Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-08 / 185. szám
1981. július 8., szerda Dunántúlt napló 5 így közlekedünk mi Július 19-én kezdődik XXIII. Népek Barátsága Nyári Egyetem Lacza Márta és Dékány Ágoston tárlata Két fiatal képzőművész kiállítását nyitotta meg tegnap délután Lóska Lajos művészet- történész a siklósi vár lovagtermében: Lacza Márta és Dékány Ágoston közös tárlatát. Lacza Márta festőművész, de nevét elsősorban az ÉS-ben megjelent grafikái nyomán ismerhettük meg. Sajátos, egyéni hangú alkotások ezek, többségükben különös, kicsit távolkeletire emlékeztető kreolos, tömzsi és kedvesen bumfordi női aktok, akik bájos meztelenségükben sugározzák a szemlélő felé természetesen erotikus lényüket, dévajságukat, merengésüket. Az erősen ceruzás, azaz vonalkás rajzolási mód is jellegzetessé teszi műveiket. Rajzok, litográfiák, szitanyomotok és néhány festménye szerepelnek mostani kiállításán. Ha jól, többször is megnézzük sajátos nőalakjait, bizonyára érzünk belőlük valami gunyo- rosságot, talán öniróniát. S ha valaki személyesen is rápillant e művek alkotójának kissé telt, mégis formás alakjára, bőre színére és hajviseletére, talán sok mindenre választ kap kér- dezetlen is Lacza Márta grafikáinak sajátos hangulatára vonatkozóan. Dékány Ágoston is ehhez a kb. a hetvenes évek pályakezdő grafikusainak korosztályához tartozik. Pályáját régészeti tárgyrajzolóként kezdte. Ez jó néhány művén érezhető. Előszeretettel ábrázolja az ásatás emlékeit, rekvizitumait. Lacza Márta képei mellé egyéni hangvételével, ceruzarajzokat idéző sokszorosított műveivel és remek kompozíciós készségével társulhatott, így lett kerek egész ez a kiállítás, amely augusztus 10-ig látható Siklóson. (w. e.) Résztvevők hat országból Pécsett 1958-ban rendezték meg először a „Népek Barátsága” Nyári Egyetemet. Azóta több mint húsz nemzet képviseletében ötezren vettek már részt a kurzusokon A Tudomákorlatáról, az enyhülésről, párttunk szövetségi politikájáról, a nemzetiségek helyzetéről, a szocialista országok stratégiájáról, kulturális kapcsolataink fejlődéséről, a fiatalok oktatásá„Telt ház'' a Doktor S. út-Petőfi u. kereszteződésében Fotó: Kopjár Jövőre költözik új helyére a Tiizép-központ és a barkács áruház Megkezdték a belső szakipari munkákat Lassan már évtizede várja a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat, hogy a Citrom utcai barkácsbi- rodalmát és a központi irodákat új helyre költöztethesse. Néhány éve eldőlt: a Rákóczi úton, a Zsolnay-szobor mögötti részen építtethetik fel az új épületet. A Pécsváradi Építőipari Szövetkezet 1978 őszén, generálkivitelezőként kezdte meg az építést A 80 méter hosszú, meatört gerincű, hódfarkú és Zsolnay mázas cseréptetejű épületet a főpályaudvar felől nézve stilizált madarat ábrázoló kiemelésével már megszokták a pécsiek. Sőt nemhogy megszokták, már várják is, hogy mikor mehetnek a falai közé megrendelést feladni, ahhoz fuvart kérni, mikor tekinthetik meg a bemutatót és mikor vásárolhatnak az oda áttelepülő barkács áruházban. A 40 milliós beruházás átadási határideje ez év végén lejár. Valóban el is készül addigra? Ez az amiben nem reménykednek a tüzépesek, mert... Másfél hónapja kezdték meg a kivitelezők a belső szakipari munkákat, a belső vakolás kezdete ma még úgy tűnik, hogy talán október, és a belső fűtést csak utána lehet szerelni. Az épület hátsó, Eötvös utcai részénél húzódó még romos városfal is hátráltatja a befejezést — ide álmodta a tervező a parkolókat, az áru ki- és berakodását biztosító területet. Ami késik, az. . Az újabb módosított határidő 1982. április 30 Ha minden jól megy, akkor költözhet be az alagsorba és a földszintre a barkács áruház, a bemutató helyiség, a megrendelő iroda, a fuvarvállaló irodával együtt és megkezdhetik a raktárak feltöltését, ugyanakkor az épület első és második emeletét birtokba vehetik a központiak. A maketten jól mutat a kész épület, Pécs egyik szép létesítménye lesz. Maga az épület is ezt sejteti. Pedig még visszavon a külső vakolás és a vaskeretekbe rögzített barnássárga üveghomlokzat felrakása. Jó lenne, ha mielőbb teljes pompájában ékítené a várost a Tüzép-központ új épülete és az is jó lenne, ha mielőbb odaköltözhetne a Citrom utcai agyonzsúfolt barkácsbolt, és a központ is áttelepülhetne a jelenlegi szükséghelyéről. M. L. nyos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete ebben az évben is, immár huszon- harmadik alkalommal hirdette meg az Országos Béketanács által kitüntetett nyári egyetemet két kurzusban: az első július 19—30. között Harkányban, a második augusztus 2—13. között Pécsett lesz. A harkányi' kurzusra hatvanon jelentkeztek, az egyetlen magyar résztvevőt leszámítva hat országból: a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Finnországból, Svédországból, az USA- ból és legtöbben az NDK-ból. Az augusztusi pécsi kurzusra kilencven vendéget várnak az NDK-ból, Angliából, Svédországból, Bulgáriából, Belgiumból és Olaszországból. A résztvevők német, orosz és angol szinkrontolmácsolás segítségével a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról, a békés egymás mellett élés elvéről és gyanak és nevelésének helyzetéről, Magyarország gazdaságpolitikájáról és ezenkívül természetesen Baranya gazdasági és kulturális életéről, fejlődéséről hall. hatnak előadásokat. Az előadók közül csak néhány név: Szent- istványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Rajnai József, a megyei pártbizottság titkára, Sarkadi Nagy Barna, az MSZMP KB munkatársa, Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnök- helyettesé. A politikai témák mellett a TIT Baranya megyei Szervezete a Bartók-centenárium jegyében zenei programokról is gondoskodik a vendégek számára, akiknek ezen kívül lehetőségük lesz magyar népdalokat és táncokat tanulni, találkoznak munkahelyi kollektívákkal, alkotó művészekkel és műhelyekkel. Gombot nyom a gyalogos Ismét — ki tudja hányadszor — a jelzőlámpákról. Azokról, amelyeknek eredeti funkciójuk szerint a forgalmat kellene segíteniük, ezzel szemben sokszor az ellenkezőjét teszik. Essék most szó a legfiatalabb- ról. Arról, melyet június végén helyeztek üzembe Pécsett, a Petőfi u.—Doktor S. út kereszteződésében. Ez most a hazai piacon legmodernebbnek számító, VILÁTI-készülék. A próbaüzem során kiválóan működött, mégis sok vád érte. A legfontosabb vádpont: túl sokáig ad íöidet a járműveknek, ehhez képest kevésszer és rövid ideig a Doktor S. úton áthaladni kívánó gyalogosoknak. — Tényleg így van-e ez? — kérdeztük Kardos Imrét, a KPM Közúti Igazgatóság osztályvezetőjét. — Ez a VILATI-berendezés a mostani magyar készülékek közül a legtöbbet tudja. BudaModernebb, íizembiztosabb jelzőlámpák pesten négy ilyen működik, vidéken először Pécsett szereltünk fel belőle. Mikroprocesszoros, úgynevezett fáziskihagyásos rendszerben dolgozik. Magyarul: az útburkolatba beépített detektor hatására mindaddig a járműveknek biztosít zöldet, amíg abból az irányból forgalmi igény van. Ha nem jön jármű abból az irányból, a lámpa pirosat mutat. Ezért kell a zebránál az oszlopokon található gombot a gyalogosoknak megnyomniuk, ha észak-déli irányban, illetve fordítva át akarnak kelni az úttesten — feltéve, hogy se közelben, se távolban nem jön jármű. Ez a gomb a gyalogosnak zöldet kér, járműforgalom hiányában a detektort helyettesíti. Itt hívom fel ismételten a gyaloqosok figyelmét: ha nincs forgalom és át akarnak menni Éjszakai munka a Pécsi Ipari Vásáron Kissé aggodalmasan és hitetlenkedve járom a formálódó Pécsi Ipari Vásár kiállítótermeit és szabadtéri területeit. Idekívánkozik egy elcsépelt gondolat: az ember nem is hinné, hogy itt 3-4 nap múlva nyitás lesz,, sőt a szerda délutáni szakzsürizésre már áruval kell berendezni a standokat. A vásárirodában gyorsan megnyugtatnak: izgalomra nincs ok, jól állnak a munkákkal, minden idejében a helyén lesz. A hétfőtől elkezdődött hajrában minden pillanatot kihasználva még éjszaka is dolgoznak a vásár alkotói. Ez időre túlnyomórészt helyükre kerültek és elkészültek a bemutató termek felszerelései, berendezései, szaknyelven mondva az installáció. Most elsősorban a kirakatrendezőkön, dekoratőrökön és az őket kiszolgáló segédmunkásokon a sor. Grafikák, feliratok, díszítések, betűk felrakása és a folyamatosan érkező különféle áruk rendezése a feladatuk; méghozzá úgy, hogy az minél jobban megmutassa önmagát, emellett esztétikusán és ízlésformáló módon kapcsolódjon a más-kiállítandó tárgyak alkotta összképhez, nem utolsósorban bizonyos fajta információt közöljön a vásár látogatóinak. Az ország számos helyéről érkezett — sok kiállítást és vásárt -megért — rendezők szakszerűen és gyorsan, de kapkodás nélkül dolgoznak. így az utolsó napokban, a vásári finis idején alig pihennek valamit, mégsem látszanak fáradtnak. Többen azt vallják, hogy éjszaka jobban megy a munka, hisz kevesebb a jövés-menés, meg aztán valahogy ezt szokták meg. Különös hangulata van ennek az „éjszakás" műszaknak: szótlanul folyik a serénykedés, gyűlnek az üres üdítős üvegek, a magnóból áradó zene feledteti, hogy mások már alszanak. Szerszámok, tervek, papírok, fotók, előregyártott betűk és félig' kicsomagolt áruk látszólagos káoszából bontakozik ki a bemutató végleges formája. Egyik teremben éppen késői vacsorájukat fogyasztják a berendezők, a roskadásig megrakott kempingasztal gyorsan üres lesz, kell a pótlás a munkához. Az utolsó simításokat végzik a HÓDIKÖT és a Gabonaipar pavilonjaiban, de nem állnak rosszul a komlói Carbon és a pécsi Kesztyűgyár kiállítói sem. Máshol még az alkotó rendetlenség van jelen, de óráról órára változik a kép, ahogy közeledünk a megnyitáshoz. Jóval elmúlt éjfél, amikor egy vidám alkotócsapat társaságában kilépünk az ipari vásárrá átöltöző Köztársaság téri iskolából. A szpotlámpák árasztotta hőség után jólesik a kellemes nyári éjszaka frissítő levegője. Németh Tibor az úttesten, jelezzenek a gombbal, mert különben akar hosszú percekig is várakozhatnak — hiába. — Azt mondta, a legmodernebb készülék. Most napok óta mégsem működik . . . — Ennek kisebb a hibalehetősége, mint a régebbi, Tesla típusú berendezéseknek. Most mégis olyan kisebb, hamar elhárítható üzemzavara van amelyet — garanciális idő lévén — a VI- LATI köteles elhárítani. Minden pprcben várjuk szerelőik érkezését. — A város több pontján (például a Gyermekklinikánál vagy az ügyészségnél) ismét három színnel irányítják a forgalmat a jelzőlámpák, holott nagyon sokáig villogó sárgát — vagy még azt sem — mutattak. — Három csomópontban, a Ró. zsa F. u.-Szalai A. út, a Bajcsy Zs. út—Szalai A. út és a Szabadság út—Szalai A. út kereszteződésében lecseréltük a régi kísérleti készülékeket újakra. Most kevesebb baj van velük, és a kérdéses két jelzőiám. pát is be tudtuk a hálózatba kapcsolni. Aki errefelé halad járművével, bizonyára örömmel tapasztalhatja, hogy hétfő óta zöldhullámot kap végig a Szalai A. úton. — További, a jelzőlámpákkal kapcsolatos tervek? — Június 21-én lesz egy egyeztető tárgyalásunk, amelyen döntés születik majd több jelzőlámpa ügyében. Ugyan erről korai méq nyilatkozni, de va. lószínűleg néhány csomópontban át kell programoznunk a készülékeket, amivel gyorsabbá válik majd a közlekedés. Ez forgalmi változásokkal is jár. De ezekről részletesebben majd a döntés után . .. H. L. Harapdálom az ujjamat... Irigylem a pesti rádiós kollégákat, akik így nyáridőben rendszeresen ellepik a Balaton környékét — mert nincs olyan nap, hogy ne készülne ott egy-egy műsor, szép nagy tavunk vidékén, legyen a téma bármilyen jellegű. Végül is igazuk van, elvégre egy szezonban száz és százezrek fordulnak meg a strandokon, márpedig ahol tömeg van, feltétlenül ott kell lennie az új- ságíró(k)nck is. így aztán értesülök — sok egyéb mellett — arról is, hogy hol és milyen halételekkel lepik meg a kedves vendéget, melyik csárdában passzírozzák át az apróhalat a lébe, melyikben dobnak bele néhány zöldpaprikát is, akadt külföldi, aki rizzsel kérte a halászlét, egy bősz magyar pedig így adta le rendelését a pincérnek: „Kérek egy halászlét csülökkel . . .”, de van, aki megesküszik: zsírban kell pirítani a hagymát, utána rá a vizet és a halat. Ez utóbbi receptek ugyan már baranyaiak, és folytathatnám még a halászléfőzés széles repertoárjának ismertetését . . . De nem erről van szó. Hanem a halról. A Pécsi Rádió egy műsorában Amálka asszony panaszkodik — joggal —, hogy a drávcszabolcsi Zsin- kó-csárda — amelynek ő az egyik vezetője — kevés halat kap, a beszerzés nehézségekbe ütközik, márpedig a halászcsárda mit sem ér hal nélkül. De másutt a megyében és Pécsett is hallottam, (tapasztaltam!), hogy a halellátás enyhén szólva csapnivaló. Nemcsak most, nem ebben a hónapban, hanem egész évben. Meg tavaly is. Naiv fejjel pedig azt hittem, én választom ki rosszul a napot, amikor éppen nincs, vagy azért üres a kirakati akvárium, mert megvárják, míg kiszárad, és kitakarítják, hogy aztán feltölthessék vízzel, remek pontyokkal. Aztán szintén a rádióban hallom — korábban -, hogy a halellátás nem mindig folyamatos, de azért elmondhatjuk, hogy... Szóval „nem mindig folyamatos”. Ez mondjuk annyit jelent — ha jól tudok magyarul és nem vagyok süket —, hogy időnként elakad a szállítás, mondjuk egy-két napig nincs hal, de aztán rendbejönnek a dolgok, és akkor elmondhatjuk, hogy az ellátás azért általában megfelelő . . . Tessék csak megfigyelni: ha a nyilatkozó illetékes közbebiggyeszti az „általában" szócskát, akkor az ellátás éppenhogy nem megfelelő. így történt most is. Kérem, jegyezzék meg ezt a néhány adatot: Pécs városának heti haligénye körülbelül 50 mázsa, a megyéé 120 mázsa. Ez olyan mennyiség, hogy az ember bármikor bemegy a halboltokba (három van Pécsett) és mindiq kap halat. Főleg pontyot és még egyebet is. Nos, mennyit kapott a három bolt 1981 első félévében? Körülbelül 150 mázsát. Vagyis három hétre valót. Ez azt jelenti, hogy az ellátás halban „nem mindig folyamatos"? Inkább azt, hogy a hiány folyamatos, bár azért néha van hal. Aztán azt is megtudtam, hogy a halelosztásnál kiemelt helyzetben van a vendéglátóipar. A halbolt nagykereskedelmi áron adja tovább a portékát a vendéglátóiparnak. Ebből semmi haszna jóformán. Annál több a vendéglátónak, amely már harminc-negyven- ötven forintért méri adagonként a halászlét. De hát a Zsinkó- csárdának így is kevés jut, holott elővásárlási joggal rendelkezik. Tudom én: kell a vendéglátóiparnak is, de a közvetlen bolti vásárlónak is. Akármelyik ujjamat harapom — mindegyik fáj. De miért én harapdáljam az ujjaimat?! Rab Ferenc