Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-08 / 185. szám

1981. július 8., szerda Dunántúlt napló 5 így közlekedünk mi Július 19-én kezdődik XXIII. Népek Barátsága Nyári Egyetem Lacza Márta és Dékány Ágoston tárlata Két fiatal képzőművész kiál­lítását nyitotta meg tegnap délután Lóska Lajos művészet- történész a siklósi vár lovagter­mében: Lacza Márta és Dé­kány Ágoston közös tárlatát. Lacza Márta festőművész, de nevét elsősorban az ÉS-ben megjelent grafikái nyomán is­merhettük meg. Sajátos, egyéni hangú alkotások ezek, többsé­gükben különös, kicsit távol­keletire emlékeztető kreolos, tömzsi és kedvesen bumfordi női aktok, akik bájos meztelen­ségükben sugározzák a szem­lélő felé természetesen erotikus lényüket, dévajságukat, meren­gésüket. Az erősen ceruzás, az­az vonalkás rajzolási mód is jellegzetessé teszi műveiket. Rajzok, litográfiák, szitanyomo­tok és néhány festménye sze­repelnek mostani kiállításán. Ha jól, többször is megnézzük sajátos nőalakjait, bizonyára érzünk belőlük valami gunyo- rosságot, talán öniróniát. S ha valaki személyesen is rápillant e művek alkotójának kissé telt, mégis formás alakjára, bőre színére és hajviseletére, talán sok mindenre választ kap kér- dezetlen is Lacza Márta grafi­káinak sajátos hangulatára vo­natkozóan. Dékány Ágoston is ehhez a kb. a hetvenes évek pályakez­dő grafikusainak korosztályá­hoz tartozik. Pályáját régészeti tárgyrajzolóként kezdte. Ez jó néhány művén érezhető. Elősze­retettel ábrázolja az ásatás emlékeit, rekvizitumait. Lacza Márta képei mellé egyéni hangvételével, ceruzarajzokat idéző sokszorosított műveivel és remek kompozíciós készségével társulhatott, így lett kerek egész ez a kiállítás, amely augusztus 10-ig látható Siklóson. (w. e.) Résztvevők hat országból Pécsett 1958-ban rendezték meg először a „Népek Barátsá­ga” Nyári Egyetemet. Azóta több mint húsz nemzet képvi­seletében ötezren vettek már részt a kurzusokon A Tudomá­korlatáról, az enyhülésről, párt­tunk szövetségi politikájáról, a nemzetiségek helyzetéről, a szocialista országok stratégiájá­ról, kulturális kapcsolataink fej­lődéséről, a fiatalok oktatásá­„Telt ház'' a Doktor S. út-Petőfi u. kereszteződésében Fotó: Kopjár Jövőre költözik új helyére a Tiizép-központ és a barkács áruház Megkezdték a belső szakipari munkákat Lassan már évtizede várja a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat, hogy a Citrom utcai barkácsbi- rodalmát és a központi irodá­kat új helyre költöztethesse. Né­hány éve eldőlt: a Rákóczi úton, a Zsolnay-szobor mögötti ré­szen építtethetik fel az új épü­letet. A Pécsváradi Építőipari Szö­vetkezet 1978 őszén, generálki­vitelezőként kezdte meg az építést A 80 méter hosszú, meatört gerincű, hódfarkú és Zsolnay mázas cseréptetejű épü­letet a főpályaudvar felől néz­ve stilizált madarat ábrázoló ki­emelésével már megszokták a pécsiek. Sőt nemhogy megszok­ták, már várják is, hogy mikor mehetnek a falai közé megren­delést feladni, ahhoz fuvart kér­ni, mikor tekinthetik meg a be­mutatót és mikor vásárolhat­nak az oda áttelepülő barkács áruházban. A 40 milliós beruházás át­adási határideje ez év végén lejár. Valóban el is készül ad­digra? Ez az amiben nem re­ménykednek a tüzépesek, mert... Másfél hónapja kezd­ték meg a kivitelezők a belső szakipari munkákat, a belső vakolás kezdete ma még úgy tűnik, hogy talán október, és a belső fűtést csak utána lehet szerelni. Az épület hátsó, Eöt­vös utcai részénél húzódó még romos városfal is hátráltatja a befejezést — ide álmodta a tervező a parkolókat, az áru ki- és berakodását biztosító te­rületet. Ami késik, az. . Az újabb módosított határidő 1982. ápri­lis 30 Ha minden jól megy, ak­kor költözhet be az alagsorba és a földszintre a barkács áru­ház, a bemutató helyiség, a megrendelő iroda, a fuvarválla­ló irodával együtt és megkezd­hetik a raktárak feltöltését, ugyanakkor az épület első és második emeletét birtokba ve­hetik a központiak. A maketten jól mutat a kész épület, Pécs egyik szép létesí­tménye lesz. Maga az épület is ezt sejteti. Pedig még vissza­von a külső vakolás és a vaske­retekbe rögzített barnássárga üveghomlokzat felrakása. Jó lenne, ha mielőbb teljes pom­pájában ékítené a várost a Tüzép-központ új épülete és az is jó lenne, ha mielőbb oda­költözhetne a Citrom utcai agyonzsúfolt barkácsbolt, és a központ is áttelepülhetne a je­lenlegi szükséghelyéről. M. L. nyos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete eb­ben az évben is, immár huszon- harmadik alkalommal hirdette meg az Országos Béketanács által kitüntetett nyári egyetemet két kurzusban: az első július 19—30. között Harkányban, a második augusztus 2—13. között Pécsett lesz. A harkányi' kurzusra hatva­non jelentkeztek, az egyetlen magyar résztvevőt leszámítva hat országból: a Szovjetunió­ból, Jugoszláviából, Finnország­ból, Svédországból, az USA- ból és legtöbben az NDK-ból. Az augusztusi pécsi kurzusra kilencven vendéget várnak az NDK-ból, Angliából, Svédor­szágból, Bulgáriából, Belgium­ból és Olaszországból. A részt­vevők német, orosz és angol szinkrontolmácsolás segítségé­vel a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról, a békés egy­más mellett élés elvéről és gya­nak és nevelésének helyzetéről, Magyarország gazdaságpoliti­kájáról és ezenkívül természete­sen Baranya gazdasági és kul­turális életéről, fejlődéséről hall. hatnak előadásokat. Az előadók közül csak néhány név: Szent- istványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Rajnai József, a megyei pártbizottság titkára, Sarkadi Nagy Barna, az MSZMP KB munkatársa, Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnök- helyettesé. A politikai témák mellett a TIT Baranya megyei Szervezete a Bartók-centenárium jegyében zenei programokról is gondos­kodik a vendégek számára, akiknek ezen kívül lehetőségük lesz magyar népdalokat és tán­cokat tanulni, találkoznak mun­kahelyi kollektívákkal, alkotó művészekkel és műhelyekkel. Gombot nyom a gyalogos Ismét — ki tudja hányadszor — a jelzőlámpákról. Azokról, amelyeknek eredeti funkciójuk szerint a forgalmat kellene se­gíteniük, ezzel szemben sokszor az ellenkezőjét teszik. Essék most szó a legfiatalabb- ról. Arról, melyet június végén helyeztek üzembe Pécsett, a Pe­tőfi u.—Doktor S. út kereszte­ződésében. Ez most a hazai pi­acon legmodernebbnek számí­tó, VILÁTI-készülék. A próba­üzem során kiválóan működött, mégis sok vád érte. A legfon­tosabb vádpont: túl sokáig ad íöidet a járműveknek, ehhez képest kevésszer és rövid ideig a Doktor S. úton áthaladni kí­vánó gyalogosoknak. — Tényleg így van-e ez? — kérdeztük Kardos Imrét, a KPM Közúti Igazgatóság osztályve­zetőjét. — Ez a VILATI-berendezés a mostani magyar készülékek közül a legtöbbet tudja. Buda­Modernebb, íizembiztosabb jelzőlámpák pesten négy ilyen működik, vi­déken először Pécsett szereltünk fel belőle. Mikroprocesszoros, úgynevezett fáziskihagyásos rendszerben dolgozik. Magyarul: az útburkolatba beépített detek­tor hatására mindaddig a jár­műveknek biztosít zöldet, amíg abból az irányból forgalmi igény van. Ha nem jön jármű abból az irányból, a lámpa pirosat mutat. Ezért kell a zebránál az oszlopokon található gombot a gyalogosoknak megnyomniuk, ha észak-déli irányban, illetve fordítva át akarnak kelni az úttesten — feltéve, hogy se kö­zelben, se távolban nem jön jármű. Ez a gomb a gyalogos­nak zöldet kér, járműforgalom hiányában a detektort helyette­síti. Itt hívom fel ismételten a gyaloqosok figyelmét: ha nincs forgalom és át akarnak menni Éjszakai munka a Pécsi Ipari Vásáron Kissé aggodalmasan és hi­tetlenkedve járom a formálódó Pécsi Ipari Vásár kiállítótermeit és szabadtéri területeit. Idekí­vánkozik egy elcsépelt gondo­lat: az ember nem is hinné, hogy itt 3-4 nap múlva nyitás lesz,, sőt a szerda délutáni szakzsürizésre már áruval kell berendezni a standokat. A vá­sárirodában gyorsan megnyug­tatnak: izgalomra nincs ok, jól állnak a munkákkal, minden idejében a helyén lesz. A hétfőtől elkezdődött haj­rában minden pillanatot kihasz­nálva még éjszaka is dolgoz­nak a vásár alkotói. Ez időre túlnyomórészt helyükre kerültek és elkészültek a bemutató ter­mek felszerelései, berendezései, szaknyelven mondva az instal­láció. Most elsősorban a kira­katrendezőkön, dekoratőrökön és az őket kiszolgáló segéd­munkásokon a sor. Grafikák, feliratok, díszítések, betűk fel­rakása és a folyamatosan ér­kező különféle áruk rendezése a feladatuk; méghozzá úgy, hogy az minél jobban megmu­tassa önmagát, emellett eszté­tikusán és ízlésformáló módon kapcsolódjon a más-kiállítandó tárgyak alkotta összképhez, nem utolsósorban bizonyos faj­ta információt közöljön a vá­sár látogatóinak. Az ország számos helyéről érkezett — sok kiállítást és vá­sárt -megért — rendezők szak­szerűen és gyorsan, de kapko­dás nélkül dolgoznak. így az utolsó napokban, a vásári finis idején alig pihennek valamit, mégsem látszanak fáradtnak. Többen azt vallják, hogy éj­szaka jobban megy a munka, hisz kevesebb a jövés-menés, meg aztán valahogy ezt szok­ták meg. Különös hangulata van ennek az „éjszakás" mű­szaknak: szótlanul folyik a se­rénykedés, gyűlnek az üres üdí­tős üvegek, a magnóból áradó zene feledteti, hogy mások már alszanak. Szerszámok, tervek, papírok, fotók, előregyártott betűk és félig' kicsomagolt áruk látszólagos káoszából bontako­zik ki a bemutató végleges for­mája. Egyik teremben éppen késői vacsorájukat fogyasztják a berendezők, a roskadásig megrakott kempingasztal gyor­san üres lesz, kell a pótlás a munkához. Az utolsó simításokat végzik a HÓDIKÖT és a Gabonaipar pavilonjaiban, de nem állnak rosszul a komlói Carbon és a pécsi Kesztyűgyár kiállítói sem. Máshol még az alkotó rendet­lenség van jelen, de óráról órára változik a kép, ahogy közeledünk a megnyitáshoz. Jóval elmúlt éjfél, amikor egy vidám alkotócsapat társa­ságában kilépünk az ipari vá­sárrá átöltöző Köztársaság téri iskolából. A szpotlámpák árasz­totta hőség után jólesik a kel­lemes nyári éjszaka frissítő le­vegője. Németh Tibor az úttesten, jelezzenek a gomb­bal, mert különben akar hosszú percekig is várakozhatnak — hiába. — Azt mondta, a legmoder­nebb készülék. Most napok óta mégsem működik . . . — Ennek kisebb a hibalehető­sége, mint a régebbi, Tesla típu­sú berendezéseknek. Most mégis olyan kisebb, hamar elhárítható üzemzavara van amelyet — garanciális idő lévén — a VI- LATI köteles elhárítani. Minden pprcben várjuk szerelőik érkezé­sét. — A város több pontján (pél­dául a Gyermekklinikánál vagy az ügyészségnél) ismét három színnel irányítják a forgalmat a jelzőlámpák, holott nagyon so­káig villogó sárgát — vagy még azt sem — mutattak. — Három csomópontban, a Ró. zsa F. u.-Szalai A. út, a Baj­csy Zs. út—Szalai A. út és a Szabadság út—Szalai A. út ke­reszteződésében lecseréltük a régi kísérleti készülékeket újak­ra. Most kevesebb baj van ve­lük, és a kérdéses két jelzőiám. pát is be tudtuk a hálózatba kapcsolni. Aki errefelé halad járművével, bizonyára örömmel tapasztalhatja, hogy hétfő óta zöldhullámot kap végig a Sza­lai A. úton. — További, a jelzőlámpákkal kapcsolatos tervek? — Június 21-én lesz egy egyeztető tárgyalásunk, ame­lyen döntés születik majd több jelzőlámpa ügyében. Ugyan er­ről korai méq nyilatkozni, de va. lószínűleg néhány csomópont­ban át kell programoznunk a készülékeket, amivel gyorsab­bá válik majd a közlekedés. Ez forgalmi változásokkal is jár. De ezekről részletesebben majd a döntés után . .. H. L. Harapdálom az ujjamat... Irigylem a pesti rádiós kollé­gákat, akik így nyáridőben rendszeresen ellepik a Balaton környékét — mert nincs olyan nap, hogy ne készülne ott egy-egy műsor, szép nagy ta­vunk vidékén, legyen a téma bármilyen jellegű. Végül is igazuk van, elvégre egy sze­zonban száz és százezrek for­dulnak meg a strandokon, márpedig ahol tömeg van, fel­tétlenül ott kell lennie az új- ságíró(k)nck is. így aztán érte­sülök — sok egyéb mellett — arról is, hogy hol és milyen hal­ételekkel lepik meg a kedves vendéget, melyik csárdában passzírozzák át az apróhalat a lébe, melyikben dobnak bele néhány zöldpaprikát is, akadt külföldi, aki rizzsel kérte a ha­lászlét, egy bősz magyar pedig így adta le rendelését a pin­cérnek: „Kérek egy halászlét csülökkel . . .”, de van, aki meg­esküszik: zsírban kell pirítani a hagymát, utána rá a vizet és a halat. Ez utóbbi receptek ugyan már baranyaiak, és foly­tathatnám még a halászléfő­zés széles repertoárjának is­mertetését . . . De nem erről van szó. Hanem a halról. A Pécsi Rá­dió egy műsorában Amálka asszony panaszkodik — joggal —, hogy a drávcszabolcsi Zsin- kó-csárda — amelynek ő az egyik vezetője — kevés halat kap, a beszerzés nehézségekbe ütközik, márpedig a halászcsár­da mit sem ér hal nélkül. De másutt a megyében és Pécsett is hallottam, (tapasztaltam!), hogy a halellátás enyhén szól­va csapnivaló. Nemcsak most, nem ebben a hónapban, ha­nem egész évben. Meg tavaly is. Naiv fejjel pedig azt hittem, én választom ki rosszul a na­pot, amikor éppen nincs, vagy azért üres a kirakati akvárium, mert megvárják, míg kiszárad, és kitakarítják, hogy aztán fel­tölthessék vízzel, remek pon­tyokkal. Aztán szintén a rádió­ban hallom — korábban -, hogy a halellátás nem mindig folyamatos, de azért elmond­hatjuk, hogy... Szóval „nem mindig folya­matos”. Ez mondjuk annyit je­lent — ha jól tudok magyarul és nem vagyok süket —, hogy időnként elakad a szállítás, mondjuk egy-két napig nincs hal, de aztán rendbejönnek a dolgok, és akkor elmondhatjuk, hogy az ellátás azért általában megfelelő . . . Tessék csak meg­figyelni: ha a nyilatkozó illeté­kes közbebiggyeszti az „álta­lában" szócskát, akkor az ellá­tás éppenhogy nem megfelelő. így történt most is. Kérem, je­gyezzék meg ezt a néhány adatot: Pécs városának heti haligénye körülbelül 50 má­zsa, a megyéé 120 mázsa. Ez olyan mennyiség, hogy az em­ber bármikor bemegy a hal­boltokba (három van Pécsett) és mindiq kap halat. Főleg pontyot és még egyebet is. Nos, mennyit kapott a három bolt 1981 első félévében? Kö­rülbelül 150 mázsát. Vagyis három hétre valót. Ez azt jelen­ti, hogy az ellátás halban „nem mindig folyamatos"? Inkább azt, hogy a hiány folyamatos, bár azért néha van hal. Aztán azt is megtudtam, hogy a halelosztásnál kiemelt helyzetben van a vendéglátó­ipar. A halbolt nagykereske­delmi áron adja tovább a por­tékát a vendéglátóiparnak. Eb­ből semmi haszna jóformán. Annál több a vendéglátónak, amely már harminc-negyven- ötven forintért méri adagonként a halászlét. De hát a Zsinkó- csárdának így is kevés jut, holott elővásárlási joggal rendelkezik. Tudom én: kell a vendéglátóiparnak is, de a köz­vetlen bolti vásárlónak is. Akármelyik ujjamat harapom — mindegyik fáj. De miért én harapdáljam az ujjaimat?! Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents