonalat képviseltünk a benevezett öt kisfilmmel? — Nem vallottunk szégvent, de az átlagnál nem voltunk jobbak. Ennél többre is képesnek érzem magunkat. — Volt-e különleges filmélménye? — Kettő is volt. Láttam egy szó szerinti remekművet és egy pompás komédiát. A remekmű a Képek egy csoportról című spanyol kisfilm volt. Kényes témát mutatott be, olyan mély emberséggel, gyöngédséggel és any- nyi tehetséggel, hogy csak a legjobbakat mondhatom róla. A téma egy férjről, ónnak beteg feleségéről, az őt ápoló ápolónőről és a férj barátnőjéről szól. Ennek a négy embernek az egymáshoz való viszonyát rajzolja meg gyönyörűen, úgy kerülve el az erotikát, hogy mégse maradjon hiányérzetünk ebben a kérdésben. A pompás komédia pedig egy Kóruskoncert vasárnap délelőtt Hagyományteremtés Újdonsült pécsiként siettem szemügyre venni Lvov- Kertvárost, nemcsak a centrum felől, hanem délről, Mólom felől is. Láttam: toronyházai — e behemót, mégis szinte kecsesen vidám be- tonküklopszok — a hatalmas lendülettel rugaszkodnak neki a dombnak, melyen azelőtt csak tücsökzenés mező volt. E lenyűgöző látvány előtt nem lehet nem tisztelegni: alkotunk, hogy otthont adjunk azoknak, akik alkotnak. Csakhogy épp fél óra múlva döbbenten hallgattam egy régi barátom válcszát arra, hogy találkozzunk-e a Kertvárosban egy napon, úgy estefelé. „Engem ott este 11-ig ne keress, oda én csak aludni járok" — mondta. Ám azóta, valahányszor a többször megtört, különös logika szerint feliratozott utcákban kóválygó, házszámokat silabizáló ismeretlenekkel találkozom; ha srácokkal futok össze, akiknek fogalmuk sincs róla, kiről és miért nevezték el az Erdei Ferenc, Kodolányi, Darvas József, Uitz Béla vagy Fülep Lajos utcát; a Sarohin tábornok vagy a Hajdú Gyula utat — azóta kezdem a barátomat megérteni. E városrésznek bizony nincsenek, nem is lehetnek hagyományai. Mi lehet hagyomány? Az angol herceg esküvőjének kimódolt ceremóniája; a wimbledoni teniszversenyek; a PMSC sportköri jelvénye; a fúvószene a bányászoknál; a farsang, c húsvéti locsolás. Egy villanás, akármi, minden: jel, ami túlmutat önmagán. Egyezményes jelekkel élő, rájuk figyelő, eredményeket és értékeket tisztelő, továbbéltető közösség, közösségek tagjai vagyunk. Nekem gyermekként a tarka, villogó neonfények jelentették az első városi csodát. Utcák különös, a többitől elütő tábláiról tudtam meg például, kik voltak a kazárok, e velünk eggyé vált, török eredetű nép; onnan lestem el Battyhyánynak, Kiss Ernőnek, Lázárnak, Des- sewffynek és a többieknek a nevét. Az utca fényei, a színes kirakatok, ízléses reklámok: a tér szerveződésének elemei. Az eszpresszók, kisvendéglők, hangulatos alkalmak és rendezvények: életünk időbeli tagolásának, szervezésének az eszközei. Nem mondom, hogy Kertvárosban nincs belőlük — csak éppen kevés; a városrész újabb, déli részén meg szinte semmi. Csak látszólag másodlagos, valójában nagyon fontos elemei ezek a ma sokat emlegetett emberi tényezőnek, az élet minőségének. Ahhoz azonban, hogy hatóerővé váljanak, emberi cselekvés is szükséges: pedagógusok, népművelők, tár- radalmi aktívák erőfeszítése, akik gondoskodnak róla, hogy legyen, aki a táblákat elolvassa, megérti, legyen, aki szórakozik, cselekszik, kikapcsolódik a rendezvényeken. Nélkülük: házigazdák, „mozgatók” nélkül a városrészben testet öltött hatalmas anyagi erő csupán holt érték — élet, szellem nélkül. Nehéz dolog a hagyományteremtés. Hónapok, évek munkájával elvégezni azt, amit másutt hosszan és szinte észrevétlen formált ki, rétegzett egymásra az elper- gő idő. Nehéz feladat — de hozzá kell kezdeni. Maroknyi ember: a „hivatalból" megbízottak egyedül nem is képesek rá. Mert igazán attól lesz város a város, ha az formálja, építi — Szellemiekben, lelkiekben is —, aki lakja és esetleg bírálja is körülményeit, viszonyait. Ha minden kertvárosi olykor magamagától is megkérdi: mit tehetnék, mit tettem azért, hogy lakóhelyem ne csak „telep”, ne csak alvóhely, hanem város legyen? Varga J. francia humoreszk volt. A 20 perc alatt annyi eredeti, sose látott ötlet valósult meg, amiből egy jó filmrendező két vígjátékot is megtölthetne. Magam is büszke lennék, ha ennyi ötletem lenne. — S végül miben látja a siófoki fesztivál hasznát? — Abban, hogy módot nyújtott megismerni egymás törekvéseit, ■ gondolatvilágát, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Aranydíjat kapott a francia Humoresc című kisfilm, valamint a spanyol ötfigura és az ugyancsak spanyol Egy csoport szakaszai c. film. Kiosztottak ezenkívül öt ezüstöt és 19 bronzot. A közönségszavazat szinte megegyezik a három aranyérmet kapott film helyezésével. Mészáros István
