Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-31 / 208. szám

1981. július 31., péntek Dunántúli napló 3 Meg kérdeztü k az utazási irodákat (2.) Szociálpolitikáink időszerű kérdései Mit ígérnek ez utószezonra? COOPTURIST: Az utószezon­ban sem csökken az utazási iroda programválasztéka: erre az időszakra a kedvezményes akció jellemző. Többen őszre tartogatják a szabadságukat, állítva, hogy nyáron nem lehet igazán pihenni a nagy hőség és a zajos sokadalom miatt. Rájuk gondoltunk, amikor új­ból meghirdettük „ötöt fizet, hetet kap” ajánlatunkat: Fel- sőtárkányban, a festői környe­zetű Szikla Szállóban egy he­tet tölthetnek azok, akik sze­retnek az Eger környéki he­gyekben barangolni. Tovább folytatódik Tokaj új szállodá­jában is az üdültetés, különö­sen ősszel érdemes ide utazni, szüret idején. Mindkét helyen félpanziós üdülést szervezünk szeptember 6-tól. Az évszak a gyógyfürdők szezonja is. Kibővítettük szol­gáltatásainkat: az augusztus 1-én megnyíló Büki Thermal üdülőszövetkezeti szállóban szintén turnusok váltják majd egymást. Harkányba, Hajdú­szoboszlóra is várnak utazási irodáink jelentkezőket, ezeken a gyógyfürdőhelyeken appart- man, illetve fizetővendég-szol­gálatos szállásról gondosko­dunk, félpenziós ellátással. Bár augusztussal a balatoni idegenforgalmi csúcsidény mondhatni lezárul, azért a nagy tó szépsége ősszel is von­zó. Hajókirándulásokon, szü­reti mulatságokon, pince­partikon, szórakoztató műsoros rendezvényeken lehet részt venni a balatoni utószezonban. A COOPTURIST-irodákon ke­resztül összkomfortos szállás­helyeket és félpenziós ellátást kaphatnak kedvezményes áron a szeptemberi nyaralók. Az őszi külföldi programok között talán a legkedvezőbb az augusztustól minden csü­törtökön kezdődő teljes pen- ziós bolgár tengerparti üdülés a Naposparton, a Hotel Bor­ban. Villa Zora pedig szep­tember 5-től október 3-ig vár­ja a COOPTURIST vendégeit. Ezek egyéni utazások. A hónap végéig megjelenik az utazási iroda 1981/82-es őszi—tavaszi programfüzete, mely igazodva a kereslethez, sok olcsó utat kínál a közeli országokba, például a 3 napos szlovák, a drezdai, a berlini programokat.-ha­Hol tartunk az üzemi demokráciával l ■ Tanuljuk jogainkat és kötelességeinket ■ Fontos szerepe van a fórumoknak L egtöbbünket érintő és érdeklő kérdés, közérzetünket nap mint nap befolyásolja: ez a munkahelyi demok­rácia. Mit tehetünk szóvá, s szavainknak van-e foga­natja, értelme, vezetőink mennyire érzik és értik, hogy cél­jaink és szándékaink azonosak? Négy éve fogalmazódott a Minisztertanács és a SZOT együttes határozata, amely a munkahelyi közösségek számá­ra kötelezően fogalmazta meg a teendőket, az üzemi demok­rácia érvényesülésének jelentő­ségét, a fórumok rendszerét, s e fórumok funkcionálásának módját. A kérdés: vajon mire volt jó ez a négy esztendő, hogy állunk ma e témával? Ilyesmi ritkán történik: egy társadalompolitikai kérdés „számszerűsített" vizsgálatát vállalta a Baranya megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság az SZMT Baranya megyei Taná­csával közösen. Első ízben néz­ték meg húszegynéhány vál­lalatnál, intézménynél az üze­mi demokratizmus érvényesülé­sének pillanatképét, azt, hogy miként érvényesülnek a fe'l- sőbbszintű határozatokban elő­írt követelmények, s hogy mind­ez miként segíti elő a társada­lom- és gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósítását. Mit várunk az üzemi demok­ráciától? Azt, hogy legfőbb eszközként alakítsa a dolgozók gondolkodását, az emberi kap­csolataikat, s e demokrácia segítségével kollektív hatást gyakoroljanak a munkahelyi viszonyokra. A felmérés megyei tükre részben kedvező: az üzemi de­mokrácia évről évre fejlődik, az intézmények, vállalatok, szö­vetkezetek vezetői és dolgozói egyaránt tanulják jogaikat és kötelességeiket, csiszolgatják az üzemi demokrácia fórumait, s igénylik az őszinte, közösségi érdekeket szolgáló, előre vivő gondolatokat és javaslatokat. A reneszánszát élő bizalmi­rendszeren keresztül a dolgo­zók aktivizálása, szélesebb körű mozgósítása a közügyekért job­ban megy, mint korábban, az összbizalmi-értekezletek véle­ményezik a gazdasági vezetők termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos tevékenységét, döntenek a hatáskörükbe tar­tozó szociális és kulturális cé­lokat szolgáló pénzösszegek felhasználásában. A demokra­tikus fórumoknak fontos szere­pük van a különböző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában. Per­sze, nem minden vóllalatnál- intézménynél működnek e fó­rumok egyformán, van ahol túl­szabályozott, akad ahol formá­lis fórumrendszert alakítottak ki. Természetesen a demokrácia nem megy magától: tanulni kell a demokráciával való élés módjait, lehetőségeit, tisztában kell lenni a „testre szabott” jo­gokkal. Elsősorban azzal, hogy csak annak vannak jogai, aki a kötelezettségeit is teljesíti. Persze, e közhelyszerűségen túl bizonyos kényelmi álláspontok is zavarják az üzemi demok­rácia érvényesülését. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartás ezerféle okból még ma is él, s bizonyos vállalatok- nál-intézményeknél a munka­helyi vezetésre vetnek nem ép­pen kedvező fényt. S ha a munkás azt látja, hogy észre­vételeit apró megtorlások — ki­felejtés a prémiumból stb. — követik, hallgat. iiliiilll Ugyancsak hallgatáshoz ve­zet a hiábavaló beszéd, ami­kor „úgy sem történik semmi". Hosszú távon érdektelenséghez, fásultsághoz vezet. Csak egy megjegyzést: az idézett felmérés szerint a mun­kahelyi demokrácia fórum- és jogosítványrendszerének átte­kinthetőségéről,. közérthetősé­géről eltérőek a vélemények. A vezetők pozitív álláspontjával szemben a megkérdezett dol­gozók nagy része számára át­tekinthetetlen és kaotikus e fó­rumrendszer, s csak részben — vagy egyáltalán nem — isme­rik a jogaikat. Ugyanakkor jel­lemzően hiányosak az üzemi demokráciával kapcsolatos nyil­vántartások, írásos dokumentu­mok, nehéz nyomon követni a dolgozói észrevételeket és az azt követő intézkedéseket. Sok még a párhuzamosság is: előfordul, hogy azonos té­mát fórumok során, előterjesz­tések garmadáján próbálják igen „tüzetesen” megvitatni, s ezzel a fürdővízzel együtt öntik ki a gyereket. Unalomba ful­ladnak az ilyen összejövetelek, a „megy a buszom” szemlélet hiábavaló időtöltést eredmé­nyez. Föltételezem: akad, ahol a jóindulat kudarca ez, de elő­fordulhat, hogy szándékos az „agyonbeszéltetés". Talán úgy summázhatjuk a megyei felmérést: arra volt jó, hogy ismét a munkahelyi de­mokráciára tudta fordítani a figyelmet, s ha másutt nem, de a vizsgálatba bevont válla- latoknál-intézményeknél igen. S az a vizsgálódásból egyér­telműen kitűnik: érdemes meg­vizsgálni, revízió alá venni a munkahelyi demokrácia fórum- rendszerét - alkalmasak-e fel­adatuk betöltésére —, esetleg új formák felé kell-e nézni. A bizalmiak körében sincs minden rendben: további kép­zésük, felkészítésük égető fel­adat. Végül egy ugyancsak meg­szívlelendő javaslat: a felügye­leti szervek, felsőbb hatóságok törekedjelek a vállalati fel­ügyeleti 'és belső ellenőrzési rendelkezés maradéktalan vég­rehajtására az üzemi demok­rácia vonatkozásában is. Nem árt, ha alkalomadtán azt is megvizsgálják az alájuk tartozó egységekben hogy milyen a dolgozók közérzete. Ha górcső alá veszik az üze-' mi demokrácia fórumainak mű­ködését, hatáskörük érvényesü­lését, a dolgozók javaslatainak hasznosítását és ezzel össze­függésben a munkafeltételek alakulását, az egészséges és biztonságos munkavégzés kö­rülményeit, a dolgozók vállala­ton belüli szociális, kulturális ellátásának színvonalát, az üzem- és munkaszervezés ala­kulását, a vállalatok bérpoliti­káját. Kozma Ferenc Vállalati érdeket szolgál A munkahelyi szociális ellátásról A szociálpolitikai intézmény- rendszer részben népgazdasá­gi szintű, részben területi jel­legű, részben pedig munkahely­centrikus. Népgazdasági szin­tű a nyugdíjrendszer és a csa­ládi pótlék, valamint más jut­tatások. Ezek feltételrendszere az egész országban egységes. Területi szintű a tanácsok ál­tal fenntartott gyermekintézmé­nyek, szociális otthonok üzemel­tetése, a tanácsok által nyúj­tott rendszeres és rendkívüli szociális segély, a nevelési se­gély stb. Az alábbiakban a vállalati jellegű szociális jut­tatásokról lesz szó. A társadalmi juttatások évi összegének körülbelül 10 szá­zalékát a vállalatok intézkedé­se nyomán használják fel, az­zal a céllal, hogy a vállalatok rendeltetésszerű tevékenységé­hez szükséges munkaerőt biz­tosítsák és megtartsák. A mun­kahelyi szociális ellátás tehát a gazdasági elkülönültségnek megfelelően kifejezetten válla­lati érdekeket szolgál. 1980. május hónapban a Munkaügyi Közlönyben megje­lentek a Munkaügyi Miniszté­rium és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnöksége irány­elvei a VI. ötéves terv szociá­lis fejezetének kidolgozásáról. A MüM és a SZOT öt évvel ezelőtt is-adott ki ilyen irány­elveket, melyeknek célja az volt, hogy a vállalati önálló­ság és döntési szabadság hang- súlyozásával módszertanilag se­gítse ezt a munkát, az egy­séges rendező elvek alapján. A vállalati szociális' ráfordí­tásokat sokféle forrásból lehet fedezni. így többek között a ki­adások egy része a termelési költségeket terheli, ezek közé tartozik a munka- és védőruha­juttatás, a munkásszállítás, és a munkásszállók fenntartá­si költsége stb. Ide általában azon szociális kiadások tartoz­nak, amelyek szorosan kapcso­lódnak a munkavégzéshez. A kiadások egy másik csoportját a jóléti és kulturális alapból kell fedezni. A jóléti és kultu­rális alap 1980. évben szemé­lyenként 950 forint összeg alap­ján képezhető. Ezt a részese­dési alapból ki lehet egészíte­ni. A jóléti és kulturális alap terhére kell elszámolni a ha­gyományos munkásellátási ki­adásokat, többek között az üze­mi étkeztetés és a kedvezmé­nyes üdültetés vállalati hozzá­járulását, a gyermekintézmé­nyek fenntartási költségeit, a segélyeket, a kulturális és sport­célú kiadásokat. Felhasználható szociális cé­lokra a vállalati fejlesztési alap is szociális létesítmények épí­tésének finanszírozásához. A lakástámogatási alapot is a fej­lesztési alapból kell képezni. Célszerű utalni arra, hogy a vállalati tartalékalapból a bér­alap 0,2 százalékának megfe­lelő összeg évente — vissza­pótlási kötelezettség nélkül - felhasználható rehabilitációs célú fejlesztéshez. © Munkavédelem. Itt kell elő­irányozni az egészséges és biz­tonságos munkavégzés feltéte­leit segítő munkavédelmi beru­házásokat, intézkedéseket. © üzemegészségügy. Ennek keretében tervezzük meg a mun­kakörülmények javításához szük­séges teendőket, az üzemegész­ségügyi hálózat bővítésével ösz- szefüggő kiadásokat, a táp­pénzes helyzet alakulását, az üzemorvosi szolgálat teendőit. © Szociális ráfordítás. Ezek között szerepel az üzemi étkez­tetés fejlesztése, a kedvezmé­nyes üdültetéssel összefüggő feladatok, a gyermekintézmé­nyek fenntartása és üzemelte­tése, munkásszállók fejlesztése, a munkásszállítás időszerű fel­adatai, és még sdrolhatnónk tovább. A nem említett felada­tok közül kiemelném a foglal­kozási rehabilitációt. A kérdés­nek társadalompolitikai és gaz­daságpolitikai jelentősége van. Arról van szó, hogy a korláto­zott munkaképességű dolgozók egyéni boldogulásukat ne a rokkantsági nyugdíjazás minél előbbi elérésében, vagy a táp­pénzes állomány meghosszabbí­tásában lássák. Lehetővé kell tenni, hogy a 67 százalékos munkaképesség-csökkenést el nem érő dolgozó számára egészségi állapotának megfele­lő munkakört találjanak. A vál­lalatok feladata, hogy az új munkakörhöz esetleg szükséges szakmai ismeretekre megtanít­sák a dolgozókat. A rehabilitá­ció feladatait a vállalati reha­bilitációs bizottságok látják el, melyekben meghatározó szere­pe van az üzemorvosnak, a szakszervezet képviselőjének és a vállalat megbízottjának is. © Kulturális és sportkiadó­sok. A cím önmagáért beszél, e fejezetben kell előirányozni a munkahelyi közművelődés és a tömegsport legfontosabb teen­dőit. © Munkahelyi szociális vi­szonyok. Többek között e feje­zeten belül kell foglalkozni a szocialista brigádmozgalom, o munkahelyi demokratizmus fej­lesztésének időszerű feladatai­val. A jogi előírások szerint a vál­lalatoknak évente egy alkalom­mal, a kollektív szerződésekről történő beszámoltatáskor, tá­jékoztatni kell a dolgozókat az éves szociális terv teljesítéséről. A következő években a válla­lati szociális munka szerepe nö­vekszik, ezért ez nagyobb fi­gyelmet kíván mind a gazda­sági vezetés, mind a társadal­mi szervek részéről. Rózsa József, a MüM szociálpolitikai főosztályának vezetője Augusztus 20. után klprébáthutjuk Épül az „A” Jelű ut Mi tagadás, jól jött ez a kis lehűlés: legalábbis ezt mondta Bareith István kő­műves brigádvezető. Aki Pécs felől Harkány irányába igyek­szik — vagy netán fordítva — a temető fölötti szakaszon útépítőkkel találkozik. S jó tudni: nemcsak a harkányi utat szélesítik a KPM szak­emberei, hanem készül a kertvárosi „kikötő-út”, sokak régi álma. — Mi az út szegélyezését végezzük — mondja a kőmű­ves brigádvezető —, elég ke­mény normában. Egy-egy szegélykő 45 kiló, s a napi normában egy embernek 105 méternyit kell letenni. Számolgatunk: a szegély­kő 40 centiméter széles, s így egy műszakban jó 260-at kell megemelni. A munkálatokat Cseh Mik­lós vezeti.- Várhatóan elég nagy lesz ezen az „A"-jelű bekö­tő úton a forgalom. A Har­kány felpl jövők itt kerülhet­nek Kertváros, majd a felül­járón át Uránváros és to­vább Szigetvár felé. S ha a felüljáróról beszélek, akkor ez alatt az új felüljárót ér­tem. Ez az út a Hajdú Gyula utcára vezet: 470 méter hosz- szú. Ebből 450 métert a Ba­ranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói ké­szítenek el, s „csak" a har­kányi útra való rácsatlakoz­tatás a KPM feladata. Barna István, a kubikosok brigádvezetője szakmai dol­gokról szólt. — Előbb az út közműveit fektettük le, arra földréteg jutott, arra meg homok, majd beton kerül. A végén — a tervek szerint — 18 centi- méteres aszfaltréteget kap, három szelvényben ... A homokot, betont kézzel lapátolják. — Volt úgy, hogy 70—80 köbméterrel is hoztak napon­ta. S a betonnal nem lehet várni, mert megköt... Estére már néha úgy vagyok, hogy a kisujjamat sem tudom emelni ... Nem panaszképpen mond­ja, dehát ez az igazság. — ön hova valósi...? — A Somogy megyei Ne- mesvidre. A munkásszállón lakom, s pénteken megyek haza. Az út egyébként 8 méter széles: több autóbuszöblöt is kialakítottak. A tervek szerint a Volán erre -közlekedtet majd néhány helyi járatot. Az átadás: augusztus 20-án esedékes. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents