Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-12 / 220. szám

1981. augusztus 12., szerda Dunántúlt napló 3 Tsz-tagok szociális ellátása A társadalombiztosítás és a szociális ellátás terén a tsz-ek tagsága manapság lé­nyegesen kedvezőbb helyzet­ben van, mint öt évvel ezelőtt, a termelőszövetkezetek III. kongresszusa idején. A TOT összesítése szerint a tsz-ta- goknak biztosított új, illetve időközben növelt szintű társa­dalmi juttatások egész sor területen elérték vagy szoro­san megközelítették a nép­gazdaság egyéb ágazataiban dolgozók ellátási színvonalát. A közös gazdaságok tagjai­nak, alkclmazottainak helyze­tét, élet- és munkakörülmé­nyeit az eredményesebb mun­ka után járó, a korábbinál nagyobb személyi jövedelme­ken túl ezek az intézkedések is javították. Az utóbbi öt évben kiegyen­lítődött a nyugdíjkorhatárban a tsz-tagok hátrányára mutat­kozott különbség. 1975-ben a férfiaknál 65, a nőknél 60 év volt a nyugdíjkorhatár, ez év­ről évre csökkent és az idén már a népgazdaság egyéb ágaztaiban dolgozókéhoz ha­sonlóan alakul. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­nek jelenleg mintegy 550 ezer nyugdíjasa, illetve járadékosa van. Az öt évvel ezelőttihez képest növekedtek a nyugdí­jak, átlagosan mintegy ezer forinttal. Az átlagnyugdíj vi­szont, amely jelenleg 2123 fo­rint. még mindig alacsonyabb valamivel a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozó­kénál. A kiegyenlítődési folya­mat azonban igen erőteljes. 1981-ben már 127 ezer tsz- tag részesül családi pótlék­ban, amelynek összege azo­nos a munkás-alkalmazotta­kéval. A gyermekgondozási segélyre is jogosultak lettek a termelőszövetkezetek dolgo­zói, jelenleg 21 ezren vannak gyesen. A szövetkezetek anyagi ere­jükhöz mérten javították a ta­gok szociális helyzetét is. Pél­dául az üzemi étkeztetés az elmúlt években csaknem vala­mennyi mezőgazdasági nagy­üzemben meghonosodott. Diabeteszes gyermekek életre szóló élménye I dén másodszor szervezték meg a diabeteszes gyermekek számára a nyári úttörőtábort. A Baranya megyei úttörő­elnökség, a POTE Gyermekklinikájának diabetes munkacso­portja, pontosabban a „Diabetes" szocialista brigád fáradtságot és akadályt nem ismerő szervező munkája és sok üzem, vállalat segítő közreműködése nyomán 40 diabeteszes gyermek részesülhet a nyár, a táborozás örömeiben. Gyermekzsivajlól hangós a bári úttörőtábor. Orsós György­nek, a tábor kultúrosának gitár- kíséretével száll a dal, májd tízórai következik. Gyorsan ürül­nek a kefires dobozok. Ezalatt a konyhán készül az ebéd Be- rényi Imre mesterszakács irányí­tása mellett. Rutinja van a dié­tás főzésben, tavaly is az ő éte­leitől híztak a kis táborlakók.- Úgy kell számukra össze­állítani a diétát, hogy megkap­ják a szükséges vitaminmennyi­séget, a rostban, ásványi sók­ban gazdag táplálékot - mond­ja a mesterszakács, miközben gyors kézzel formálja a lasiro- zotl gombócait. — Tekintettel kell lenni a megengedett kaló­riatartalomra, ugyanakkor lega­lább ennyire fontos, hogy ízben, színben is megfeleljen a gyer­mekek ízlésének is. Hogy milyen a sikere, azt töb­bek között az ebédlőben elhe­lyezett tábla is bizonyítja, ame­lyen ez a felirat áll: „Öröme­ink”. Ide jegyzik fel a gyerekek oz észrevételeiket. Idézet az ész­revételek közül: „Ma finom volt oz ebéd." Más: „szépek a kony- hás lányok". (Megjegyzendő, hogy négy tizenhat éves fiú is a tábor lakója.) Az „örömeink" mellett ott a „panaszlal", amelyen hiányol­ják, hogy nem tudtak fürödni a Dunában és egy megjegyzés nem éppen panaszjelleggel: „Nem akarok hazamenni . . ." Ami a fürdést illeti, mór nincs ok panaszra. A tábor gaz­dasági, ellátási „főnöke", Bet­lehem István nem ismer lehetet­lent. Keresi a lehetőségeket és felhasználja a segítő szándékot. A mohácsi strand ingyen fogad­ta a tábor lakóit, ez alkalomra csak nekik nyitottak ki. A Mo­hácsi Révátkelési Vállalat in­gyenes hajókiránduláson látta vendégül a diabeteszes úttörő­ket. mondta, igy a gyakorlatban is sikerült megismertetni velük a szervezeti életet. Korábban, hiá­ba hordták a piros nyakkendőt, elhúzódtak a többiektől, maguk érezték másnak magukat. Itt senki sem kevesebb, másabb a többinél. Nincs kivételezett gyermek. A rendről, szórakozás­ról, sőt sportról is maguk gon­doskodnak, természetesen veze­tőik felügyelete mellett. Meg­szokják, hogy ho szigorúbb rendszerességgel is, de ugyan­úgy élhetnek, mint bármelyik nem diabeteszes társuk. Az egészségügyi feltételek itt természetesen szigorúbbak, mint egy hagyományos úttörőtábor­ban. Minden őrsre egy orvos jut, akik rendszeres kezeléssel, egészségügyi, táplálkozási fel­világosítással látják el a gyere­keket. A tábor főorvosa dr. Sol­tész Gyula, a Gyermekklinika adjunktuso, dr. Gálfi Ilona gyer­mekgyógyász főorvosnő és Há- genthurn Ernőné tábori főnővér év közben is a diabeteszes gyer­mekeknek szinte a megszállott­ságig elkötelezett gyógyítói, se­gítői, most pedig a tábori ‘ egészségügy fő szervezői. Hogy mit is jelent gyermek­korban a diabétesz, azt dr. Sol­tész Gyula mondta el: — Ma az orvostudomány I- es és ll-es típusú diobeteszt kü­lönböztet meg. A l-gyel jelölt a fiatalkori, omelynek egyik leg­lényegesebb tulajdonsága, hogy kizárólag inzulinnal kezelhető. — A kóznyelv cukorbetegség­nek mondja ezt oz állapotot. Helyes e?? — Nem. Ezért jobb, ha közna­pi szóhasználatban is inkább a diabétesz terjed el, éppen a „betegség" fogalmának kikü­szöbölése érdekében. A diabé­tesz tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjei eddig nem ismert folyamat során elpusztul­nak. Következésképp egyszer s mindenkorra megszűnik az inzu­lintermelés, ami külső beavat­kozás nélkül a biztos halálhoz vezetne. A fiatalkori diabétesz­nél az inzulinnak a szervezetbe juttatása jelenleg kizárólag csak injekcióval történhet. En­nek módját, a megfelelő táplál­kozást és életmódot igyekszünk itt, a táborban is megtanitani. elsajátíttatni a gyermekekkel. — Milyen sikerrel? — Van a diabétesznek egy különösen veszélyes szövődmé­nye, amely gyors kórházi be­avatkozás nélkül közvetlen élet­veszéllyel jár. Ezzel, a ketoacido­sis elnevezésű tünetegyüttessel régebben viszonylag nagy számban kerültek klinikánkra akut esetek. Idén összevetettük a statisztikáinkat, összehasonlí­tottuk a tavalyi orfűi tábor előt­ti és az azt követő 12 hónap mérlegét és azt látjuk, hogy a klinikára kerülő esetek száma egytizedére csökkent a megelő­ző tizenkét hónaphoz képest. A tábor két hete egy életre szóló ismeretet, tanulságot, sör élményt odott lakóinak. Kaptak receptkönyveket, egy részletes tájékoztató, hasznos tanácsokat odó füzetecskét, és azt a tuda­tot, hogy kellő önfegyelemmel, felelősséggel minden diabete­szes előtt nyitva áll az alkotó élet. Kurucz Gyula De korábban, még a tábor indulása előtt is köszönetre, el­ismerésre méltóan nyilvánult meg a társadalmi segitökész- ség. A DDGAZ szocialista bri­gádja beszerelte a konyha gáz­fűtését, a MÁV kölcsönözte a kályhákat, a tábor valamennyi közreműködője, a teljes sze­mélyzet ingyen — többen a sa­ját szabadságuk terhére — jöt­tek. hogy segítsenek. Igy például az a hét úttörő­vezető (közöttük hat pedagó­gus) is, akik a közösségi életre, fokozottabb önállóságra neve­lik a gyermekeket. Mint Bathó Erzsébet, a tábor vezetője el­juhaszok es a nyaj E gy asszony jön a bükkösdi gyalogösvényen, a juh- hodály felől, kezében kanna. — A juhászt hol találjuk ...? Benéz a kocsiba, fitymállóan. Talán azt hiszi, hogy bárányt akarunk venni. Nem. Csak azon töpreng, hogy mi dolgunk le­het a juhásszal. — Aztán melyiket keresik? — A szentlőrinci tsz juhászát. A kannát leteszi és a hüvelyk­ujjával magára mutat. — Az egyik én vagyok. A másik meg a férjem, a sumo- nyi faluvégen legeltet. Ott van vele a fiam is. Ligorovics Péterné — mint később megtudjuk — egy ju­hásznemzetség tagja. Amióta a családra visszaemlékezik, mindenki ezt csinálta. A férje, állítólag 8 éves kora óta tanul­ja a mesterséget. Az asszony teliteszi a kannát a vízzel, beül a kocsinkba, s megyünk fel a hodályhoz. Vagy 350 bárány van az első reke­szében, hátul a kosok meg kecskék. A hodály előtt két ép­pen vedlő, korcs puli bámul unottan az érkezőkre, s egy szamár „remegted bőrét" a megannyi légy miatt. — Ilyenkor nyáron ez a bor­zasztó: nem lehet mit csinálni velük. Olyan a hodály, mintha légykaptár lenne. A szagra jön­nek ... Ligorovicsné bemutatja az unokáját: ötesztendős kislány, Dombóvárról jött a mamához nyaralni. Mindig a bárányok között matat. — úgy 1800 állat van a nyáj­ban: nagyobb részüket elvitte egy hónapja az uram Sumony- ba. Ott jobb a levegő, a fű, a viz ... Szóval minden. A forga­lom miatt, meghogy az úton kellett menni, éjszaka indult neki. A báránybkra panaszkodik. — Sok bajunk volt velük, én ilyet még nem láttam. Talán a fiatal repce miatt — mondta az állatorvos is — hasmenésesek leltek. Alig tudtuk rendbehozni őket. Kihajtja a kosokat a hodály mögötti rétre: hadd legeljenek. Velük tart néhány kecske is. — Egy csomó bárány kecs­ketejen nőtt fel. Ennek szakmai magyarázata is van. A juhászt az eredmény után fizetik; százalékot kap. Amelyik anya megellik, sokáig szoptat, legyengül. Gyönge lesz a gyapja is. A kecske segít e kettőn: segít, hogy legyen bá­rány meg gyapjú is. — A juhászat megéri? Ligorovicsnénak nem akaród­zik válaszolni. Csak húzogatja a szája szélét; hogy „majd meglátjuk." A tsz-tól 25 száza­lékot kapnak, de „mire az év lemegy, nem lesz abból 16 se." Kérdem, hogy érti, de nem ad rá magyarázatot. — Próbálja meg I Hontala­nul. mindig más legelőn, min­dig a nyáj mellett. Milyen há­zasság az ilyen? Meg nagy a kockázat is. Én már megszok­tam, illetve sose tudom meg­szokni. Én itt, a férjem másutt. A fiam még csinálja, de az unokák mór nem .. . Fogja a vödröt: tápot visz a Vályúkba. Próbálom jobb kedvre derí­teni ; de nem megy. Betegesek már. Neki a szivével van baja, a férjének meg — aki jó 60 évig makkegészséges volt — két éve agyvelőgyulladása lett, s alig tudták az orvosok meg­menteni. Fél arca megbénult. A kosok jönnek visszafelé nagy kolompolással a hodály árnyékába. — Ennyi kolomp mire való? — Hogy ne legyen süket a nyáj. Ha nem tenne a nyakuk­ba a juhász kolompot: olyan nagy lenne a csönd, hogy bele­veszne . . . Kozma Ferenc — Cseri László mindig mös legelőn |

Next

/
Thumbnails
Contents