Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-06 / 214. szám

6 Dunántúli napló 1981. augusztus 6., csütörtök Hangulatos hétvég* * szőlöskertekben f Postavölgy F ejemre lógnak a hűs ágak, a meggy gyönyörű meggy­piros (mi más is lehetne), a természet az idén bőkezű volt a dús gyümölcsű öreg fá­hoz és remélhetően a szőlőhöz is: nemcsak Rózsahegyiéknél, hanem körben a szomszédos kertekben, annyi a fürt egy-egy tőkén, hogy csak hordó legyen elég, ami majd befogadja a termést. Ha minden jól megy persze, mert a szüretig még re­ménykedve sóhajtozhatnak a szőlőtulajdonosok Nagyposta­völgyben is. Ez a változó, ki­számíthatatlan időjárás, a for­róság, eső, lehűlés, ismét for­róság a permetezés szigorú rendjére inti a gazdákat. Gaz­dákat? Rózsahegyi Mátyás felesége mondja: — A szőlőnek nem gazda, hanem szolga kell! Meg kell hagyni, szépen „szolgálják” ezt a jó kétszáz négyszögölnyi kis szőlőskertet. Tizenvalahány éve fokozatosan telepítették be szőlővel ezt az enyhén lejtő telket, a vessző­ket kordonra húzták fel, a so­rok végén a faoszlopon meg­jelölték a fajtákat — nem saját, hanem a vendégek, barátok tájékoztatására: bánáti rizling, Kocsis Irma, tramini, olasz riz­ling. A sorok köze tiszta, a fürtök és az üde levélzet szinte fürdik ^bben az áldott jó nap­fényben. Nagypostavölgy egyetlen élelmiszerboltja után balra ka­nyarodik az út föl a tetőre, ott aztán jobbra végződik zsákutcában. Olyan ez a kör­nyék — jó termést adott ba­rack- meggy- és cseresznyefái­val, gondozott, korszerűen mű­velt szőlőivel — mint egy földi paradicsom. Aki csak a Mecsekről tekint le a városra, kissé összetolód­va látja az utcákat, tereket, csomópontokat, ám innét néz­ve — a nagypostavölgyi dom­bokról — kitárulkozik a város, szinte minden épület külön-kü- lön látható teljes alakzatában, mint egy feltámasztott, lejtős maketten. A verandáról átlátni déli irányban, a túloldalon álló modern vonalú fehér templo- mocskára. Azon a környéken van szőlője néhány színmű­vésznek, valamivel közelebb több üzemi és vállalati dolgo­zónak, hivatalnoknak, és per­sze, az őslakóknak. Körülbelül kétszázötven—háromszáz „új­gazda" kertészkedik Nagy- és Kispostavölgyben. Főként a hatvanas évek második felétől. — Mi megvásároltuk ezt a telket, de a hetvenes évek ele­jétől a tanács már kishaszon- bérbe adott ki parcellákat. Mindegyiknek megvan az elő­nye, hátránya. A kishaszonbér- lők igazán kevés bért fizetnek évente, viszont a tulajdonjog nem illeti őket. — Milyen volt ez a telek? — Csak meggyfák voltak, ki kellett vágni jó néhányat, mert nagyon elöregedtek, némelyik már évek óta nem hozott ter­mést. A helybeliek meg is szól­tak érte, de hát ők nem tud­ták, milyen állapotban vannak a fák. Különben pedig már eleve szőlőt akartunk telepíte­ni, kellett a hely. Persze ültet­tem később gyümölcsfát is? amennyire a hely engedte. Fényképeket nézegetünk: a kert és házépítés minden moz­zanatát megörökítették. Kiásták az alapot, aztán épült a pince, később felállították a Szentlő­rinci ÁFÉSZ-től vásárolt — ele­mekből összeállítható — masz- szív faházat, elkészült a ve­randa is, ahonnét rálátni a hegyre fölkúszó városra, estén­ként milliónyi fényeire. Az épü­let egy tágas szobából, kis­konyhából áll, falépcső vezet fel a manzárdra. — Azt is berendeztük, mert a padlásra, legalábbis eredeti funkcióját illetően nincs szük­ségünk. A pincének van egy előtere, asztallal, ülőhelyekkel, kedves kis borozóra emlékeztet. Szer­számokat — permetező, kapa, kasza — kartonfüggönnyel ta­karták el. Vaspántos tölgyfaaj­tón túl vannak a piros abron- csú hordók, ászokfára helyez­ve, a falon néhány üveglopó, polcon különböző méretű po­harak, kínos rendben. A verandáról nyíló nagyszo­bában városi lakásban hasz­nálatos bútorok árasztanak otthonos hangulatot, tv-vel, rá­dióval, kisebb könyvespolcok­kal, ahol persze nem szépiro­dalmat, hanem szőlőművelés­sel, borkezeléssel kapcsolatos szakkönyveket találhatunk. A városkörnyéki présházak zöme ma már ilyen: hétvégi pihe­nésre, kényelemre szolgáló környezetet biztosítanak. A ré­gi - eredeti pincék, présházak — persze megint más hangula­tot árasztanak. A lakóterületek­től messze eső pincéket in­kább csak a férfiak látogatják, ennyivel szerényebb a beren­dezés is, megbocsátható ren­detlenséggel. De mindegy, hogy milyen a présház vagy pince: már maga a szőlő — ahol csak fölbukkan a határ­ban — az emberi közelséget, melegséget idézi. — Tulajdonképpen miért vet­tétek meg ezt a kétszáz négy­szögölt? — Semmiképpen nem azért, hogy az ember olcsóbban jus­son hozzá egy kis borhoz, mert ha jól utánaszámolnánk, egy liter többe kerül, mintha bolt­ban vennénk. Hagem mert szép a vidék, jó a levegő, és a tavasztól őszig tartó munka fá­rasztó is meg frissítő is. Arról, nem is beszélve, hogy nagyon sok barátunk, ismerősünk van. Itt kint összejövünk, annál nincs jobb a világon. Egy balatoni Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére, Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkór­ház. Gyermeksebészeti kórházi felvé­telt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekkli­nika, páros napokon: Megyei Gyer­mekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kerület: II. sz. Belklinika. II. kerület: Megyei Kórház (Belgyógyászat), III. kerület: f. sz. Klinikai Tömb. Sebészet, Bal­eseti sebészet: I. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Ko­ponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u, 23., tel.: 11-169. Munkácsy kis vityillót közel sem tudnánk úgy kihasználni, mint ezt. Már a távolság miatt sem. Hogy az ember csupán két—három hetet eltöltsön ott, hát azért nem ér­demes pénzt kiadni. Ez is sok­ba került, de ahogy összejött egy kis pénzünk, úgy építget­tünk. Nem hajtott bennünket senki. A városból húsz perc alatt kiérünk autóbusszal. Itt még a téli hétvégek is hangu­latosak. — Az újdonsült szőlősgazdák szomszédolnak? — Igen. Ott van az Elemér szőlője, amott az öcsémé, le­het, hogy ki is jön délután. Ncgyon jó oportója van. Meg­kóstolgatjuk egymás borát, többnyire azonos fajtájú szőlő­ket telepítettünk, de azért ér­dekes módon mindegyikünk borának más-más az „egyéni­sége". A falon — különböző nem­zetiségű, háromszögletű kis sportzászlók függenek. Rózsa­hegyi Mátyás a Pécs városi Sportfelügyelőség vezetője. — Ezek a sportkapcsolatok emlékei. Lahtiból több finn bará­tunk járt már itt. — Vizet honnét szereztek? — Itt van a gombnyomásos kát! — mondja Marika, Rózsa­hegyi felesége és elneveti ma­gát. — Hogy-hogy gombnyomá­sos? — Olyan szerkentyű van raj- tc. Muszáj volt „modernizálni”, mert a negyvenméteres kút egy kicsit ferde, és a vödör elakadt útközben. Állítólag azért, mert a kútásónak félóránként kellett léküldeni egy kis bort, így az­tán a mértéket egy kicsit elté­vesztette. A kutat hét szőlősgazda fúratta, a költségeket megosztották, egyre ju­tott két és fél—háromezer fo­rint. Kitűnő friss hideg víz, a ftöccsök nagyszerűek. Olvas­tam már néhány pincekölte­ményt, ez újabb, ami Matyiék boroskancsójón látható: „Azért adta az isten a bort az ember fiának, hogy a víz maradjon meg a szamárnak . . ." Tehát az ember fiának” és nem a lányának, ezért az asztalnál ülő hölgyek elől el is húzzuk a poharakat. Sikertelenül. Rab Ferenc M. u. rendelőintézet, ügyeleti be­járat, tel.: 12-812. Veress E. u. ren­delőintézet, tel.: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. u. ren­delőintézet, gyermekpolikliQÍka, föld­szinti bejárat, tel.: 10-895. Fogá­szati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség, tel.: 12.812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK: Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10 52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390-es szá­mon — este 7-től reggel 7 óráig. Kórházi felvételes ügyeletek Saee* éue sxllBetel« Alexander Fleming, a penicillin feltalálnia Az első igazán hatásos antibiotikum Száz esztendeje — 1881. augusztus 6-án — született a skóciai Loudonban Alexander Fleming, századunk talán leg­nagyobb hatású orvosi vívmá­nyának, a penicilinnek a felfe­dezője. Fleming az emberiség rendelkezésére bocsátotta az első igazán hatásos antibioti­kumot, és a benne rejlő belát­hatatlan lehetőségekkel óriási távlatokat nyitott korunk orvos- tudományának. Sorsa — amint Andié Maurois Fleming élet­útját megrajzoló könyvében ki­emeli — önmagában is regé­nyes: felfedezése a véletlen és az alapos tudás harmóniáját jelenti, bár a nagy felfedező pályakezdésének elején inkább sportemberként, semmint tudo­mányos lángelmeként tűnt fel, de fegyelmezettsége és kitartó érdeklődése végül a Nobel- dijhoz és az emberiség elisme­réséhez vezetett. 11-én hunyt el, és az egész vi­lág gyászolta. A londoni Szent Pál székesegyházban nyugszik. Lényét egyszerű síremléke fe­jezi ki talán a legjobban, ame­lyen csak nevének kezdőbetűi állnak. Kapronczay Károly Pécs-Baranya művelődési életének kezdetei a felszabadulás után (6.) A „bölcsészek" demokratikus ifjúsági szervezetei Fleming apja skóciai gazdál­kodó volt. Korán elvesztette. Előbb - középiskoláinak elvég­zése után — egy hajóstársaság szolgálatában állt, majd kato­naként részt vett a búr háború­ban. Orvos fivére ösztönzésére végül beiratkozott a londoni egyetem orvosi karára és tanul­mányainak színhelyéül a St. Mary kórházat választotta. Va­lójában sebész akart lenni, de Freeman doktor (a kórház ki­váló bakteriológusa) lövész­csapatot szervezett, és felfi­gyelt az ifjú Fleminqre. Fleming nemcsak a lövészcsapathoz csatlakozott, hanem Freeman ajánlására a St. Mary kórház bokteriolóqiai laboratóriumá­nak munkatársa is lett, amely­nek vezetője Wright professzor, r tífusz elleni védőoltás felfe­dezőié volt. Ez a szérum a szá­zadelő csodaszere, amelynek jelentősége talán Paul Erlich német bakteriológus Salvarsan- készítményéhez hasonlítható. Wriqht és Erlich szoros kapcso­latot tartott fenn. Erlich 1909. évi londoni látogatásán fiqyelt fel Fleminqre, s rendelkezésére bocsátotta Salvarsan-készítmé- nvét és útmutatásaival elsőnek alkalmazta Londonban. Az első világháború küzdel­meiben Fleming főhadnagyi rangban vett részt, katonaorvosi gyakorlatában általánosan használta Wriqht és Erlich ké­szítményeit. Számtalan katona életét mentette meg, de felfi­gyelt arra, hogy a gránátok tépte sebek milliárdnyi bakté­rium okozta gennyedésein és üszkösödésein nem tudnak se­gíteni. tehetetlenül állnak a haldoklók mellett. Gyakran gondolt Erlich Salvarsan-készít- ménvére, amely a vérbetegség egyik csoportját, a spirochetá- kat pusztítja el, és ez a gondo­lat adott ösztönzést későbbi kutatásaihoz. Az élő szervezetre nem toxikus hatású antibak- teriális anyagot kívánt előállí­tani. 1924-ben felfedezte a bakteriotikus hatású lizozimot, majd 1928-ban felfigyelt arra, hogy a Penicillum notaium te­nyészetéből nyerhető az az ál­tala penicillinnek nevezett anyag, amely nagyobb hígí­tásban meggátolja a sztafilo- kokuszok növekedését. Figye­lemmel kísérte a baktériumok penicillinérzékenységét, majd 1939-re előállította a kristá­lyos penicillint, tisztázta kémiai szerkezetét. Ekkorra már egye­temi tanár volt, akinek vizsgá­lódásait a világ egész orvos- társadalma figyelőmmel kísérte. A penicillint 1941-ben már em­beren is alkalmazták, és 1945- ben Fleming joggal nyerte el az orvosi élettan tárgykörében a Nobel-díjat. Tekintélye óriási volt, s bár életművét még többen kiegé­szítették, jelentőségét nem ho- mályosíthatták el. 1955. március A pécsi egyetem bölcsésztu­dományi karát 1940-ben meg­szüntette a kultuszkormányzat, s csak Pécs felszabadulása után sikerült újra rövid időre visszaállítani — akkor is csak tanárképző tanfolyam formájá­ban. Tanárképző tanfolyam A tanárképző tanfolyamot a régi bölcsészeti kar mintájára szervezték meg. Tanárainak egy része a Szegedre helyezett egyetemi bölcsészkari profesz- szorokból, másik része az egye­tem magántanáraiból adódott, míg a többi megbízott előadó volt. Magyar nyelvből és iro­dalomból dr. Vargha Damján, dr. Klemm Antal egyetemi ta­nárok, dr. Várkonyi Nándor és dr. Hegedűs Lajos magántaná­rok, ill. dr. Szabó Aladár gim­náziumi tanárok adták elő az anyagot. Latin nyelvből és iro­dalomból dr. Kardos László ma­gántanár és dr. Holub József rektor, egyetemi tanár hirde­tett kollégiumot. A német stú­diumokat dr. Angyal Endre gimnáziumi tanár, valamint dr. Mayer Móric gimnáziumi tanár adták elő. A francia szakosok dr. Birkás Géza személyében az egyetem régi professzorát hállgathatták, aki mellett dr. Győry János gimn. tanár és dr. Loviaquin Sándor lektor műkö­dött. Olasz irodalmat dr. Ván­dor Gyula gimn. tanár és ki­segítésül dr. Kardos Tibor adott elő. A földrajz előadója dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi ma­gántanár. A fizika előadója dr. Ernst Jenő. a kémiáé dr. Chol- noky László c. rendkívüli taná­rok. A matematikát dr. Bóka István gimnáziumi igazgató ad­ta elő, a filozófiát dr. Losonczy István ny. r. tanár vállalta, Gá­bor Jenő és dr. Gálos László művészettörténeti előadásokat hirdetett meg, míg a pedagó­gia két kollégiumának előadói dr. Barankay Lajos és dr. Hor­váth Viktor voltak. • A tanórképzős hallgatóság egy része csakhamar felismerte szerepét nemcsak a választott szaktudomány hallgatása és elsajátítása terén, hanem a tár­sadalomban is, és . megalakí­tották az „Ifjúkommunisták Sze- minárium”-át, Első előadását 1945. január 23-án tartotta, mint a Kommunista Párt Ifjú­sági Csoportja. Az első szemi­náriumi előadást Hanák Péter nyitotta meg. Dr. Kardos Tibor, egyetemi m. tanár Szocialista hangok újkori irodalmunkban c. elő­adásában megvilágította azo­kat a titkos „földalatti” szá­lakat, melyek a különböző nem­zetek társadalmi és irodalmi megnyilvánulásait összekap­csolják. 1946. március 9-én tartotta a Bölcsészkor irodalmi délután­ját — írta a Dunántúli Nép­szava 1946. március 9-én. „A környező népek költészete és zenéje a Bölcsészkor irodalmi délutánján” — adta hírül az Új Dunántúl — március 12-én: „A bölcsészettan hallgatók első cso­portja már januárban összeült, noha kitéve a háború minden tragikus esélyének, szerencsés­nek érezték magukat, hogy ideiglenes keretek között bár, folytathatják tanulmányaikat. Érezték azt, hogy vállalt fel­adataikon kívül hivatás is vár reájuk: ez a hivatás pedig a magyar kultúra épségénél^ vé­delme, megőrzése és kiterjesz­tése is” — írja lap. Ahhoz azonban, hogy ezt a hivatást betölthessék, ismerni kell azoknak a népeknek mű­veltségét is, amelyek körülöt­tünk élnek, akikkel közös volt történelmi életünk, és közös lesz sorsunk a jövőben is. Ezért az ifjúság újító szelleméhez híven, és hogy irányt mutasson, első irodalmi délutánján ezek­nek költészetét mutatják be. Hiszen abban a nagy élet-ha­lál játszmában, amelyben él­tünk és élünk, ismernünk kell társainkat, és tudnunk kell, me­lyek azok az erők, amelyekre számíthatunk. A befejező gon­dolat jegyében bolgár, délszláv, szlovén, román, orosz és északi szláv (cseh, szlovák) költők mű­veiből adtak elő szemelvénye­ket; Eiter Teréz Illés Mózes, Róbert László, Tillai Ernő, Tele­ki Erzsébet és Barkó Ilona. A zenei részek tolmácsolásában Várnagy Lajos és Halász Kál­mán arattak sikert. A „Mérleg” munkaközösség A harmadik ún. „bölcsész" szervezet a „Mérleg" munka- közösség volt. Alapító levelé­ben így határozta meg célkitű­zéseit a szervezet: „címe jel­képül szolgál és kifejezi irány­vonalát, amint a mérleg két ága egyenlően mutat kelet és nyugat felé, úgy a társaság ér­deklődése is kiterjed mindkét irányba, de alapzata biztosan áll a magyar talajon." A „Mérleg" munkaközösség tagjai egyetemi hallgatók, fel­sőbb osztályos diákok és tanul­mányaikat nem folytató, de dolgozni és művelődni vágyó mindkét nembeli ifjúság. Érdek­lődési körük szerint két tago­zatot alkotnak. Egyikben iroda­lommal és művészetekkel, a másikban természet-, társada­lom- és gazdaságtudományok­kal foglalkoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents