Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-24 / 201. szám

1981. július 24., péntek Dunántúlt napló 3 Üj lakóházak Boksán H ol is van hát az a híres Baksa? — kérdezik, akik csak átutazóban, ko­csijukat lelassítva kíváncsis­kodnak, vagy éppen azok, akik az országos hirű bok­sái „Ezüstkalász" termelő- szövetkezethez jönnek lá­togatóba, tapasztalatcseré­re. A szóbeszéd szerint ezt kérdezte egyszer egyik ál­lamtitkárunk is. a falun végighajtva, miután elége­detten nyugtázta a gazda­ságban látottakat, a szö­vetkezet termelési eredmé­nyeit, a korszerű, szép üze­meket, s azok gondosan ápolt környezetét. Nem kel­lene egy kicsit többet törőd­ni a faluval is? — jegyez­te meg a szövetkezet elnö­kének. Baksai Antal, a szö­vetkezet akkori elnöke a következő közgyűlésen ép­pen erre hivatkozva kiadta az új jelszót: „Arccal a falu felé!” A történetet Lukács László baksai tanácselnök mesélte út­közben Tengeri felé. A baksai közös községi tanácshoz a székhelyközségen kívül öt falu tartozik: Kisdér, Ócsárd, Siklós- bodony, Téseny, Tengeri. Bok­sának mintegy 650 lakosa van, a társközségek közül Ócsárd és Téseny majdnem akkora. A leg­apróbb éppen Tengeri, alig két­száz lakosával. Gyönyörű kis község, egyetlen utca, s köny- nyű átkiáltani egyik végéből a másikba. Nem kell félteni, hogy Gyűrűfű sorsára jut a közel­jövőben: az igen sikeres fó­liás kertészkedés élteti. Az ud­varokon személygépkocsi. Az élet nyugodt, folyamatos. A házak előtt betonvirágtartók teli virággal, s az utca mindkét ol­dalán hatalmas fenyőfák. Visszafelé Baksa szélén meg­állunk az iskolánál. Amilyen szép Tengeri, annyira lehango­ló az itteni kép. A faluból dél felé kivezető út mentén roz­zant — nincs rá jobb szó — viskók. — Az iskolát akár oktatásra alkalmatlannak is lehetne nyil­vánítani. Elképesztően nehéz körülmények között tanul itt mintegy 170—180 gyerek. A nyolc tanterem öt különböző épületben van. S a körzetesítés után még az így teremtett szük­ségtantermekkel sem elég a hely: harminc gyerek Ócsárd- ról a görcsönyi iskolában tanul — mondja Lukács László. Végigsétálva a falun az össz­benyomás meglehetősen ve­gyes: rendezett, csinos porták, de jó néhány elhanyagolt is, van ahol virágágyások díszítik a ke­rítés mentét és az árok part­ját, máshol még a füvet, a gazt sem kaszálták le. Az udvarok­ban elég sok helyütt gépkocsi, néhol kettő is. A falu Pécs fe­lőli részén új lakótelep. — Ez a tizenhárom ház az utóbbi néhány évben épült. Azt hiszem nagy szó, hogy itt a Rádfa utcában még 34 építé­Törődni a falvakkal is A termelőszövetkezet, a tanács és a lakosság összefogása a települések fejlesztéséért, szépítéséért si telkünk van négyszögölön­ként! 70 forintos áron. Szükség van rá: kezd visszafordulni a „kivándorlási hullám", s akik a társközségekből mennek el. azok Boksára kívánnak települ­ni. Itt a Rádfa utcában épült tavalyelőtt az új óvoda, ide ter­vezzük az új iskolát, s talán egy sportpályát is. Benézünk a termelőszövetke­zet baksai csibekeltetőjébe: egy kis parknak is beillene. — Ez jellemző most még Boksára. Ami a gazdaságé az szép, gondosan rendezett, lát­szik rajta az állandó törődés. Ami a falu képét illeti ... de hiszen látta . . . Igaz, Lukács László tanács­elnök ítéletében elfogultság is van, az „érted haragszom”, a még többet akarás elégedetlen­szövetkezet vezetői és a tagság egyaránt, a közösben a háztá­jiban. Most már azonban más­fajta igények is felszínre ke­rültek, s másfajta igényességet is ébresztgetni kell, egyéni és közösségi felelősségérzetet, hogy milyen környezetben élünk. Az anyagi jóléttel minő­ségileg is más életkörülménye­ket teremtsünk, s ne csak a munkahelyen, hanem a lakó­helyen és a saját portán belül is — magyarázza Lukács László korábbi kesernyés kifakadását, fél órával később az irodájá­ban, mint ahogy ő mondja, most már politikusabb hangon. — Kár lenne megsérteni a baksaiakat, hiszen nem ezt ér­demlik: nagyon szorgalmas, becsületes emberek, akik a községért is tudnának, sőt tudnak úgy dolgozni, mint a termelőszövetkezetért. Tengeri folukép sége. A szeme is kritikusabban lát talán, hiszen új vezető eb­ben a községben: 1980 január­jától tanácselnök Boksán. Nagy lendülettel kezdett a munkába, szemléletét nem be­folyásolta a megszokás. Amikor a falu helyzetét értékeli, az or­szágos hírű baksai termelőszö­vetkezethez viszonyít. S ebből a szemszögből nézve a dolgokat, már nem igaz, ami egyébként logikus lenne: gazdag termelő- szövetkezet — gazdag lakosok — gazdag község. A község ettől a jelzőtől jócskán elma­radt. — Nyugalmazott végrehajtó­bizottsági titkárunk mesélte ne­kem amikor ide kerültem, hogy Baksa és környéke a felszaba­duláskor nulláról indult. Na­gyon szegény emberek éltek itt. így aztán a legtermészetesebb, hogy mindenki az anyagi jólét megteremtésére koncentrált, a Üj mozgalom Boksán, hogy a különböző fórumokon elhangzó közérdekű javaslatokat össze­gyűjtik a tanácson, ebből egy jegyzéket állítanak össze, mi­lyen társadalmi munkákra len­ne leginkább szükség. Ezt a feladatlistát megkapják a szo­cialista brigádok, s ebből vá­laszthatnak. Fenyvesi Károly, az Ezüstka­lász Termelőszövetkezet elnöke egy igen mozgalmas nap vége felé tudott időt szakítani a be­szélgetésre. Egyik vendég a másiknak adta a kilincset: Boksán rendezték a megyei ta­nács mezőgazdasági albizott­ságának ülését, termelőszövet­kezeti delegáció érkezett ta­pasztalatcserére Veszprém me­gyéből, utána a Népszabad­ság munkatársa. Éppen ezért különös, de jellemző, hogy be­szélgetésünk elején mivel di­csekedett el Fenyvesi Károly: — A múlt héten Gödöllőn az úttörő mezőgazdászok or­szágos versenyének döntőjé­ben bronz fokozatot nyert a baksai iskola csapata. Mennyire tartozik ez a ter­melőszövetkezetre? A szövetke­zet szakemberei készítették fel őket. — Végre most már nemcsak szövetkezet szerepel sikeresen. Persze, ez talán csak egy kis lépés előre, de egy olyan úton, amely végén már tudunk majd válaszolni arra a kötekedő kérdésre: „Hol van az a híres Baksa?”. Kétségkívül, a falu képe hosszú ideig nem tükröz­te a termelőszövetkezet gazdál­kodási szintjét. A község ko­rábbi tanácsi vezetői is bátor­talanok voltak a kapcsolatke­resésben, mi is inkább ma­gunkkal, a saját gondjaink­kal voltunk elfoglalva, így aztán a községfejlesztés hát­térbe szorult. Most azonban a tagság, a lakosság igénye is, hogy a szövetkezet és a tanács fogjon össze a község érdeké­ben. Egyértelmű, hogy az anya­gi erő a termelőszövetkezetnél van, viszont nem lehet megfe­ledkezni arról az erkölcsi erő­ről, amit a falu közösségétől kapunk: a termelőszövetkezet vezetői most nagyobb megbe­csülést kapnak, mintha csak a munka szervezésével törődné­nek. Ez érződik most a falu­gyűléseken, amelyeknek kezd súlya lenni, hiszen az ott el­hangzó javaslatokból mindig megvalósul valami. Kilendül­tünk a holtpontról a közélet­ben is: feléledt a falu nyugal­mából, egyre több az olyan ember, aki részt kíván venni a közös feladatok megoldásából. Miben segít a tanácsnak a termelőszövetkezet? Néhány példa: a szövetkezet szállítja a gyerekeket az óvodába, felújí­tották az ócsárdi kultúrházat (cserébe a szövetkezet ingyen használhatja) az új óvoda egyik óvónőjét a szövetkezet alkalmazta, az új iskola építé­séhez kétmillió forinttal járul hozzá. A szövetkezetnek 5 évre 50—60 millió forint a fejlesztési alapja, s ebből hárommilliót átad a tanácsnak. Ezenkívül hozzájárulnak a községi intéz­mények fenntartásához. — Ezt nem is vesszük szám­ba, mert magunk is megijed­nénk tőle. Csak egy példa: a társközségek közötti közleke­désre, az óvodások, iskolások szállítására évente majdnem kétmillió forintot költünk. Kell-e több adattal, példával érzékeltetni a „baksai fordula­tot”? Talán még egy valamivel, ami igazán követendő lehet mások számára: a nyár végé­től kezdve minden hónap meg­határozott napján a község ve­zetői — párttitkár, tanácselnök, a szövetkezet elnöke, a nép­frontbizottság elnöke — közö­sen járják be a baksai tanács­hoz tartozó településeket, s a helyszínen beszélik meg a la­kossággal, mit lehet tenni még a faluért, Baksa jó híréért. Dunai Imre Szociálpolitikánk időszerű kérdései Fefemefilr-e a korhatárt? A nyugdíjasok és a nyugdíjrendszer (6.) A nyugdíjasok létszáma — a nyugdíjra jogosító jogszabályok kedvező változása, valamint az átlagos életkor fokozatos kito­lódása következtében — állan­dóan emelkedik. Míg 1975. évben a nyugdíjasok és járadé­kosok átlagos száma nem érte el az 1,8 milliót, jelenleg meg­közelíti a 2,1 milliót. A nyug­díjas létszám növekedésével párhuzamosan jelentősen növe­kedett a nyugdíjköltség is: 1975. évben 27 milliárd forint­ról 1980. évben 56 milliárd fo­rintra nőtt. Az időskorúakról történő gon­doskodásnak sokféle formája alakult ki hazánkban, melyek két nagy csoportra oszthatók: pénzbeni és természetbeni for­mákra. A pénzbeni ellátás leg­jelentősebb tétele maga a nyugdíj, illetve a járadék. Hazánkban 1975. évtől egy­séges társadalombiztosítási tör­vény lépett életbe, ezen belül szabályozták a nyugdíjrendszert is. E törvény legjelentősebb célja az volt, hogy 5 éven be­lül (azaz 1980. évre) a paraszt­ság nyugdíjkorhatára legyen azonos a munkások- és alkal­mazottakéval. A nyugdíjkorha­tár fokozatosan évenként 1 év­vel csökkent. Ezen túlmenően nyugdíjrendszerünk sok tekin­tetben nemzetközileg is élen­járónak tekinthető, kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Az utóbbi években kutatók és szakemberek beha­tóan elemezték a nyugdíjrend­szer összefüggéseit, keresték azokat a módszereket, amelyek­kel a nyugdíjak között kialakult túlzott differenciáltság fokoza­tosan mérsékelhető. Ezzel egy­idejűleg a lakosság körében elterjedtek bizonyos hiedelmek a nyugdíjrendszer lehetséges változtorá*nirál. A- pióku:-,!,'--,,, szeretnék kitérni arra, hogy hol nem változik és hol változik majd a nyugdíjrendszer. A lakosság széles körét érin­ti a nyugdíjkorhatár problémá­ja. Nálunk a korhatár férfiak­nál 60. nőknél 55 év és a Mi­nisztertanács által meghatáro­zott konkrét munkakörökben (ún. korkedvezményes munka­körökben) ennél is alacso­nyabb. Meg kell említeni, hogv a fejlett orszáaok több­ségében a nyugdíjkorhatár en­nél 5 évvel magasabb, sőt az országok mintegy felében a férfiak és nők nvuadíikorhatára azonos. A jelenlegi és várható gazdasági és társadalmi körül­mények figyelembevételével a következő évtizedben mégsem célszerű hazánkban n nyugdíj­korhatár felemelése és ez a kérdés ilyen formában nincs is napirenden. Ha esetleg sor kerülne a korhatár felemelésére, ismerve az érintett korosztályok egész­ségi állapotát, jelentősen nö­vekedne a táppénzes arány­szám, valamint a rokkantsági nyugdíjazások iránti igény. Je­lenleg az is előfordul, hogy amennyiben a dolgozó néhány évvel van a nyugdíjkorhatár előtt és munkakörét már nem tudja kifogástalanul ellátni, a vállalat nem kezdeményezi az áthelyezést, vagy a munkavi­szony megszüntetését. Kivárják a nyugdíjkorhatár elérését, amely tény önmagában igazol­ható felmondási indok. Figye­lembe véve a munkaerő-gaz­dálkodásban jelentkező köve­telményeket, a valóságos és a vélt munkaerőhiány problémá­ját — erről az oldalról sem in­dokolt a korhatár általános felemelése. Mindez természete­sen nem jelenti azt, hogy a jelenlegi nyugdíjkorhatár meg­változtathatatlan : annyi bizo­nyos, hogy a következő évti­zedben nem látszik indokoltnak és célszerűnek ezen változtat­ni. Ma is sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló munkabér átlag számításának szabályai változnak-e? Közelebbről: be­számít-e továbbra is a jutalom, prémium és a részesedés? Az 1980. január 1-től érvé­nyes bér- és keresetszabályo- zósi rendszer egésze feltételez­hetően szigorúbb követelménye­ket támaszt a bérnövelés le­hetőségét tekintve. így a mun­kahelyek egyre kevésbé en­gedhetik meg maguknak, hogy a munkabér egy részét szociá­lis célokra használják és pl. nyugdíjazás előtt a végzett munkával nem arányos jutal­makat fizessenek. Ha ez így lesz, nem lesz szükség a nyugdíj alapjául szolgáló keresetszá­mítás változtatására. Jelenleg nyugdíjra jogosult az az állampolgár, aki a korha­tárt elérte és legalább 10 év biztosított szolgálati idővel ren­delkezik. Talán furcsán hang­zik, de ezekben az években is több ezren mennek nyugdíj­ba úgy, hogy csak a minimális szolgálati éveket szerezték meg életük során. A nyugdíj mértéke füqg a keresettől és a szolqálati időtől. Az alacsony szolgálati idő érthetően vi­szonylag alacsonv nyugdíjhoz vezet. Ezért és más megfonto­lásokból is indokolt, hogy az említett 10 év szolqálati időt fokozatosan 20—25 évre emel­jék. Erről a lakosságot időben tájékoztatják, és bizonyos át­meneti szabályok könnyíteni fognak azok sorsán, akiktől nem lehet elvárni a további munkában maradást a maqa- sabb minimális szolqálati idő megszerzéséért. A nvuadíiasok ielentős része munkát vállal. Jelenleg a dol­gozó nyugdíjasok száma mint- eav 400 ezer. Munkáiukra a néoaazdasáqnak feltétlenül szükséae van. Fzzel eqvideiűlea a szociális indítékkal létesített nvuadíias foqlalkoztatást a munkahelyeken felül kell vizs- qólni és hatékony valós fog­lalkoztatássá kell átalakítani. Rózsa József, a MüM szociálpolitikai főosztályának vezetője (Folytatjuk) Sertés és baromfi a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozóinak portáiról Az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme, a bólyi kombinát ágazati rangra emel­te a háztáji árutermelést, s ennek megfelelően vállalati eszközökkel is ösztönzi, támo­gatja dolgozói állattartását. ■Egyebek között ezer hízott ser­tést értékesít majd a kombinát a háztáji gazdaságokból. A vállalkozó dolgozókat az üzemek látják el a szükséges hízóalapanyaggal, felszerelés­sel és takarmánnyal, s termé­szetesen a megfelelő technoló­giával. Gondoskodnak továbbá o baromfik, illetve a sertések átvételéről, elszállításáról és értékesítéséről is. A kombinát dolgozói körében nagy érdeklődést váltottak ki a hústermelési kooperáció új formái. A baromfitermelési ágazat máris százezer húscsir­két helyezett ki, a sertéshizla­lásra vállalkozó dolgozók pe­dig közel ezer malacot kaptak eddig a kombináttól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents