Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-07 / 184. szám

1981. július 7., kedd Dunántúlt napló 5 Július 13-an premier Megújítják az együttműködési szerződést Komszomol-küldöttség érkezett Pécsre Tegnap háromtagú küldött­ség érkezett Lvovból a Ba­ranya megyei KlSZ-bizottság- ra, A küldöttséget Valerij Zsi. pa, az Ossz-szövetségi Lenini Komszomol Lvovi Területi Bi­zottságának első titkára veze­ti. Látogatásuk célja a lvovi és a baranyai ifjúsági szerve­zetek közti együttműködési szerződés megújítása. Tegnap délután látogatást tettek a KSH Megyei Igazga­tóságán. Ma a MÉV 4-es üze­mébe látogatnak, majd az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságán fogadják a küldött­séget, utána pedig Villányba utaznak, ahol megtekintik a termelőszövetkezetet és a művésztelepet; a program a siklósi várban ér véget. Szerdán a Bikali Állami Gazdaságba látogatnak, és fölkeresik a balatonfenyvesi KISZ-vezetőképző tábort is. Pénteken ismét Pécsett foly­tatódik programjuk, a dél­előttöt a POTE-n töltik, majd délután kerül sor a megyei KISZ-bizottságon az együtt­működési szerződés aláírásá­ra. A küldöttség pénteken dél­után utazik el Pécsről. Bartók műve bábelőadásban Ellesett pillanatok a Bóbita előkészületeiről Nincs idejük a Bóbita Báb­színház tagjainak arra, hogy premierjük '„baljós" dátumáról, július 13-ról elmélkedjenek: Kós Lajos művészeti vezető is éppen dombokat fest Walkyddal, ami­kor a Déryné utcai központjuk^ ban az előkészületekről kérdez­zük. — Az utolsó hajrában va­gyunk — mondja, miközben utasítást ad arra, milyenek le­gyenek a stilizált bokrok (virá­gok?) a domboldalon. — A bá­bok, a díszletek tulajdonkép­pen mór régóta készen vannak — enélkül el sem tudnánk kez­deni a munkát — de most vég­legesítjük a színeket, a világí­tást. Szerencsére éppen most koptom a hírt, hogy mégsem a Barbakán várárokban lesznek az előadások, hanem a Csont- váry-udvarban, ahová eredetileg is terveztük a Cantata profana és a Fából faragott királyfi be­mutatóját. A nagyteremben már állnak a Cantata... díszletei; a bábok­kal együtt Samu Géza szobrász, művész készítette őket fából, fa­háncsból. Mozdulatlanok, a szarvasjelkép is a próbaterem homályába vész, de még így is feltűnik rendkívül kifejező voltuk. A Fából faragott király­fi jelmezeit a rendező, Kós La­jos készítette. — A japán bunraku színház­tól átvett, s módosított bábtech. rikát fogjuk alkalmazni ebben a darabban. A bábokat két já­tékos mozgatja, a „mesteré” a fej és a jobb kéz, a „segédé” a bal kéz és a két láb. Mind­ketten szemből tartják a bábo­kat, s maguk a játékosok is látszanak majd, jelmezbe öltöz­ve. A Bartók művet a New York-i Filharmonikus Zenekar előadá­sában, Pierre Boulez vezényle­tével fogja hallani a közönség. Azért ragaszkodtam ehhez a lemezfelvételhez, mert hangsze­relésében, felfogásában sokkal modernebb, mint a magyar fel­vételek. Sokkal jobban megfelel a stilizáltabb, rusztikusabb báb. technikának. Ezért lesz érde­kes összehasonlítani majd a Bartók-kedvelőknek — és isme­rőknek — a mi előadásunkat a Pécsi Balettével, mert két mű­vészeti ág sajátos interpretáció, jóban láthatják majd a nagy magyar zeneszerző művét. — Mennyi szerepe van a bábjátékosoknak a mozgás ki­dolgozásában? — Sok. Én elmondtam, hogy milyen jellemű a két főszereplő, milyen fejlődésen megy át stb., a színész pedig megkeresi a ta­lálkozási pontokat a zenével. A bartóki zene kemény dió. Töb­ben hazavitték a bábokat és a felvétel kazettáját, hogy otthon is készülhessenek ... Az ered­ményről pedig meggyőződhe­tünk jövő kedden a Csontváry- udva rban. H. J. Minden kezdet nehe; Szakmunkástanulók nyári gyakorlaton A Villányi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tíz el­sős tanulója — nyolc lány, két fiú — a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál tölti há­romhetes szakmai gyakorlatát. Ez idő alatt az üvegházaknál dolgoznak, kapálnak, ültetnek, tisztogatják a növényeket. Ge­ra Ibolya. Solti Erzsébet és Kul­csár Erika éppen egy láda vi­rág körül ügyeskedett, dugvány­vágást végeztek Korom Sándor- né szakmunkás vezetésével. — Hogy megy a munka lá­nyok? Felelőtlen gazdálkodás, csaknem kiiencmilliós kár Szabadságvesztésre ítéltei a komlói tsz-vezetőket Elítélték a komlói „Mecsek- ayöngye" Tsz három volt veze­tőjét, akik csaknem kilencmil­lió forintos kórt okoztak gaz­dasági bűncselekményeikkel. A Pécsi Városi Bíróság Wágner Ernő tanácsa hétfőn hirdetett ítéletet Nyers János és társai perében. Az elsőrendű vádlot­tat, a termelőszövetkezet volt elnökét kétévi, Szabó János főkönyvelőt hathónapi, Vajda József juhászati ágazatvezetőt nyolchónapi, börtönben letöl­tendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A már korábban is vesztesé­ges termelőszövetkezetben 1977-től rohamosan és gazda­ságilag megalapozatlanul nö­velték a juhállományt. Volt idő, hogy nyolcezer állatot tartot­tak, holott ehhez nem voltak megfelelő takarmányozási, al­mozási és állategészségügyi feltételek. A zsúfoltság követ­keztében a háromszorosára emelkedett az elhullási arány, rühösség és szájrothadás lépett fel. A tsz-elnök ugyanakkor — csúszópénz ellenében — jogta­lanul engedélyt adott idegen juhok legeltetésére. A magas tcrtási költségek, az exportszál­lítások elmaradása tovább nö­velte a veszteséget, amely 1980-ra huszonkétmillió forintra rúgott. Hogy a gazdasági el­lenőrzést meghiúsítsák, a kö­vetkező évi bevételt is beszá­mítva, meghamisították az 1979-es mérleg adatait. Az állami kölcsönökre, támo­gatásra alapozott gazdálkodás egyre rontotta a pénzügyi hely­zetet, s teljesen reménytelenné vált a szövetkezet további tevé­kenysége. A Nemzeti Bank ezért felfüggesztette a kölcsö­nök folyósítását, majd az illeté­kes szervek közreműködésével megkezdődött a tsz felszámolá­sa is. Az ítélet indokolásában a bíróság hangsúlyozta, hogy a vádlottak jelentős társadalmi veszélyességű cselekményeket követtek el. A bizonylati fe­gyelem megsértése, a jogtalan „juttatások” nagyban hozzá­járultak a későbbi felelőtlen gazdálkodáshoz. A termelőszö­vetkezet volt vezetői a meg­alapozott gazdálkodáshoz szük­séges feltételek híján felelőt­lenül kockázlaltak, előre kellett volna látniuk vállalkozásaik kudarcát. Nyers János, Szabó János és védőik felmentésért fellebbez­tek, Vajda József és védője, va­lamint az ügyész háromnapos gondolkodási időt kért. IBOLYA: — Nehéz ilyen me­legben kapálni, vagy sarabolni, jobb lenne a strandon. ERZSI: — Unalmas már gyom­lálni, egész évben ezt csináljuk a szakmai napokon is. Idén suli után Villányban dolgoztunk már egy hetet, azt követően pe­dig Balatonszéplak-felsőn szed­tük a meggyet egy hétig, de azért két-háromszáz forintot kaptunk. Most meg ez a három hét már egy kicsit sok. Erika nem szól semmit, csak mosolyog, közben serényen jár a keze. — „Kis ügyes"-nek hívják a többiek, mert mindent rá lehet bízni, nem húzza a szája szé­lét ha kapálni kell — mondja Koromné. ERZSI: — Bennünket sokat noszogatnak, de joggal, mert ilyen melegben lassan megy a munka, meg nem is sietjük el. — Ezért a gyakorlatért pénzt i: kaptok a vállalattól?... — Csak keveset, 9 forintos órabért kapunk, de azért jól jön a pénz. Az üvegházak előtt narancs­lét iszogatva jön a két fiú — Tompos Tamás és Gorski Jakub —. akik szintén a pénzt keve- sellik, de annak örülnek, hogy szerintük egy héttel rövidebb a szakmai gyakorlati idő. — Mit jelent a vállalatnak a segítség? — kérdeztük Pisz- ter Valériát, a parkfenntartási csoport vezetőjét. — A gyerekek nem szívesen dolgoznak, pedig kertész szak­munkások lesznek. Szinte job­ban dolgoznak az idénymunkára (elvett gimnazisták, mint a szakmunkástanulók. A látottak és hallottak alap­ján az elmélet és a gyakorlat teljesen egybevág, hisz az idén végzett nyolc szakmunkás kö­zül öten egyest, ketten kettest és egy hármast kapott szakmai gyakorlatára. A E. Egységben a világ félmilliárd szövetkezőjével Nagygyűlés Balatonlűreden Vasárnap Balatonfüre- den több mint 30 ezer em­ber részvételével tartották meg az 59. nemzetközi szö­vetkezeti nap országos ün­nepségét. Fö eseményén, a nagygyűlésen, Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese mondott be­széde!. Emlékeztetett arra, hogy - napjainkban a szövetke­zeteknek már félmilliárd tagjuk van, de a családta­gokkal együtt még ennél is több, együttesen csaknem kétmilliárd ember életét, sorsát befolyásolja a világ­mozgalommá vált szövetke­zés. A tények tanúsítják, hogy a szövetkezetek azok­ban az országokban fej­lődnek a legeredménye­sebben, ahol a szocializ­must építik. A tőkés álla­mok szövetkezeti mozgal­mának helyzete a szocia­lista országokénál lénye­gesen kedvezőtlenebb, a lehetőségei szűkösebbek. Természetes, hogy gyorsan szélesedik és mind több eredményt hoz az együtt­működésünk a szocialista országok szövetkezeteivel. Majd az ünnepi beszé­det követően felolvasták Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének a szövet­kezeti mozgalmat köszöntő levelét. Az 59. nemzetközi szö­vetkezeti nap országos ün­nepsége késő estig tartó gazdag programmal folyta­tódott. Vacsora­csillag A kötetnek ugyanaz volt a címe, mint a tévémű­sornak: Vacsoracsillag. 1966-ban jelent meg Bárdosi Németh János ötödik, váloga­tott köteteként az akkor még létező Jelenkor-Magvető ki­adásában. Ahogy kinyitom a kötetet, egy meghívó esik ki belőle, szélei már parányit megsárgultak. A meghívó Bár- aosi Németh János szerzői est­jére invitál a Városi Művelő­dési Házba — akkor így hívták a Déryné utcai házat. A meg­hívó felső sarkán háromsoros idézet, ars poetica: „Az én hő­sem nem a világot, / magát akarja maga ellen / megszer­vezni a szeretetben.” Többször idézett sorok, már klasszikussá érettek, tömörsé­gük telitalálat. Az önarckép­ből valók, amelyet a költő — alaptermészetéhez híven — sze­rényen és visszafogottan festett magáról, kisebbítvén helyét s szerepét a világban. S nem fog­csikorgatva, sértetten, hanem derűs realizmussal, bölcs har­móniával. Sugallva azt is, hogy c „magát maga ellen” feladat­vállalása naqyobb, nehezebb, emberhez méltóbb a viláqot „megszervezni akarók" ál-ön­zetlenségétől, kardcsörtetésétől hangos korban. Azoknak, akik ismerték, meg­rendítő élmény volt viszontlátni Bárdosi Németh Jánost a kép­ernyőn, hónapokkal a halála után. A beszélgetés, a szalag­ra rögzített kéo és szó persze nem emléknek készült, de az lett belőle — riasztó és figyel­meztető jelként, hogy mi lett volna, ha a huszonnegyedik árában ugyan, de mégsem ké­szül el ez a film. Eqgyel keve­sebb emlékünk lenne Bárdosi Németh Jánosról, fontos emlék­kel kevesebb. I gaz, éppen az utóbbi idő­ben rádióműsort készítettek vele, lelkes pécsi irodalom­barátok diaporáma összeállí­tást. De mégis, ez a tévéműsor más, hiánytalanabb, teljesebb. S éppen ezért lehetetlennek ér­zem, hogy bármiféle kritikai észrevételt tegyek; megállapí­tani sem tudom, lehetett volna-e telán jobb is a műsor vagy sem. Elképzelhető, hogy igen, talán hiányoznak belőle szín­helyek, az egyéniség különféle jeqyei — de így, ahogy van, mégiscsak felbecsülhetetlen ér­ték. Valamennyi résztvevő ér­demeként: Bükkösdi László szerkesztette és rendezte, Parti Nagy Lajos vállalta a kérdező szerepét, Labancz Borbála és Kovács Dénes elmondták (s ott, a költő jelenlétében I) a verse­ket, Pólffy István operatőr pe­dig mindezt rögzítette. Fölidéz­tek még egyszer a költőt, aki, lám, itt is, most is a hűségről, c hazáról, a többi emberről, a költészet s az irodalom szol­gálatáról vallott. Vallomásainak különös hitelt adott a tény, hogy. mindez már múlt, jóváte­hetetlenül. „Ö hol van a tava­lyi hó, / hortenziák fehér gömb­je repül, / pörög a fekete Föld, / terítsd mea kedves oz asztalt. / feljött a Vacsorocsil- Icg." A megragadott és meg­őrzött pillanat varázsa tette többszörösen is emlékezetessé ezt a legutolsó szerzői estet. I gyekszem, hogy ez a meg­emlékezés erről a kései, a halál percétől is messzire tóvo'odott viszontlátásról ne váljék megkésett nekrológgá. Nehéz feladat, mert nemcsak egv névről van szó, hanem egv melegszívű, mély emberségű emberről is. Őhozzá magához fordulok seqítséqért: „ne félt­sétek a költőt. I társatok ő, / adjatok neki oillnngót, / helyet n kórus oadjaiban. / hoay hanaia mind magasabbra száll­jon / az örök-egy / iaazság / szabad, / szép ege felé!" H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents