Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-22 / 229. szám
Szomorú volt, mint a vasárnap szombaton Tánc- és popdalfesztivál a képernyőn Győzött a Limbó-hintó A legjobb énekes: Kovács Kati Tegnap, csaknem éjfélkor befejeződött a televízió tánc- és popdalfesztiválja. A döntőbe jutott 16 dalt tekintélyes nemzetközi zsűri értékelte. A szerzői kategóriában az 50 ezer forintos I. dijat Fenyő-Novai: Limbó- hintó dala nyerte; a 30 ezerforintos II. dijat Soltész-S. Nagy: Szóljon hangosan az ének; a 10 ezer forintos III. díjat Balázs- Horváth: Homok a szélben dala. Az előadói kategóriában a 30 ezer forintos I. dijjal jutalmazták Kovács Katit (Újra otthon) ; II. díjjal a KFT együttes (Bábu vagy); a III. dijjal Soltész Rezső (Szóljon hangosan az ének). Külön dijat kapott Ull- mann Mónika (írok a bátyámnak egy dalt). Döntött tehát a zsűri, és - igy látta könnyűzenei kritikusunk, Bornemissza Géza. * Modern korban élünk! -Hol vannak már a régi, szentimentális slágerek? A harsogóan giccses, antiremekművek? Az annyit vitatott, példátlan világsikerű SZOMORÚ VASÁRNAP? A magánélet szűk világába zárkózó ónaiv szövegek? Az egykori kisemberek dalai? És hol vannak az ország-világ ajkát zengető, fülben maradó melódiák? - Megkoptak! Elavultak! Elfütyölte őket az előttünk járó nemzedék. A mi fütyölniva- lónk helyett jött a Táncdalfesztivál: NEM LESZEK SOHASEM A JÁTÉKSZERED! Aztán a Met- rónám: MÚLNAK A GYERMEKEVEK! És most legutóbb a Tánc- és popdalfesztivál: Fenyő-Novai: Limbó-hintó. Jött és diadalt' ült. A szentit mentalizmus, a giccses szövegek és a melódia felett, ünnepi dicsfénye, három egymást követő szombat este is célba- vette a SZOMORÚ VASÁRNAP- ot. De, hogy utolérte, vagy lekörözte volna? Szombaton a VASARNAP-ot? Mindenesetre több régi sallangot sikerült levetkőznie. Egy kivételével. — Akik végighallgatták a dalokat, tudják mi ez az egy. Mert ez a fesztivál nem szült indulatot. Sem magasztalát, sem elmarasztalót. Vitára sem adott okot. Egyszerűen csak SZOMORÚ volt. Mint a vasárnap, szombaton. RITMUST! - szólt az első dal biztató reménytkeltéssel. — Meg kell hagyni, jó szerkesztői fogás volt! — Mért attól kezdve, mint a beharangozott csodára váró hitetlenek, végigültük a képernyő előtt, mind a harminchatot. Egészen a SZÜLJÖN HANGOSAN AZ ÉNEK-ig. Persze a csoda nem jött. HOMOK A SZÉLBEN. Hogy is jött volna, amikor a' dalok zeneszerzői egy közös nagy szaunában a hétfői ahova a kiválasztottak kaptak belépőt — sorra levetkőzték egyéniségjegyeiket és a stilá- ris hovatartozástól függetlenül, agyafúrtsággal vértezték fel magukat. Olyan agyafúrtságokkal is, amelyet a sláger, amióta sláger, ösztönösen taszít. Ezért nem csak a letisztult, természetes ötletek, az egymásba ölelkező, szép szekvenciális dallamok hiánya, hanem az önmaguk kifejezési formáit licitáló, helyenként bőség zavarával viaskodó igyekezet is gátját állta az igazi sikernek. A SZÖVEGEK a generációs szóródás érdeklődési szféráinak érintése mellett, többségükben az évszázados romantika élményanyagát ismételgették. Ez önmagában nem nagy baj, hiszen rá lehet mondani: nincs új a nap alatt. De a dalszövegek témái és formái mellett van még a zenére közvetlenebbül is visszaható mozzanat. A zenei hangsúlyok és a szöveg viszonya; a prozódia. A szótagok sorközi, sorvégi ösz- szecsengése a fesztivál dalaiban gyakran értelmetlenül elveszett. Azon mór meg sem lepődtünk, hogy a hangszerelések korszerűség tekintetében, vajmi keveset mutattak. A kísérő fesztiválzenekar frazeálási és hangolási problémái, no meg helyenként a technika, keltőén elvonták a figyelmünket. A Harmónia vocal pedig — éppen a hangszerelési ötletek hiányában - igazi funkcióját nem is teljesíthette. Lévén azonban o dalok és előadók versenyéről szó, mindenképpen elismerést érdemel a szerkesztők merész igyekezete, az új arcok, a fiatalabb énekes nemzedék szerepeltetését illetően. Más kérdés, hogy ezek az előadók mennyiben feleltek meg a kívánalmaknak. Hiszen egyetlen olyan kezdő tehetséget sem véltünk felfedezni közöttük, aki kimozdíthatná állóvizéből, a 15-20 éve megkövesedett egyhangúságot. Nem fantáziaszegénység okozta ezügyben szomorúságunkat, mert . a régi nagyok mellett (akik többen nem tudni mi okból, részt sem vettek a fesztiválon) széles korosztályi és hangszínválaszték állt rendelkezésre. Ezek a hangok azonban sokszor a legalapvetőbb, a tiszta intonáció, a tiszta éneklés kritériumát sem állták ki. Azt tartjuk magunkról: éneklő-muzsikáló nép vagyunk. És ez igaz is. De azért van köztünk egynéhány hamis. Mint legutóbb a képernyőnkön is. Bornemissza Géza Forró siker Ariolában (Munkatársunk teletonje- lentése) Amikor ez az újság az olvasó kezébe kerül, o pécsi Mecsek Táncegyüttes már Tarantóban, az olasz csizma sarkán készül a következő szereplésre. Háromhetes turnéjuk első állomása hétfőn a Po folyó deltájában egy kis városban volt. Az eső ugyan elmosta a szabadtéri előadást, de a 8 ezer lakosú város 800 személyes színháztermében az együttes forró sikert aratott. Éjfélkor Ariola főterén népes férfitársaság búcsúztatta a táncosokat. Szállásunk négy napig Fer- rarában volt, innen utazga- tot az együttes a fellépések színhelyeire. A magyarokat mindenütt roppant szívélyesen fogadják, lelkesen közbetapsolnak minden látványosabb résznél. Igaz, néha előfordul, hogy valaki hiányolja a műsorból a Lisztrapszódiákat, vagy a „magyar" tangót, de általában megértik, hogy az együttes zenéjével és táncával az eredeti magyar néptánc életét akarja .bemutatni. Az előzetes programhoz képest több változás van: mivel feszült a helyzet Szicíliában, a szervezők úgy látták jónak, hogy oda nem viszik el az együttest. De maradt a programban a gyönyörű Tarantói öböl, Róma. Mantova és még számos ki- sebb-nagyobb város az olasz csizma szárán. Tarantó, augusztus 21. Havasi János Kirakodóvásár és utcaszínház A város szivéből le a bányába! Meglepetés készül bányásznapra: a Pécs pincéiben kialakított vágatokban az érdeklődök megismerkedhetnek, hogyan is néz ki a bánya. Lejárat a Káptalan utcából. Fotó: Kóródi Gábor Helyreállítják a Zsolnayak bári síremlékét A Zsolnay-Matyasovszky családnak nemcsak Pécsett, de Bárban is található egy díszes halotti emlékműve. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát baromfiüzemével szemben áll egy kápolna, amelyet arborétum- jellegű kert övez. Mindegyik elhanyagolt. A márvány sírkövek felirata arról tanúskodik, hogy 1865- ben itt temették el sombereki Sauska Lajosnét, Hegedűs Annát. A következő dátumokat például 1874-ben, 1892-ben, 1918-ban vésték be a kripták márvány mezőibe. A kertben is temetkeztek, ahol Pap János és Matyasovszky Zsolt nyugszik, 1892-től, illetve 1934-től. A Zsolnay-kápolna és környéke nem tartozik az üzemhez, sőt állami tulajdonban sincs: így a rendbentartása nem is a bá- riak dolga lenne. Mégis az üzemvezetőség úgy döntött, hogy az úgynevezett, egykori Fehér kastéllyal együtt rendbehozzák. Erre a helytörténeti és építészeti értékeket megóvó akcióra a kombinát komoly összegben pénzt biztosított. Egyébként mindkét létesítmény műemlékjellegű. A kombinát építészei elkészítették a felújítási tervet műemléki és történész szakértők segítségével. A baromfiüzem szocialista brigádjai pedig társadalmi munkát ajánlottak fel. A báriak most már csak az építési engedélyre várnak. Cs. J. Díszhintós felvonulás Tamásiban Tamásiban népművészeti vásárt tartanak ma, szombat reggel nyolc órától a lovaspálya területén. A nagyközségben fél tíztől nagyszabású felvonulás is lesz, húsz hagyományőrző népi együttes, köztük két külföldi- — a jugoszláv Vinkovci „Lisinski" népi együttes és a burgenlandi fúvószenekar részvételével. Az együttesek eredeti színes népviseletben, részben díszhintókon vonulnak fel a járási székhely Kossuth téri központjától a lovaspályára, ahol folklórbemutatóval szórakoztatják a közönséget. A lovas ugróverseny 14 órakor, a kitartá- sos versenyszám 16 órakor kezdődik, s vakmerő ötösfogat- hajtás és csikósmutatványok is lesznek a műsorban. Hat órakor a lovascsapatok látványos felvonulásával, majd eredmény- hirdetéssel és díjkiosztással zárul a négynapos lovasnop. Különös foglalkozások Erb János karikatúrája A kidobólegény Gyerekkorától szereti az embereket Rúgott a szőke kis hölgy Láttam már hámból kirúgó mulatozót, akit a teljes pincérgárda sem tudott ráncbaszed- ni. Jobb helyeken a szolid vendég nyugalmát a duhaj elemektől megóvandó, kidobólegényt alkalmaznak. 32 éves, jóvágású, kisportolt alkatú férfi Bicskei József. A titulussal nem ért egyet, mert a személyi igazolványába „portás" van beírva. A pécsi Olympia bárban teljesít szolgálatot. Higgadtsága ingerlő. Ezért minden átmenet nélkül provokatív kérdésekkel viszem vásárra a bőrömet: — Dodi, adjak egy pofont? — Nem, ne adjon, mert nem lenne tanácsos. Ha vissza nem is adnám, azért biztos lenne valami kis következménye . . . — Hasonlóan szemtelen kérdésért vagy illetlen viselkedésért sokan kaptak már itt nyaklevest? Kitérő választ ad: — Nézze, kisebb-nagyobb összezörrenések előfordulnak, néha egy-két pofon is elcsattan, ezt elkerülni nem lehet. — Van tekintélye a bárban? — Ez így túlzás, de sokan tudják rólam, hogy évekig bunyóztam és cselgáncsoztam. Evvel persze nem élek vissza. Mindig csak az utolsó pillanatban szabad ütni, de akkor sem nagyot. Gyakran előfordul, hogy lenyelem, ha valaki rám emeli a kezét. — -Nem úgy akarta mondani, hogy le kell nyelnie, mert erősebb az illető?- Igyekszünk úgy dolgozni a kollégámmal, hogy semmi szín alatt ne kapjunk ki.- Ha néhány bosszúálló záróra után megvárná az Olympia előtt?- Lehet, hogy-a hátsó ajtón mennék ki. De erre azért nem volt még példa. Akinek végül is lekeverek egyet, az tudja, hogy megérdemelte.- A horgászok általában avval dicsekszenek, hogy mekkora halat fogtak, a kidobólegény — gondolom — ovval henceg a barátai előtt, hogy hány vendéget hajított ki.- Csak buta ember dicsekszik ilyesmivel. Volt olyan, hogy bejött az illető másnap és elnézést kért, amiért előző este hülyén viselkedett.- Női vendéghez is kellett már „kesztyűs" kézzel hozzányúlni?- Nem, de egyszer hajszálon múlott. Zártkörű rendezvény volt és egy szőke kis hölgy nem értette meg, hogy nem jöhet be és belém rúgott egyet.- Erre ön?- Becsuktam az ajtót és leporoltam a naprógomat. Van itt sok olyan női vendég, aki eligazításra szorul. Ha szükséges, kikisérjük vagy kitiltjuk egy hétre az Olympíából.- Autószerelő a szakmája, mi vonzotta egy merőben más pályára?- Gyermekkoromtól szeretem az embereket. Jó dolog köztük lenni... Stausz Csaba Készülődés a színészújságíró rangadóra Az ünnepi szamunkban mini változatban is közreadott, hamarosan megjelenő riportkönyvünk is bizonyítja, izgalommal készülünk a bányásznapra, amely jmmór közös ünnep, az esemény az elmúlt években lehetőséget nyújtott, hogy a megye tömegtájékoztató szervei újfent bemutatkozhassanak és találkozhassanak a bányászokkal, Pécs lakosságával. Az idén sem lesz másként. Mindenekelőtt riportkönyvünkről, a Baranyai tükörről. Akik az augusztus 20-i számunkban található minikönyv lapjait összefűzik és szeptember 6-án, vasárnap elhozzák magúkkal a Sétatérre, a sajtó pavilonjainál a könyvecskéhez ingyen díszes borítót kapnak. Ugyanakkor kapható lesz a riportkönyv normál változata, példányait kérésre dedikálják a szerzők, akik a sajtó pavilonjaiban várják az olvasókat. A bányásznap teljes ünnepi műsorával hamarosan utcára kerülő plakátról kiderül még, a pécsi Sétatéren szeptember 6-án ismét színes, mozgalmas vasárnapnak nézhetünk elébe. Egyebek mellett kézműves kirakodóvásárt rendeznek, s a szekszárdi kísérleti színpad utcaszínháza szórakoztatja az érdeklődőket. Már hagyományos a pécs- újhegyi kézilabdapálya szikrázó betonján a színész-újságíró rangadó. Az előkészületek már megkezdődtek, s a színészcsapat máris nagy fogadkozásban van, ami érthető is, az utóbbi összecsapásokon rendre elsírtak. Új szín és izgalom: a nagy derbi előtt összecsapnak a színésznők és az újságírónék is. Mindkét mérkőzést Kovács Imre rádióriporter közvetíti, a zenei aláfestésről a Bütykös együttes gondoskodik. Közművelődési tanácskozás Egyhetes tanácskozáson Pécsett gyűltek össze a felsőfokú oktatási intézmények közművelődési tanszékeinek vezetői, illetve képviselői, hogy megvitassák időszerű módszertani és nevelési tapasztalataikat. A Pécsi Tanárképző Főiskolán lezajlott esemény keretében szó esett az iskola és a nevelőkörnyezet kapcsolatáról s a népművelő képzés helyzetéről is. A kerekasztal beszélgetések és viták középpontjában az iskolai oktatás és a közművelődés állott. Augusztus 20-án a résztvevők tanulmányi kirándulást tettek Baranyában, tegnap délelőtt pedig, a tanácskozás záró eseményén az Iskola a közművelődésben, közművelődés az iskolában címmel folytattak kerekasztal beszélgetést.
