Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-30 / 207. szám

1981. július 30., csütörtök Dunántúli napló 3 Horvát, szerb, makedón, görög láncanyag fi kultúra nyári kinalata Tinódi ifjúsági napok, Siklósi mertek: néhány évvel ezelőtt életveszélyessé vált a művelő­dési ház, le kellett bontani. Azóta megkezdődött ugyan az egykori kolostorépület átalakí­tása művelődési célokra, de ez az épület még korántsincs ab­ban az állapotban, hogy von­zóvá tegye a helybéli lakosok számára az itteni összejövete­leket. A vakolatlan falakat hit­vány takaró fedi, a berendezés is inkább a kolostorélet puri­tánságára, mintsem a husza­dik századvégi közművelődés magas színvonalára utal. Itt működik a hobo klub — soha jobb helyet a csöves romanti­ka híveinek! —; a folyosón szebb napokat látott fotók, egy kisebb, de semmivel sem szá­razabb levegőjű helyiségben a honismereti -szakkör kellékei. Még szerencse, hogy közben felépült az ifjúsági és kultúr- park, itt lehet játszani, rendez­vényeket tartani, csakúgy, mint a vár szabadtéri színpadán. E körülményeket figyelembe véve kell hát mérlegre tenni az itt dolgozó népművelők munkáját. Mit tud kínálni nyárra a félig otthontalan városi-járási műve­lődési központ? A tervezett programokról Porös Béla elő­adó tájékoztat. — A szigetvári nyár legjelen­tősebb eseményének a Tinódi ifjúsági napok rendezvénysoro­zata ígérkezik, amely augusz­tus 8-án kezdődik egy Tinódi­ról megemlékező ankéttől. Augusztus 15—16-án járási if­júsági napok lesznek, amelyek­nek a végén népművészeti ki­rakodó vásárt rendezünk. Az Ifjúsági Magazin segítségével országos hírverést csaptunk a pol-folkbeat, mai dal és ha­sonló kategóriában rendszere­sen föllépő szólisták, zenekarok számára. Őket várjuk ide az augusztus 21—22-én megrende­zendő találkozóra. Régi hang­szereket szólaltat meg a Spóra együttes, előadás lesz Tinódi és a maayar kultúra címmel, majd Rózsafára vonulunk ki a pol- beat fesztivál résztvevőivel. — Az iskolások milyen nyári programot kapnak? — Igyekeztünk szünidei fog­lalkozásokat összeállítani, de sorra meqbuktunk velük, mert nem jöttek el a gyerekek — mondja Ferenczi Józselné elő­adó. — így jártunk Déldául az aprók táncával is. Ha megkér­dezzük a szülőket, miért nem küldik el a gyerekeket, csak a vállukat vonoqatiák. Sok az ut­cán csellengő diák, de arra nincs módunk, hogy egyesével hívogassuk el őket a rendezvé­nyeinkre. Harkány Szigetvárhoz ha­sonlóan létesítménygondokkal küzd, amelyen csak az épülő­iéiben lévő művelődési ház fog segíteni, ha elkészül. A híres fürdőhely kulturális rendezvé­nyeinek a színtere a szabadtéri színpad. A kedvező időjárásnak köszönhetően ezen a nyáron is szinte minden hétvégén törté­nik itt valami. A rendezvényso­rozat „fedőneve": Harkányi Nyár. Plakátjai mindenütt meg­találhatók, közönség is szép számmal verbuválódik minden alkalommal. A leggyakrabban amatőr citeraegyüttesek, páva­körök, fúvószenekarok és tánc- együttesek adnak itt műsort. Koósné Keczeli Rozália a har­kányi művelődésügy „első em­bere". Irodája mindig ott van, ahol az események zajlanak. — A nyár további résziben is c szabadtéri színpadra építünk. Augusztus 2-án itt rendezzük meg a hagyományőrző együtte­sek megyei bemutatóját, egy héttel később pávakörök lépnek fel. Lesz operettest, népművé­szeti vásár és táncház is. A Siklósi Nyár rendezvényei általában kapcsolódnak a har­kányi programokhoz: ha ott szombaton fellép egy együttes, vasárnap délelőtt a vár udya- rán megismétli a műsorát. Jó ez így, mert másként mutat a produkció szabadtéri színpadon és másként a történelmi falak között, arról nem is beszélve, hogy így mindkét kirándulóköz­pont közönsége élvezheti a programokat. A siklósi művelődési központ helyiségek dolgában tulajdon­képpen előnyös helyzetben van, Pávics János igazgató azonban mégsem teljesen elégedett. — Az utóbbi években alapo­san lecsökkentették a honorá­riumkeretünket, ezért a ren­dezvények számát is korlátoz­nunk kellett — mondja, -r Hiá­ba jön be ugyanis az összes kiadásunk a bevételekből, ezt külön kell kezelni. így aztán előfordul, hoqy bár az egyik „rovaton” jelentős megtakarí­tásunk van, a másik rubrika szegénysége miatt pedig az év vége felé lehúzzuk a rolót. Ezek a bürokratikus megköté­sek egyáltalán nem kedveznek a művelődés ügyének. Eavéb- ként a lehetőségeink valóban jók: a művelődési házon kívül rendelkezésünkre áll programok célinirn a várudvar, n Trtvnrt- terem és n viMánvi szoboroark is. A iárásban? Nem kantunk jelzéseket nagyobb rendezvé­nyekről. Hiába, akármit mon­dunk, a nyár a közművelődés­ben - uborkaszezon ... H. J. A Baranya Táncegyüttes tagjai a bunyevác kólóban Régi tapasztalat — majdnem népművelői beidegződés —, hogy a nyár nem kedvez a kulturális programok azon faj­táinak, amiket hajlamosak va­gyunk az „emelkedettebb" mű­vészetek, az „igazi” kultúra ska­tulyájába szorítani. Nyáron az emberek szórakozni, utazgatni akarnak, nem beszélve arról, hogy „mellékesen" ez az idő­szak a mezőgazdasági munkák legtöbb tennivalóját adó évad­ja is. Mit tehet ez esetben a népművelő, ha azt akarja, hogy a rábízott közösség szabad órái, napjai ne múljanak el tartalmas művelődési lehetősé­gek nélkül? A kérdést ezúttal nem a nyári színházzal elfog­lalt pécsieknek tettük föl, ha­nem a járások, a baranyai vá­rosok művelődési felelőseinek. * Szigetvárról télen-nyáron egy­aránt nehéz eljönni panaszszó nélkül, ha az ottani művelődés tárgyi feltételeit vesszük na­gyító alá. A körülmények is­Jegyzetek a Baranya táncestjéhez Osszecsa pások Űrhajózás — kaolingyapot-kerámia Sokszorosan illett a Baranya Táncegyüttes önálló estjéhez ez a különös, kissé provokatív cím: összecsapások. Mintha a hul­lámok is összecsaptak volna az együttes feje fölött — sokszoro­san nehéz helyzetben kellett színre vinniük műsorukat. Olyan érzelmi feszültségek közepette, melyeket a cím — összecsapá­sok — csak sejtethetett. A fe­szültségeket az élet produkálta, hiszen a bemutató előtt három nappal közlekedési baleset ál­dozata lett az együttes zeneka­rának vezetője, Csányi Zsolt. Harmonikájával ő vitte minden zeneszámban a prímet, ő pör­gette fel a kólókat, ő volt a ze­nekar lelke . . . Bármilyen mély­pontról is kellett feljönnie a premierig, pár nap alatt a Ba­ranya Táncegyüttes tagjainak, bármiből is született, megszüle­tett a bemutató, éspedig azon a hőfokon, ami már ismerős a Baranya estjeiről. Az egyes számoknál nem kap­csolódott be többé a harmoni­ka hangja, bekapcsolódtak azonban más hangszerek. A Baranya zenekarának segítsé­gére siettek a Vujicsics együt­tes tagjai, Eredics Kálmán (bő­gő) és Borbély Mihály (fúvó­sok), valamint harmonikán a mohácsi Matheisz József, és nagyszerű zenei kísérettel ját­szották végig az estet.' Ellentétek, összecsapások, végletek felmutatását akarta megvalósítani a Vidákovics An­tal által összeállított est a sa­ját, a Kricskovics Antal és a Bognár József által szerzett ko­reográfiákból. A feszültségek, konfliktusok megpendítését - és a feloldozást. Ennélfogva jel­lemezték az estet az ellenpon­tok, akár két különböző hang­szer, akár a kettősök, vagy a kórusok színre lépésével. A Ba­ranya Táncegyüttes profilját is­merőknek talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy ez az est is a Balkán tánc- és dallamvilágá­nak jegyében született. S hogy mi mindent ölel át ez a föld­rajzi fogalom, érezhettük a gö­rög, makedón, bácskai szerb, bunyevác és Dráva menti hor- vát táncok láttán, a különféle ritmusokra, hangszínre megszó­laló, hol feszesebb, hol meg keleties tónusokkal átszőtt kör­táncok, kólók ritmusára. Indította pedig a műsort Bognár József dobszólója (a kosovói albánok által művelt, egy vékonyabb és egy vasta­gabb dobverővel megszólalta­tott, tánclépésekkel kísért dob­szóló). melynek monoton rit­musához csatlakoztak Borbély Mihály sípon előadott dallam­variációi. A bácskai szerb késestánc dramatikus elemekben bővel­Égetés a szabadban Mozgalmas évad a siklósi alkotótelepen kedő legényese az együttes fér­fitáncosainak egyik leghatáso­sabb száma. Ennek „bicskanyi- togató", falusi búcsúhangula­tát oldotta azután a magyar és délszláv táncmotívumokat egyaránt magába foglaló Drá­va menti táncrend. Ezek a lé­pések jöttek aztán vissza a Két legény kólójában: két tempe­ramentum, Bognár József ki­mért, tartózkodó, kicsit flegma­tikus habitusa és a Vidákovics által táncolt vérmesebb figura dialógusa, afféle legényes ve­télkedője ez a humoros elemek­ben bővelkedő szám, amely mellesleg a kóló és a magya­ros csapásolások egész albu- ' mával szolgál. Az est egyik legszebb száma az Accelerando, az egyre fo­kozódó ritmusban előadott ma­kedón férfitánc. Drámaisággal teli, komor, férfias kóló ez, amely lassú, méltóságteljes kör­táncból forrósodik fel kirobbanó sodrású forgataggá. Az együt­tes által hordozott táncanyag sokféleségét illusztrálja emel­lett a bunyevác kóló, melyben a férfiak csizmájára erősített csörgők egészítik ki a zenei kí­séretet. Polgári párostáncokat idéz ez a kóló a zenei kíséret és a mozdulatok finomságával, eleganciájával. Ezt a hatást erősíti a lányok eredeti selyem­bársony öltözéke, hogy aztán egyszeresek szétrobbantsa ezt a temperamentumosabb, frissebb kóló, amelyben két-két leányt táncoltatnak a legények. Két emlékezetes kettőst is adott a Baranya ezen az estén. Orfeusz és Euridike történetére, magnóról felhangzó görög ze­nére született Sztrunga Magdol­na és Vidákovics Antal rendkí­vül poétikus kettőse. A megta­lált és az elveszített boldogság szépségét és fájdalmát táncol­ták el bensőséges áhítattal. A „táncos Antigonéként” feltűnt Sztrunga Maqdolna finom, ér­zékeny és tehetséges táncos­ként lépett a közönség elé, reb­benő, emlékezetesen szép je­lenségként — Bognár József partnereként is, mint a groteszk lírai ellenpontja. És ha már egyéni teljesítményekről beszé­lünk, az említett szólisták mel­lett ki kell emelnünk a csapat­ból olyan egyéniségek nevét is, mint Lukács Szaniszló, Heil Hel­mut és Mészáros András. Az együttes nőtagjai által lányok által megszólaltatott népdalok (elsősorban Móder Anikó éne­ke), a zenekari betétek, vala­mint Borbély Mihály emlékeze­tes fúvósinterpretációi által több mint egyórás, rendkívül színvonalas estévé állt össze az összecsapások zenei és tánc­anyaga. Gállos Orsolya Feszült várakozások, elmélyült töprengések, nemzetközi jelleg, angol és német beszéd, egy szép szakma, művészeti ág szü­letőben lévő kis csodáinak a bűvölete. Az első benyomások formájában szerzett tapasztalat szerint ezek jellemzik a siklósi alkotótelepek társalgójában uralkodó légkört. Július közepén Siklóson is megkezdődött a munka, amely eredeti gondo­latokra épülő sajátos művészi tevékenységet, impozáns szak­mai-technológiai kísérleteket és nem utolsósorban termékenynek ígérkező viták sorát jelenti. Er­ről és az idei év legfontosabb célkitűzéseiről beszélgettem Csenkey Évával, az alkotótele - pék művészeti vezetőjével. — Valóban nemzetközi ke­rámia szimpozion zajlik most itt, amit a kecskeméti kerámia stúdió és a siklósi alkotótelepek közösen szervezett július 1. és augusztus 1. között. A szimpo­zion első felét Kecskeméten töl­tötték a művészek. Az idei év mottója: égetés a szabadban — mondja Csenkey Éva. Az alkotótelep így próbál a szükségből erényt kovácsolni. Az alkotóházi műtermi és mű­helymunkák ugyanis az épület műemléki helyreállítása miatt 1983-ig szünetelnek. A szabad­téri munka oka tehát a kény- szerűség, ugyanakkor ez a kényszerűség most lehetővé te­szi azt, hogy a magyar kerami­kusok megismerkedjenek az elektromos kemencéken kívüli kemencetípusokkal, kipróbálják, hogyan lehet a ma már kevéssé ismert és alkalmazott módsze­rek, technológiák felújításával a jelenleginél olcsóbban ke­rámiákat készíteni. A kísérletek esztétikai szempontból sem kö­zömbösek. Az égetés technoló­giája ugyanis nagyban megha­tározza az eredményt. A jelen­lévők szinte egyöntetűen azt vallják, hogy az égetés a kerá­mia előállításának egyik fon­tos fázisa. Ugyanúgy befolyá­solja az eredményt, mint bár­mi más. Az elektromos kemen­cében a mű kissé „elidegene­dik" az alkotójától, mint mun­kafolyamat kiszökik a művész keze alól. A gáz-, koksz-, olaj-, fa- és fűrészportüzelésű kemen­cék lehetővé teszik az égetés közbeni finom beavatkozásokat, amelyekre sokszor igen nagy szükség van. Ezek a beavatko­zási lehetőségek a kemence építési módjától, fűtésétől és néhány egyéb körülménytől is függenek. Csenkey Éva érdekességként megemlíti, hogy még az űrha­józás is beleszólt a keramikusok munkájába. Az egyik kiváló tu­lajdonságú szigetelőanyagot, a kaolingyapotot ugyanis az űr­hajózásnak köszönheti a kerá­miaművészet. összességében azt lehet mondani, hogy a szimpozion munkájának legfőbb érdemeként az égetés folyama­ta most visszakerülhet az őt megillető helyre, ahonnan az elektromos kemencékre épülő gyári termelés többé-kevésbé kiszorította. A kemencék egye­lőre természetesen kis méret­ben, kísérleti jelleggel üzemel­nek. Kecskeméten egy fatüzelé- ses kemencét próbáltak ki, Sik­lóson pedig pb-gáztüzeléses ke­mencét építenek. A szimpozion 21 tagú nemzetközi alkotógár­dája az utolsó héten további húsz magyar keramikussal egé­szül ki, akik mór elsajátíthatják az addig felhalmozódó tapasz­talatokat. A szobrász szimpozion sza­badtéri műtermében és szobor­múzeumában az idén elsősor­ban a közös, környezetalakító munkák domináltak. Elkészült egy hatalmas kőaszlal a művé­szek és a látogatók számára. Jövőre az ilyen jellegű munkák keretében színházteret alakíta­nak ki a hatalmas karéjos tér egyik jellegzetes pontján. Az eddig is segítő vállalatok, mint például a siklósi várósfejlesztési üzem, a DÉLKÖ nagyharsányi bányája és a lapüzem a koráb­biaknál még segítőkészebbek voltak. A művészek munkája ré­vén egyre inkább bebizonyoso­dik, hogy a nagyharsányi mész­kő művészi szempontból ugyan­olyan értékű, mint a siklósi márvány. Ami az idén itt szüle­tett egyéni alkotásokat iileti, 1973-ban, a csúcsévként emle­getett esztendőben készült utol­jára ilyen mennyiségű és minő­ségű munka a nemzetközi szob­rász szimpozion alkotótelepén. Bebesi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents