Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-24 / 231. szám
1981. augusztus 24., hétfő Dunántúli napló s Százhetvenmilliós beruházás — saját erőből FelüljáróHatáridő előtt — a tervezett költségszinten Megszületett Pécs új felüljárója. Az újságíró, amikor méltatni készül az új létesítményt, saját magát idézve bizonyíthatja, hogy a városfejlesztés roppant fontos állomása a mai nap, a felüljáró átadásának a napja. Az idézet egy tíz év előtti — 1971. május 29-én megjelent — riportból való. Akkor éppen elkezdődtek a „nagy" felüljáró építésének az előkészületei, • amikor így írtunk a Megyeri úti vasúti átjáróról: „A rohamosan lejlődő várost úgy szeli ketté a vasútvonal, mint egy folyó, amelynek nincsenek hidjai, csak gázlói... Az első híd — végre valahára - megépül. A „lo- lyón" - bármilyen nagy lesz is az áradás - át lehet jutni. De mi lesz a többi gázlókkal?" És következett annak a lehetetlen állapotnak a leírása, ami már akkor is uralkodott a Megyeri úti sorompónál. A riport végén pedig ez állt: ,,Valamikor a Siklósi úti felüljáró elkészülte után — talán a 80-as években (!) — tehát épül itt is felüljáró. De hogyan lesz addig?" Nagyon nehezen volt! Akkor már évek óta élt - igaz, nagyon halványan és tulajdonképpen kevés meggyőze érv alapján - az e térségben építendő felüljáró gondolata. Ennek 'igazi szükségessége akkor jelentkezett, amikor megjelent a nagykereskedelmi vállalatok után a raktárbázis is a sorompótól délre, amikor új gyárak - Mechlabor, Sopia- na — létesültek itt és főleg amikor épülni kezdett az új nagy városrész, Lvov-Kertváros. A felüljáró történetét Lovas Attila, a pécsi Városi Tanács, építési osztályának városépítési csoportvezetője eleveníti fel: — Kezdetben a Megyeri úti felüljáróról volt szó. A Tüzér utcára 1972 végén irányult a figyelem a 6/A út tervezése kopcsán, részben azért, mert itt szanálás nélkül lehetett építkezni, részben pedig azért, az északi közúti kapcsolatokban a Szigeti útig lehetett elmenni, szemben a Megyeri úttal, ami az új 6-os útnál véget ér. 1973-ban készült el a tanulmányterv, ettől kezdve munkálkodtunk a felüljáró megvalósításán. Ma már megmondhatjuk: nem volt teljes az egyetértés a létesítmény szükségességét illetően. A változást az jelentette, amikor a város ötödik ötéves tervének készítése idején a Pécs városi Pártbizottság teljes tekintélyével az új közlekedési létesítmény megvalósítása mellé állt. A város természetesen kezdettől fogva csak saját magára hegyatkozhatott. A Dunántúli Napló munkatársa akkoriban megkérdezte a KPM tanácsi főosztályának a vezetőjét: számíthat-e a város a tárca segítségére. A válasz egyértelműen elutasító volt azzal, hogy ez kizárólag pécsi ügy. Végül is a tárca 5 millió forinttal segítette a vállalkozást, amelyre Pécs 1978—81. között 164,9 millió forintot fordított saját út-híd költségvetéséből, illetve — 20 millió erejéig — fejlesztési alapjából úgy, hogy emellett egyéb útépítési feladatokat is meg kellett oldani. — Nem tehettük ki magunkat annak, hogy lerongyolódjunk, sőt bizonyos fejlődésre is kellett törekednünk. Nagyon szoros, szigorúan szoros gazdálkodásra kényszerültünk. 1979. március 19-én volt az c városi tanácsi végrehajtó bizottsági ülés, amelyen elfogadták a 16C milliós programot. A feltételezhető pénzügyi lehetőségektől függően három változat közül kellett választani. Az első 1982 végére, a második 1982 elejére, a harmadik 1981 végére irányozta elő o befejezést. A harmadikat választották, de végül is egy negyedik változat szerint készült el a mai napra a létesítmény az eredeti költségelőirányzat betartásával (a 9,9 milliós többletköltség nem szorosan a felüljáróhoz tartozó munkák miatt merült fel). Grál Dániel, aki az UNIBER részéről kezdettől műszaki ellenőrként vett részt a munkában, 1978. június 14-én tette az első bejegyzést az építési naplóba, ma ezt mondja: — Lehet, hogy lassan indult a munka, a pénzügyi lehetőségek miatt valóban így is volt, de azért nagy dolognak törtem, hogy a program szerinti költséggel valósult meg, és hogy a tervezett határidőnél jóval hamarabb adhatjuk át. Azt hiszem, a részt vevő tíz vállalat — köztük a három legnagyobb: a Hídépítő, a Közúti Építő és a DÉDASZ — példás együttműködése nélkül ez nem valósult volna meg.' Az összesen 1 km hosszú közúti létesítmény keretében egy 191 és egy 66 méteres híd épült, az út és a hidak végig két forgalmi sávosak, az egyik oldalon végig gyalogjárda is van, a közvilágítási lámpaoszlopok pedig olyanok, hogy — ho sor kerül rá — elbírják a troli felsővezetékét is. A vasútvonaltól északra és délre levő városrészeket összekötő felüljárót ma délelőtt 10 órakor avatják fel. Hársfai István Mohács: tizenkét tanterem van az új létesítményben Szabadszentkirály: négytantermes iskola Új iskolák Pécsett és Baranyában Pécsett és Baranyában több helyütt új iskolákat adnak át ezekben a napokban. Pécsett a Nevelési Központban elkészült a 3. számú oktatási épület. A 16 tantermes általános iskola berendezése folyamatban van, s minden jel arra mutat, hogy' a tanévet itt rendes időben megkezdhetik. A másik új nagy iskolai épület Pécsett az ugyancsak 16 termes ipari szakmunkásképző intézet. Ennek az újabb műszaki átadása augusztus 28-án lesz. Emiatt a tanévet még I az 508. számú iskola régi épületében kezdik meg. Szabadszentkirályon mintegy 6 millió forintos költséggel négy új tanteremmel bővült a helyi általános iskola. A munkálatokkal idejében elkészültek, az új létesítményt augusztus 28-án ünnepélyesen felavatják. Mohácson, a Radnóti lakótelepen 32 millió forintos költséggel épült fel egy új 12 termes általános iskola. Ipari tanulók 16 tantermes iskolája Lvov-Kertvá- rosban Készül o szabadtéri zsibongó a Ivov-kertvárosi Nevelési Központ 16 tantermes iskolájához a községi népfrontbizottsóg szervező titkára. — 1947 is fontos dátum életemben: oz akkori választásoktól kezdve máig valamennyi országgyűlési vagy tanácsi választás előkészületeiben,' lebonyolításában részt vettem. Komlón mint állomásfónöknek — különösen az építés idején nagyon sok munkám volt, de mindig felüdülést jelentett az a más jellegű feladat, amellyel a népfrontmozgolomban bíztak meg: szervezni a társadalmi akciókat. Ezek a legkülönfélébbek voltak a társadalmi munkától a politikai nagygyűlésig. A szervező munka kapcsán legnagyobb mozgalmi élményeként említi a hatvanas évek legelejéről az „El a kezekkel Kubától!" tiltakozó akciót. — Talán éppen azért, mert akkor azt hittük, hogy nem is sikerült jól mozgósítanunk a nagygyűlésre, s mégis any- nyian jöttek el, hogy nem fértek be a Zrínyi moziba. Ez az élmény máig tartó lelkesedéssel és hittel tölt el, hogy van miért csinálni ezt a munkát. Elmondhatom, hogy nem csalódtam az emberekben: a jó ügyért mindig mozgósíthatók. Több mint öt éve nyugdíjas, s azóta még nagyobb részt tölt ki idejéből a népfrontmunka. Járja az országot, gyűjti és átadja másoknak a mozgalmi tapasztalatokat, módszereket. Három és fél évtized népfrontmozgalmi munkásságának tapasztalatait. D. I. Kövesdi Gusztáv Augusztus 20-a alkalmából adták át a Hazafias Népfront Országos Elnöksége legmagasabb kitüntetését, a „Népfrontmozgalomért” jelvényt a kiváló munkát végzett aktivistáknak. Baranyából hatan kapták idén ezt az elismerést, köztük Kövesdi Gusztáv, a komlói vasútállomás nyugalmazott állomásfőnöke. — Ilyen szép kitüntetésem csak egy van ezen kívül — mesélte a kitüntetés átvétele után —, az Országos Béketanács „Békéért" kitüntetése, amit 1973-ban kaptam, öt éve mentem nyugdíjba és már nem számítottam ilyen elismerésre, s ez most már azért is különösen nagy megtiszteltetés számomra, mert éppen abban az évben kaptam meg, amikor Komló várossá nyilvánításának harmincadik évfordulóját ünnepli. 1949-ben az építkezések kezdetén kerültem Komlóra óllomósfőnöknek, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy minden tégla az én kezemből került az építkezésre, hiszen ott rakták ki az építőanyagot az akkori nagyon is kicsi vasútállomásunkon. Kövesdi Gusztáv népfrontmozgalmi munkája azonban nem Komlón kezdődött, hanem a Tolna megyei Kesző- hidegkúton 1945-ben, ahol a nemzeti bizottság elnöke volt. A vasutas élete azonban — ho úgy alakul —, egy kicsit vándorélét is: 1947-ben már Beremenden állomásfőnök és
