Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-30 / 237. szám

Harkány, nyárutó Hiányzik már a napfényből az arany ... — Két hete még — mondja a fürdő egyik pálmafás sarkában palacsintát áruló asszony — nagyon sokan voltak. Vitték az árut, mint a cukrot, többszáz darabot! Azóta megcsappant a Harkányba látogatók szá­ma ... , Pedig Harkányban mindig ott a nyár. Nem csak a szó: fürdőhely, rejt magában meg nem szakadó hangulatokat, ha­nem az itteni változások is. Ahogy a magán és köztulajdon­ban lévő villák, üdülők szinte követhetetlen gyorsasággal sza­porodnak, ahogy a tarka rek­lámfeliratok léptenként szem­betűnnek, ahogy a szállodáktól falevélhullásnyira lévő piac for­galma állandó marad, mind azt diktálja: itt a pihenés, a für­dőruhás szabadnapok körül fo­rog az élet, kora ősszel is. Az ősz itt van pedig. Ráncba szaladt már a fák levele, a ha­talmas gesztenyefák termése sórgultan-súlyosan nehezedik az ágakra, burkaik bármelyik nap megrepedhetnek. Látom, hogy ez a szél már hűvös: aki tehe­ti, szélvédte sarkokban teríti le fürdőköpenyét, pokrócát, gu­mimatracát, s ahol a fürdő gyepszőnyegére sötét foltot raj­zol egy-egy fa árnyéka, senki sem telepedett le. Keresik már a napfényt a harkányi vendé­gek. megállítják az arra járókat. Va­lóban gond lehet már Harkány­ban: ne csak a fürdő, a vá­rost átszelő főútvonal, a busz- pályaudvar mellett lehessen megfelelő ellátásról beszélni, hanem a perifériákon is, ami jelen esetben jó ha egy kilo­métert jelent a központtól, de ezen az egy kilométeres szaka­szon rengeteg ember van. „Csak odaugrottunk a bódé­hoz, bezsákoltunk barackból, aztán neki a betonnak..." — mondja Gásadi Pál, épülőfél­ben lévő. szép háza mellett. Az ám, az építkezésék! Nem lehet megtenni úgy 200 mé­tert, hogy valahol ne találkoz­hatnánk ilyennel. Talán már nem egyedül a fürdő a vonz­erő, hanem a településnek et­től nyert rangja-hangulata, fördőhelyarca, ami mindig ta­kar egy kis kötetlenséget, egy kis kikapcsolódást, s a Harkány mellett döntöttek a didergő tél­ben is azt gondolják: nyara­lunk egy pár napot! így mond­ta ezt egy munkás is, aki a bólyi mezőgazdasági kombi­nát nagyon szép oktatási köz­pontjának építkezésén dolgo­zik: — Harkányban — bizonygat, ta — nem szűnik meg a nyár... Kép és szöveg: M. A. Kísérlet a visegrádi kórházban A gyógyító zene Hetente egyszer ©0—70 perces műsor Van olyan fogorvos, aki hogy a páciense figyelmét elterelje, szorongását enyhítse, rendelő­jében zenét „szolgáltat”. Egy­szer egy fogtömés után meg­kérdezi a fogorvos a pácien­sét : — Na, ugye nem fájt? — Jaj, dehogynem — vála­szol a beteg —, borzasztóan nyomta a fülhallgató a füle­met. Az anekdotát dr. Vértes Lász­ló mondta el, aki évek óta fog­lalkozik zeneterápiával. — Tavaly tartották meg ha­zánkban az első magyar zene- terápiai kongresszust, amelyre számos külföldi előadó el­jött. Tulajdonképpen mit is je­lent a zeneterápia és hány or­szágban alkalmazzák? — Már 100 évvel ezelőtt iga­zolták, hogy a zenével befolyá­solható a percenkénti lélegzet- vételek száma, a vérnyomás, és a pulzus is. Használják a szülé­szeten, a fogászaton, oldhatja a szívinfarktusos beteg szoron­gását. A zene helyesen alkal­mazva kisegítő eszköz. Számos országban mindezt zeneterápiai tanszékeken oktatják. Például Lengyelországban, Ausztriában, Hollandiában, Nagy-Britanniá- ban és az NSZK-iban. — Miért a Fővárosi Tanács Visegrádon lévő kórházához fű­ződik elsősorban ennek ma­gyarországi alkalmazása? — Többen foglalkoznak a ze­neterápia elméletével és gya­korlatával. Eredményeinket ele­mezzük és szakfolyóiratokban közöljük. A visegrádi módszer kialakulásának az az oka, hogy az évente itt megforduló 4000 betegünk közül sok szenved fe­kélyben, magas vérnyomásban, alkati és kimerüléses neurózis­ban. Több idős ember kerül hozzánk, akik hajlamosabbak magányuk miatt depresszióra. Számukra a különböző zene­művek fiatalságuk kellemes em­lékeit elevenítik fel. — Hogyan osztják tel teen­dőiket egymás közt? —-Tudvalevő, hogy sok or­vos muzsikál is, tehát nem fur­csa, hogy csoportunkban is vannak zeneértők. Visegrádon 1975 április óta rendszeres a zeneterápai. A csoport tagjai: dr. Hun Nándor főigazgató fő­orvos, Domokos Kinga (tan­székvezető zongoraművész), ő szerkeszti a műsort és vezeti az előadásokat, Olsvay Márta kli­nikai pszichológus (felsőfokú zenei diplomával), Koncz Csa­ba főmérnök, a technika a „kenyere". Hetente egyszer, mintegy 60—70 perces műsort állítanak össze. Teszteket is készítenek, amelyekből kiderült, hogy a résztvevők 80 százaléka otthon is zenét hallgat. A legkedvel­tebb zeneművök a romantiku­sok és a bécsi klasszikusok. A betegek 32 százalékának a fe­szültsége oldódott, 30 százalé­kuk megnyugodott, és 21 szá­zalékuknak elmúlt a szorongá­sa, a többiek általában vidá­mabbnak érezték magukat. Az immár évek óta folyó mun­ka kellemesebbé teszi a kórhá­zi betegek életét. Felfrissülnek, elviselhetőbbé válik az öreg­ség. Ha csak ennyi haszna len­ne, már akkor is megérné. De a visegrádiak és mind többen az országban többet akarnak. — Ott, ahol hónapokig, vagy évekig szobához kötötten élnek, létre lehetne hozni éne­kes gárdát, vagy kisebb, egy­szerűbb zenekart. Mint ahogy ezt már megtették néhány ha­zai szociális otthonban. S mi­vel hogy a zene nyugtat, pihen­tet, javaslom: az egész napi fáradság után üljenek íe a há­ziasszonyok is, mielőtt második műszakot kezdenének és hall­gassanak zenét, Bachot, Cho­pint, Orffotí Liszt Ferencet, vagy Kovács Katit, Korda Györ­gyöt, a virágénekeket, vagy magyar nótákat. Mindenkinek azt, ami a kedvence. De arra is gondoljanak, hogy a szom­széd zeneízlése nem feltétlenül egyező. Bodi Ágnes Pedig egyre újabbak érkez­nek: még mindig sűrű az ide­gen szó, a láthatóan közelmúlt­ban felépült magánvillák előtt is külföldi rendszámú gépkocsik parkolnak, s fogadja az ország minden részéből érkezett be­utaltjait a termelőszövetkezetek közös gyógyüdülője is. Nem csökkent a forgalom az AFIT helyi autószerelő műhelyében sem, nyilván annak köszönhe­tően is, hogy ez évtől igazán korszerűen felszerelték, sok­oldalú segítséget tudnak adni a bajbajutott autósoknak. „Gasthof" — olvasom az egyik, láthatóan magánkézben lévő kisvendéglő bejárata fe­lett, nyilván az idegenből ér­kező vendégékre alapozva az üzletet, de az ajtaja zárva. Va­lahol a fürdő és a szomszédsá­gában lévő szabadtéri színpad között viaskodik egymással az augusztus és az ősz :a színpad nézőterének padsorai üresek, idős emberek zakóban ülnök le néha-néha pihenni, de a me­dencék felől még a zsúfolt nyár zsivalya hallatszik. Harkányban ezekben a napokban a másik legforgalmasabb rész a busz- pályaudvar. Hatalmas, emeletes, tarkára festett nyugatnémet busz — „SUPERSKY” —, utasai is hatalmas bőröndökkel, beszál­lóban — elmenőben. A piacon minden van, s egy­mást érik az apró, sült halat, fagylaltot, képeslapot áruló üz­letek, bisztrók is. És nem csak a „city”-ben: amerre például a termelőszövetkezetek üdü­lője felé vezet az út, ott, a település szélén is megtelepe­dett már egy zöldség, és gyü­mölcsárus, kettészelt dinnyéi Dobókocka transzformátorházak Vida József szolgálati szabadalmai Néhány hete számoltunk be a makromodul rendszerű trafó­ház megszületéséről. Tervezőjének Vida Józsefnek — a Déldunán­túli Tervező Vállalat statikus tervezőjének — ez volt az első önálló munkája, mely egyben szolgálati szabadalomként kezdheti kar­rierjét. Vida József azóta újabb szolgálati szabadalmat nyújtott be a Találmányi Hivatalnak. Harmincegy éves. Tavaly ősz­től vállalatánál a műszaki és minőségellenőrző osztály veze­tője. — Hogyan valósította meg a panelos transzformátorház öt­letét? — Még az egyetem elvégzése után, a komlói Városi Tanács műszaki osztálya főmérnökeként javasoltam, hogy a sematikus és csúnya trafóházak helyett jobb lenne szebbet készíteni, mondjuk dobókocka formájút, legömbölyített élekkel. Már a Pécsi Terv-nél dolgoztam, ami­kor megkaptuk a DÉDÁSZ meg­rendelését — újszerű trafóházak tervezésére. Az elképzelésem már megvolt tanulmányi szinten — kapóra jött a kereslet. — Miért panelból tervezte? — Eredetileg hagyományos épületre gondoltam. Az élek legömbölyítését viszont csak betonból lehet jól kihozni, s ha már beton, miért nem lehet az oldala, a födémé is az, s ha már minden része beton, miért ne lehetne panelból? Az el­képzeléseket felkarolta a DÉ­DÁSZ, legyártotta a sablono­kat, megállapodott a SÁÉV- val, ők vállalták a gyártást. Augusztus végéig két ilyen tra­fóházat állítanak fel Pécsett, rendszerem azzal vizsgázik. Ilyen dobókocka transzformátor­házakat tervezünk rendezési el­képzeléseinkben Szekszárdra, Paksra, Komlóra, Kaposvárra. Ezek a 3,65x3,65-ös pane­lok az újabbakkal, a3x3-as pa­nelokkal variálva, a kivitelezés­ben számtalan lehetőséget kí­nálnak. A kétéves rendszerelvű épí­tész szakmérnöki tanfolyamra jár. Az ott tanultaknak majd hasznát veszi. Dobókockaházai egymás mellé építve, „lepény­házzá” állnak össze, így a kis külön épületecskéket száműzni lehet a lakótelepekről és eszté­tikailag is vonzóbb közműves­blokkot hozhatnak létre. Ezt szeretné végigcsinálni. — A második találmányról mit árulhat el? — Olyan könnyűszerkezetes építőelem, mely nagyobb mé­retlehetőséget ad a tervezőnek, könnyebben szállítható, mint a mostani panelos, összecsukha­tó, elemként a helyszínen össze­rakható, csavarozható, bontha­tó. Sokrétűbb hasznosítást biz­tosít a panelos trafóhózamnál, de hátránya a panelos trafóval szemben, hogy karbantartást igényel és rövidebb életű. Murányi L. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents