Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-15 / 192. szám

2 Dunántúlt Tlaplo 1981. július 15., szerda Megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ponti Bizottság VI. plénumán a szocialista megújulásról elfoga­dott program tartalmazza, amely a mélyreható gazdasá­gi válság leküzdését, a szocia­lista demokrácia fejlesztését — végsősoron a pórt vezető szere­pének megszilárdítását tűzte ki célul. Kania emlékeztetett ar­ra, hogy ezt az irányvonalat az országban széles körben tá­mogatják, így a két szövetsé­ges párt és a fegyveres erők is. A Lengyel Egyesült Munkás­párt „mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaszerez­ze a párt és a néphatalom iránti bizalmat” — hangsúlyoz­ta Kania. Kalandorságnak ne­vezte az összes olyan megnyil­vánulást, amely a konfliktusok tárgyalásos, az állam szocia­lista jellegét figyelembe vevő megoldási módja ellen irányul”. A párt marxista—leninista jellegét erősítő tevékenységben, a szocialista megújulás védel- mezésében „a társadalom min­den osztályában és csoportjában szövetségeseket keresünk. A párt számára most és a jövőben is a lengyel munkásosztály ma­rad a fő támasz". Ezután részletesen foglalko­zott a Szolidaritáshoz való vi­szonnyal és rámutatott, hogy a párt, mint eddig, „továbbra is kész együttműködni ezzel az igen heterogén szervezettel, mindig hajlandó szót érteni a Szolidaritás valóban munkás- jellegű irányzatával. Ebben azonban ott a határ, ahol véget ér a Szolidaritásnak, mint szak- szervezetnek a tevékenysége, s ahonnan azoknak a reakciós, szélsőséges csoportoknak a mű­ködése kezdődik, amelyek a Szolidaritásnak politikai párt­jelleget, mégpedig a szocialista állammal szembenálló párt-jel­leget kívánják adni" Mint Kania rámutatott, „a szocializmus ellenségei a vál­ságba vetik reményeiket. Mi o válság legyőzésére, ők kihasz­nálására törekednek. Kania kijelentette, hogy a párt konkrét javaslatokat ter­jesztett elő a hatékony munkás- önkormányzat kiépítésére, és kizárólag ez szolgálhat a vita alapjául. — Az ellenforradalmi törek­véseknek nincs esélyük Lengyel- országban, az államot nem le­het letéríteni a szocialista épí­tés útjáról. Ugyanakkor a ne­hézségek ellenére folytatni kell c szocialista megújulást, együtt­működve mindenkivel, aki a nép javát akarja. Saját erőből kell leküzdeni a Lengyelország szo­cialista fejlődését és a haza függetlenségét fenyegető veszé­lyeket. Kulcskérdés e harcban, hogy o LEMP egysége a mar­xizmus—leninizmus alapján szi­lárduljon meg. A továbbiakban Kania állást foglalt a pártélet demokratiz­musának megerősítése mellett, kiemelve, hogy o párt tekinté­lyének alapja nem taglétszámá­nak nagysága, hanem a tag­ság minősége. Megalapozottnak mondotta azokat a javaslato­kat, hogy a párt végrehajtó szerveinek tisztségviselői funk­cióikat csak két, egymást köve­tő választási időszakban tölt­hessék be, de rámutatott arra, hogy a pártapparátusban szük­ség van a képzett szakemberek állandó munkájára.' Kania hangsúlyozta, hogy a pártnak kétfrontos ideológiai harcot kell folytatnia. Kania méltatta a néphadse­reg jelentőségét a szocialista megújulásban, a szocialista haza védelmében, hangsúlyoz­ta a nemzeti egységfront mun­kájának fontosságát és a szö­vetség pártokkal való együtt­működés jelentőségét. Gazdasági kérdésekről szól­va Kania kiemelte: minden eszközzel és minden erővel ar­ra kell törekedni, hogy meg­szűnjék a termelés hanyatlása. A LEMP KB első titkára sze­rint a negatív irányzatok fő oka a nyersanyaghiány. Ennél fogva a párt felkéri a bányá­szokat, hogy vizsgáljanak meg minden lehetőséget, miként lehetne növelni — elsősorban — a szén és a réz kitermelé­sét. De csak maguk a bányá­szok dönthetik el, mi legyen a megoldás. Ezzel együtt va­lamennyi gyárnak és vállalat­nak, amely együttműködik a bányászattal, rendkívüli erőfe­szítéseket kell tennie egyfelől a fokozott kitermelés, másrészt az ésszerűbb anyagfelhaszná­lás érdekében. A másik kulcskérdésről, az élelmiszertermelésről szólva Kania bejelentette: e kong­resszusnak lesz feladata, hogy tényleges elsőbbséget adjon a mezőgazdaságnak és az élel­miszeriparnak. El kell érni, hogy a mezőgazdasági terme­lés gazdaságos legyen, érvé­nyesüljön a parasztok anyagi érdekeltsége. Másfelől növelni kell azt az ipari potenciált, amely a mézőgazdaság számá­ra termel. A kedvezőbb, gazda­sági feltételeknek a mezőgaz­daság valamennyi szektorát érinteniük kell, ideértve az egyéni gazdálkodókat is. Ami az egyéni qazdák Szolidaritás szakszervezetét illeti, a LEMP- nek ehhez a szervezethez fűző­dő viszonyát „a gyakorlat és a tények fogják kialakítani” — hangoztatta Kania. Majd elmondta: „ha a mostani kong­resszus utat talál az élelmi­szerprobléma megoldásához, akkor azzal foq bevonulni a történelembe, hoav megszün­tette a ciklikus válságok leg­főbb okát.” Az első titkár ezután — az életszínvonal további esésé­nek elkerülését szem előtt tart­va — állást foglalt a beruhá­zások korlátozása mellett. A most következő 1—3 éves idő­szakban az erőfeszítéseket a gyorsan átadható és gyorsan megtérülő beruházásokra össz­pontosítják. Emellett a lengyel gazdaság élni fog azzal a le­hetőséggel, hogy az épülő be­ruházásokban részt vegyenek a bennük érdekelt szocialista or­szágok. Kania hangoztatta, hogy a gazdaság strukturális átalakí­tása csak akkor történhet meg, ha helyreáll a termelésnek a 70-es évek első felében elért szintje. Végül a súlyos szociálpoliti­kai gondokat felrajzolva, Kania hangoztatta: az elkövetkezen­dő évekre nem lehet ígérni a reálbérek emelkedését. A ma­gasabb jövedelműek életszín­vonala átmenetileg csökkenni fog, egyebek között azzal is, hogy az állam megadóztatja a túlságosan magas jövedelme­ket. Beszámolója befejező, nem­zetközi részében Kania rámu­tatott: a társadalmi-gazdasági válság minden eddiginél hatá­rozottabban domborította ki a lengyel külpolitika alapelveinek érvényességét. Ezek az elvek — barátság és szövetség a Szov­jetunióval, a szocialista közös­séghez tartozás, a Varsói Szer­ződésben való részvétel, együtt­működés a KGST-ben, szolida­ritás a világ összes haladó ere­jével — változatlanok lesznek a jövőben is. Ami a Szovjetuniót illeti, az első titkár kiemelte: ez az or­szág tettekkel bizonyította, hogy érdekelt egy erős, baráti, szocialista Lengyelország léte­zésében. A hozzá fűződő szö- vetségesi viszony a lengyel függetlenség és biztonság leg­erősebb biztosítéka. „Aki en­nek a szövetségnek árt, az né­pi hazánk létalapját fenyegeti. Pártunk, amely e biztosítékot megteremtette, soha nem enge­di meg senkinek, hogy meg­fossza őt ettől . . . Beszéde végén Kania referá­tumának fő következtetései között az alábbiakat említette: — Szülessék újjá a LEMP a marxizmus—leninizmus jegyében, legyen a társadalmi megálla­podások,. a szocialista megúj­hodás, egyszersmind a szocia­lizmus ellenségeivel vívott po­litikai harc pártja; — Sürgősen javítani kell az ellátáson, hozzá kell látni a gazdasági reform bevezetésé­hez. E kell érni, hogy Lengyel- ország önmagát élelmezze; — Meg kell erősíteni az ál­lamot, hogy az eddiginél job­ban szoglálja a nép érdekeit, védeni kell a társadalom és a köz rendjét. Végül az első titkár széles körű hazafias összefogást kért mindazoktól, akik a józan ész és az állampolgári felelősség- tudat jegyében képesek a né­pet és az államot megmenteni a katasztrófától, s ezt az ösz- szefogást a történelem paran­csának nevezte. Arra van szük­ség — mondotta — hogy Len­gyelországban „okosan folyta­tódjék a szocializmus építé­se”. Viktor Grisin felszólalása A Lengyel Egyesült Munkás­párt kilencedik, rendkívüli kong­resszusán Stanislaw Kaniának, a KB első titkárának referátu­mát követően megkezdődött a beszámoló vitája. A kongresszuson jelen lévő külföldi delegációk vezetői kö­zül elsőként Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a moszkvai Városi Pártbizottság első titkára, a szovjet küldöttség vezetője szó­lalt fel. — Kongresszusuk a szocialista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Szó volt itt orról, hogy a lengyel munkás- osztály forradalmi vívmányait halálos veszély fenyegeti, felhí­vások hangzottak el arra, hogy határozottan kell cselekedni a szocializmus megszilárdítása ér­dekében. — A lengyelországi válságot illetően az SZKP álláspontját tömören összegezte a LEMP Központi Bizottságához június 5-én intézett levél. Az volt a véleményünk s ma is az, hogy a lengyel kommunistáknak, Lengyelország dolgozó népének kell kivezetnie az országot a válságból. Pártunk s a szovjet emberek azonban nem marad­hatnak közömbösek, ha egy testvéri szocialista országban a szocializmus sorsáról van szó. Nem a szovjet emberek szoká­sához lenne illő, ha bajban hagynánk barátainkat, szövet­ségeseinket. Az ilyen internacionalista ál­láspont jelentősége annál is nagyobb, mert Lengyelország az imperializmus tömeges mére­tű politikai és ideológiai nyo­másának célpontja lett. A szo­cializmus országon belüli ellen­ségei s azok, akik külföldről irányítják őket, a néphatalom megdöntésére törekedve a Len­gyel Egyesült Munkáspártra összpontosítják a fő csapást. — A szocializmus Lengyelor­szágnak miendenekelőtt meg­adta az állam függetlenségének és szuverenitásának biztosítékát, a területi probléma végleges rendezését. Lengyelország ha­tárait a Varsói Szerződés tag­államainak egyesített ereje megbízhatóan garantálja. — Természetesen az a tény, hogy elismerjük a szocializmus vívmányait, nem jelenti azt, hogy igazoljuk az elkövetett hi­bákat. Amint az ma már vilá­gosan látható, sok hiba abból származott, hogy az előző veze­tés eltért a párt tevékenységé­nek Lenini elveitől, gyenge volt szervező és eszmei-politikai munkája, nem tanúsított követt kezetes osztálymegközelítést a gazdasági és a politikai dönté­sek kidolgozásában. Ennek kö­vetkeztében a kommunisták pártja elszakadt a dolgozók tömegeitől. — A lengyel kommunisták képesek arra, hogy helyreállít­sák a párt tekintélyét a társa­dalomban, visszaszerezzék a nép bizalmát. A LEMP harcké­pességének teljes helyreállítá­sa, összefogásának megszilár­dítása, az elvi, marxista-le­ninista alapok jelentik a fel­tételét annak, hogy megold­ják a jelenlegi súlyos válságot, a gyakorlatban verjék vissza az ellenforradalmat. A lengyel válság drámai tanulságai is­mét bizonyítják, hogy ott, ahol eltérnek a marxizmus—leniniz­mus általános törvényszerűsé­geitől, az ellenséges erők nem hagyják ki a revans lehetősé­gét, megpróbálják a régi rend helyreállítását. Az ellenforra­dalom hazug, demagóg jelsza­vakkal álcázza tevékenységét, hogy félrevezesse a munkás- osztályt, arra kényszerítse, hogy tálcán nyújtsa át a politikai hatalmat osztályellenségének. A néphatalom ellenségei, igazi szándékaikat elleplezve arról szónokolnak mindenütt, hogy a szocializmus „megjavítása” mellett állnak ki. Az ilyenfajta megjavítás hívének nyilvánítja most magát a világ minden reakciósa, mindenekelőtt az amerikai imperializmus és a nyugatnémet revansizmus min­den vezetője. Előbb alá akar­ják aknázni, majd teljesen fel akarják számolni a LEMP veze­tő szerepét, meg akarják dön­teni a nép hatalmát, vissza akarják állítani a magántulaj­dont, a tőkés rendet. — Ezért tekintjük elsőrendű fontosságúnak a lengyel elv- társaknak azt a szándékát, hogy pontosan meg akarják határozni a válságból kivezető út programját, amely a szo­cialista rendszer megerősödé­séhez és továbbfejlődéséhez vezet. A szocializmus valódi megjavítása, korszerűsítése csak úgy lehetséges, ha meg­őrzik és megerősítik annak megmásíthatatlan alapját, a társadalmi tulajdont, a mun­kásosztály hatalmát, a kom­munista párt vezető szerepét. A szovjet—lengyel kapcsola­tokról szólva Grisin kijelentet­te: a két országot összefűzi a szoros, egyenjogú együttműkö­dés amely a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és más területeken alakult ki. A jelenlegi válság nagy próbának vetette alá a szoviet—lengyel barátsáqi, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­désben lefektetett elveket. A szovjet kőolaj, földgáz, vasérc, gyapot, fűrészáru s a többi — a lengyel gazdaság számára létfontosságú — áru tovább­ra is szünet nélkül szállításra kerül, a világpiaci szintnél ala­csonyabb árakon. A Szovjet­unió ezen felül nagyösszegű pénzügyi segítséget is nyújtott Lengyelországnak. Grisin külön aláhúzta, hoqy' az Egyesült Államok globális stratégiájában meqvan a sze­repe a lengyel válság kihasz­nálásának. A világméretű reak­ció nem titkolja: az a szándé­ka, hogy Lengyelországot, mint a szocialista közösség lánc­szemét akarja meggyöngíténi, s ezzel alá akaria ásni az egész közösség erejét. Teljességgel világos, miiven fenyegetést je­lentene Európa, s az egész vi­lág békéjére, ha megsértenék az európai földrészen s a vi­lágban kialakult erőeayensúlvt. A szocialista országok tisztá­ban vannak az imoerializmus és csatlósai terveivel, s termé­szetesen semmiképpen sem en- aedik meg azok megvalósítását. Most amikor a nemzetközi helyzet éleződik, a szocialista országok népei tovább erősítik a béke megőrzését, a nukleáris háború fenyegetése ellen ví­vott harcukat — hanaoztatta Viktor Grisin, az SZKP küldött­ségének vezetője. A LEMP első titkárának refe­rátuma utón a mandátumvizs­gáló bizottság elnöke kapott szót. Elmondta, hogy a kong­resszuson 1955 küldött vesz részt; ezek 66,7 százaléka szel­lemi dolgozó, 22,3 százaléka munkás és valamivel több, mint 10 százaléka paraszt — zömmel egyéni gazdálkodó. A delegátu­sok szakszervezeti hovatartozás szerinti megoszlása: 1099 fő az áaazati szakszervezetek, 405 a Szolidaritás tagja. A jelentés meghallgatása után szünet következett, majd meqnyílt a vita a KB beszá­molója fölött. Többen érintették a jelenlegi válságért hibáztat­ható egykori vezetők felelős­ségre vonásának kérdését. Fel­szólalások hangzottak el — így például a kongresszust üdvözlő Lengyel Egyesült Parasztpárt képviselője részéről — a mező­gazdasági jellegű beruházások nagyfokú növelésének szüksé­gességéről. A kongresszus munkájában a beszámoló fölötti nyilvános vita mellett további zárt ülés is vár­ható. NAGYVILÁGBAN Bíróság előtt az angliai zavargásók résztvevői Anglia nagyvárosaiban to­vább csitultak a zavargások, a bíróságokon megindult a letar­tóztatott ezrek „futószalagon” történő elítélése, William Whi- telaw belügyminiszter pedig a parlamentben ismertette a kor­mány intézkedési terveit. A kon­zervatív pártcsoport belpolitikai bizottsága előtt bejelentette, hogy fontolgatják egy új zavar­gásellenes törvény megalkotá­sát, és hogy a börtönök meg- telése esetén katonai táborok­ban helyezik el a zavargások miatt elítélteket. A rendőrség­páncélozott gépkocsikat és víz­ágyúkat kap a kilengések sike­resebb elfojtására. A könnyfa­kasztó gáz is megmarad, gumi­lövedékeket azonban egyelőre még nem alkalmaznak. Á bíróságok szigorú pénz- és börtönbüntetések kiszabásával megkezdték a letartóztatott tün­tetők elítélését, és sok helyen éjfélig is üléseztek. * Észak-írorszáaban fokozódtak a zavargások Martin Hurson, a hatodik IRA éhségsztrájkoló ha­lála után. Egy határ menti falu­ban a republikánusok benzines és savas palackokkal támadtak c rendőrökre. Belfastban és Londonderryben is voltak ben­zines palackos támadások, Por- tadown-ban a karhatalom gu­milövedékekkel lőtt vissza a tüntetőkre. ♦ 4 BE1RÚT: Az izraeli léai- erő kedden délután újabb bombatámadást intézett a Bejrúttól mintegy 20 kilométer­re délre lekvő libanoni tenger­parti város, Damour környéke, és a dél-libanoni Nabatije körzete ellen, öt nap alatt ez a harmadik nagyszabású iz­raeli légi támadás. + MADRID: Kellő politikai akarattal a még függőben levő lényeges kérdésekben is elér­hető a megegyezés, ha a fi­gyelmet erre összpontosítják és nem támasztanak mesterséges akadályokat — jelentette ki a madridi találkozó keddi teljes ülésén Jerzy Nowak nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője. Rámutatott: még mindig van lehetőség rá, hogy a találkozó két héten belül érdemi és ki­egyensúlyozott záródokumen­tummal befejezze munkáját. ♦ HAMBURG: A francia- nyugatnémet viszony kitűnő — jelentette ki Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügymi­nisztere. A nyugatnémet—fran­cia csúcstalálkozó után adott rádióinterjújában Genscher úgy vélekedett, hogy Mitterrand francia elnök nagyon világos, Európa-centrikus politikát kiván folytatni és a nyugati együtt­működés szilárd hive. + HELSINKI: A Szovjetunió és az Egyesült Államok leszere­lési tárgyalásainak felújítása mellett foglalt állást Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt vezetője, a Szocialista In- ternacionálé leszerelési bizott­ságának elnöke. A politikus hétfőn este a bizottság Helsin­kiben tartott ülése után újság­írók előtt kijelentette: a leg­fontosabb és leqsürgetőbb most az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok folytassa le­szerelési tárgyalásait. A Szo­cialista Internacionálé szerdán és csütörtökön Bonnban tanács­kozó elnökségének javasolni fogják, hogy szálljon síkra a nagyhatalmaknak a nukleáris fegyverek korlátozásával kap­csolatos tárgyalásai meggyorsí­tásáért. 4- RÓMA: Az olasz nemzet- védelmi főtanács mindeddig semmiféle intézkedést sem fo­ganatosított azokkal a tisztek­kel és tábornokokkal szemben, akiknek a neve szerepel a P—2 listáján. Erre figyelmezte­tett a P—2 ügy hátterét vizs­gáló olasz parlamenti bizott­ság elnöke, Giacomo Mancini szocialista párti politikus egy rádiónyilatkozatában. Manci ni azt sugalmazta Pertini állam­főnek. a nemzetvédelmi főta­nács elnökének, hogy helyén való lenne összehívnia a főta­nácsot és intézkedéseket foga­natosítania. 4- BELGRAD: Kedden dél­előtt egy terrorista revolverlö­vésekkel megsebesítette a brüsszeli jugoszláv nagykövet­ség két munkatársát. Az isme­retlen személy valamivel 10 óra előtt megjelent a nagykövet­ség konzuli irodájában, ahol vízumkérelmük elintézése vé­gett többen tartózkodtak. Vá­ratlanul revolvert rántott elő és négy-öt lövést adott le a nagykövetségi tisztviselőre va­lamint a tanácsosra. Az előb­bit súlyosan, az utóbbit köny- nyebben megsebesítette. A két sebesültet nyomban kórházba szállították. Nincsenek életve­szélyben. A terrorista tettének elkövetése után kirohant a nagykövetség épületéből és is­meretlen irányban eltűnt. A belga rendőrség megindította a vizsgálatot. 4 MOSZKVA: A TASZSZ be­jelentette, hogy a Szovjetunió július 17-e és 27-e között hor­dozórakétákat próbál ki a Csendes-óceán térsége felett. Illiiill Tizenkilencen vesztették éle­tüket és huszonnyolcán sebe­sültek meg kedden Dél-Liba- non és a tengermellék több térségében végrehajtott izraeli légi támadás következtében — mutat rá az első nem végleges jelentés, amelyet öt szidoni kórházból nyert értesülésekből állítottak össze. Július 20-26.: III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál Július 20—26-a között a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség lesz a házigazdája a III. magyar—szovjet ifjúsági ba­rátság-fesztiválnak. Ezekben a napokban Budapesten és or­szágszerte fiatalok ezrei, KISZ- tagok és KISZ-en kívüliek, dol­gozó és tanuló fiatalok már formálgatják, alakítják a gaz­dag vendégváró programot — tájékoztatta az újságírókat kedden a KISZ KB székházá­ban Kovács Jenő, az ifjúsági szövetség központi bizottságá­nak titkára. Az ifjúsági barátságfesztivál­ra mintegy 900 szovjet fiatal érkezik, s lesz módja arra, hogy minél több ismeretet kap­jon hazánkról, eredményeink­ről, a magyar fiatalok munká­járól. Ugyanakkor fiataljaink tízezreinek nyílik alkalma a fő­városban és másutt pergő ese­ményeken, gyűléseken, fóru­mokon a közvetlen találkozás­ra a szovjet ifjúság küldöttei­vel. Vendégeink között 100 tagú politikai delegáció és 350 tagú kulturális küldöttség érkezik, és képviseltetik magukat a szovjet testvérmegyék és váro­sok is. A magyar fiatalokat 100 tagú politikai delegáció képviseli, tagjai olyan leányok és fiúk, akik megtisztelő meg­bízatásukat munkájukkal, ta­nulmányi eredményeikkel, moz­galmi tevékenységükkel érde­melték ki. A fesztivál július 20-án Bu­dapesten a gellérthegyi jubi­leumi parkban a magyar és a szovjet nép barátságát de­monstráló politikai ünnepség­gel kezdődik, amelyre 30 ezer fiatalt várnak.

Next

/
Thumbnails
Contents