Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-05 / 182. szám
8 Dunántúlt napló 1981. július 5., vasárnap Dominikánus ház Pécsett — a színház mellett áll az úgynevezett „DOMINIKÁNUS ház". Ma a földszintjén gyermekruházati áruház, emeletén lakások vannak. Csak a főhomlokzati majolikadísz árulja el, hogy e ház valaha templom volt. Évszámokba foglalva — az épület sorsa így alakult: 1688: A dominikánus rend megkapja a telket a rajta lévő FERHAT pasa dzsámijával, temetővel és lakóházzal együtt. 1695. A dominikánus rezidencia 80x172 lépés alapterülettel kialakul. 1724. A templom alapkövének ünnepélyes létété. 1725. A zárdaépítkezés kezdete a török épülettel egybeépítve. 1729—30. Elkészült a rendház. 1771. A templom felszentelésének ideje. 1786. A szerzetesrendet II. József császár rendeletére feloszlatják. 1787. A rend tagjai eltávoznak. 1788. A telket házhelyekre parcellázzák. 1789. A rendházat és a templomát bérházként hasznosítják. 1809. A rendház hadikórház, ahol 171 katonát ápolnak. 1823. A rendház katonai nevelőintézet, a templom raktár lett. 1834. Plitzheta Ferenc megvette .a templomot 136,4 négyszögöl telekkel 590 forintért. 1848. A rendház katonai bíróság és börtön. Í852. A nevelőintézet megszűnik és ismét katonai kórház lesz. . 1890. Csereszerződés alapján a Pécs városé lesz a rendház, ennek fejében áz Attila utcában (ma Bőrklinika) kórház épül a katonaságnak. 1892. A koléraveszély miatt a szegényház (PUTURLUK utcai) járványkórház lett és annak lakóit betelepítették a rendházba. 1893. A Szí jyi Bizottság elfogadta az új színház tervét (Sternhard Antal és Lamm Antal terve, kivitelező Schlauch Imre), és lebontják a rendházat, a helyére épült fel a Pécsi Nemzeti Színház, A templomot 1835-ben vette meg Gayer János, ügyvéd 800 forintért és azt emeletes lakóházzá alakította. A templomhajóból udvart, a kórusból lakást alakít ki. 1848. Schultz József lapán- csai molnár vette meg, akitől 1890-ben dr. Johann Béla megyei tiszti orvos vette meg 29 000 forintért. Az ő birtokában 1902-ben a felépült színház mellett alakítják ki a díszes —, ma is látható oldalhomlokzatot. A mai hóz valóság, a benne lévő történelmi múlt, az emberi munka, a viszontagság és a tö-’ rődés az, ami a belváros értékét — egyedivé varázsolja. . Szigetvári János Szőlőhegyeink építészeti emlékei A hegyes, dombos baranyai táj sajátos szépségét, hangulatát többek között a falvak és városok körül szinte mindenütt fellelhető, művelt szőlőkben megbúvó, vagy az azok közül kiemelkedő présházak, pincék jelentették. A még meglévő régi szőlőhegyi épületek népi kultúránk rengeteg bölcsességét, s a szőlőműveléshez kapcsolódó ismeretet rejtő, rohamosan pusztuló emlékei, melyek jelentős történeti és esztétikai értéket hordoznak magukban. Fontos, hogy ne csak az ismert és látványos pincesorok maradjanak fenn a következő generációk számára, hanem a lankás dombokhoz simuló, s a természeti környezetet formáló, szerény és a városok környékén található, ízléssel épített, nagyobb méretű présházak, borházak is. Az új épületek megjelenése a régiek mellett, vagy az elpusztultak helyén, természetes folyamat. Ahhoz azonban, hogy ezek formai megoldásaikban, anyaghasználatukban — szerkezeti korszerűségük mellett, — figyelembe vegyék a hagyományokat és illeszkedjenek környezetükbe, segítséget kell nyújtani. Az 1970-es évek derekán a zártkerti építési kedv fellendülésekor a Baranya megyei Tanács V. B. pályázatot írt ki, melynek olyan présházak, gazdasági épületek terveinek beszerzése volt a célja, melyek biztosítják az építmények rendeltetését, környezetükhöz harmonikusan illeszkednek, figyelembe veszik az építészeti hagyományokat, alkalmazzák a népi építészeti emlékeink formanyelvét, motívumainak újrafogalmazásával. A pályázat eredményeként született helyi ajánlatterv- gyűjtemény betöltötte feladatát. A tervek alapján készült épületeknek mérhető ízlésformáló szerepük van. Az egy-egy területegységen belül megvalósuló új présházak, — például a cserkúti dombon, — ha nem is mind e tervek szerint épülnek, de követik azokat anyaghasználatban' és tömeg- formálásban, olykor egy-egy jellegzetes motívum szerencsés átültetésében. A közelmúltban országos tervpályázat zajlott le a már nagyobb alapterületű épületek terveinek biztosítására, s a nyertes pályaművek igazolták, hogy a présházak hagyomány- őrző, sajátos hangulatát, amely egyértelművé teszi rendeltetésüket, Korszerű eszközökkel is újra lehet teremteni. A felhasználható építőanyagok sokfélesége lehetőséget ad az egyes tájegységeket jellemző, hagyományos motívumok bizonyos transzformálására, melyek a természeti környezethez, de akár védett vagy védendő épületekhez, pincesorokhoz is alkalmazhatóvá teszik az épületet. Szőlőhegyeink építészeti emlékeinek, azok környezetének és a tájnak védelme, megóvása, kizárólag hatósági intézkedésekkel megoldhatatlan, csak akkor valósítható meg, ha a földet művelő ember ismeri, érzi értékeit, szereti a tájat és elfogadja a nyújtott segítséget. Dr. Tihanyi CsaEra Műemlékvédelem a településfejlesztésben A Griffaton-ház a szigeti városrész panelházai között A műemlékvédelemnek a településekkel, a településfejlesztéssel való összefüggéseinek tisztázásához először is egy gondolati kísérletet ajánlott, melyhez a részvétel szándékán kívül más nem is kell. Próbáljuk gondolatban felidézni valamelyik, számunkra kedves műemléképületet. Nem fog sikerülni anélkül, hogy vele együtt szűkebb, tágabb környezetének képe is meg ne jelenjen. Ha például az Országházra gondolnánk, azonnal megjelenik mellette a Duna, hídjaival, hajóival, part menti beépítéseivel, a Kossuth térbe torkolló utcáival. A műemléktől még gondolatilag is elválaszthatatlanok azok a helyek, ahol környezetükben megfordultunk, azok az élmények, hangulatok, melyeket környezetükben átéltünk. A példa persze tetszőleges. A kísérlet tárgya ugyanúgy, lehetne bármelyik kis falusi templomunk, amit a falu nélkül vagy mondjuk, a pécsi Gázi Kászim dzsámi, amit a Széchenyi tér és a környező utcák nélkül ugyancsak nehéz lenne elképzelni. A kísérletet persze, akárcsak ellenőrzésként is, fordítva is végig lehet játszani! Próbáljuk elképzelni Siklóst a vár, Pécset a Széchenyi tér vagy a Szent István tér műemlékei nélkül. Sívár a kép, jobb is, ha rögtön elhessegetjük magunktól. A műemlékek és a települések tehát sok szállal fonódnak össze, szétválasztásuk nemcsak értelmetlen, hanem lehetetlen is. Településeink jellegzetes, egyedi karakterében, annak megtartásában, továbbfejlesztésében a műemlékek- 'nek a maguk történetiségével rendkívül fontos szerepe van. A mai helyzetben, amikor az új fejlesztésekkel kapcsolatos társadalmi kritika egyre élesebben veti fel ezek sematizmusba hajló arc nélküliségét, a műemléki épületek megőrzésének, az új beépítésekbe való bekapcsolásuknak az új fejlesztések társadalmi hatékonysága szempontjából is igen nagy a jelentősége. A műemléki épületállomány funkcionáló építményként is jelentős anyagi értéket képvisel, s a fejlesztések és a felújítások egymás . közti népgazdasági súlyeltolódásával a felújítások fejlesztéspótló szerepének erősödésével is nő a műemléki épületállomány fontossága. Szerepük fontos olyan szempontból is, hogy az új tervezésekhez is példát adhatnak, építési koruk igényeit magas építészeti színvonalon megoldott, ugyanakkor egyszerű, mértéktartó eszközöket használó megoldásaikkal. A településfejlesztés azonban nemcsak a hivatalosan is műemlékké nyilvánított épület- állományt tudja hasznosítani. Hasonló feladatokat, pozitív szerepet tölthetnek be a fejlesztéseknél a településeknek a műemléki nyilvántartásokban nem szereplő, de azokat a megoldás színvonalában és történetiségükben is megközelítő, a hely atmoszférájához tcrtozó épületek is, amelyeknek műemlékké nyilvánítása a műemlékek számának túlzott bővítését eredményezné. A műemlékjegyzékekben változatlanul csak a fontosabb, az országosan is kiemelt emlékek szerepelhetnek, változatlanul nem tartalmazhatják azokat a jellegükben, a műemlékekkel szinte azonos’ súlyuk lehet. Ezt a problémát felismerve határozott úgy Baranya megye Tanácsa a műemlékvédelem hosszútávú feladatainak meghatározásakor, hogy az újabb rendezési tervek készítésekor a műemléki javaslatokban a helyi védelemre érdemes épületek körét is meg kell határozni. Az ezzel kapcsolatos munkák már megindultak és már valós eredményeket is mutatnak. A pécsi szigeti városrész paneles átépítésekor pl. a rendezési terv áttervezését is vállalva, találtunk helyet a városi könyvtár egy • egységének elhelyezésére egy ott levő régi épületben, mely nemcsak a könyvtárnak adhatott kényelmes otthont, hanem építészeti kialakításával, környezeti hatásaival úgy gndoljuk, jó irányban befolyásolja az egész lakókörzet arculatát. A Pécs-Rácváros és a pata- csi területek részletes rendezési terveinél a helyi védettséget megalapozó vizsgálatok az itt található egyetlen egy műemléki templom mellett még 62 építmény értékeinek figyelem- bevételét, megőrzését javasolták a- fejlesztésekben. Villányban 2 műemlékünk van, és az ott folytatott vizsgálatok 156 olyan épületet találtak, amelyek a településfejlesztés szempontjából tradicionális értékűnek minősülnek. A műemléki állomány ilyen „kiterjesztése” természetesen a szokásos műemléki megkötöttségek rugalmas kezelését igényli. A korszerűsítések, átépítések során a helyi védelem alá vont épületeknél nem törekszünk mindig az épületek teljes megtartására, konzerválására. Van, ahol csak a beépítési módot vagy az épületek jellegét védjük. Másutt esetleg csak egy-egy részlet az, amit a védett épület helyén felépülő új épületbe átmenteni javaslunk. Ezek a vizsgálatok, a helyi védettségi kategória bevezetése, elsősorban egy figyelemfelhívás a település meglevő épületállományában fellelhető hagyományos értékekre, melyek tudatosulva befolyásolják a rendezési terveket, a faluban folyó fejlesztéseket, információkat adnak az építési engedélyezési eljárásokhoz, és ami a legfontosabb, úgy gondoljuk, hogy a helyi kisebb közösségeket is értékeik becsülésére, fokozottabb gondozására sarkallják. így a fejlesztések remélhetőleg jobban kihasználják a településenként eltérő helyi adottságokat, s a települések egyéni arculatukat . megtartva, az eddigieknél harmonikusabban és racionálisabban fejlődhetnek. Tóth Zoltán
