Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-23 / 230. szám
1981. augusztus 23., vasárnap Dunántúlt napló 3 Jegyzet a VII. Országos Kisplasztikái Biennáléról Mindenből egy keveset - avagy a kezéputak hamissága ....................... .................. Látogatók a kiállításon- Kevés kritikusnak adatott meg, hogy azt bírálja, értékelje, minősítse, aminek létrehozásában fő részvényes volt. Természetes, hogy más viszony alakul ki egy több hónapos koegzisztenciában együtt erjedő ügy és ügyintézője, mint a kiállítás és nézője között. A kiállítást látogató közönség „végeredményt” lát. „A világról” szállított személyes hitelű (művészeti) tapasztalat objektív rendjét véli birtokba venni, s e szempontból szinte mindegy, hogy ki, milyen szerepben, előítéletek alapján alakít ki magában kapacitást ezen adatok számára. A „mindenből egy keveset” — ezúttal sem az uborkaszezon megkövetelte rendezőelv, hanem az elengedhetetlen elfogultságok zárójelbe tételének közvetlen eredménye volt. De az így előállott „széles spektrum" azért meglehetősen tartózkodó volt a nem szorosan szakmaszerű művészeti állás- foglalásokkal szemben. Az agyonismételt ,,klasszikus” művet zökkenőmentesen beengedte á bórdolatlanul fogalmazó, de eredendően új problémákat elemző művekkel szemben. A kísérlet, mint a művészi alkotás és magtartás lehetséges tartalma, a „tentámen", a próba kimaradt a kiállításról. Nincs tehát a biennálén képe a teherbírás próbájának, nincs kihívóan szkeptikus mű sem, nem modellálja semmi a feldíszített életet kétségbevonó konvencióellenességet. A bien- nálé sok színű, de csendes békéje csak azért lehetett csendes és békés, mert a hangos és békétlehkedő állításokat szakmai kifogásokba csomagoló szalonképesség kritériumaival el lehetett tanácsolni. Az operatív óvatosság szélsőségek nyesegetésére szolgáló hullámcsapdái éppen a „kísérletezés", a vállalkozás tartalmát jelentő, egyéniségek kialakulását segítő újítások „mó- resre tanítására" szolgálnak. Az elméleti úton létrehozott re- ménytkeltő alternatívák az intézményesült szakmai szelekció minősítéseit ezúttal sem befolyásolták. így lehet aztán, hogy másutt, speciális elfogultságokat is „működni" engedő helyzetben (például a Tendenciák című kiállítássorozaton Óbudán) valóban objektív a sokszínűség, mert több a megengedés és kevesebb a tilalomfa. A pécsi biennálé középszerűségének azonban nemcsak az előitéletmentesség az oka. A biennálé évek óta fogyatkozó szakmai reputációjának vérátömlesztésre volt szüksége. Bármely jól végzett műtét után is szükség van azonban bizonyos lábadozási időszakra. A biennálé további létéről lévén szó, talán nem felesleges elmondani, hogy vezető művészeinknél délelöttöket és délutánokat töltöttünk érvelő beszélgetéssel arról, hogy miképpen lehetne újra rávenni a „szakmát” önnön érdekeinek méltó képviseletére. Mindezek ellenére az 1981-es biennálé is tétmgntes maradt. A távol- maradás senki esetében sem jelentett szakmai fiaskót, s a részvétel csupán egy-két valóban kezdő, fiatal művészt kecsegtetheted az „áttörés" látszatával. Az itt hiányzó „nagy nevek" semmivel sem kapnak kevesebb megbízást, s az itt résztvevők semmiféle többletlehetőséghez nem jutnak, csak azért, mert kiállítottak a pécsi biennálén. A sokszínűségnek ez a szelete, a beérkezettek és indulók, a „marad—halad” összemérésének kísérlete tehát nem volt adott. De végül is miben volt más, miben volt mégis elismerten jobb ez a kiállítás, mint a korábbi biennálék, vagy a szövetségi bemutató? A szobrászok mellett keramikusok, ötvösök, festők és grafikusok is küldtek be műveket, jelezve mintegy, hogy a plasztikai alakítás eszközhasználati szabályai nem sajátíthatók ki, hogy a térben megformált gondolat közlésének orivilegizólá- sa időszerűtlen abszurditás volna. A szobrász „szakma” tartózkodása ellenére is sikerült elérni, hogy a festő Nádler István „Malevics emlékére" készített kompozícióját bemutathassuk, hogy elfogadtassék a szakmán kívülről érkező Friedrich Ferenc krómacél kompozíciója (amit aztán a KISZ KB külön- díjával ismertek el), vagy a Népszabadság kritikusa által is kiemelt mahagóni relief, a pécsi Pál Zoltán műve. Több rétegűvé vált a díjazott alkotások értelmezési köre is. Nemcsak a posztamenseken álldogáló szobrok, igazságnak, szépségnek, hamisnak és rútnak művésznevektől független „reléi" válnak a díjazás, elismerés tárgyává. Az ítéletbe beleszövődik ezen művek tér- ben-időben való elhelyezkedésének felismerése, a műveknek egymáshoz való viszonya, elsődlegességük vagy tucatszerűségük, artikulációjuk minősége és eredetiségükre vonatkozó előzetes ismeret. Berczeller Rezső „Mozdulat" című műanyag és alpakka szobrának, ennek az első díjjal jutalmazott alkotásnak a hátterében is ott a sokféle szempont és szemléletes ellentmondás. Itt válik jól kitapinthatóvá, hogy a megbízhatónak tartott értékek mint bújnak a konvenció és piaci helyzet egyébként pejoratív menedékébe. Nem mutatnak túl magukon, de mindenütt ott vannak, az ember nélkülözhetetlen transzcendencia-igényét nem borzolják fel. Egy kutyafej még akkor sem katartikus jelenség, ha történetesen mocsári tölgyből készült. Egy régóta ismert, többször látott, ezért már könyökbizsergető egykori ovantgarde gesztus újólag megjelenése e valamikori élmény-aktusként elkönyvelt művet mai szerepében leminősíti. (Eskulits Tamás: Postai csomag). Bizonyos művek életének és hatásának garanciája a fris- seségük, mások megbízhatóságának alapja az eszközhasználatban kialakított egyéni forma (Csiky Tibor, Cellér B. István, Gulyás Gyula, Keserű Ilona), vagy a mesterség hagyományainak magas színvonalon gyakorolt fogásai (Kiss Nagy András, Vigh Tamás, Borsos Miklós). Egyes művek szókimondásukkal hatnak, ilyenkor nem zavar az öntudatlan rög- tönösség, a „nagy művészet” szemszögéből nézve hamis felületesség. (Swierkiewicz Róbert: Ars Poetica). Vannak művek, melyek drámai meséket mondanok bűnről és kísértésekről, az értékőrzés dilemmáiról Gulyás Gyula: Hasáb és golyó (Török Richárd: Jack Nicholson, Schrammel Imre: Madár, Kö-- rösényi Tamás: A. G. párizsi műtermében). És vannak — természetesen — az alkotás alapjaiból minden személyest száműző geométerek, vagy a kimerülőfélben levő, már-már a teljes ideológiamentesség küszöbére érkező konstruktív alakítás hívei, akik derűs optimizmussal merítkeznek meg a humanizált technológiákban (Buczkó György, Lugossy Mária, Palotás lózsel). A vegyesség érzését kelti valakiben e felsorolás? Keltheti joggal. Nem értekezhetünk a nagy szintézis idejéről, mert az nemcsak itt formálódik. De hiányérzeteket megfogalmazó tapasztalat adódik, tanulság is majdani tennivalóink számára, szép számmal. A kritikus az 1981-es kisplasztikái biennálé egyik legfontosabb eredményének azt tartja mégis, hogy az elfoaulatlanság hamis primátusából kikerekedő választásos döntések, a ki-kit favorizál lehetőségének, letéteményese a közönség lett, melynek e jogát ma már nem lenne méltó még a legkörültekintőbben megfogalmazott, szakmaszerűbb előítélet kitüntetésével sem korlátozni. Aknai Tamás Fúvószenekarok találkozója Szombaton befejeződött a dunántúli fúvószenekarok Körmenden megrendezett kétnapos találkozója. A résztvevő együttesek az első napon Körmenden, szombaton pedig Öriszent- péteren és Csörötneken léptek .'el, adtak nagysikerű térzenét, s hangversenyt. A találkozó alkalmából a zenekarok vezetői megvitatták a fúvószenekari mozgalom jelenlegi helyzetét, a zenekarok munkáját, gondjait, az utánpótlási lehetőségeket, nehézségeket, kicserélték tapasztalataikat, elképzeléseiket, terveiket. Csiky Tibor: Bors István negyvenéves Közelítem a teljes élethez... Látogatás egy szociális foglalkoztató intézetben Az egyik szobában éppen ak- pénz a takarékban is. Nem egy kor rakták helyére a szép, nagy szőnyeget, néhányon törölget- tek, egy leány a diszpórnákat igazgatta az egyforma fekhelyeken. A szomszédos hálótermekben már végeztek a szokásos hétvégi nagytakarítással. Tévét néztek, magnóztak, rádióztak a lányok, a társalgóban sakktáblák, társasjátékok mellett ültek a fiúk. A frissen mosott ablakokon besütött a délelőtti nap. Mit Jelent a foglalkoztatás? A Szigetvár-Turbékpusztai— Molványhídi Állami Szociális Foglalkoztató Intézet 120 leánynak és 30 fiúnak ad otthont. Olyan közép-súlyos értelmi fogyatékos fiataloknak, (16 éves kortól a foglalkoztathatóság határáig), akik közül többnek még testi vagy egyéb fogyatékossága (mozgássérültség, süket-némaság; enyhébb epilepszia) is súlyosbítja helyzetét. Ezért még fokozottabb mértékben rá vannak szorulva a társadalom gondoskodására. Ám akiknél a fogyatékosság mértéke nem zárja ki a foglalkoztathatóságot. Az intézet 1960. óta látja el a fiatalok gondozását. Tíz évvel ezelőtt, 1971-ben szerveződött a korábban elsősorban szociális gondozást biztosító intézmény szociális foglalkoztató intézetté. — Gondozás és foglalkoztatás között igen lényeges minőségi különbség van — mondja Várnai Zoltán, az intézet igazgatója. — Nekünk elsősorban a hozzánk került értelmi fogyatékos fiatalok rendszeres foglalkoztatósa, életrendjének kialakítása, nevelése, szabad idejének megszervezése, s mindehhez a nyugodt otthon, mint háttér, biztosítása a dolgunk. Sajnos az értelmi fejlődésben beálló törést, kialakuló zavart sok esetben a családi háttér ziláltsága, a veszélyeztetett kör. nyezet, a gyermekkorban átélt megrázkódtatások idézik elő. A nálunk folyó nevelésben igen nagy szerepe van a nyugodt környezetben végzett rendszeres foglalkoztatásnak, a munkának. — Milyen munkát végeznek a gondozottak? — Négy vállalattal vagyunk állandó kapcsolatban. Legrégebbi és legeredményesebb kapcsolatunk a Fővárosi Kefe- és Seprőgyártó Vállalattal alakult ki. Nyilván azért, mert ezt a vállalatot eleve csökkent mun. kaképességűek foglalkoztatására létesítették. Dolgozunk még a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak; a Tóaímási Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet egyik melléküzemágának és a Szigetvári Konzervgyárnak. Intézetünk területén négy műhelyben, napi 6 órás munkaidővel végzünk kefekötést, lapkagumizást, gépi kötésű hulladékanyag bontását, gombolyításót, műanyag játékok összerakását és csomagolását. 14 holdas kertészetünk, 200-as sertésállományunk van, szőlőnk és gyümölcsösünk az idén fordul termőre. Időnként a helyi állami gazdaság és termelőszövetkezet is biztosít számunkra alkalmi munkát. Keresetük 40%-ával maguk a gondozottak rendelkeznek. A nevelők segítségével nagyobb bevásárlásokat is tehetnek, — pl. magnót, rádiót, s nem ritka a saját televízió sem a hálószobákban, de szépen gyűlik a gondozottunk 20—30 ezres betétkönyvvel rendelkezik. — Hogyan telik a gondozottak szabad ideje? — A megnövekedett szabadidő jelentősége különösen erős hangsúlyt kap az intézeti — viszonylag zárt — keretek között élők esetében. Ezt a zártságot igyekszünk feloldani a szabad választáson alapuló klubfoglal, kozások szervezésével. Az „ügyes kezek klubjában" nemcsak kézimunkáznak, de rajzolnak, festegetnek, barkácsolnak is a gyerekeink. A papirmasé- ból, fonalból, gipszből, bőr- és egyéb hulladékanyagból készült dísz- és használati tárgyakat, faliképeket, szőnyegeket, térítőkét intézetünk díszítésére fel is használjuk. — Sportköreink mellett működik az intézetben énekkar, tánckör, bábjátszók klubja. Mindegyik épületben van egy- egy színes televízió, s hetente egyszer vándormozi keres fel bennünket. 500 kötetes könyvtárunkat szívesen látogatják az olvasni tudó fiatalok. Szellemi és ügyességi vetélkedőket, népdaléneklési és versmondási versenyeket rendezünk. Legjobb produkcióink az intézetek országos spartakiádján is szerepelnek. Évente ismétlődő és rendkívül várt eseménye intézetünknek a polgárdi testvérintézettel közösen lebonyolított műsoros bál. Kirándulásokat, országjárásokat is szervezünk. Nyprvégeken a balatoni üdülés jelent nagy élményt fiataljaink számára. Várnai Zoltán elmondta még, hogy az intézetben 13 gondozó, 6 ápolónő, 5 tanár dolgozik, s valamivel több gazdasági, műszaki dolgozó. Jó lenne, ha mindannyian nevelői indítással közelítenék meg a munkájukat. Hogy kialakíthassák gondozot- taik számára az épek társadalmát legjobban megközelítő miliőt, s lehetővé tegyék a legteljesebb emberi élet feltételeit. .. . Akikért senki se kopogtat Sok gondjuk között a legnagyobb, hogy az 5 pedagógus- állásból jelenleg kettő üres; hogy Turbékpuszta és Mold- ványhíd között 10 km a távolság; hogy a rokkantak ügyében indult szép kezdeményezés mintha csak a testi fogyatékosokra korlátozódna. Hogy az üzemek, vállalatok bizalmatlansága miatt csak igen kis számban valósulhat meg a védőmunkahelyekre való elhelyezés útján az erre alkalmas gondozottak visszasegítése a társadalomba. — Nagyon sokat köszönhetünk a helyi állami gazdaságnak, a DÉDÁSZ Bánki Donát szocialista brigádjának és tanműhelyének, ők nagyon sokat segítenek nekünk — mondotta Várnai Zoltán. — De sok még a segiteni való anyagi, dologi és erkölcsi területen egyaránt. Sajnos, a patronáló mozgalom inkább csak a fiatalabb korosztályok felé irányul. Pedig gon- dozottaink egy jelentős része teljesen magára maradt. Elhaltak mellőlük a szülők, hozzátartozók, vagy nem vesznek róluk tudomást. Öértük soha senki se kopog az intézet kapuján . .. * Amikor a turbékpusztai otthon nagy vaskapuján belépve kissé tétováztam, merre is induljak, elém jött egy csapat fiú. — Kiért tetszett jönni? ... — kérdezték szinte egyszerre. Hegedűs Magdolna
