Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-02 / 240. szám
1981. szeptember 2., szerda Dunántúli llaplo 3 Négynél több gyermek Foszgénüzem épül Kazincbarcikán- felelőtlenség? I Családpolitikánk céljairól, további feladatairól, a nagycsaládok helyzetéről beszélgettünk Ferge Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének osztály- vezetőjével. nyék, hálózatok többnyire egymástól függetlenül , működnek és különböző főhatóságok alá tartoznak. A problémák azonban rendszerint összefüggenek, s megoldásuk is összehangolt, szervezett intézkedéseket, komplex családsegítő szolgálatot igényel. Sok, megfelelő szakképzettséggel, emberismerettel, tapintattal és türelemmel rendelkező munkatárssal, aki illetéktelen beavatkozás és erőszak nélkül képes rávezetni az érdekelt családokat az igényesebb életvitelre, s arra, hogy egyre kevésbé szoruljanak külső segítségre. Nyiri Éva A gyógyszer és növényvédőszer központi fejlesztési program részeként egy évente tízezer tonna kapacitású foszgénüzem épül Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinátban. Az új gyárrészleg terméke több növényvédő szer fontos alapanyaga. A munkák megfelelő ütemben haladnak és a tervek szerint a jövő év második felében megkezdik a próbaüzemet. A Borsodi Vegyikombinátban készülő foszgénből évente mintegy kilencezer tonnát a Sajó- bábonyi Észak-magyarországi Vegyiművekben fognak felhasználni. Részben a hazai mező- gazdaság számára, részben exportra nagy értékű növényvédő szert készítenek belőle. Ellenőrző körúton a KÖJÁL-lal Forró klíma klímaberendezés nélkül- Mi lehet a leiadata, célja ma a családpolitikának? — Még nem alakult ki pontosan körvonalazott családpolitikai koncepció. Egyelőre csak a főbb elemek rajzolódtak ki, s ezek azt sejtetik, hogy két nagy feladatkört kell megkülönböztetnünk: az egyiket nevezzük általános, a másikat speciális családpolitikának. Az előbbi főként a társadalompolitikához, az utóbbi inkább a szociálpolitikához kapcsolódik, Ismeretes, hogy a társadalompolitika alapvető feladata o társadalmi viszonyokat a szociális célokkal, értékekkel összhangban, azok érvényesülése érdekében befolyásolni. Az általános családpolitika célja — ehhez kapcsolódva — olyan feltételek megteremtése, amelyek között csökkenhet a család szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek átörökítésében, a család jobban eleget tehet a rá háruló feladatoknak — a gyerekek nyugodt légkörben történő nevelésének, a családtagok biológiai-társadalmi regenerálásának stb. — és elősegítik a családon belüli viszonyok demokratizálódását.- Miben gyökereznek a társadalmi egyenlőtlenségek a mi társadalmunkban, amelyben a magántulajdon, s az ennek talaján keletkező osztályellentétek már nem jellemzőek? — Egy sor történelmi „örökségben" — például a falu és a város közötti különbségben —, s jórészt a munka mai társadalmi szervezetében, ami jelentős mértékben meghatározza az élet objektív feltételeit is, az életmódot is. A különböző anyagi és kulturális feltételek közé érkező gyermekek helyzete, lehetőségei és várható életpályájuk is lényegesen különbözik egymástól. A szociológiai kutatások bebizonyították, hogy ezeket az otthonról hozott különbségeket az iskola inkább felerősíti, mint gyengíti. Ezért az általános családpolitika feladata - sommásan - a csalódok anyagi és kulturális feltételeinek javítása, szerepük gyengítése a társadalmi hátrányok átadásában, annak elősegítésében, hogv a gyerekek jobban „startoljanak" az életben. mint a szüleik. Ez azt iqényli, hogy a családon belüli viszonyok a mainál szimmet- rikusabbak legyenek, csökkenjen a tekintélvelv érvényesülése, eqvesek kiszolaáltatottsáqa. A családon belüli viszonyok demokratizálódásának természetesen a családon kívüli viszonyok ilyen irányú fejlődése is feltétele.- Szocialista államunk egy sor feladatot magára vállalt a családoktól, és sokféleképpen igyekszik segiteni őket. ön_a Valóság 1980 augusztusi számában megjelent, A gyermekes családok jövedelmi helyzete című cikkében azt irta, hogy felmérések szerint 1977-ben a háromgyermekes családok jövedelemszintje 67, a négy- és több gyermekeseké 48 százalékát érte el csupán a gyermektelenekének. Az azóta kibocsátott 24/1980. (VI. 27.) MT számú rendeletnek a családi pótlékra vonatkozó módosítása — úgy tetszik — ezt a különbséget nem ellensúlyozta ... — A gyermektelen családokhoz képest a gyermekesek helyzete - általában - valamelyest javult. A gyermekes csalódok közötti különbségek azonban valószínűleg inkább növekedtek, a nagyobb családok rovására. A családi pótlék gyermekenkénti összege négy gyermekig 660 forint, öt gyermek után viszont gyermekenként 630 forintra, hat és minden további gyermek után pedig 610 forintra csökken! — Engedjen meg egy kényes kérdést: nem azt sugallja ez, hogy a négynél nagyobb gyermekszámot nemkivánatosnak tekintik? — Van ilyen probléma. A népesedéspolitikai határozat kimondta, hogy a népesség számának fenntartásához — esetleg lassú növekedéséhez — legelőbb háromgyermekes családmodellre van szükség. Ekkoriban az egy- és kétgyermekes családok hátrányba is kerültek a háromgyermekesekkel szemben. Aztán többféle ok miatt — például mert sokhelyütt állami lakásépítkezés nincs, vagy alig folyik — a nagycsaládosok lakáshoz juttatása nem haladt a kívánt ütemben. Később o „legalább" három gyerek, „legfeljebb" hármat kezdett jelenteni. Végül olyan hangok is hallatszottak — és ebben számos társadalmi előítélet közrejátszott —, hogy négynél több gyerek egy családban felelőtlenség, a csalódok képtelenségét jelzi a racionális életvitelre, mert ha a szülők belegondolnának a gyerekeik jövőjébe, akkor nem hoznának annyi gyereket a világra. Nem tagadható, hogy vannak családok, ahol azért van annyi gyerek, mert nem ismerik a születésszabályozás korszerű eszközeit. Ám igazsáqtalansóg lenne ezért egyedül a szülőket hibáztatni.“ Es nincs is annyi nagycsalád, hogy-aggódnunk kellene, ellen- kezőleq: arányuk egyre csökken! így-két nemzedékkel ezelőtt még elterjedt volt társadalmunkban a ■ 6—8—10 gyerekes csalód: 1975-ben a családoknak már csak 4,3 százaléka kapott négy vagy több qver- mek után családi pótlékot, 1978-ban pedig mindössze 3,5 százalék. Nincsenek tehát olyan sokan, hoay szűkös lakásviszonyaik javításáról, anyagi terheik csökkentéséről le kellene mondanunk. — A családok jövedelmi helyzetét persze nemcsak a család- nagyság, hanem a társadalmi hovatartozás és a munkamegosztásban elfoglalt helyük is befolyásolja... — Feltétlenül, hiszen az alacsonyabb képzettséggel, kisebb felelősséggel járó munkát végzőknek a keresete is alacsonyabb, ugyanakkor külön jövedelmi lehetőségekhez is nehezebben jutnak. A kisgyermekeseknek egyéb nehézségeik is vannak: ha sok a gyermek azért, ha fiatal családokról van szó, azért, mert az anya többnyire gyesen van. A keresetük is általában alacsony, hiszen pályakezdők. Felmérések tanúsága szerint a többgyermekesek nálunk természetesnek tartják, hogy három-néqy vagy még több gyerek mellett állandósulnak a gondok a családban, és a felnőtteknek sok mindenről le kell mondaniuk. Ez is olyan múltbeli „örökség”, mint a többi. Ráadásul indokolatlan és méltánytalan a szűkkeblűség éppen azokkal szemben, akik a legtöbbet teszik a következő generáció létéért. % — Nem beszéltünk még a speciális családpolitikáról. — A speciális családpolitika a problémák ■utólagos megoldásával foglalkozó, komplex családsegítő szolgálat kellene hogy legyen. Létrejöttek nálunk különböző szakhálózatok, illetőleg juttatási formák; itt több figyelmet fordítanak az állami gondozott fiatalokra, ott az alkoholistákra: az egyik helyen szép eredményei vannak a házi szociális gondozásnak, amott a börtönviseltek utógondozásának; itt naavszerű nevelési tanácsadók működnek, ám elhanyagolják a rehabilitációt, másutt több szocialista briaád is törődik a mozgássérültekkel, de nincs napközi otthonuk az öregeknek. Ezek az intézméA Pécs városi KÖJÁL élelmezésegészségügyi csoportjának munkatársai dr. Balogh Júlia főorvos vezetésével rendszeresen látogatják a különböző vendéglátóhelyeket, beleértve az üzemi büféket is. Természetesen nem csupán a pécsi egységekről van szó, hanem a városkörnyéki üzletekről is. Megközelítőleg ezerhatszázra tehető azoknak a „boltoknak" a száma, amelyekben évente legalább ötezer ellenőrzést végeznek. Dr. Balogh Júlia szerint az utóbbi időszakban szerencsére mindössze egy-két kirívó szabálytalanság történt, ami elsősorban a konyhai kisegítők hiányával függ össze. A közelmúltban például a pécsi Konzum étterem vezetőjének is segédkeznie kellett a mosogatásra váró edények elhordásában, mert nincs elegendő kézilány. Ellenőrzési kőrútunkat tehát a Pécs belvárosában levő — harmadik hónapja működő — Kon- zumban kezdtük dr. Balogh Júliával. * Még helyet sem foglaltunk a földszinten levő önkiszolgáló étteremben, pillanatok alatt kivert a verejték. A\ szomszéd asztaloknál ülők ugyancsak homlokukat törölgették a konyhából áradó meleg miatt, ami az ételszaggal keveredve az ötvenes évek Széchenyi téri Népbüféjét juttatta eszembe. Pedig a Konzum étterem amúgy megfelel a korszerű vendéglátó követelményeknek: tiszták a sötétszürke műmárvány asztalok, a tálalópultnál, mint ahogy Katona József üzletigazgatótól megtudtuk, ebédidőben — alig múlt tizenegy óra és nincs szabad asztal — legalább huszonötféle ételt kínálnak a vendégnek, hideg az üdítő, a sör és mindezek Cornelius automatából folynak a poharakba. Ezáltal az előírt mennyiség és minőség éleve garantált. A tálaló mögötti üvegfalon túl a vendégek szeme láttára készül az ebéd. Csak ez a nagy hőség ne lenne! Katona József keserűen jegyzi meg, hogy az üzem; be helyezés óta folyik a vita: ki okolható az elégtelen szellőzés miatt. Ugyanis a klímaberendezés még ma sem műköMosogatőlé a dik. A kivitelező a tervezőt hibáztatja, a tervező pedig a szerelést végző vállalatot. Ám ettől semmi sem változik, és a jelenlegi helyzeten az sem segít, hogy ajtó-ablak nyitva ... (A klímaberendezést azóta megjavították.) Az alagsorban levő étteremben még nehezebb a levegő. A zöldségelőkészítőben minden rendben találtatik, mint ahogy a cukrászrészlegben is. A hűtő- szekrényben különböző ízesítésű készítmények kelletik magukat. A húselőkészítő-helyiségben is befejeződött a tőkehús felbontása. Éppen takarítanak, a hűtőszekrényekben példás rend. Ugyanezt tapasztaljuk a fekete és fehér mosogatóhelyiségekben, ahol a csempére ragasztott felirat jelzi a három fázisban történő mosogatást: zsíroldás, fertőtlenítés, öblítés. Megnézzük az automatából kikerülő tányérokat is, a megállapítás röviden ennyi: tökéletesen tiszták. A Konzum étteremben naponta legalább kétezer adag ebéd fogy, megközelítőleg ötszáz az előfizető vendég. De az utóbbi hetekben sokan hűtlenek lettek az étteremhez a klímaberendezés üzemképtelensége miatt. Erre csak azt mondhatjuk: a vendéget nem érdekli a szakmai vita, hozzák rendbe a szellőzést, aztán eldőlhet, ki fizet a végén! ♦ A szebb időket megért Kazinczy étteremben, ahol ugyancsak önkiszolgáló rendszerű az ebédeltetés, hosszú sor kígyópadozaton zott a tálalópult előtt. Gábriel Vendel üzletvezető is a mostoha körülményekre panaszkodott, és ami ma kivétel nélkül szinte valamennyi vendéglátóegységre jellemző, a konyhai kisegítők hiányát vetette föl. Persze, ettől még zsámolyra helyezhették volna a káposztasalátát tartalmazó rozsdamentes tégelyt, ami a főorvosnő észrevétele után elő iís került a konyhából .. . Lassan tizenkettőt harangoznak, a konyhában javában folyik a takarítás, ám a mosogatóhelyiség megközelíthetetlen. Kérdem az üzletvezetőt, ez mindig így van? — Nem! - hangzik a határozott válasz. — Általában hetente egyszer-kétszer dugul el at lefolyó és akkor órákba telik, mire elszivárog a mosogatóié. Nagyon elavult és szűk a csatornarendszer ... — Hát akkor ideje lenne felújítani! — jegyzem meg. Ebben mindannyian egyetértünk. ♦ Kőrútunk utolsó állomása a Bem utcai Napsugár eszpresz- szó. Éppen Szabó Pálné üzletvezető-helyettes van szolgálatban. Különösebb rendellenességet, szabáytalanságot nem tapasztalunk, a mosogatólánya fertőtlenítőszert is megmutatja, amivel az utolsó öblítés előtt a poharakat mossa. A raktári kézmosóban viszont kilós ponty pipál. Rögtön egyetértünk: annak bizony nem ott a helye! S. Gy. Mi lesz a citerák sorsa ? „Őszinte elismerésem. Ennyiféle citera még öregapám korában sem volt". A mondat' Barna István pécsi citerakészí- tő vendégkönyvéből származik, abból a könyvből, amibe 207 elismerő bejegyzés került a Pécsi Ipari Vásáron. Legutóbb ugyanis ott mutatta be saját készítésű hangszereit, vagy hatvan darabot. Zenész és hangszerkészítő körökben országosan ismert a neve. Itt él és dolgozik Pécsett. Működési engedélye azonban nincs, ki tudja, miért. Pontosabban nincsen semmi olyasféle papírja, amin rajta áll az „írás", hogy készíthet ci- terákat és hogy azokat eladhatja. Barna István most már nyugdíjas, 26 éven át volt molnár. Citera készítéssel viszont már gyermekkora óta foglalkozik, ahogy visszaemlékezett, hétéves korában próbálta először. A mesterséget édesapjától tanulta. Elsősorban alföldi fajta ci- terákat készít, de nem hiányzik az ormánsági és a somogyi citera sem. E két utóbbi egyfejes, az alföldiek négy- vagy ötfejesek. S hogy ezek a citerák nemcsak szépek, hanem jók is, azt neves citeraművészek elismerései bizonyítják. Olvastam Pribojszky Mátyás citeraművész levelét, amelyben elismerően nyilatkozik a citerák külleméről és hangjáról egyaránt. Hogy is lehetséges hát, hogy nincs működési engedélye a ci- terakészítőnek? Már 5—6 éve próbálkozik, hol a KIOSZ- nál, hol a Városi Tanács ipari osztályán. Eddig csak visszautasításban volt része. Három héttel ezelőtt újabb kérvényt nyújtott be, ami azóta a Baranya megyei Tanács ipari osztályának vezetőjéhez, dr. Heim Györgyhöz került. Hozzá fordultunk a kérdéssel: mi lesz a citerák, s nem utolsósorban készítőjük sorsa? — Nem az a megoldás, ha az ipari osztályhoz fordul kérelmével. Mi működési, illetve iparengedélyt csak ipari tevékenységre adhatunk ki, ez esetben hangszerkészítésre. Ez azt jelenti, hogy nemcsak cite- rára, hanem mindenféle más hangszerre is, s ehhez már mestervizsga kell. Ha viszont valaki iparengedélyt kap, az már árutermelést jelent. Az árutermelő tevékenységnél belép az adó. A citerakészítés népművészeti tevékenységnek számít. Ezért az igazán, járható út a következő: el kell küldeni Budapestre, a Népművészeti Tanács zsüriiéhez egy citerát. Mi adunk mellé egy támoqató levelet. S ha a zsűri elismeri a Barna István által készített cite- rákat népművészeti tárgyakként, már semmi akadálya nincs annak, hogy eladhassa azokat. Népművészeti termékeknek számítanák maid. amiknek eszmei, szellemi értékük az elsődleges. Azokon a helyeken, ahova ed-» diq a citerakészítő fordult, nem egyszerűen visszautasítani kellett volna kérvényét, hanem tájékoztatni kellett volna őt, hoqy mit tegyen, kihez forduljon. Ezt most mi megtesszük, s ha az eddigi tapasztalatai miatt ő maga nem küldi föl a citerát a zsűrihez, mi fogjuk ezt helyette megtenni. D. Cs.