Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-07 / 215. szám

1981. augusztus 7., péntek Dunántúli napló 3 a kép a falon, széles keret­ben, üveg aldtt, semmit sem veszített fényéből. Pe­dig éppen 20 éve készült. Nem hiszem, hogy valamiféle külön­leges alkalom vitte Osztermaye- rékat a fényképészhez, csupán annyi: együtt volt a család. Az öt fiú, az apa és az édesanya. Osztermayer néni maga mel­lé veszi a képet a díványra, s nemcsak a húsz év előtti múlt elevenedik: hanem egy élet. Egy fiatal lány élete, akinek gondolkodását a vöröskatona apa formálta, akit sodort és vitt a hétköznapok szele, s aki ma, így nyugdíj utón arra a leg­büszkébb, hogy mind az öt fia becsületes, dolgos ember lett. — Éppen ablakokat mostam, hogy csöngetett. . . Elnéz a fejem fölött, valahová messze, az ablaküvegen túl. 1969-ben ment nyugdíjba — 550 forinttal —, de a munkát igazából csak egy éve hagyta abba. A Mecselg/idéki Vendég­látónál végezte a mindenes fel­adatát: takarított, portás volt, beállt a büfébe . . . — Tudja, hogy igazgatóné is voltam? — kérdezi, s elneveti magát. — A férjemet Sátorhe­lyen kinevezték az állami gaz­daság igazgatójává. Ott volt 53-ig munkásigazgató. Én meg az MNDSZ elnöknő, irányítot­tam a gyapotegyelést, -sze­dést ... A nagyobbik fiú, Miklós, ne­vezetes napon, november 7-én született. Most 41 éves, nős, nagy fia és lánya van. A Tv Pécsi Körzeti Stúdiójánál dolgo­zik. — A palacsintát meg a szil­vásgombócot szerették a fiúk, győztem készíteni . . . Mikor már a nagyobbak segítettek, kettő sütötte, a harmadik meg vigyá­zott, hogy a két kisebb ne lop­kodja a tányérról . . . A kezével mutatia egy méter­re az asztal fölött, hogy milyen „stósz” palacsintát ettek meg néhány perc alatt. Attila — ma 39 éves. Úszó­mester, s egy lánya van, aki szintén jó sportoló lehet. István - a véröskatona nagy­apához hasonlít. A felesége pedagógus, 3 gyerekük van. Két fiú, egy lány. — Mostanság csak Bagaméri- nak hívom: maszek lett, mért a fagylaltot, lángost. Van benne fcntázia . . .--------------------------------------------------------------------------­E gy kép a falon Tibor: 31 éves. A pincegazda­ságnál a Márka üzemben mű­vezető. Dorka most megy isko­lába. Bálint fia meg négy esz­tendős. A legkisebb fiú — Péter. Autószerelést tanult, s most az Uránnál dolgozik. Zenél is: kür­tös. Nős, s egyetlen fia, Péter- ke, éppen olyan, mint ő. — Ügy érzem, hogy jó fiúkat neveltem — mondja. — A minap összeszámláltam: pontosan 66 évet töltöttek együtt házasság­ban, s egyik sem vált még el. Családszeretők, gyerekszeretők. Három közülük párttag. Mondja: arra is büszke, hogy az öt fiú közül négyen innen, a családi lakásból böjtölték ki a saját otthont, s hogy néha­napján még ő is segíthet. — Mi tagadás, elég kevés a nyugdíjam: de' az anya még abból is adni szeretne. Azóta megy nehezebben, hogy a férje meghalt. Szívbe­teg volt: a nyugdíjévéit — rok­kantnyugdíjas volt sem igen élvezhette. Éppen Péter fia el­ső házassági évfordulójára ké­szülődtek, amikor lement egy ismerőshöz borért. Többet nem jött haza . . . — Kár, hogy nem láthatja a kilenc unokát. Mindegyik más, de mindegyik Osztermayer... Visszateszi a képet a helyére, majd féloldalason visszaül a heverő szélére. így szokta meg. A harmadik fiával volt terhes, amikor paralízist kapott, s a jobb oldala megmerevedett. . . — Volt elég keserűség az éle­temben: nélkülözések, Ideges­kedések, izgalmak sora. Lány­koromban — 14 évesen — szak- szervezeti munkát kezdtem, ki­penderítettek a szigetvári cipő­gyárból, ahol felsőrészkészítést tanultam. Bejöttem Pécsre egy ügyvédhez cselédnek. Röpla­pozás miatt rendőri felügyelet következett, majd állástalan- ság. Éppen csak elhelyezked­tem valahová, rögvest „lekáde- reztek”, s már mehettem is. Ügy háromnaponként. . . tűz Lakatosok, kőművesek bravúros munkája a Tatabányai Cementgyárban Huszonnégy órai megfeszí­tett munkával elhárítottak egy súlyos üzemzavart a Tatabá­nyai Cementgyár lakatos- és kőműves brigádjai. Még hét­főn történt a váratlan üzem­zavar: a nagy hőség következ­tében „besült" és meghibáso­dott a 3-as számú klinkerégető kemence meghajtóművének csapágya. Azonnal hozzáláttak a forgó berendezés fokozatos le­állításához, hogy a kemence­test 1000 fokos hőmérsékletét lehűthessék. Ezzel a munkával szerdára végeztek, s ekkor fog­tak hozzá a gyár legtapasztal­tabb karbantartó munkásai az üzemzavar elhárításához. Két tűz - két működő égető kemence között - ötven fokos hőségben dolgoztak a hiba kijavításán, s cserélték ki újra a meghibá­sodott csapágyat Szerdahelyi János és Maglóczki Antal laka­tos brigádjának tagjai. A leál­lás következtében megrongáló­dott bélésfalazatot Kidler Fe­renc kőműves brigádja javí­totta meg. Bravúros munkájuk eredményeképpen csütörtökön reggel ismét megkezdhették a klinkerégetést a 3-as kemencé­ben. A hiba elhárításában részt vevőket célprémiummal ju­talmazták. A férjével is a szakszervezeti munka során ismerkedtek meg: összeházasodtak, egymást biz­tatták a „nagy nyomorgások” idején, s rosszabbnál rosszabb szobákban laktak, vizes szute- rénekből várták a holnapot. így esett aztán, hogy az első gyer­mek — egy kislány — halva született. — Ma sem vagyok valami fé­nyesen . . . Persze, ezt ne vegye elégedetlenségnek. Mindenki­nek másképpen alakul a sorsa, boldogulása, mint ahogyan el­képzeli. Nem vagyok panaszko­dó típus, de néha az ember a gondjait is szómba veszi ... Az unokák megmondanák: én va­gyok a legvidámabb nagyma­ma I öt fiú és kilenc unoka. Sze­retne nekik mindig örömet okozni; elhalmozni őket meg­annyi földi jóval ... A minap ar egyik terítő alatt talált 200 forintot. (Gyakori az ilyen.) A nyugdíjasnak jólesett, de az édesanya végigkérdezte a fiait: Ki mérte odatenni? De egyik se vallott...- Ezzel a képpel - mutat a falra — nem tudom mi lesz. A modern lakásokban már nem tesznek ki családi képeket. Ki tudja, miért? Sokszor csak ülök, kézimunkózgatok, s elné­zegetem . . . Olykor érzem, hogy ismét együtt a család, a vasár­napi asztal megterítve, s hozom befelé a tóiban a húslevest. . . A kisebbek egymást gyömöszö­lik az abrosz leple alatt, a na- ayobbak meg az apjukat nézik. S aztán sorra merítenek . . . Megtörli a szemét; megint belehullt valami ... Könnycseppjei mosolyognak. Kozma Ferenc Eredményes fél esztendő Jól dolgozott a Lakásfenntartó Szövetkezetek Közös Karbantartó Társasága Eredményes félévet zórt a Lakásfenntartó Szövetke­zetek Közös Karbantartó Társasága. Ez annak kö­szönhető, hogy megszilár­dult a munkafegyelem és jelentősen nőtt a munka­termelékenység. Egy évvel ezelőtt egy dolgozó ha­vonta 13 933 forint ez év azonos időszakában havi 19 000 forint értékű munkát végzett. Tizenkét fővel ke­vesebben, a múlt félévi 3,7 millióval szemben most az első félévben 5,2 millió volt a Karbantartó Társaság termelési értéke. A legeredményesebb munkát a festők végzik. A tagszövetkezetek is a fes­tők munkájával a legelé­gedettebbek. Nagyon szá­mottevő még az oldalfal szigetelők és homlokzat­festők munkája. Eddig a legtöbb munkát az újme- csekaljai I. Lakásferyitartó Szövetkezetnek végeztek 9,5 millió forint értékben. De a kisebb szövetkeze­tek is jól dolgoztak. A Jó­kai 1,5 millió forint, a fél évtizede működő Ércbá­nyász Lakásépítő és Fenn­tartó Szövetkezetnél egy­millió 200 ezer, a Makár Lakásfenntartó Szövetkezet pedig 0,5 milliós értékű munkát végzett. Nagy. szolgálatot tesz­nek a szövetkezeteknél a víz- és szennyvízszerelők, különösen a szennyvízcső- repedés esetén segítenek a hiba elhárításában. Vi­szont nem tudnak lépést tartani a kőműves, asztalos, üvegező, tetőfedő és hi­degburkoló munkák meg­rendelésével, mert kevés a szakmunkás, az 55 fős lét­számot legalább 20—25 fő­vel kellene növelni. A Karbantartó Társaság új szolgáltatás bevezetését tervezi, a szövetkezetek kezelésében levő épületek villamoshálózatának, sze­relvényeinek és egyéb villa­mos szerelvényeink rend­szeres, időszakos szabvá­nyossági tűz- és villámvé,- delmi felülvizsgálatát, va­lamint érintésvédelmi mé­réseket szeretne végezni a lakosságnak. Lukács József Az üzemi demokrácia és a tulajdonosi tódat „Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a de­mokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági veze­tők kinevezésébe, munkájának megítélésébe történő beleszó­lást kiszélesítjük az igazgató­tól egészen a munkahelyi ve­zetőkig." — mondotta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a szakszervezetek decemberi, kongresszusán. Mit is jelent ez? — erre pél­dát mutat a szövetkezeti de­mokrácia már ma iis, hiszen a szövetkezeti rendszer sajátja, hogy a vezetőséget a közgyű­lés választja és bízza meg a szövetkezet vezetésével. Ezzel összefüggésben a közgyűlésnek jogában áll visszahívni azt a vezetőt, aki nem váltotta be a szövetkezeti tagok hozzá fűzött elkéDzeléseit. Miért, hogy a szövetkezetek­kel szemben az állami vállala­tok, üzemek belső demokráciá­jában csak most vált esedékes­sé, hogy a gazdasági vezetők kinevezésébe, megítélésébe va­ló beleszólást kiszélesítsék? Mi­ért nem lehetett ezt már eddig megtenni? Hiszen ennek hiá­nya ellentmondani látszik an­nak, hogy az állami tulajdon magasabb fejlettségi szintű mint a szövetkezeti, feltételez­ve, hogy a szövetkezeti és az állami tulajdon is szocialista jellegű. A különbségek és a látszólagosságok okai mégis itt keresendők. Az államosításkor a termelési eszközök — a föld kivételével — köztulajdonba mentek át, a dolgozó nép lett a tulajdonos. Tulajdonosi funkcióját mégsem közvetlenül gyakorolta, hanem a szocialista államon keresztül. Annak, hogy a tulajdonosi funkciókat az állam gyakorolta, több oka is volt, így például a gazdaságiak közül csak a háborús pusztítások okozta ká­rok gyors felszámolása, mégin- kább a hazai tőkés fejlődés el­lentmondásosságából fakadó hátrányok leküzdése. Ezek olyan nagyszabású feladatot jelentettek, hogy a nép tulaj­donának működtetése erősen központosított állami irányítást kívánt. A dolgozó nép számára azonban a tulajdonosi jog in­kább elvont tétellé vált, mivel nem közvetlenül rendelkezett tulajdonával. Ennek következ­tében tulajdonosi tudata sem fejlődhetett ki. Ez azért fontos, mert a tulajdonosi tudat meg­léte fontos feltétele a demok­ráciának. Ha tehát ma arról beszélünk, hogy javítani szükséges a munkahelyi demokrácia haté­konyságát, kiküszöbölni annak formalizmusait, akkor arról is szólunk, hogy növelni szüksé­ges a dolgozók tulajdonosi tu­datát. A tulajdonosi tudat ala­kítása azonban nem elsősorban az ideológia lehetősége, noha annak szerepe kétségtelen. A tulajdonosi tudat kialakításá­ban és fejlesztésében a gazda­sági tevékenység színvonala és milyensége a meghatározó. A „Tiéd a gyár, magadnak dolgozol!" jelszó bármennyire igaz volt harminc éve is, csak átmeneti eredményt érhetett el a maga korában a demokrácia alakításában. A gazdasági fej­lődés tette a jelmondat tartal­mát természetessé, anélkül, hogy ma különösebben han­goztatni kellene, s anélkül, hogy bárki is szó szerint venné annak első felét. A szövetkezeti demokrácia látszólagos fejlettsége a válla­lati demokráciához képest te­hát abból fakad, hogy a szö­vetkezeti tulajdon konkrét a szövetkezeti dolgozók számára, s ez a konkrét jelleg megma­radt akkor is, amikor mór osz­tatlan szövetkezeti tulajdonról beszélünk. Ennek a konkrét tu­lajdonnak a tudata tette le­hetővé a szövetkezeti demokrá­ciát, azt is úgy, hogy a tagság nem közvetlenül rendelkezik a tu­lajdona felett, hanem válasz­tott vezetőkre bízza annak mű­ködtetését. Ez persze igaz a közösségi, a szocialista állcmi tulajdon mű­ködtetésére is — csak ez annyi áttételen keresztül érvényesült, ami már az üzemi dolgozó szá­mára megnehezítette, hogy a demokratikus lehetőségekben tulajdonosi tudata erősödjék. (Hacsak nem negatív módon: „enyém az üzem — tehát haza is vihetem"). Gazdasági fejlettségünk tet­te lehetővé, hogy megnöveked­hetett a vállalatok önállósága. Ahogy decentralizólódik a gaz­daságirányítás — az állam tu­lajdonosi lunkciója is úgy de- centralizálódik. Ha úgy tetszik: a gazdaságirányítás demokra­tizmusa is szükségszerűen de- centralizálódni fog. S ebben bentfoglaltatik a dolgozók be­leszólása a munkahelyi veze­tők kinevezésébe. Ez éltetője igazán a tulajdonosi tudat fej­lődésének, következésképpen a munkahelyi demokrácia kibon­takozásának. A vállalati, a szövetkezeti, a munkahelyi demokrácia pedig összetevője a szocialista de­mokráciának. S arra Gáspár Sándor is emlékeztetett a szak- szervezetek XXIV. kongresszu­sán: „...a szocialista demok­rácia következetes fejlesztése és gyakorlata idővel elvezet az önkormányzathoz". Ügy, ahogy Lenin mondta: „ . .. a szocializmus nem csu­pán a nép érdekeit szolgáló hatalom, hanem elsősorban a nép által gyakorolt hatalom." Bodó László Középjavítás az autóbuszoknál A Volán 12. Vállalatnak más­fél ezer gépkocsija közül ugyan elenyészőnek tűnik az anyag-, illetve alkatrészhiány miatt kényszerűségből parkoló teher­autók és autóbuszok aránya, ám az már elgondolkodtató, hogy több milliós állóeszközök esnek ki a forgalomból nap mint nap. Az év első hat hó­napjában a különböző típu­sokhoz megrendelt alkatrészek alig harminc százalékát biztosí­tották a Volán számára a gyár­tóvállalatok, illetve az AUTÓ- KER. A legkritikusabb a hely­zet az NDK importból szárma­zó Robur, illetve IFA gépko­csiknál, a Barkósnál. De leg­alább ekkora gondot jelent az autóközlekedési vállalat szá­mára a Skoda alkatrészek biz­tosítása: az igény egynegye­dét sem kapták meg. Ilyen helyzetben azt gondol­ná az ember, hogy oz Ikarus, lévén hazai üzem, jobban tel­jesíti kötelezettségeit. De nem így van: az Ikarus 200-as csa­ládhoz szükséges alkatrészek alig harminc százalékát bizto­sították a Volánnak. Az emlí­Az igény egynegyede lett típusnál például az ékszíj­hiány okozta a legnagyobb fej­fájást. Nemegyszer néhány da­rabért indult útnak a vállalat anyagbeszerzője az ország másik végébe. A gondokon valamelyest enyhít, hogy a Vo­lán vállalatok állandó telex­kapcsolatban vannak egymás­sal, így ez is némi segítséget jelent az esetlegesen elfekvő alkatrészek felkutatásában. Az imént már szóltunk a Skodákról. A Volán 12-es Vál­lalata 38 Skoda upusú autór buszt közlekedtet, közülük csu­pán kettő működik eredeti gyá­ri motorral, a többibe már Rá- ba-Man meghajtóművet szerel­tek. Ugyanezt teszik a nagy te­herbíró képességű Skoda te­hergépkocsiknál is: mivel a gyári motorok beszerzése egy­szerűen lehetetlen. Természete­sen a szükséges átalakítások, a Rába-Man motor magasabb Akadozó alkatrészellátás a Volánnál ára — negyvenezer forinttal ke­rül többe a Skodánál — leg­alább negyvenszázalékos költ­ségtöbbletet eredményeznek. Ha mindezen túl figyelembe vesszük azt, hogy a Volán a jelenlegi tervidőszakban keve­sebb autóbuszt és tehergépko­csit vásárolhat — ennek követ­keztében óhatatlanul öregszik a gépkocsiállomány — a jelenben de mégirikább a jövőben sok­kal nagyobb jelentősége lesz o felújításnak. Ilyen helyzetben ugyancsak mérlegelni kell, hogy a gépkocsikat meddig futtassák, illetve mikor selej­tezzék ki. Az autóbuszoknál például éppen azért, mert ke­vesebb új kocsira jut pénz, még egy középjavítást is el kell végezniük. A Volán egyébként legalább nyolcvan céggel áll kapcsolat­ban, amelyektől alkatrészeket vásárol. A kör tehát meglehe­tősen nagyátmérőjű, óm ennek ellenére számos olyan alkat­részt kényszerűségből maguk állítanak elő — vagy a társvál­lalatok — amihez egyszerűen nem tudnak hozzájutni. A saját gyártás palettája eléggé széles, így függőcsapszegeket, vonó­hóromszögeket, vonófejeket, a vízpumpalapátot maguk készí­tik el műhelyeikben. Kis túlzás­sal állíthatjuk, hogy az eszter­gapadok jobban ki vannak használva, mint az autóbuszok. S. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents