Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-16 / 224. szám

Mi tartja meg kis települé­seink lakosságát? Elsősorban a munka, a kenyérkereset. És sok minden más. Mind gyakrabban esik szó az alapellátásról, mint megtartóerőről. Sátorhely külterületi lakott hely, lakóinak száma hétszáz. Hogy minek köszönhetik szemmel látható fejlődésüket? önmaguknak és a Bólyi Mező- gazdasági Kombinátnak. A kombinát nem csak biztos kenyeret ad a sátorhelyieknek, megtartásukért, kötődésükért is minden tőle telhetőt megtesz. o Dr. Cseh Sándor vezérigaz­gatóhelyettes : — Sátorhely kombinátunk leg­nagyobb üzeme 6000 hektárral, majd félezer dolgozóval. Leg­nagyobb majorunk, tehát lakó­telepünk is egyben. Hajdan Albrecht főherceg uradalmi bir­toka volt cselédlakásokkal és szétszórt környékbeli tanyákkal, majorokkal. A majorokat fel­számoltuk, az ott élőket Sátor­helyre telepítettük be. — Már akkor számoltak fej­lődésével? — Nehéz időszak volt, Sátor­hely további létét is megkérdő­jelezték. Az ott élők azonban maradni akartak, ragaszkodtak megszokott környezetükhöz. Hát jó, maradni akarnak, ám le­gyen. Szavukon fogtuk őket és segítettünk. A hetvenes évek elejétől erőteljesen fejlődik Sá­torhely. Nagynyárád felől érkezve az út bal oldalán a jelen: a két­szintes lakótelepi házak kis kerttel, melléképületekkel. Jobb oldalon az útra merőlegesen a múlt: hosszú cselédház. Egy- egy épületben 8 lakás — ve­randa, kis- és nagyszoba egy sorban— szemben az udvarban a nyári konyhák. Csapvíz az ut­cán, árnyékszék az udvaron. Az egyik lakásban Freund István, a MOFA nehézgépkeze­lője él feleségével, anyósával és öccsével. 23 éves, néhány éve még a kombinát gépműhe­lyében dolgozott. — A MOFÁ-nál nehezebb a munka, viszont a pénz is lénye­gesen több. OTP öröklakásra gyűjtünk. Mohácsra szeretnénk beköltözni, két és fél szobába. — Nem jó itt? — Nem köt ide engem már semmi... Két nap alatt sok emberrel beszélgettem, Freund István az egyetlen, aki elvágyik. Az ötödik cselédházat most alakíttatja át a kombinát. Kül­ső képében megőrzi a régit, de belülről .. < A nyolc lakás he­lyett négy lesz: két szobás, elő­szobával, konyhával, éléskamrá­val, fürdőszobával, villanyboj­lerrel és angol vécével. Ha ez elkészül, a többi négy ház ke­rül sorra. — Meg kell tartanunk az em­bereket — mondta a vezér­igazgató-helyettes. — Ennek egyik módja, hogy a korszerűt­len .cselédházakat átalakítjuk, és új házakat építünk. Munka van, a jövedelemre nem lehet panasz. A lakás, az otthonte­remtés lett a sátorhelyiek leg­főbb gondja. Ennek megoldása közös érdekünk . . . Óvári Józsefné majd félév­százada született Sátorhelyen. — Szép, gondozott volt min­dig a majorunk. A cselédházak­ban a négyes, aztán a kettes konyha volt a megszokott, eny- nyi családnak volt egyetlen kö­zös konyhája. Ki hitte volna, hogy ekkorát fejlődünk . . . ön­álló konyha, fürdőszoba, vil­lanybojler, csapvíz, pb-gáz, szennyvízcsatorna ... Óváriné a tejcsarnokban, fér­je és az épp katonai szolgá­latát teljesítő két fia is a kom­binátban dolgozik, öt éve köl­töztek saját családi házba. Együtt él — az asszony szülei­vel — a hat tggú család. Az ólakban 100 húscsirke és 4 sül­dő. — Eladásra? — Nem, konyhára, a hugo- mékkal közösen. — Nem vágytak el Mohács­ra? — Mehettünk volna oda is, de minek. Megszoktuk, jó itt. .. A hatvanas évek végén Sá­torhelyre nem adtak építési en­gedélyt. A kombinát Mohácson segített 18-20 családot panel­lakáshoz. Az üzemi büfé vezetője Ha­raszti Józsefné és Óváriné gyors leltárt állít össze, kiket is vitt el innen a kényszer a pa­nelba. — A három Reisz fiút, Szeitz Antalékat, Temesiéket, Sebes­tyén Lászlóékat. . . Legtöbbjük azóta is ide jár dolgozni. Van aki visszatelepült: Frank Istvánék. Ha akkor Sátorhelyen is úgy segítik őket az otthonteremtés­ben, mint ma, hétszáznál is többen laknának a települé­sen. A hetvenes népszámlálás­nál 618, a tavalyinál 624 sze­mélyt írtak össze. A hetvenes évektől a külte­rületi lakott helyet a gyakor­latban „egyéb belterület"-ként kezelik. Mit jelent ez? Szinte mindent. Elhárult az akadály az otthont teremtők útjából, a kombinát, a tanács, az OTP is kinyithatta a pénztárcáját. Aki maradni akar — marad­hat. o Papp Zoltánt 1977-ben nevez­ték ki Sátorhelyre üzemvezető­helyettesnek. Azóta maga is „városi". — Bácsfapusztán laktunk szol­gálati lakásban. A feleségem otthon dolgozott, eladásra nyá­lakat tartottunk, sertést hizlal­tunk. Elfogadható, szép jöve­delmet hozott. Most Mohácson lakunk . . . — Nem hiányzik a mellékes? — A pénz miatt igen, a ve- sződség, a munka miatt nem. A sátorhelyiek élet- és mun­kakörülményeiről beszélünk. — öt buszunk a szélrózsa minden irányából hozza-viszi az embereket. Van itt munka bő­ven. — Jövedelem is? — Az üzemi átlagjövedelem tavaly elérte a havi négyezer forintot, ehhez még hozzájött 20 százalék munkaversenyek, nyereség és egyéb után. Dol­gozóinknak a család nagysá­gától függően jár illetményföld, fejadagvisszatérítés ... Sokat várunk dolgozóinktól, cserébe kapniok is kell. — Miben segítenek még? — Tejjegyre naponta friss te­jet vehetnek a csarnokunkban. A húsellátásban is: dolgozóink hétvégén éttermünkben bolti áron kapják meg a kért húst. Két éve szűnt meg az áfész hús­boltja — ez így csak ideigle­nes megoldás. Kertes családi házak. A Pe­rcnyi és a II. Lajos utca mind­két oldalán 8-8 ház, cement­járda, az aszfaltút végén em­bermagasságú kukoricatábla. II. Lajos utca 16. A félig kész, nyeregtetős ház még vakolat­lan. Hátul az udvaron a pincét kezdik építeni ifj. Guba Dá- nielék. A férj a gépműhelyben szerelő, gyesen lévő feleség nö­vénytermesztő. Tavaly júniusban kezdték az építkezést. — Miből? — Volt némi pénzünk. — A kombinát adott 80 ezeret ka­matmentesen, bontott anyagot, kedvezményes fuvart. Az OTP is adott 200 ezret. Anyáméknél ti­zenegyen laktunk. Ideje saját otthont teremteni — mondja Gu­ba Dániel. — Miért itt? — kérdezem. Gu- báék alig vannak túl a húsz éven, Mohács sincs messzebb 9 kilométernél. — Jó itt. Szabadabb az em­ber. A szüléink is itt élnek. Várhegyinét a befőzésben za­varom. Ök is kombinátosok. Hat éve költöztek be a cseléd ház­ból a sajátjukba. Az asszony megmutatja a családi házat: a meszelésre váró, nyári konyhát, az ólakat a 80 csirkével, 2 sül­dővel. Aztán a karbantartó la­katos férj ezermester műhelyét, a Czetka-motorral barkácsolt kerti traktort. Épül a garázs is, az alját már lebetonozták. — Most vettünk egy öreg Tra­bantot, a férjem kipofozta. Vol­tunk már vele Harkányban, Pé­csett, aztán Laciék bátyjánál Szebényben. Várhegyi Lászlóék „bevándor­lók”. o A hajdani általános iskola most ez óvodásoké. Oláh Magdolna beosztott óvónő körül a tavasz- szal elkészült pancsolóban nagy zsivajjal ugrálnak a gyerekek. Az udvaron játékok, autó- és traktorköpenyek — színesre fest­ve, bástyaként feltornyozva —, rönk autó ZIL-kormánnyal, nád­kunyhó — ezt hálából egy hely­béli nagypapa építette —, kör­ablakos ponyva „űrhajó". A fiatal óvónő szeret itt len­ni — maga is sátorhelyi. Kecs­keméten végzett: — A múlt tenévben 46 gyere­künk volt, most ősztől már 52 lesz. Tavasztól végre igazi ját­szótér az udvarunk — a kom­binát, a KISZ-esek, a katonák és a szülők munkája nyomán. Van kiscsoportunk, összevontan közép- és nagycsoportunk, kü- lön-külön csoportszobával. Ebéd után békésen alusznak ágyaikon a csöppségek a tor­nateremben. Ott, ahol a rossz időben kedvükre kiélhetik moz­gásigényüket, ahol az óvónő szeptembertől már második al­kalommal fogja vezetni az asz- szonytornát. Tavaly tizenhatan jártak oda. o- Mit kinál a fiataloknak Sá­torhely? — Van KISZ klubunk, a kom­binátnak könyvtára. Mozi nincs — de közel van Mohács, ahová jó a buszközlekedés. Gyakran járunk Pécsre színházba. Sokat olvasok, és nagyon sok időmet elvisz a felkészülés az óvodai foglalkozásokra. És még valamire. Ö vezeti A múltat idéző cselédház januártól a járás óvónőinek ének-zene munkaközösségi fog­lalkozásait. Mit ad a munkán, a megél­hetésen és az otthonon kívül Sátorhely? Heti kétszer körzeti orvosi rendelést, egy hónapja ismét heti kétszer jár át a majsi fog­orvos. Van tisztasági fürdő a cselédházakban élőknek. Az üzemi étkezde fiatal veze­tője, Gömzsik Tibor negyed éve vált meg a mohácsi Békétől. Nem bánta meg a cserét. Naponta 220—250 adagot főznek, de aratási és kukorica­törési időszakban 300—350 em­bert étkeztetnek. — Talán tíz hozzátartozó eszik nálunk, vagy viszi el az ételt. Többet is ellátnánk. A főztjük jó ízű, bőséges és olcsó. A kombinát ebben sem szűkmarkú. A vegyesbolt, ahogy a nevé­ben van, a tejtől a felvágottig, a gumicsizmától a tv-ig, a ke­nyértől á hűtőszekrényig és rá­dióig sok mindent árul. Havi forgalmuk meghaladja a 600 000 forintot. A Hársfa csárda fiatal veze­tője, Mogyorósi Gyula: — Tavaly tönkrement a fagy­laltpultunk, azóta nincs fagyi. Áprilisban kaptunk jégkrémpul- tot, ami június óta vár javítás­ra a VILLGÉP-nél. Pedig heten­te már 800 poharas Leó is el­fogyott. Most a kánikulában igencsak vennék. Az üveges Szalon sörünk pillanátok alatt elfogy, a Jelen pivo meg na­gyon drága. A női fodrász - a hétfői; ked­di szünnap ellenére is — megél. Férfifodrász, cipész nincs. A Gelka hívásra kijön. A nagynyárádi tanácselnököt, Szőnyi Jánost kitartóan ostro­molták a sátorhelyiek. — Ősszel 10 újabb házhelyet mérünk ki, az építkezni vágyók „követelésére". Rövidesen meg­lesz a harmadik, kertes csalá­di házas utca is. A fiókpostát Guth Gyuláné 18 éve vezeti. Naponta: Nép- szabadság 68, Népsport 17, Dunántúli Napló 109, HDN 80 fogy, az összes értékesítés ha­vonta több mint 11 000 napi, heti, havilap és alkalmi kiad­vány. Heti 260 lottó és totó fogy, van 156 tv-előfizető. A 85 nyugdíjas havonta 210 ezer fo­rintot kap kézhez. A kézbesítő, Guba Dánielné napi nyolc órában már csak Sátorhelyre kézbesít. — Nemrég még a tanyákra, majorokra is jártam — mondja Gubáné. Jól csengő, letűnt nevek: Tég­laház, Feketekapu, Vizslák, Kis- vizslak, Újistálló, Lajmér, Borza. Ezek helyén ma búza, hibridku­korica, szója, borsó, vagy lucer­na terem. Tavaly Sátorhelyen 400-nál is több munkaképes korút tar­tottak nyilván, legtöbbjüknek a kombinát ad megélhetést. Az aktív keresők döntő hányada, fizikai. A csalódok száma 190— 200. Van 40 személyautó és legalább 20 csalódnál minimum 200 literes mélyhűtőláda . . . A Kanizsai Dorottya lakóte­lep kétszintes házaira más te­lepülésen élők is méltán büsz­kék lehetnek. Oláh István garázsmester, megmutatja a lakótelepi laká­sát (kétszintes, 3 szobás, fürdő­szobás, 80 négyzetméteres), köz­ben, mint a helyi MEDOSZ SE elnöke, a sportéletről beszél. — Felnőtt csapatunk most ke­rült fel a megyei másodosztály­ba, az utánpótlás és a serdülő csapatunk is jól szerepel. Van sakkcsapatunk 10 felnőtt és 6 ifjúsági versenyzővel. A sakk, az asztalitenisz és az atlétika nálunk tömegsport, a bólyi kombináti sportnapon idén har­madszor nyertük el a vándor­serleget. A lakásszövetkezet elnöke, Guth Gyula a kombinát építési részlegének szobafestő csoport- vezetője, egyben tanácstag és a nagynyárádi tanács vb-tagja. — A lakásszövetkezetünket 1977. február 24-én alakítottuk 38 fővel, jelenleq a bólyiakkal és a mohácsiakkal együtt 85 tagunk van. — Mikor adták át a telepi házakat? — Az első 16 lakást 1978 ta­vaszán, a következő 16-ot az év őszén, tavaly 16-ot, idén no­vemberben újabb 8, jövő őszre ismét 8 kerül átadásra, így el­érjük a 64 lakást. Vannak újabb jelentkezők. Három éven belül elkészül újabb 16, akkor lakótelepünk 80 lakással telített lesz. Ha így megy tovább, újabb terület után kell néznünk. — Kik kaphatnak lakást a te­lepen? — Mivel a kombinát jelentős anyagi támogatásával és építő­részlegének kivitelezésében ké­szülnek, csakis kombináti dol­gozók. — Tanácstagként mivel „ost­romolják"? — A hajdani gázcseretelepet. 100-asra bővítettük, de csak öt­ven van benne, heti egyszer kapunk 30 tele palackot. Min­den háztartásban pb-vel főz­nek, nagyon kevés ez a csere- lehetőség. Őszre lesz a temető­ben kút, az odavezető beton­járda tavaly készült el. Közvilá­gítást is kellene bővíteni. Hiányzik a férfifodrász. Legfá­jóbb. hogv nincs húsboltunk és iskolánk. Nagynyórádra járnak be a qverekeink a körzeti isko­lába, túlzsúfoltak és télen gya­korta késnek a buszok. Most is több mint 80 iskolásunk kezdi az ingázást. Jó lenne, ha leg­alább az elsősöket, másodiko­sokat itt helyben tanítanák. Egyre több Sátorhelyen a gyerek. Szöveg és kép: Murányi László Rendezettebb déli partot A Balaton déli - partjának huszonöt kilométer hosszú szc- kasza tartozik a siófoki járás­hoz. Noha az elmúlt időszak fő törekvése, a kommunális felté­telek javítása elkezdődött, a gondokat jobban látó építész szakember véleménye a jelen­legi helyzetről korántsem egy­értelmű. — Kezdjük talán a biztató jelenséggel — mondta Szűcs La­jos, a járási hivatal általános igazgatási' osztályának műszaki csoportvezetője. — Balatonföld- váron és Balatonlellén folytat­juk a szennyvízhálózat fejleszté­sét, s még az idén Balatonszár­szón is elkezdjük ezt a munkát­Úthálózatunkat fokozatosan bővítjük. A déli part mentesítő utat kap, így a vasút és a tó között épülő, azzal párhuzamos út jelentősen csökkenti majd a főút túlzsúfolt forgalmát. Járá­sunk területén hetven százalék­ban már elkészült ez az új köz­lekedési tengely, a tervidőszak végére pedig Balatonvilógostól Fonyódig teljes egészében ki fog épülni. Jelenleg Balaton- földváron dolgozunk, ezt köve­tően Szárszó és Szemes között folytatjuk az útépítést. — Hogyan áll a csapadékvíz- elvezetés? — Külön rendszerben történik, ami tulajdonképpen nyílt árkot jelent. A meglevő árkokat igye­keztünk rendbehozni, s a jövő­ben ncgyob hangsúlyt helye­zünk az állandó karbantartá­sukra. Ez azért is fontos, mivel az úthálózat jelentős részét ki­tevő földutak minőségét az el­vezető árkok nagymértékben befolyásolják. — Történt-e változás az álla­mi és magánépitkezések terüle­tén? — Az építkezések üteme lelas­sult. Köztudott, hogy az állami építkezéseket tíz éve jogszabá­lyok korlátozzák. A cél az, hogy ne növeljük tovább a Balaton zsúfoltságát. Ez persze nem je­lent teljes tilalmat. Ha minden feltételnek megfelelnek, felmen­téssel ma is épülnek állami üdülők a tóparton. A balatoni regionális terv ha­tására a magánépítkezések egyértelműen lelassultak. Egy- egy nyaraló felépítésének ma már szigorú feltételei vannak. Tiltást jelenthez például mind­járt a kezdet kezdetén a csator­názatlan terület, és még sokáig sorolhatnám. Új, általános ren­dezési terv készül, amely a be­építési zsúfoltságot fogja eny­híteni, sok-sok zöldövezettel. így érthetően a társas nyaralóhá­zaké lesz a jövő, ugyanis ezek területi és anyagfelhasznólási szempontból jóval gazdaságo­sabbak. — Hogyan látja az épitész ma a déli partot? — Rendeződünk, de még nem vagyunk rendezettek. Eléggé tarka a kép. Nem az a baj, hogy a negyvenéves házak mel­lé újakat építünk; békésen megférnek egymás mellett. A tóvidék környezetét kell rende­zettebbé, tisztábbá tennünk, s ehhez a megfelelő kommunális rendszer sem hiányozhat. Utób­bi kérdésben egyértelmű a fej­lődésünk. — Előlordulnak-e engedély nélküli építkezések? — Három év alatt sikerült visszaszorítanunk ezt a jelen­séget. Szervezettebb ellenőrzés­sel arra törekszünk, hogy a déli part beépítése a tájat rendezni kívánó jogszabályoknak megfe­leljen. Mészáros István HÉTVÉGE 5. Óvodások a tavasszal elkészült pancsolóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents