Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-08 / 216. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVIII. évfolyam, 216. szám 1981. augusztus 8., szombat Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A magyar kultúra gyarapítása közös érdekünk Rótfcai Ferenc művelődésügyi miniszterhelyettes mondott záróbeszédet Átadták a Bérezi Géza emlékérmet A tartalomból: IIBÉV új faipari termékei ♦ IH-dzsessz ♦ Falusi vakáció Strandot „nyitottak” a szederkényi gyerekek Véget ért a IV. anya- nyelvi konferencia T egnap fejezte be munkáját Pécsett a IV. anyanyelvi konferencia a POTE aulájában. A délelőtti együttes ülésen felszólalt Cserháti József pécsi megyés püspök, aki saját tapasztalatai alapján hangsúlyozta, milyen nagy szerepet töltenek be az egyházak a külföldön élő magyarság körében. Ezután a konferencia piunI kabizottságainak vezetői összegezték a lezajlott ülé- ; sek, hozzászólások legfontosabb észrevételeit. Szende Aladár az anyanyelvi munkacsoport tapasztalatait összegezve megerősítette a konferencia közös álláspontját, miszerint a két- vagy többnyelvű oktatás szándéka helyes, igaz, és megállja a helyét. Marótt Gyula, a kulturális munka- csoport vezetője a nyelvoktatást közvetlenül segítő, azt támogató módszereket említette. Ezek közé fokozott erővel kér bebo- csáttatást a film és a szöveggel, zenével kísért diasorozat. A kulturális szekció hozzászólói vetették fel egy magyar gimnázium megalapításának kérdését — Amerikában, s kulturális anyagi alap megteremtését ugyanott. Itt hangzott el javaslat olyan akció indítására, amely a magyar műemlékek helyreállításához adna segítséget a külföldön élő magyarok anyagi hozzájárulásával. Közvetítette azon kinti egyesületi vezetők panaszát, akiknek idén nem volt lehetőségük, hogy mint korábban, külön fórumon számolhassanak be kisebb közösségeik gondjairól. Szatmári István az egyetemi oktatók fórumáról tartott tájékoztatót. Először rendeztek e körben ilyen találkozót, noha külföldön mind több a hungarológiai tanszék, mind többen foglalkoznak egyetemi szinten nyelvünkkel. Pomogáts Béla irodalomtörténész a külföldön élő magyar irodalom kérdésében rendezett találkozók, viták tapasztalatait összegezte. Elmondta, hogy cmennyire igazodási pontot jelentettek az itthoni magyar irodalom számára Sütő András vagy Szilágyi Domokos, a szomszéd országokban termő irodalom képviselőinek írásai, oly mértékben várható megtermékenyítő hatás a nyugat-európai és tengerentúli magyar irodalom részéről is. Cs. Szabó László két könyve áll kiadás előtt hazánkban, s készül egy esszékötet is a Gondolat Kiadónál. E terület helyet kap a készülő új magyar irodalomtörténetben, szó van egy prózai antológia megjelentetéséről, tanulmányozzák azt a javaslatot is, miszerint a könyvhéten egy pavilonnal jelen legyen a külföldi magyar irodalom. A hozzászólók sorában elmondta javaslatait Püsky Sándor New York-i magyar könyvkiadó, aki jó kapcsolatot alakított ki hazai partnereivel, Szamosközi István nyugalmazott református püspök, Haraszti Sándor és Trombitás Rezső lelkészek az USA-ból, dr. Gyönyör József, aki a szlovákiai magyar nyelvoktatásról adott tájékoztatót, valamint Kemény Mihály (Franciaország) és Tóth László (Brazília). Délután Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetségének főtitkára elnökletével a záróülésre jöttek össze a konferencia résztvevői. Az első napirendi pontként Imre Samu akadémikus, a zárónyilatkozat tervezetét kidolgozó bizottság vezetője, terjesztette a jelenlevők elé a IV. anyanyelvi konferencia zárónyilatkozatát, amit a konferencia egyhangúan elfogadott. A nyilatkozat célokat, feladattervet jelöl meg és elemzi az anyanyelvi mozgalom eltelt tíz évének tapasztalatait. Megállapítja, hogy e mozgalom célja, a magyar kultúra ápolása határainkon túl, változatlan. — A konferencia egybehangzó véleménye szerint — fogalmaz a zárónyilatkozat — az I. anyanyelvi konferencia óta eltelt egy évtized alatt az anyanyelvi mozgalom megerősödött, külföldi bázisai kiszélesedtek, tevékenysége sokrétűbbé és céltudatosabbá vált, s egyre jobban igazodott a többnyire országonként is eltérő, sajátos körülményekhez. Kedvező hatással volt a mozgalom fejlődésére, hogy a külföldi egyesületek, a magyar kulturális élet vezetői ma már egyre több országban éltek azzal a lehetőséggel, amelyeket az illető ország kormánya biztosít a kerületén élő nemzetiségek számára. A zárónyilatkozat elfogadása után Hamza András református lelkész (USA) terjesztette elő annak a három magyarországi és három külföldi magyarból álló bizottságnak döntését, amely az anyanyelvi konferencia védnökségének eddigi tagjait tisztségükben megerősítette. Annak a testületnek elismerését jelentette ez, amely a mozgalom megszületésénél is bábáskodott. A javaslatot a konferencia elfogadta. Az anyanyelvi konferencia védnöksége emlékérmet alapított négy évvel ezelőtt Bárczi Gézának, a védnökség első elnökének tiszteletére. A védnökség a mozgalom tizedik évfordulója alkalmából először ítélte oda a kitüntetést, melyet tíz külföldi és öt hazai személyiség vett át: Angliából Czigány Lóránt irodalomtörténész és Lillywhite-Daróczi Sára tanár, Ausztriából Moór János és Töl- ly Ernő tanár, az Egyesült Államokból Nagjr Károly tanár, Si- nor Dénes egyetemi tanár, Ko- lossváry Béla tanár, Franciaországból Nagy Pál író, Hollandiából Assendellt-Krisztics Ilona tanár és . Svédországból Kisch Klára tanár, Magyarországról pedig Imre Samu akadémikus, Lőrincze Lajos címzetes egyetemi tanár, MarótI Gyula, Szende Aladár és Ginter Károly főiskolai tanárok. Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia elnökségének elnöke ezután a következő szavakkal összegezte az anyanyelvi mozgalom elért eredményeit: — Megépítettük a hidat, a híd megvan, ezen azonban egyelőre kevesen járnak. Nem élnek még elegen a lehetőségekkel. Még több iskola, klub kellene és még előbb kapcsolatok az itthoni és a kint élő magyarság között. Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy ne terheljük meg túlságosan ezt a hidat. Tudjuk már, mit akarunk elérni az anyanyelvi mozgalommal, nem kísérletezünk, és ne is kísérletezzünk olyan dolgokkal, melyek félrevisznek kitűzött céljainktól. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes méltatta végül zárszavában az anyanyelvi konferencia eseményét, amit negyedik alkalommal rendezett meg a Magyarok Világszövetsége. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hoqy az idehaza és külföldön élő magyarok közös érdeke, hogy gyarapodjék a magyar kultúra. Ezt kívánják elősegíteni mindazok az elképzelések, melyeket az anyanyelvi mozgalom felvállalhatott. A magyar kormányzat a hűvösödő nemzetközi légkörben is látja a közös munkálkodás lehetőségét a világ különböző pontjain élő magyarsággal, s nem akarja, hogy a világpolitika zajos akciói lelohasszák az anyanyelvi mozgalomban megtestesülő nemes igyekezetét, mely által gyarapodik Magyarország és a távolban élő magyarok is. Rátkai Ferenc elmondotta, hogy az előző anyanyelvi konferencia zárónyilatkozatában megfogalmazott óhaj, amely a kulturális kapcsolatok bővítését (Folytatás a 2. oldalon) Békemenet ’81 Az észak-európai demokratikus nőszervezetek a békemenet 81 befejezéseként „a nukleáris- leszerelés 1981-ben: realitások és remények" címmel Párizsban kollokviumot szerveztek. A résztvevők megvitatták a leszerelésért folyó harc kiszélesítésének, a fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének, az általános és teljes leszerelésnek az időszerű kérdéseit. „Harcolunk az angol területeken levő amerikai katonai bázisok megszüntetéséért, a fegyverkezési hajsza fokozása ellen. A NATO döntése az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséről komoly veszélyt jelent Európa népei száMint már jelentettük, Gam- b'ában a fővárostól 10 kilométerre nyugatra fekvő Bakau laktanyáját csütörtökön megostromolták és elfoglalták a szenegáli csapatok. A Kukli Samba Sanyang vezette felkelőknek sikerült elmenekülniük. A szenegáli csapatok folytatják ,,a gambiai területek ótfé- sülését" — jelentette ki Abdurahman Ngom alezredes, a Gambiába irányított szenegáli haderő parancsnoka. Hírügynökségek Gambiából azt jelentik, hogy a szenegáli csapatok mellett a hadműveletekben az Ulsterben gyászos hírnevet szerzett angol „speciális légideszant szolgálót” (S. A. S.) tagjai is részt vettek. Egyes értesülésekre hivatkozva az AP azt jelenti, hogy maga Thatcher miniszterelnök kezdeményezte bevetésüket, ugyanokkor a Reuter szerint a brit hadügyminisztérium szóvivőié a hírt nem kívánta megerősíteni, mondván „a szolgálat akcióit nem szokták kommentálni". A szenegáli beavatkozás nyomán olyan hírek érkeztek Ban- julból, hogy a gambiai áldozatok száma igen magas. A nyugati hírügynökségek is kénytelenek elismerni, hogy ezzel kollokvium mára" — hangsúlyozta Mary Coldor, az Angol Munkáspárt részéről. Huguette Bourchardeau, a Francia Egyesült Szocialista Párt országos titkára felszólí- toltcL a francia kormányt, hogy tevékenyebben vegyen részt az atomfegyvermentes övezetek létrehozásában és a leszerelés előmozdításában. Luciana Castellina olasz képviselőnő felszólalásában rámutatott, hogy a békeharc ma is szorosan összefügg a leszerelésért vívott küzdelemmel. Európa népei — mondotta — nem akarják, hogy földrészük a NATO atomrakétáinak gyakorlóterévé váljék. szemben az államcsínykísérlet gyakorlatilag vértelen volt. Megkezdődtek a gambiai ellenzék elleni megtorló akciók, az AFP szerint letartóztatták Sherif Mustapha Dibbát, a Nemzeti Konvenció Párt vezetőjét, az ország volt alelnökét és a párt több más tagját. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az imperialista erők által már „begyakorolt" leszámolási menetrend alapján zajlott le a gambiai beavatkozás. Ugyanis hasonló események játszódtak le Madagaszkárban 1947—48-ban. Akkor a legyilkolt hazafiak száma mintegy 100 ezer volt. Még a nyugati tömegtájékoztatási eszközöknek is el kell ismerniük, hogy Gambiában az ellenzék megerősödését a monopoltőke tevékenysége által előidézett katasztrofális gazdasági helyzet váltotta ki. Hét szenegáli ellenzéki párt Dakarban nyilvánosságra hozott közös közleményben ítélte el a Gambia belügyeibe való beavatkozást és követelte, hogy azonnal vonják ki a szomszédos 'országból a szenegáli csapatokat. mivel a kormánynak ez a lépése nemcsak sok gambiai és szenegáli életébe került, de a szenegáli dolgozók helyzetének további rosszabbodásához vezet. Képeinken balról: Assendelft-Krisztics Ilona átveszi a Bárczi Géza emlékérmet Lőrincze Lajostól. — A hallgatóság egy csoportja. Fotó: Proksza László Összeomlott az államcsínykísérlet Szenegáli csapatok beavatkozása Gambiában Megtorló akciók kezdődtek
