Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-25 / 232. szám

1981. augusztus 25., kedd Dunántúli flaplo zasi szezon A Kaposvári Cukorgyár új berendezései az előtérben, a régi gyár szomszédságában Erb János (elvétele A kistermelést hivatott szolgálni M ezőgazdasági tájkiállítás Zalaegerszegen nyolc dunántúli megye és külföldi kiállítók Szeptember 25-27-én várják a látogatókat A tavalyi OMÉK után az idén a korábbi évekhez hasonlóan ismét tájegységenként, helye­sebben országrészenként ren­dezik meg a népszerűvé vált, és elsősorban a kistermelést szol­gáló mezőgazdasági tájkiállí­tásokat. Az elsőt május 21-24- én rendezték meg .a Pest me­Próbaüzem előtt a korszerűsített Kaposvári Cukorgyár 110 milliós rekonstrukció Napi 4500 tonna kapacitás Cukorrépa export Baranyából | eggyorsult a cukorré­pa érése, a cukortar­talom már most ma­gasabb a tavalyinál. Koráb­ban kezdődik a cukorgyártá­si szezon. A Kaposvári Cu­korgyárban a múlt évinél 10 nappal előbb, már szeptem­ber 6-án megkezdik az új termés feldolgozását. A gyár termelési körzetében az idén 9850 hektárról takarít­ják be a répát, ez 2000 hektár­ral nagyobb terület a tavalyi­nál. A gyárhoz tartozó három megye közül ezúttal is Baranya a legnagyobb termelő körzet az 5819 hektárjával. Az új ex­portlehetőség, a magasabb ter­melői ár adta előnyök kihasz­nálása, a megye cukorrépa­termelő gazdaságai, az erede­tileg leszerződöttnél 900 hektár­ral vetettek nagyobb területet. Növelte termelését a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát, a maj- si, a mágocsi, a drávasztórai, a vejti, a szentlőrinci, a drávafo- ki, a kétújfalui, a nagydobszai, a szentfászlói és a mohácsi Új Barázda Tsz. A terméskilátások valamivel szerényebbek a tavalyinál, amikor a megye átlagtermése megközelítette a hektáronkénti 42 tonnát. A cukortartalom azonban jobb, s az átvételi ár is emelkedett. Míg az elmúlt év. ben mázsánként és cukorszáza­lékonként 5 forint 20 fillért fize­tett az ipar, addig az új ár 5 forint 60 fillér. Aki a tavalyinál nagyobb cukortartalmú répát állít elő, az cukorfokonként még plusz 2 forint 40 fillér felárat is kap, meghatározott feltételek mellett. A cukortartalom szerin­ti átvétel bevezetése kedvező tendenciát indított el. A terme­lők is egyre inkább érdekeltek abban, hogy egységnyi terüle­ten ne óriási répatömeget, ha­nem minél több cukrot állítsa­nak elő. A megnövekedett répaterület ■termésének betakarítása, elszál­lítása, feldolgozása fokozott feladatot ró a termelőkre, szál­lítókra és gyártókra egyaránt. Közúton, vasúton érkezik Ka­posvárra a répa, a MÁV irány­vonatait a gyárnak az eddigi­nél is ütemesebben keli fogad­nia. E tekintetben úgy tűnik, lényeges javulás várható, mivel Kaposváron ezekben a napok­ban fejeződik be a gyári re­konstrukció első szakasza, öt év alatt 110 millió forintos be­ruházást hajtottak végre, amit most szezonkezdéskor helyeznek üzembe. A rekonstrukció során 2,5 ki­lométer hosszú iparvágányt és 1,5 kilométer hosszú új utat épí­tettek a gyár területén. Az ipar­vágányra egy 120 tonnás auto­mata ikermérleget, a közúti fo­gadáshoz három darab, egyen­ként 30 tonnás automata mérle­get építettek be, amelyek gomb­nyomásra működnek, és nagy­mértékben meggyorsítják az áru fogadását. Korszerűsítették és a géppel betakarított, tehát soro­sabban, gazosabban érkező répa fogadásához igazították a víztisztító berendezést. Vízágyú­val ürítik a közúti és vasúti ko­csikat. Kő. és gazfogó-berende- zést építettek be. üzembe he­lyeztek egy nagy teljesítményű répaszivattyút, amely a víz alat­ti betoncsatornán érkező mosott répát vízzel együtt a magas­csatornába emeli át A gépek hídegbejáratását megkezdték. Az igazi próba­üzem szeptember elején, a kam­pány indulásakor lesz. A re­konstrukció második szakaszá­ban mindenekelőtt a gyári tá­rolótereket bővítik majd. A most lezárult első szakasz legfőbb eredménye, hogy a napi feldol­gozott mennyiséget az eddigi 2500—3000 tonnáról 4500 ton­nára emelhetik, a feldolgozási időt pedig 100—110 napról 90 napra rövidíthetik le. Rónaszékiné Hagyni kell alkotni az embereket — felelősségérzetük is nagyobb lesz Az új üzemvezető Azt mondja Lipi Imre, Ma­gyarország mindmáig legna­gyobb bányaüzemének vezetője, hogy „földből jött". Szülei pa­rasztok voltak, ő geológus mér­nök .. . Igen, tudom, megígér­tem .. . Csak lemeztelenített életrajzi adatokat írok le, ne­heztelnek a bányászok, túlzó­nak találták, hogy az új Kos- suth-bányai fejtési módszerről úgy írtam, mintha ott nem is lenne szükség bányászra. (Dö. me János, Jéger László és Lipi Imre újítása a kísérleti fejtés, ezért is érzékenyen érintették a csípős megjegyzések, különösen annak a néhány embernek a megjegyzése bántotta, akiknek ugyancsak nehéz fizikai mun­kájuk van ebben a fejtésben.) A rábakeceli fiatalember, amikor elvégezte az egyetemet, a vállalatok még sorban álltak a friss diplomásokért. Hívták Balinkára, a Földtani Intézet­hez, ő azonban Komlót válasz­totta. — Valóban kérem, hogy ma­radjunk a legpontosabb tényék­nél. Amikor 1963-ban Komlóra jöttem, az akkori lll-as aknán geológusként ■ dolgoztam, 1964. január 1-én egyesült Kossuth- bánya és a lll-as üzem. Ekkor és ezután még csaknem másfél évtizedig valóban Kossuth-bá- nya volt hazánk legnagyobb bányaüzeme. Volt, amikor éven­te 1,2 millió tonna szenet ter­meltünk és négyezer ember dolgozott itt. Most Lyukó-bá- nyán nagyobb a termelés, évente körülbelül egymillió tonna szenet küldenek a fel­színre. Mi 900 000 tonna nyers­szenet (a Lyukó-bányai terme­lést ebben számítják), de ná­lunk az értékesített, tehát osz­tályozott szenet számítják, ez pedig 720 000 tonna. Igaz, a létszám mindig nálunk a leg­magasabb: 2250 fő. — Tehát a lll-as aknán kez­dődött ... Milyen állomásai voltak pályájának, nem min­dennapi ugyanis, hogy szén­bányaüzemben geológus­mérnököt nevezzenek ki üzem­vezetőnek. Különösen a Me­csekben ... — A két üzem összevonása után még a lll-as üzem terüle­tén dolgoztam, 1968-ban kerül­tem be ide geológusnak, de a szénvagyon nagyobbik fele, és éppen a meredek dőlésű tele­pek a régi lll-as üzem terüle­tén voltak, munkám zömét így továbbra is a jól ismert terület jelentette. Lipi Imre azonban szűknek találta akkori munkájának ha­tárait, új széntelepeket nem kellett felfedezni, inkább an­nak lehetőségeit kutatták, hogy miként lehetne a Kossuth szállító és légakna pilléreiben lekötött, hárommillió tonnányi szenet lefejteni. fgy született meg az új Kossuth-akna gon­dolata. A tervek kidolgozásá­ban természetesen Lipi Imre is tevékenyen részt vett, miként azokban az újításokban is, amelyeket a meredek dőlésű telepek lefejtésére terveztek. Sőt nemrégiben szép helyezést értek el egy olyan tudományos értékű pályázattal, amelynek egyes részleteit a gyakorlatban is bármikor alkalmazhatják. Jé­ger László, Kovács János, Lipi Imre és Mérei Emil akkor még mind Kossuth-bányán dolgoz­tak, (Kovács János azóta a Me­cseki Szénbányák főosztály- vezetője, Mérei Emil pedig ve­zérigazgatója) a komlói szén­medence lefejtési tervét dol­gozták ki.- Úgy tudom, néhány esz­tendeje bármennyire is kötő­dött Komlóhoz, ottani munka­társaihoz, vándorbotot fo­gott .. . — Igen. Egy évtized alatt az ember úgy érzi, hogy mindent megcsinált. Egy csomó gondo­lat motoszkált bennem, úgy éreztem, mozdulnom kell. Sop­ronba költöztünk, kutatói mun­kát kaptam. Másfél évig vol­tunk ott, feleségem nem tudott végzettségének megfelelően el­helyezkedni, másfél év után, amikor a kossuthiak hívtak, visszajöttem.- Ügy érzem, nagyon rövid ideje volt gondolkodnia, várat­lanul érhette az üzemvezetői kinevezés. Három hónap után talán mégis kirajzolódott, hogy mit szeretne másként csinálni mint elődje? — Az elkövetkezendő években folyamatosan üzembe kell he­lyeznünk az új Kossuth-aknát, ezzel párhuzamosan a felesle­gessé vált régi aknákat ki kell szerelnünk, betömedékelni, a külszíni létesítményeket felszá­molni, a felesleges vágatokat kirabolni. Mindezt úgy, hogy termelésünk ne csökkenjék, mi­közben számítanunk kell arra, hogy létszámunk tovább zsugo­rodik. Ilyen nagy műszaki és gazdasági feladatok mellett az emberek alkotási vágyát maxi­málisan ki kell használnunk. Eddig is nagy önnállósága volt itt a műszakiaknak, még az ak­nászoknak is. Az elődöm szár­nyakat adott az embereknek. Talán még nagyobb önállósá­got kell adnom. Ezzel természe­tesen felelősségérzetük is nő. Talán kisebb szervezeti változá­sokra is szükség lesz, különö­sen, ha majd az új akna üzem­be léo.- ön szigorúnak ismeri ma­gát? — Nem tudqm. Eddig még sosem volt szükségem szigorú­ságra. Most az üzemvezetői beosztásban bizonyára elkerül­hetetlenek az olyan döntések, amelyek nem mindenki számá­ra egyaránt kedvezőek, mégis remélem, hogy továbbra is kor­rekt kapcsolatban tudok lenni legközvetlenebb munkatársaim­mal, de a bányászokkal is. Min­denesetre igyekszem következe­tes lenni. Ügy érzem erre, és a már előbb említett alkotó légkörre nagy szükség lesz. Csupán a Liász-programtól vár­ni gondjaink megoldását egyenlő lenne az öngyilkosság­gal. önerőnkre kell számíta­nunk! A bányaüzemeknek, pél­dául a két nagy komlói üzem­nek, Zobák-bányának és Kos- suth-bányának maximális együttműködésre van szüksége. A jól bevált technológiák át­adásában, szervezési formák ki­dolgozásában, a géppark köl­csönös használatában. Egy SOW-berendezés üzemeltetése például gondos előkészítést igényel, nem mindenütt és nem mindenkor lehet ezeket a drá­ga berendezéseket üzemeltetni. Ha két üzem összehangolt ter­vet készít, ha mondjuk a be­szerelés közben még termelé­si feladatokat is átveszünk egymástól, még a mostani le­hetőségek mellett is boldogul­hatunk. Az új komlói üzemvezető már régebben elvégezte a mélyépítő szakmérnökit, tulajdonképpen két diplomája van, 13 eszten­deje párttag, egész sor társa­dalmi megbízatása is van. Az újítások, aztán az említett pá­lyamunka, a soproni kirándulás, amikor végül is tudományos munkát végzett, azt engedi sej­tetni, hogy bár most a legköz­vetlenebb gyakorlati munkát kell végeznie, mégis a kutatás, a szellemi tevékenység is iz- gatja.- Valóban izgat. Mégis azt kell mondanom, hogy a tudo­mányos fokozat, a kutató munka, a tudományos publi­káció most beláthatatlan mesz- szeségbe került. Ma a Mecseki Szénbányáknál egyetlen üzem­vezetőnek sem lehet erre ide­je, módja sem. Becsülettel kell ellátnunk üzemi munkánkat, ez pedig teljes embert kíván. Lombosi Jenő gyei üllőn. Mezőkövesden a minap — augusztus 19—23-a között került sor a második táj- kiállításra, míg a harmadikat Zala megye rendezi szeptem­ber 25—27-én a megye székhe­lyén. Ezen nyolc dunántúli me­gye, köztük Baranya kiállítói mutatják be a kistermeléshez szükséges legújabb eszközöket, takarmányokat, vetőmagvakat, vegyszereket. A Zala megyei ki­állításra első ízben külföldi — csehszlovák, angol és osztrák cégek is bejelentették részvé­telüket. Bár a jelentkezések még nem zárultak le, Zalaegerszegen már javában tartanak az előkészü­letek. Utakat építenek, villa­mosítanak, mert a háromnapos kiállítás nemcsak a városi sportcsarnok összes termét, de a mellétté levő 5 hektáros sza­bad területet is uralja majd. Ezúttal is díjazzák a bemuta­tott tenyészállatokat, amelyek — OTP hitellevéllel is — a hely­színen megvásárolhatók. Kivo­nulnak a kisgépgyártó vállala­tok, ott lesz az AGROKER kis- géokínálatóval. A kerti gépek helyszínen megvásárolhatók. A tájkiállítás elsődleges cél­ja, hogy a kistenyésztők, kis­termelők megismerkedjenek az új termelési módszerekkel, faj­tákkal, korszerű anyagokkal, eszközökkel és azokkal a ház­táji akciókkal, amelyeket a ter­melést szervező nagyüzemek is­mertetnek a bemutatókon. Számos jel mutatja azonban, hogy ezek a tájkiállítások mind több újdonságot tartogatnak a nagyüzemeknek is. Zalaeger­szeg egyik legnagyobb kiállító­ja a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. A Zalaegerszegi Ál­lami Gazdaság favázas istálló­kat mutat be. A Zala megyei szövetkezetek pedig bemutat­ják igen fejlett faipari tevé­kenységüket. Nagy teret kap a kiállításon a termelőszövetkeze­ti kiegészítő tevékenység ismer­tetése is. Felvonul a szövetke­zeti élelmiszeripar, szörpjeivel és fagylaltjaival mutatkozik be Baranyából a bogádi Virágzó Tsz. A szeptember 25-i délutáni megnyitó előtt országos élel­miszeripari tanácskozást tarta­nak a helyszínen, amelyen a program szerint Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter tart előadást. Több szakmai tanácskozásra is sor kerül. Az egyiken például a dunántúli termelőszövetkeze­tek háztáji agronómusai talál­koznak és cserélik ki tapasz­talataikat. A pályaválasztási, szakmunkásképzési, környezet- védelmi témák mind azt mutat­ják, tágul a kiállítás kerete, anélkül, hogy elvesztené kister­melést segítő jellegét. Zalaegerszeg azonban nem­csak a mezőgazdasági terme­lőknek, de a turistáknak is gaz­dag programot kínál. Sok ér­deklődőt vonz majd az erdé­szeti és vadászati kiállítás, a sport és lovasbemutató, a nép- művészeti és fazekas kiállítás, a dunántúli pávakörök találko­zója, a néptáncfesztivál. A vá­rosi kultúrpark sokféle látvá­nyossággal várja az odalátoga­tó vendégeket. Az egyénileg és csoportosan érkezőknek skanzen- és múzeumlátogatást szerveznek. A csoportos utakat o COOPTOURIST irodái szer­vezik.

Next

/
Thumbnails
Contents