Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-22 / 229. szám

Szomorú volt, mint a vasárnap szombaton Tánc- és popdalfesztivál a képernyőn Győzött a Limbó-hintó A legjobb énekes: Kovács Kati Tegnap, csaknem éjfélkor be­fejeződött a televízió tánc- és popdalfesztiválja. A döntőbe ju­tott 16 dalt tekintélyes nemzet­közi zsűri értékelte. A szerzői kategóriában az 50 ezer forin­tos I. dijat Fenyő-Novai: Limbó- hintó dala nyerte; a 30 ezerfo­rintos II. dijat Soltész-S. Nagy: Szóljon hangosan az ének; a 10 ezer forintos III. díjat Balázs- Horváth: Homok a szélben da­la. Az előadói kategóriában a 30 ezer forintos I. dijjal jutal­mazták Kovács Katit (Újra ott­hon) ; II. díjjal a KFT együttes (Bábu vagy); a III. dijjal Soltész Rezső (Szóljon hangosan az ének). Külön dijat kapott Ull- mann Mónika (írok a bátyám­nak egy dalt). Döntött tehát a zsűri, és - igy látta könnyűze­nei kritikusunk, Bornemissza Géza. * Modern korban élünk! -Hol vannak már a régi, szentimen­tális slágerek? A harsogóan giccses, antiremekművek? Az annyit vitatott, példátlan világ­sikerű SZOMORÚ VASÁRNAP? A magánélet szűk világába zár­kózó ónaiv szövegek? Az egy­kori kisemberek dalai? És hol vannak az ország-világ ajkát zengető, fülben maradó meló­diák? - Megkoptak! Elavultak! Elfütyölte őket az előttünk já­ró nemzedék. A mi fütyölniva- lónk helyett jött a Táncdalfesz­tivál: NEM LESZEK SOHASEM A JÁTÉKSZERED! Aztán a Met- rónám: MÚLNAK A GYERMEK­EVEK! És most legutóbb a Tánc- és popdalfesztivál: Fe­nyő-Novai: Limbó-hintó. Jött és diadalt' ült. A szentit mentalizmus, a giccses szöve­gek és a melódia felett, ün­nepi dicsfénye, három egymást követő szombat este is célba- vette a SZOMORÚ VASÁRNAP- ot. De, hogy utolérte, vagy lekörözte volna? Szombaton a VASARNAP-ot? Min­denesetre több régi sal­langot sikerült levetkőznie. Egy kivételével. — Akik végighall­gatták a dalokat, tudják mi ez az egy. Mert ez a fesztivál nem szült indulatot. Sem ma­gasztalát, sem elmarasztalót. Vitára sem adott okot. Egysze­rűen csak SZOMORÚ volt. Mint a vasárnap, szombaton. RITMUST! - szólt az első dal biztató reménytkeltéssel. — Meg kell hagyni, jó szerkesztői fo­gás volt! — Mért attól kezdve, mint a beharangozott csodára váró hitetlenek, végigültük a képernyő előtt, mind a har­minchatot. Egészen a SZÜLJÖN HANGOSAN AZ ÉNEK-ig. Per­sze a csoda nem jött. HOMOK A SZÉLBEN. Hogy is jött vol­na, amikor a' dalok zeneszerzői egy közös nagy szaunában ­a hétfői ahova a kiválasztottak kaptak belépőt — sorra levetkőzték egyéniségjegyeiket és a stilá- ris hovatartozástól függetlenül, agyafúrtsággal vértezték fel magukat. Olyan agyafúrtságok­kal is, amelyet a sláger, amióta sláger, ösztönösen taszít. Ezért nem csak a letisztult, termé­szetes ötletek, az egymásba ölelkező, szép szekvenciális dal­lamok hiánya, hanem az ön­maguk kifejezési formáit lici­táló, helyenként bőség zava­rával viaskodó igyekezet is gátját állta az igazi sikernek. A SZÖVEGEK a generációs szóródás érdeklődési szféráinak érintése mellett, többségükben az évszázados romantika él­ményanyagát ismételgették. Ez önmagában nem nagy baj, hi­szen rá lehet mondani: nincs új a nap alatt. De a dalszö­vegek témái és formái mellett van még a zenére közvetle­nebbül is visszaható mozzanat. A zenei hangsúlyok és a szö­veg viszonya; a prozódia. A szótagok sorközi, sorvégi ösz- szecsengése a fesztivál dalai­ban gyakran értelmetlenül el­veszett. Azon mór meg sem lepőd­tünk, hogy a hangszerelések korszerűség tekintetében, vajmi keveset mutattak. A kísérő fesz­tiválzenekar frazeálási és han­golási problémái, no meg he­lyenként a technika, keltőén el­vonták a figyelmünket. A Har­mónia vocal pedig — éppen a hangszerelési ötletek hiányá­ban - igazi funkcióját nem is teljesíthette. Lévén azonban o dalok és előadók versenyéről szó, min­denképpen elismerést érdemel a szerkesztők merész igyekeze­te, az új arcok, a fiatalabb énekes nemzedék szerepelteté­sét illetően. Más kérdés, hogy ezek az előadók mennyiben fe­leltek meg a kívánalmaknak. Hiszen egyetlen olyan kezdő tehetséget sem véltünk felfe­dezni közöttük, aki kimozdíthat­ná állóvizéből, a 15-20 éve megkövesedett egyhangúságot. Nem fantáziaszegénység okoz­ta ezügyben szomorúságunkat, mert . a régi nagyok mellett (akik többen nem tudni mi ok­ból, részt sem vettek a feszti­válon) széles korosztályi és hangszínválaszték állt rendel­kezésre. Ezek a hangok azon­ban sokszor a legalapvetőbb, a tiszta intonáció, a tiszta éneklés kritériumát sem állták ki. Azt tartjuk magunkról: ének­lő-muzsikáló nép vagyunk. És ez igaz is. De azért van köztünk egynéhány hamis. Mint leg­utóbb a képernyőnkön is. Bornemissza Géza Forró siker Ariolában (Munkatársunk teletonje- lentése) Amikor ez az újság az ol­vasó kezébe kerül, o pécsi Mecsek Táncegyüttes már Tarantóban, az olasz csizma sarkán készül a következő szereplésre. Háromhetes tur­néjuk első állomása hétfőn a Po folyó deltájában egy kis városban volt. Az eső ugyan elmosta a szabadtéri előadást, de a 8 ezer lakosú város 800 személyes színház­termében az együttes forró sikert aratott. Éjfélkor Ariola főterén népes férfitársaság búcsúztatta a táncosokat. Szállásunk négy napig Fer- rarában volt, innen utazga- tot az együttes a fellépések színhelyeire. A magyarokat mindenütt roppant szívélye­sen fogadják, lelkesen köz­betapsolnak minden látvá­nyosabb résznél. Igaz, néha előfordul, hogy valaki hiá­nyolja a műsorból a Liszt­rapszódiákat, vagy a „ma­gyar" tangót, de általában megértik, hogy az együttes zenéjével és táncával az ere­deti magyar néptánc életét akarja .bemutatni. Az előzetes programhoz képest több változás van: mivel feszült a helyzet Szi­cíliában, a szervezők úgy lát­ták jónak, hogy oda nem viszik el az együttest. De maradt a programban a gyö­nyörű Tarantói öböl, Róma. Mantova és még számos ki- sebb-nagyobb város az olasz csizma szárán. Tarantó, augusztus 21. Havasi János Kirakodóvásár és utcaszínház A város szivéből le a bányába! Meglepetés készül bányásznapra: a Pécs pincéiben kialakított vágatokban az érdeklődök megismer­kedhetnek, hogyan is néz ki a bánya. Lejárat a Káptalan utcából. Fotó: Kóródi Gábor Helyreállítják a Zsolnayak bári síremlékét A Zsolnay-Matyasovszky csa­ládnak nemcsak Pécsett, de Bárban is található egy díszes halotti emlékműve. A Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát barom­fiüzemével szemben áll egy ká­polna, amelyet arborétum- jellegű kert övez. Mindegyik el­hanyagolt. A márvány sírkövek felirata arról tanúskodik, hogy 1865- ben itt temették el sombereki Sauska Lajosnét, Hegedűs An­nát. A következő dátumokat például 1874-ben, 1892-ben, 1918-ban vésték be a kripták márvány mezőibe. A kertben is temetkeztek, ahol Pap János és Matyasovszky Zsolt nyugszik, 1892-től, illetve 1934-től. A Zsolnay-kápolna és környéke nem tartozik az üzemhez, sőt állami tulajdonban sincs: így a rendbentartása nem is a bá- riak dolga lenne. Mégis az üzemvezetőség úgy döntött, hogy az úgynevezett, egykori Fehér kastéllyal együtt rend­behozzák. Erre a helytörténeti és építészeti értékeket megóvó akcióra a kombinát komoly összegben pénzt biztosított. Egyébként mindkét létesítmény műemlékjellegű. A kombinát építészei elkészítették a felújí­tási tervet műemléki és törté­nész szakértők segítségével. A baromfiüzem szocialista bri­gádjai pedig társadalmi mun­kát ajánlottak fel. A báriak most már csak az építési engedélyre várnak. Cs. J. Díszhintós felvonulás Tamásiban Tamásiban népművészeti vá­sárt tartanak ma, szombat reggel nyolc órától a lovaspá­lya területén. A nagyközségben fél tíztől nagyszabású felvonu­lás is lesz, húsz hagyományőr­ző népi együttes, köztük két kül­földi- — a jugoszláv Vinkovci „Lisinski" népi együttes és a burgenlandi fúvószenekar rész­vételével. Az együttesek eredeti színes népviseletben, részben díszhintókon vonulnak fel a já­rási székhely Kossuth téri köz­pontjától a lovaspályára, ahol folklórbemutatóval szórakoztat­ják a közönséget. A lovas ug­róverseny 14 órakor, a kitartá- sos versenyszám 16 órakor kezdődik, s vakmerő ötösfogat- hajtás és csikósmutatványok is lesznek a műsorban. Hat óra­kor a lovascsapatok látványos felvonulásával, majd eredmény- hirdetéssel és díjkiosztással zá­rul a négynapos lovasnop. Különös foglalkozások Erb János karikatúrája A kidobólegény Gyerekkorától szereti az embereket Rúgott a szőke kis hölgy Láttam már hámból kirúgó mulatozót, akit a teljes pincér­gárda sem tudott ráncbaszed- ni. Jobb helyeken a szolid ven­dég nyugalmát a duhaj ele­mektől megóvandó, kidobóle­gényt alkalmaznak. 32 éves, jóvágású, kisportolt alkatú férfi Bicskei József. A titulussal nem ért egyet, mert a személyi igazolványába „por­tás" van beírva. A pécsi Olym­pia bárban teljesít szolgálatot. Higgadtsága ingerlő. Ezért minden átmenet nélkül provo­katív kérdésekkel viszem vásár­ra a bőrömet: — Dodi, adjak egy pofont? — Nem, ne adjon, mert nem lenne tanácsos. Ha vissza nem is adnám, azért biztos lenne valami kis következménye . . . — Hasonlóan szemtelen kér­désért vagy illetlen viselkedé­sért sokan kaptak már itt nyak­levest? Kitérő választ ad: — Nézze, kisebb-nagyobb összezörrenések előfordulnak, néha egy-két pofon is elcsat­tan, ezt elkerülni nem lehet. — Van tekintélye a bárban? — Ez így túlzás, de sokan tudják rólam, hogy évekig bu­nyóztam és cselgáncsoztam. Evvel persze nem élek vissza. Mindig csak az utolsó pilla­natban szabad ütni, de akkor sem nagyot. Gyakran előfordul, hogy lenyelem, ha valaki rám emeli a kezét. — -Nem úgy akarta mondani, hogy le kell nyelnie, mert erő­sebb az illető?- Igyekszünk úgy dolgozni a kollégámmal, hogy semmi szín alatt ne kapjunk ki.- Ha néhány bosszúálló zár­óra után megvárná az Olym­pia előtt?- Lehet, hogy-a hátsó ajtón mennék ki. De erre azért nem volt még példa. Akinek végül is lekeverek egyet, az tudja, hogy megérdemelte.- A horgászok általában av­val dicsekszenek, hogy mek­kora halat fogtak, a kidobó­legény — gondolom — ovval henceg a barátai előtt, hogy hány vendéget hajított ki.- Csak buta ember dicsek­szik ilyesmivel. Volt olyan, hogy bejött az illető másnap és elnézést kért, amiért előző este hülyén viselkedett.- Női vendéghez is kellett már „kesztyűs" kézzel hozzá­nyúlni?- Nem, de egyszer hajszálon múlott. Zártkörű rendezvény volt és egy szőke kis hölgy nem értette meg, hogy nem jöhet be és belém rúgott egyet.- Erre ön?- Becsuktam az ajtót és le­poroltam a naprógomat. Van itt sok olyan női vendég, aki eligazításra szorul. Ha szüksé­ges, kikisérjük vagy kitiltjuk egy hétre az Olympíából.- Autószerelő a szakmája, mi vonzotta egy merőben más pályára?- Gyermekkoromtól szeretem az embereket. Jó dolog köz­tük lenni... Stausz Csaba Készülődés a színész­újságíró rangadóra Az ünnepi szamunkban mini változatban is közreadott, ha­marosan megjelenő riportköny­vünk is bizonyítja, izgalommal készülünk a bányásznapra, amely jmmór közös ünnep, az esemény az elmúlt években le­hetőséget nyújtott, hogy a me­gye tömegtájékoztató szervei újfent bemutatkozhassanak és találkozhassanak a bányászok­kal, Pécs lakosságával. Az idén sem lesz másként. Mindenekelőtt riportköny­vünkről, a Baranyai tükörről. Akik az augusztus 20-i szá­munkban található minikönyv lapjait összefűzik és szeptem­ber 6-án, vasárnap elhozzák magúkkal a Sétatérre, a sajtó pavilonjainál a könyvecskéhez ingyen díszes borítót kapnak. Ugyanakkor kapható lesz a ri­portkönyv normál változata, példányait kérésre dedikálják a szerzők, akik a sajtó pavilon­jaiban várják az olvasókat. A bányásznap teljes ünnepi műsorával hamarosan utcára kerülő plakátról kiderül még, a pécsi Sétatéren szeptember 6-án ismét színes, mozgalmas vasárnapnak nézhetünk elébe. Egyebek mellett kézműves ki­rakodóvásárt rendeznek, s a szekszárdi kísérleti színpad ut­caszínháza szórakoztatja az ér­deklődőket. Már hagyományos a pécs- újhegyi kézilabdapálya szikrázó betonján a színész-újságíró rangadó. Az előkészületek már megkezdődtek, s a színészcsa­pat máris nagy fogadkozásban van, ami érthető is, az utóbbi összecsapásokon rendre elsír­tak. Új szín és izgalom: a nagy derbi előtt összecsapnak a szí­nésznők és az újságírónék is. Mindkét mérkőzést Kovács Imre rádióriporter közvetíti, a zenei aláfestésről a Bütykös együttes gondoskodik. Közművelődési tanácskozás Egyhetes tanácskozáson Pé­csett gyűltek össze a felsőfokú oktatási intézmények közműve­lődési tanszékeinek vezetői, il­letve képviselői, hogy megvi­tassák időszerű módszertani és nevelési tapasztalataikat. A Pé­csi Tanárképző Főiskolán lezaj­lott esemény keretében szó esett az iskola és a nevelőkör­nyezet kapcsolatáról s a nép­művelő képzés helyzetéről is. A kerekasztal beszélgetések és viták középpontjában az iskolai oktatás és a közművelődés ál­lott. Augusztus 20-án a részt­vevők tanulmányi kirándulást tettek Baranyában, tegnap délelőtt pedig, a tanácskozás záró eseményén az Iskola a közművelődésben, közművelő­dés az iskolában címmel foly­tattak kerekasztal beszélgetést.

Next

/
Thumbnails
Contents