Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-27 / 204. szám
Yoko Ono pesti titka Tükröt tart a szerzői jog Művészetünk nemzetközi képe Mit várunk a táncdalfesztiváltól? Valami zajlik a magyar és a nemzetközi zenei élet kapcsolatában, de nem a felszínen. Itt volt például Lennon özvegye, Yoko Ono Pesten. Teljes titoktartást kért, s ezt mi, magyar újságírók, be is tartottuk, nem készült fotó, sem interjú. De tárgyalt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal, tanulmányozta és elismerte a jó hangfelvételi technikánkat, de mindennek céljáról a lemezgyár is hallgat. Pedig, ha a popzene világszerte ennyire ismert alakja a tragikus eset után az USA-ból először Budapestre mozdul ki és nem Párizsba, Londonba vagy Tokióba — az már jelent valamit. De utolsó nap sem közölték senkivel, akit meghívott, hogy a Hiltonban kinek lesz a vendége, hogy ki a meghívó személy. Találkozó a Hiltonban Néhány újságíró és lemezgyári szakember mellett Yoko a magyar popzene szerinte legnagyobbjait hívta: Koncz Zsuzsát, aztán a két legrégibb híres együttes egy-egy tagját; az OMEGÁ-ból Kóbor Jánost, az egykori ILLÉS, ma FONOGRÁF zenekarból Bródyl és — Mó- czán Pétert, a szinte kezdő EAST együttes vezetőjét. Utóbbinak a lemezfelvételébe belehallgatott és magában azonnal a legnagyobbak közé sorolta őket. Az újságíró öröme: éppen pécsi koncertjük után és éppen a Dunántúli Napló irta ezt le először az EAST-ról — két éve. Ezenkívül: Bereményi Géza, Zorán és Benkó Sándor ült Yoko körül japános pózban a Hilton szőnyegén — senki más. A rangsor érdekes, de főleg Magyarország választása az izgalmas titok. De a magyar és nemzetközi zenei élet viszonylatában rosszízű jelenségek is akadnak. Szaporodnak a szerzői jogi kivizsgálások, eljárások, utólagos valutafizetések külföldre. Néha engedély nélkül, plagizált zenére jeleneteket írni, táncot tervezni, ezzel utólag valutagondot okozni — ezek nem is a legcsúnyább zenei ügyek. Csúnyábbak is okoztak már gondot az igen határozottan dolgozó Szerzői Jogvédő Hivatalnak. Nemzetközi művészi rangunk és valutabevételünk legilletékesebb, legpontosabb ismerője ez a hivatal, nemzetközi nevén: Artisjus. A nem pontosan felismerhető zenei- kulturális mozgásról kértünk nyilatkozatot dr. Ficsor Mihály- tól, az ARTISJUS főigazgatójától: — Sokoldalú tevékenységünknek három súlypontja van: a zenei, irodalmi és színpadi művek szerzői jogi gondozása. Emellett például hatodik éve szerepet vállaltunk a propaganda munkában is. Továbbá ügynöki tevékenységünk során kiadókkal, színházakkal, fordítókkal tartunk fenn kapcsolatot. Részt veszünk könyvkiállításokon, avagy akár cannes-i rockfesztiválon is. De a magyar művek külföldi felhasználásában a zene uralkodik. A lényeg: a Magyarországra a nyugati államokból befolyó jogdijak 57 százalékát — beleértve az összes zenei, irodalmi, színpadi művet — a Bartók jogdíjak adják. További 15 százalékát pedig a Kodály Zoltán műveiből származó jogdíjak. Az összes többi művészet, az irodalom, avagy éppen a szórakoztató zene, a magyar popmuzsika a fennmaradó egynegyed bevételt hozza. Ha tehát jelen is vagyunk a nemzetközi művészeti életben, ez a jelenlét — Bartók és Kodály kivételével — nem túlságosan erős. Jelennek meg bizakodó nyilatkozatok arról, hogy magyar zeneműveket, hol, hányszor mutatnak be és a legértékesebb magyar irodalmi művek is kaphatók már odakint. Ez a jelenlét mégis eléggé rejtett a jogdíjak csordogáló adatai szerint. Inkább kulturális eredmény. A mai magyar irodalom külföldi kiadása a 60-as évek „felfutása" után, nem jellemző. Mostani irodalmunk általában vagy az egyén gondjairól szól, s az ilyenekkel odakint is teli van a padlás, vagy jellegzetesen mai magyar értelmű dokumentum- és emlékirodalom. Végül is sokkal több külföldi irodalmi értéket adunk ki idehaza, mint amennyi magyart kiadnak külföldön. Nincs tehát egyensúly, s a különbözetet Bartók-jogdfjakból fizetjük, mondhatnám, Bartók „tartja el” idegen szerzőtől származó könyveink kiadását — A magyar popzene? — Növekedett ugyan a külföldi fogadtatás, például az OMEGA lemezeit az NSZK-ban nagy példányszámban árusítják. De a magyar popzene túl nagy bizakodására még nincs ok. A propagandánk viszont javult, elsősorban a HUNGAROTON munkájaképpen, de a mi támogatásunkkal is. — A komolyzene tartja el tehát az „üzletet”. De hogyan lehetne biztonságosabbá és jogszerűbbé tenni a külföldi muzsika, elsősorban az igen népszerű popzene átvételét? Olcsó jogdíjakat — Időben kell nekünk szólói, és akkor még olcsóbban megszerezzük a jogdijat. Amellett arra is ügyelni kell, hogy nem elegendő a szerzőktől elkérni az előadások, alkalmazások jogát, mert a szerző kiadói ettől még benyújthatják a számlát, a nyugatiak természetesen konvertibilis valutában. Az úgynevezett kisjogdíjas fel- használást, például tévében, rádióban a zenei aláfestést pedig a külföldivel azonos hatású magyar zeneművekkel is pótolni lehet. Erre voltak jók a magyar táncdalfesztiválok, s ezért szükséges 4 év után az ideinek a megrendezése, mert bebizonyították, hogy idehaza a magyar popzenének is van értéke és közönségtábora. Földessy Dénes Régészek faggatják az ozorai várat Augusztus elején megkezdődik az ozorai várkastély régészeti feltárása Feld István régész vezetésével. A XV. századi és reneszánsz stílusban fogant létesítmény históriája rendkívül kalandos. Építője és alapítója a híres Ozorai Pipo, Filippo a net toi Scolari, firenzei származású és Zsigmond királyunk szolgálatába szegődött zsoldosvezér volt. Pipo a temesi ispáni rangot is betöltötte, ezenkívül a Dunántúl egyetlen kunok lakta szállásrendszerének, a Hantosi Kün- kapitányságnak is az ura lett. A műemlék vár a Sió partján magasodik, a tamási járásban, és a helytörténetet szeretőknek érdekes izgalmakat nyújt. Sok dudás egy táborban Az immár hagyományos dudásiskolát a héten rendezték meg Fonyódligeten. Az ország minden tájáról hatvanöt dudás, furulyás, vonós és cimbalmos érkezett a magyar népzene tanulmányozására. Dél-Du- nántúl jellegzetes kis tájainak zenevilágával ismerkedtek, tanulmányozták az Ormánság kultúráját, valamint a baranyai bosnyákok illetve sokácok hagyományait. A sikeres tábor zárásaként a zenészeknek a fellépésre Is alkalom adódott. Vasárnap szerepeltek a du- naföldvári folklórfesztiválon. Balról a harmadik — a 22-es számú versenyző — Czipor Györgyi lett Harkány szépe. Balról az ötödik Basta Erzsébet, a verseny harmadik helyezettje Fotó: Cseri László Két keramikus az USA-ból Kendra és David Davison Harkány szépe: Czipor Györgyi Eltűnt egy zsűritag... Átjönni az óceánon Bostonból, lemenni Siklósra, és ott kétheti kemény munkával megépíteni egy kis keramikuskemencét. Kipróbálni, elmagyarázni a magyar kollégáknak, hogyan működik, aztán, miután már mindenki mindennel tisztában van, visszarepülni az USA-ba . . . A tudásszomjnak, a vérbeli pedagógusságnak és a szakma szeretetének olyan bizonysága ez, amit napjainkban feltétlenül megillet némi ámulat. Kendro Davison és David Davison szavait ilyesféle érzéssel hallgattam és jegyeztem föl a Siklósi Nemzetközi Kerámia Szimpozion — átmenetileg ideiglenes — alkotótelepének fái alatt. Korukat tekintve negyven körüliek, de amúgy szemre: kortalanok. Kendra Davison Kanadában született, az egyetemet 1974-ben végezte a Massachusetts College of Art-ban. Férje, David Davison az USA-ban, Sudbury Massachusettsben született és ugyanott végezte el a felsőfokú képzőművészeti tanulmányait. Most mindketten a School of the Museum of Fine Arts Boston tanárai. David Davison tanszékvezető. Tárlataikat mindketten főleg Amerikában rendezik meg, a keramikusnő viszont megemlíti, hogy neki Angliában, Üj-Mexikóban és Új-Zélandban is voltak kiállításai. Új-Zélandban jelenleq is szerepelnek a munkái egy kiállításon. A tavaly Bécsbep megrendezett nemzetközi keramikus kongresszuson David Davison képviselte amerikai kollégáit, idén pedig a párizsi nemzetközi kerámia akadémia tagjának választották meg. Ö egyébként szobrászattal, festészettel és grafikával is foglalkozik. Mostanában egy 50 méteres faldíszen dolgozik, ami Massachu- setts-Cambridqe-ben egy aluljárót fog díszíteni. Boston mellett laknak egy kisvárosban. Tágas, antik' házukban van a műtermük és a galériájuk. Négy gyermekük közül a legnagyobb 20 éves, nemzetközi jogot tanul. A legkisebb 15 éves, művészeti szakiskolába jár. A középső kiváló sportoló és legnagyobb vágyó, hogy részt vehesen a következő olimpián. Három fiuk mellett van egy 18 éves lányuk is, ő még nem tudja, mit akar csinálni. — A tanév végén, munkánk végeztével minden évben rendezünk egy kétszer kéthetes kerámiakurzust, ahol az otthoni és az Európából érkező érdeklődők közelebbről is megismerhetik a kerámiát, a keramikus munkáját — mondja Kendra Davison. — Egyébként sokat utazunk. Ide meghívás útján kerültünk. Én az itteni munka mellett dokumentációkat is gyűjtök, ugyanis v szeretnék cikksorozatot írni tapasztalataimról egy amerikai kerámia- magazinba. Élvezzük az ittlétet. Mindketten örülünk, hogy közelebbről is megismerhettük a magyar kerámiát, a magyar keramikusokat. Nagyon tetszik nekem Pécs is, az ottani templomok és a szép épületek. Csináltunk is róluk egy sereg diát, amit majd otthon az oktató munkánk során felhasználunk. David Davison rövid beszélgetésünk közben is el-elszalad a munkájához. A kemence, ami ittlétük jelképe is némiképp, két amerikai cég, a Johns Man- ville Co. Cerablanket és a Maxon Corp. Burners önzetlen segítsége nélkül aligha épülhetne meg. Kendra és David Davison azt vallják: egy országot és az ott élő embereket nem sétálgatva, bámészkodva lehet igazán megismerni, hanem munka közben. Ezért dolgoznak most Siklóson. Mit visznek magukkal? Néhány arcot, néhány tej, városrész képét... És a magyar kollégáikkal közösen végzett munka emlékét. Bebesi Károly A kerítésnél kicsit elállta utunkat egy pocakos úr két vödör vízzel. A vödröket lábhoz eresztette és belesett a kerítésen a lányokra. A huszonegy leányzó hattyú-szép nyakkal gyülekezett oldalvást a fák alatt, számlapokkal. A teltkarcsú úr elnézte őket kicsinykét, aztán belenyugodva a világ folyásába, a két vödör vízzel hazament a nejéhez. Helyére nyomakodva bejutottunk — át a kívül is karéjban szorongó tömegen — a harkányi Bányász étterem kertjébe. Ezerkétszázan ültek a lombok alatt, 60 forintos kötelező fogyasztási díj, meg 40 forintos belépődíjért. Közöttük 700 férfi, a szépnek 700 nagy barátja. A 60 forintért ételt, italt fogyaszthattak, a 40-ért szép lányokat — nézhettek. Ezerkét- szóz vendég! Nem rossz! A legtestvéribb vendéglátóipari számítás szerint is 120 000 forint. A fotó végett közeibe helyezkedtünk, mindjárt a pódium farához. Igaz, elsőként így csak a lányok lábát tekinthettük meg. De fennkölten viselkedtünk és a lábak megpillantásakor is magasabbrendű szempontok — esztétika! — vezettek be. Előbb egy szenegáli úr tűz- nyeléssel szórakoztatta a népet. Stílusos volt tehát a rendezés, hiszen szép nőkkel és tűzzel játszani egyaránt nagyvonalú dolog. Csigó Zoltán, aki évtized óta lelkesen, jól rendezi a harkányi nyerak mazsoláját, az Anna-báli szépségversenyt, nemsokára rajthoz hívta a lányokat. Huszonegy szép, ifjú hölgy, huszonegy hosszú és méghosszabb szoknyában surrant a pódiumra. Az 1500 wattos égő világította meg ezt a színpadot, így aztán mi, ott oldalt, megláttuk a szoknya alatti vonalakat is. Ennek következtében felváltva gyönyörködtünk a szépség változataiban. Hol egy-egy tényleg szép leányzóban, hol meg a Bérczes-zene- kar ever green, vagyis örökzöld műsorában. A szórakoztató vendéglői zenészek e nehéz stí- lusegyüttesét igen jó arányérzékkel, szépen énekelve játA KISZ komlói járási bizottsága tizennegyedszer szervezett emléktúrát Ságvári Endre halálának évfordulóján. Az idei emléktúrára tegnap került sor a Herman Ottó-íó körül, az indulás és az érkezés helye a járási úttörőtábor volt. A hét kilométeres távon hét ellenőrzőállomáson gyűjtötték a pontokat a túra résztvevői: tizenhat csapat több mint kétszáz tagja. A táborban ötletes játékokon veszthették el vagy gyara- píthatták az induló tőkéjüket: az ötven fabatkát a csapatok. szották. Aztán a zsűri szavazott. Lön feszült várakozás, mivel egy zsűritag eltűnt. Talán a lelkiismeret űzte el, talán álmodott már arról, mennyire fáj ez emberi^őn a női körömcipő sarkától érkezett csapás. Aztán mégis megszületett a nehéz döntés huszonegy szép lány sorsáról, még vggy negyven, be sem nevezett szép hölgyvendég sasszeme előtt. Első: Czipor Györgyi, a pécsi Olympia étterem felszolgálója. Huszonegyéves, pikáns szemű, kreol lány. Méreteit nem is tudja, de igen karcsú. A Lokomotiv GT és újabban a Hungária együttes rajongója, a külföldi csapatok közül pedig — természetesen I — a Deep Purple és még a Bee Gees zenéje él a fülében. Egy éve kocsit vett, szereti a suhanó országutakat. Pöttöm korában táncdalénekes kívánt lenni. Kovács Katit istenítette — ezóta is! — még továbbá három évig járt a pécsi OSZK stúdióba énekelni, de hiányzik még ehhez az érettségije. Piros ruhában, szép szemével végignézett a zsűrin és lám ... Második Bátai Tünde — aki tavaly első volt! — harmadik pedig a villánykövesdi Basta Erzsébet. A Harkány szépe, Czipor Györgyitől pedig ezt kérdeztük: — Milyenek vagyunk mi, vendégek az étteremben? — Első percben, ahogy visz- szaköszönnek, érzem, hogy ki a kellemes, ki bogaras. Nyugodt vagyok velük szemben, hiszen pályaválasztáskor ezt vállaltam. — A szépségverseny győztese szerint milyen az ideális férfi? — Jó megjelenésű, csinos külsejű. Belül? Nem erőszakos, nem túl rámenős, hanem finoman közeledik, és férfias önérzete, tartása ven. A vén harkányi fák pedig szakasztott olyan Anna-bált láttok, mint amilyen évtizedek óta él ezen a napon: kivilágos haA túra pontjaiért is fabatka járt, de nem fabatkát ért a sok fabatka, hanem velük licitálni lehetett a járási KISZ-bizottság nyereményeire: lemezjátszókra, magnókra, könyvekre, lemezekre. A legnagyobb értéket egy sztereó lemezjátszó képviselte, ezt az árverésen 600 fabatkáért az egyházaskozári KISZ- alapszervezet csapata vette meg. Közel ennyit adott egy magnetofonért a magyarszéki kiszesek csapata. Az emléktúrán a kisvaszari erdőgazdaság ki- szesei szerepeltek a legjobban. zatántorgásig. (Földessy) Ságvári-emléktúra
