Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-15 / 223. szám

© Dunántúli napló 1981. augusztus 15., szombat Alvó lány. Borsos Miklós alkotó sa. Gyermekek részére: Munkácsy Mihály utcai rendelőinté­zet, gyermekpoliklinika földszinti be­járat (tel.: 10-895). Injekciós kezelésben részesülő gyer­mekek ellátása vasárnap délelőtt 8— 11 óra között történik ugyanitt. Ha a megadott telefonszámok nem jelentkeznek, beteghez hívást a 09- nek (posta) is be lehet jelenteni. Fogászati ügyeleti szolgálat: Szombaton este 19 órától hétfő reg­gel 7 óráig a Munkácsy M. utcai rendelőintézetben (ügyeleti bejárat). ÁLLATORVOSI ÜGYELET Ügyeletes állatorvos 1981. augusztus 15-én du. 13 órától augusztus 17-én 6 óráig Pécs város és környéke szá­mára: Pécs, Megyeri út 24. Tele­fon: Pécs 15-588. — Mohács város és járás részére: Mohács, Széchenyi tér 1. Telefon: Mohács 1. Komló város és járás részére: Komló, Le­nin tér 3. Telefon: Komló 81-194. Siklós város és járás részére a ke­leti részen: Siklós, Dózsa u. 19. Telefon: Siklós 32. Siklós város és járás részére a nyugati részen: Sellyéi Tanács. Telefon: Sellye 1. Szigetvári járás keleti részen: Szent- lőrinc, Kossuth u. 4. sz. Telefon: Szentlőrinc 71-350. Szigetvári járás nyugati részen: Szigetvár, Állatkór­ház. Alapi G. u. 4. Telefon: Sziget­vár 75. Amennyiben a fenti telefonszámok nem jelentkeznek, vagy az ügyeletes nem található, akkor üzenet hagy­ható a Pécs város és környéke szá­mára a 09-es telefonszámon, Komló város és járás részére a 009-es tele­fonszámon, illetve az illetékes tele­fonközpontoknál „Állatorvosi ügye­let’* címen. Művészet emberközelben Remekművek új kiadásban Dosztojevszkij művei címmel új sorozatot indított az Európa Könyvkiadó. A sorozat első kö­tete, a Bűn és bűnhödés a na­pokban került az üzletekbe. Az eddigi legbővebb magyar Dosztojekvszkij-kiadás az író nagy regényeit, valamennyi je­lentős elbeszélését és kisre­gényét tartalmazza, s válo­gatást ad naplóiból és tanul­mányaiból. A kiadó 12 kötet­re tervezi a sorozatot, amely­nek következő része a Félke­gyelmű lesz. A napokban hagyta el a nyomdát Victor Hugo egyik főműve, A nyomorultak — im­már a 11. kiadásban. Hetedik kiadását érte meg Alexandre Dumas, A három testőr című regénye. A kis herceg szerző,- jének, Antoine de Saint Exu- pérynek a regényeit egybe- gyűjtő Éjszakai repülés című könyv harmadik kiadásban ju­tott el az olvasóhoz. A múlt század egyik legnagyobb ame­rikai írójának, Edgar Allan Poe-nak válogatott műveit is megjelentették'. A kiadó terveiben szerepel, hogy újra közreadja Thomas Mann két legtöbbet olvasott írását is; A buddenbrook há­zat és a Varázshegyet. KÓRHÁZI FELVÉTELES UGYELETEK Mindennapos felvételi Ug,eletek gyermek belbetegek részére Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár vá­ros és járás, a pécsi és a volt sely Ivei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, I. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Me­gyei Kórház (fertőző épület), III. ke­rület: I. sz. klinikai tömb. Sebészet, baleseti sebészet: I. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebé­szet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK: Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Munkácsy M. utca 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer­tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390-es szá­mon — este 7-től reggel 7 óráig. ORVOSI ELLÁTÁS Körzeti orvosi ellátás szombaton. Felnőttek részére összevont rende­lés 7—19 óráig az újmeszesi körzeti rendelőben, Korvin Ottó u. 23. (tel.: 11-169), Munkácsy M. utcai rendelő- intézet, II. emelet 219., (tel.: 13-833/ 48), dr. Veress E. u. rendelőintézet (tel.: 15-833). Gyermekek részére: összevont ren­delés 7 órától 13 óráig az alábbi gyermekorvosi rendelőkben: Gábor A. u. 15. (T.: 11-752), Vasas Ml., Hird (dr. Galambos, dr. Sziics), Hő­sök tere (dr. Lázár), Szabolcsfalu (dr. Székely), Meszes I—II. (dr. Ká- lózdy, dr. Zólyomi) körzetek betegei­nek. Zsolnay V. u. 45. (T.: 13-724), Bor­bála- és Pécsbányatelep (dr. Fischer), Zsolnay V. u. I—II. (dr. Kovács, dr. Katona), Ady E. u. I—II. (dr. Finta, dr. Jármay) körzetek betegeinek. Munkácsy Mihály utca 19., Rende­lőintézet, gyermekpoliklinika földszin­ti bejárata, (telefon: 13-833 75): Munkácsy Mihály u. 19. (dr. Döröm- bözi), Koller u. 9. (dr. Gehring), Móricz Zs. tér (dr. Tóth L.), Sem­melweis u. I. (dr. Pánczél), Mik­száth K. u. I—II. (dr. Géczy, dr. Bajnai) körzetek betegeinek. Kertváros, Krisztina tér (T.: 15-708), Kertváros u. (dr. Tóth Zs.), Varsány u. I—II. (ár. Matusovits, dr. Béna), Krisztina tér I—II—III. (dr. Király, dr. Palaczky, dr. Kiss), Sarohin t. u. (dr. Sásdi), Fazekas M. u. I—II. (dr. Schmidt, dr. Gothár) körzetek bete­geinek. Dr. Veress Endre u. 2., ren­delőintézet, gyermekpavilon (tel.: 15-833.) Mecsekalja (dr. Benczenleit- ner), I—II—III—IV. uránvárosi körzetek (dr. Fohl, dr. Kőpataki, dr. Litkei, dr. Ötvös) betegei részére. Rókus u- 8. (tel.: 10-742) : Rókus u. I—II—III. (dr., Kovács Cs., dr. Se- diánszky, dr. Mezőlaki), toronyház (dr. Szabó I.), Endresz Gy. u. (dr. Görög), Semmelweis I. u. II. (dr. Örkényi) körzetek betegeinek. Szombaton 13 órától este 19 óráig az egész város gyermeklakossága ré­szére gyermekorvosi ügyelet egy he­lyen: Munkácsy M. utcai Rendelő- intézet, gyermekpoliklinika földszinti bejárata. (Tel.: 13-833/75 mellék). Szombaton este 19 órától vasár­nap egész nap és éjszaka, hétfőn reggel 7 óráig ügyeleti szolgálat áll a sürgős ellátásra szoruló betegek rendelkezésére. Felnőttek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet (ügyeleti bejárat, tel.: 12-812), dr. Veress E. u. rendelőintézet (tel.: 15-833). Borsos Miklóssal beszélgetve, vizsga tárgyává tesszük a mű­vész; a művészet és a mai va­lóság viszonyát. — Századunkban, vélemé­nyem szerint, más újítás nem történt, mint egészen világosan kettévált a művészet. Az egyik fajta az, amit a mesterek csi­nálnak. És ők mindig azt csi­nálták, ami izgatta őket. Ab­ban igyekeztek a legtöbbet nyújtani. Ez a mindenkori ha­gyomány! A másik ember ugyanakkor azt csinálja, ami a divat. Ennek nagy hatóereje van, műkereskedelmi, feltűnési lehetőségei pedig talán nagyob­bak is, mint a mesterek mun­káinak. Más kérdés,, hogy hi­hetetlen pazarlással dolgozik a divatot követő művészet, ugyanúgy, mint általában a divat, aminek a lényege az egyáltalán nem lebecsülendő fűszeres frisseség. Az igaz mű­vészet viszont nem csiklandozó frisseséget nyújt, hanem mé­lyebb emberi, gondolati tar­talmakat hordoz. És ha ezen az alapon akarunk eligazodni a mai esztétikai zűrzavarban, akkor nem tehetünk mást, mint hogy a művészet alapvető meghatározójára állunk, ami a minőség, a kvalitás. Mert sok dolgot megengedhet ma­gának egy nagy tehetség, mondjuk Picasso, Dali, ám ugyanezt nem csinálhatja a gyengébb, mert hiszen eleve csak a nagyobb nyomában van. Illetve ahogyan Bartók meghatározta egyik levelében: „Mindenféle utánzat lélekte­len, értéktelen, holt dolog!” És voltaképpen itt kerülünk szembe a valósággal, vagyis a mindig vitatható valósággal, egészen addig, amíg érdemes vitatkozni. A két dolgot érde­kesen állítja szembe a ,,Du” című külföldi lap, amely egy­más mellett közli Michelangelo római Pietáját és egy ütött- kopott gyermekfürösztő teknő szeméttel teli kiállítási fotóját, főcímben a kérdéssel:' Van művészet, vagy nincs művészet? A reprodukciók sugallata egy­értelmű, vagyis ha Michelan­gelo a művészet, akkor a kád, teli szeméttel, azt reprezentál­ja, hogy nincs művészet. És ez a nyugati föltevés éppen on­nan ered, ahonnan elindult maga a stílus ... — Fordítsuk szűkebb, hazai környezetre az említett prob­lémát. Azaz miként ítéli meg Borsos Miklós a magyar avant- garde pozícióját, kifutási lehe­tőségeit? — Nálunk, sajnos, mostaná­ban kezdik újra csak utánozni az ilyesféle törekvéseket. És rögtön hozzá kell tennem, hogy e műfajok művelőinek a szo­cialista társadalomban nincse­nek maszek mecénásai, nin­csenek olyan műkereskedői, mil­liomosok szeszélyeit kielégítő vállalkozói, akik az egyik siker­telen kísérlet után a másikat is- tápolják. Itthon mindez az állam terhére történik, minthogy ál­lamközpontú az egész művé­szeti élet anyagi bázisa. A té­ma kapcsán persze fölmerülhet a felelősség gondolata, vagy csak egyszerűen a közömbös kérdés, hogy megéri-e . . .?! Meg kell mondjam, én személy szerint semmiféle újításnak, vagy ilyen tendenciának nem nagyok, nem lehetek ellene, még kevésbé ellensége. Hiszen jómagámat is mindig, elfogad­va bár, de szélsőségesnek mi­nősített ugyanaz a művészeti kritika, művészeti irodalom, amelyiknek a szemében ma ha­gyományosnak számítok. Az állam által vállalt művészel- patronálásnak a közelmúltban fölbukkant kritikájával azonban egyre inkább ajánlatos foglal­koznunk, mert évtizedek ta­pasztalatán nyugszik. Ahogy hallom, ahogy tudom, e kriti­kában benne van az eddigi, harminc esztendeje egy hely­ben topogó zsürirendszer re­formjának igénye éppen úgy, mint a külön-külön csoportok, társulási lehetőségek engedé­lyezése, kialakítása. Elsősorban a művészet minőségére, rang­jára gondolva meg kell je­gyeznem, hogy éppen ilyen módon, a társulásos kiállítási lehetőségek, a csoporton be­lüli zsűrizések révén bontakoz­hattak ki annak idején olyan fiatalok, mint Medgyessy Fe­renc, Egry József, a másik ol­dalon Bokros Birman, Kmetty János, Pór Bertalan. És sorol­hatnám az egész, ma már mo­dern művészettörténetet jelen­tő festők, szobrászok névsorát. Aztán ott vannak a „Nyol­cak", akik ugyan egyetlen ki­állítást éltek meg, de felbuk­kanásuk, programjuk, amit Kernstok Károly hirdetett meg, elég volt ahhoz, hogy a ma­gyar művészet egy merészebb útját, lehetőségét jelölje meg. Merjünk e hagyományra épí­teni, csak jó származhat belő­le!- Kritika ide, megítélés oda, államhatalmi szerveink Borsos Miklóst mégis olyan elismerés­ben részeltették, mint a Kos- suth-dij, vagy a „Kiváló mű­vész" cim. Mi több, Barcsay Jenőhöz hasonlóan múzeuma van Győrben, ifjú évei városá­ban. Múzeuma, amelynek jó néhány merészebb darabjával szemben értetlenül állnak meg kisebb-nagyobb csoportok. Nem jelez a dolog bizonyos szakadékot? — Való igaz, hogy mára el­veszett a művészetnek az a szerepe, ami még a XVIII. szá­zadban élő volt, s nagy mű­vekkel vagy az utca zenéjével is együtt tartotta a közönséget, a társadalom ez irányú érdek­lődését. De itt nem az egy­házi körök illetve főúri udva­rok révén fenntartott zene, képzőművészet uralkodó voltá­ra gondolunk. Mert hiszen a legszegényebb emberek subája alól is kikandikált a nyenyere, furulya. A zenével kapcsolatos öröm életük tartozéka volt, mi­ként a vásári ponyvákon ott fe­küdtek Dürer, Holbein eredeti metszetei, amelyeket a kisinas, földművelő megvehetett magá­nak. Tapasztalható persze át­menet, megújulás! Ám ez nem egyforma érvényű a különbö­ző műfajokban. A barokk zene iránti rendkívüli érdeklődést párhuzamosan a másik oldal, a Beatles kezdeményezte köny- nyűzene hihetetlen népszerű­sége kíséri, s nem méltányta­lanul. A képzőművészet nem ilyen szerencsés. A forma, a gondolat mélyebb megfogal­mazását nem életteli „Beatles- festészet” egészíti ki, hanem a mindent elfolytó giccs, va­lóban kettészakítva a világot. Persze, ezzel csak jeleztem a helyzetet, amiben mégiscsak meg kell találnunk a magunk értékrendjét. Mert hiszen amíg ember van, addig művészet is van, s bár hol az egyik mű­faj, hol a másik javára történ­tek, történnek jelentős dolgok, azokban tudnunk kell válogat­ni. — Tavaszig a Römer Flóris utcai villa, a toronyszoba „rab­ja" Borsos Miklós. Napjai nem tétlenek, mint ahogyan a nyá­ri tihanyi csöndjét munkával, müvekkel teszi izgalmassá, tar­talmassá. Talán felelet Ts szü­letett a „szakadék"-teóriára? — A „szakadék" ízlés dolga, és ha sokat néz sokat lát az ember, elmosódnak a távolsá­gok. Hogy született-e felelet? Azt hiszem, igen, de nem szán­dékoltan. Legjobb példa erre a“ Felkelő nap, égy negatív héjban elhelyezett gömb, amit fehér márványból csaltam ki. Ehhez hasonló témára szobrá­szok nemigen vállalkoznak. En­gem izgatott, éspedig sikerrel. De ezt nem az önelégültség* mondatja velem, hanem a tér­ben megjelenített tűzgömb nyomon követhető fogadtatá­sa. Hozzám tévedt, laikus ven­dégekből tört fel a spontán kérdés: Hát ez mi, a fölkelő nap? íme, csak formával tud­tam olyat alkotni, ami nem szorul magyarázatra. Egyéb­ként irgalmatlanul elszaporod­tak a magyarázók! Holott a művészetnek mindig az volt a természete, hogy olyat mond­jon el, amit semmi mással nem lehet elmondani. Csak szín­nel, ecsettel. Csak kőből, vé­sővel. Moldvay Győző A Jákó-kvintett volt a keddi minaret-udvari dzsesszprogram közreműködője: Borissza Géza (fuvola, gitár), Bürger Miklós (zongora), Jákó Balázs (bőgő) és Földesi Csongor (dob); azért csak négy muzsikus, mert a fúvósokon játszó Győri Ist­ván ezúttal nem tartott az együttessel. Az est szemlélete­sen tükrözte a már évek óta együtt zenélő csapatnak mind az erényeit, mind a hiányos­ságait. Bluest és swinget ját­szanak, gyors, többnyire túl gyors tempóban. Stílusuk a „bebop’’-pal tart némi rokon­ságot, ám — a modern dzsessz szellemében — meg is halad­ja azt, illetve eléggé sajáto­san értelmezi. Annyiban kötőd­nek ehhez a rokonszenves stí­lushoz, hogy játékrendjük kö­tött, fegyelmezett, ugyanakkor el is térnek tőle, mivel egy­mást zárt rendben követő imp­rovizációik „belül" szertelenek, csapongóén szabadok, csak igen halványan csillantják fel a téma elemeit. A keddi koncert első részé­ben a kvartett játékának ke­vésbé tetsző oldalai dombo­rodtak ki. A merev improvizá­ciós rend, a csaknem azonos swing-ritmus viszonylag egy­síkú játékot hozott, kevés volt az ötlet, hiányzott a zenéből a nagyvonalú meglepetésszerző erő, alig éltek a blues - rit­mikai és harmóniai - „eltérítő" eszközeivel. Ebben a részben egyedül a Melanie c. szám sikerült igazán, melynek tartal­mát — kissé szabados hason­lattal — így érzékeltethetném: „vágyom egy Melanie után" ... Szünet után viszont a csapat szinte teljesen magára talátt. A választott stílusban, a vál­lalt módon igen jól játszottak, minden számuk kínált valami érdekességet. Kitűnt a fanyar, kesernyés Szombat reggel kü­lönös fuvola-improvizációja, él­veztük Coltraine „jegyzeteinek" erőltetetten vidám, valójában savanyú humorát; egységesen, stílusosan hangzott el a 87. ut­ca ballada, végül pedig a Befejezetten üzlet, az egyetlen igazán vidám hangütésű szám. Az egyéni teljesítményekről, egy mondatban. Bürger: han­gulatos, ötletgazdag improvi­zációk; Borissza: a fúvós és a pengetős hangszernek is tehet­séges mestere, remek színek­kel, hatásos effektusokkal; Föl­desi: improvizációiban a ritmu­sok tisztátalanul, nem elég vi­lágosan keverednek, a lendü­let elsöprő, de dobolásának sokszor nagyobb a füstje, mint a lángja; Jákó: telt hangú bő­gőjátékával a csapat szürke eminenciása. Varga J. IH-dzsessz JÁKÓ-JÁTÉK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents