Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-05 / 152. szám

e Dunántúli Tlaplo 1981. június 5., péntek Tudomány — Technika mw Űrhajósok fényképezőgépe Fölfedezések történetéből Az NDK űrhajó­sa, Sigmund Jahn szovjet kollégá­jával, Bikovszkival végzett közös űr­repülést 1978 nya­rán, amikor a Szo- juz-31 űrhajóval dokkoltak rá a Szojuz-29/Szaljut —6 űrkomplexum­ra. A közös űrre­pülés során a ké­pünkön látható Praktica EE 2. tí­pusú elektronikus fényképezőgépet használták. A gé­pet a PENTACON DRESDEN gyár­ban állították elő. A speciális kame­ra kikísérletezé­sében az optikus szakemberek mel­lett az NDK Tu­dományos Aka­démiájához tar­tozó Központi Geofizikai Intézet munkatársai is je­lentős részt vál­laltak. Sugárhajtású Iskolagép A csak jelentéktelen mértékben hátranyilazott szárnyú „Al­batrosz" azon kiállítások egyikén, amelyeken nagy sikerrel mutatkozott be a szakemberek előtt. A katonai repülőnövendék többnyire bizonyos előképzett­ség birtokában kerül repülő- tiszti iskolára. Sportrepülőként már elsajátította a repülés és a műrepülés alapfokú készsé­gét, a motoros kisgépet azon­ban „egy világ választja el" a sugárhajtóműves harci gépek­től. A kiképzés középső fokán állók ezért szerényebb teljesít­ményű, mű repülhető sugárhaj­tású gyakorlógepen sajátítják el a sugárhajtóműves gép ve­zetéstechnikáját, a harci repü­lés elemeit. Az erre alkalmas géptípusok egyik legsikerültebbike a cseh­szlovák gyártmányú „Albatrosz” (L—39). A teljesen fémépítésű, alsószárnyas gép kifejezetten hangsebesség alatti típus. A két egymás mögötti üléssel rendel­kező kabin hátoldalán, ötrészes tüzelőanyag-tartályban 824 kg kezoin helyezhető el. További 156 kg üzemanyag elhelyezésé­re még a szárnyvégtartályok­ban is van lehetőség. Az „Al­batrosz" hajtóműindítását egy beépített segéd-gázturbinaegy- ség által szolgáltatott magas nyomású levegő végzi. A 4600 kg felszállósúlyú kis gép füves repülőtereken is startolhat és landolhat, mindhárom kereke lengéscsillapítóval van felfüg­gesztve. A felszállásnál 480, a leszállásnál 600 méternyi neki­futásra, illetve kigurulásra van szüksége az „Albatroszának. A géppel átrepülhető távolság 1000 kilométer körül van; 11 500 méternél magasabbra nem ajánlatos emelkedni a gépma­dárral. Az „Albatrosz” a légiharc repüléstechnikai fogásain kívül a fegyverkezelés gyakorlására is alkalmas, beleértve rakéták­nak a szárnyak alóli indítását is. Az „Albatroszának tantermi gyakorlóberendezése is van. A gép katapultálással való elha­gyásának oktatása a szimulá­tor segítségével történik. A Föld első körül­hajózása Az emberi civilizációt, a kul­túrát, a technikát előbbrevivő felfedezések és találmányok jobbára o véletlen szülöttei. így például a mintegy 460 évvel ezelőtti, három évig tartó első körülhajózása Földünknek nem valami magasztos elhatározás folytán következett be, hanem a hajózási technika ezen óriási teljesítménye az akkori két gyarmatosító hatalom, Spanyol- ország és Portugália közti kö­nyörtelen versenynek volt kö­szönhető. 1494-ben ugyanis ez a két ország egymás között a vilá­got felosztotta, bár ehhez a legkevésbé sem tartották ma­gukat. így meghallgatásra ta­lált a sevillai India Tanácsnál a spanyol zsoldban álló portu­gál tengerész, FERNANDO MA­GELLAN azon ötlete, hogy a fűszerfélékben gazdag Maluku- szigetekhez a portugálok meg­tévesztése céljából ne Afrika megkerülésével, hanem ún. „nyugati úton” próbáljanak el­jutni. 5 hajót bocsátottak ren­delkezésére, melyekkel 1519. szeptember 20-ón futott ki a hazai vizekről. A tengernagyi lobogó a TRINIDAD hajóra került. Magellón rendkívül jó jelzésrendszert dolgozott ki és flottillájának különböző típusú hajói (San Antonió, Concep­cion, Santiago, Victoria) útjuk alatt egyszer sem szakadtak el egymástól. Annál inkább baj volt a vezetésre törő kapitá­nyokkal, akikkel a viszálykodós már a Kanári-szigeteknél el­kezdődött. Juan Cartagenának, az előkelő spanyol nemesnek, aki a San Antonió parancsnoka volt, ekkor mondta Magellón a szállóigévé vált, büszke tenge­rész-mondatot; „Az ön kötelessége nappal zászlómat, éjszaka lámpásomat követni.” Az expedíció első sikere Dél- Amerika elérése volt. Ezt kö­vette a dél-amerikai kontinens és a Tűzföld közti, 550 km hosszú „Magellán-szoros" fel­fedezése, ahová 1520. október 11-én értek el a hajók, majd no­vember 28-án jutottak ki a Dé­li-tengerre. Magellántól szár­mazik a „Tűzföld" elnevezés, mert a szoroson való áthala­dáskor délen nappal füstöt, éj­jel pedig máglyák tüzét figyel­ték meg, továbbá — mivel az időjárásuk kedvező volt — ő ne­vezte el a Déli-tengert Csen­des-óceánnak. A mai Dél-Poli- nézia és Mikronézia vizein ha­ladva, mintegy 17 ezer kilomé­tert tett meg a flottilla. Az ex­pedíció csillagásza felfedezte a déli féltekéről látható két csil­lagrendszert, a Nagy- és a Kis- Magellán-lelhőt. A következő jelentős felfede­zésük a Fülöp-szigetek pontos földrajzi meghatározása volt. Itt. Cebu kikötőjében teljesen „civilizált" világra leltek. Meg­jegyezzük, hogy ezeket a szige­teket a magas kultúrájú kelet­ázsiai országok tengerészei már régen ismerték. Magellón Cebu szultánját a spanyol ki­rály hűbéresének ismertette el, majd beavatkozott a helyi szul­tánok belviszályába és 1521. április 27-én a bennszülöttek harcban megölték őt. Sok viszontagság utón — a „szövetséges" szultán tőrbe­csalta őket, az egyik hajó any- nyira megrozzant, hogy fel is kellett gyújtani — innen már csak két hajó, a TRINIDAD és a VICTORIA folytathatta útját. Felfedezték Borneó-szigetét és innen eljutottak céljukhoz, a Maluku-szigetekre, ahol a ha­jókat értékes fűszeráruval rak­ták meg. Itt a TRINIDAD-nak le kellett maradnia, mert ala­pos javításra szorult, s 60 főnyi legénységével csak a VICTO­RIA vehette irányát a hazai vi­zek felé. 1522. május 20-án ke­rülte meg a Jóreménység-fo- kot, úgy, hogy attól jóval délre tartott, m%rt el akarták kerülni a portugál hajóval való talál­kozást. A Zöldfoki-szigeteknél a portugálok méqis 13 embe­rüket letartóztatták. Az 5 hajó közül 1522. szep­tember 6-án egyedül a VICTO­RIA érte el a Quadalquivir fo­lyó torkolatát és az eredeti 239 főnyi legénységből 18 fővel fe­jezte be a Föld első körülhajó­zását. A TRINIDAD-ot a portugá­lok útja közben feltartóztat­ták és végül is 1526-ban tudott visszatérni Spanyolországba 4 főnyi eredeti legénységével. Kováts Andor A Föld holdjai A legújabb távcsöves és fotografikus vizsgálatok arra utalnak, hogy a Földnek leg­alább tíz kicsiny, természe­tes eredetű holdacskája van — John Bagby kaliforniai tudós jutott erre az ered­ményre. Elméletileg nem kizárt, hogy a Föld kicsiny égiteste­ket ejtsen foglyul, ámbár az ilyen holdacskák tényleges létezését korábban sokan kétségbe vonták. Bagby azonban számos bizonyítékot sorolt fel annak igazolására, hogy a Földnek jelenleg is több kis holdja van. Ezek igen hasonló pályán kerin­genek bolygónk körül. (Nem tévesztendők ezek össze az egyik lengyel csillagász ál­tal néhány évvel ezelőtt fel­fedezett „porholdakkal”, amelyek a „nagy” Fiold pá­lyája mentén, attól kereken 384 ezer km távolságban keringenek a Föld körül). Az eddigi kutatások szerint feltételezhető, hogy a Föld kicsiny holdjai általában 30 m átmérőjűek vagy valame­lyest nagyobbak. Ezek közül néhányat sikerült távcsővel is felfedezni, mégpedig az ég­boltnak épp azon a helyén, amelyen a számítások szerint tartózkodniuk kellett. Az eddigi számítások arra a rendkívül érdekes ered­ményre vezettek, hogy a ki­csiny holdak pályája egy pontban metszi egymást. Eb­ből az következik, hogy egy kisbolygószerű égitest épp a Föld közelében robbant fel, s e holdacskák ennek a „re- peszdorabjai". Egy ilyen rob­banás valóban volt 1955. de­cember 18-án. Ezek a holdacskák — ha mesterséges égitest halad el közelükben — erősen módo­síthatják annak pályáját. A MIC jelzésű, természetes ere­detű holdról csakugyan be­bizonyosodott, hogy módosí­totta az egyik Explorer nevű mesterséges hold pályáját: apogeumát 26 060 km-ről 25 940 km magasságra, peri- geumát 258 km-ről 300 km-re változtatta. Számos további hasonló jelenség magyaráz­ható e holdacskák hatásával. Eltűnt pécs-baranyai irodalom Ibrahim Pecsevi „Tudva legyen, hogy hazám: Magyarország. Mivel pedig az ennek területén történt hódítá­sokról és a boldogult Szulej- mán szultán hadjáratairól szo­kott szó lenni, ennélfogva az a gondolatom támadt, hogy amiket egyes történetekből tu­dok vagy szavahihető emberek­től hallottam, emlékezet okáért följegyzem és megírom." így kezdi történeti munkáját Ibrahim Pecsevi, aki I. Szulej- mán uralkodásának kezdetétől, 1520-tól IV. Murád haláláig, 1640-ig terjedő művében 120 év történeti eseményeit rögzíti. A szerző életrajza 1866-ban jelent meg Konstantinápolyban két kötetben: Tárikk-i — Pecse­vi címmel. Tárikki, helyesebben: Ibrahim Pecsevi (Pécsi) utóne­vét szülővárosától kapta. így vall erről: „Tudni kell, hogy Magyarország a hazám, a ked­ves Pécs pedig szülőföldem." (I. k. 436.) Születési évét nem tudjuk, de műve adataiból kikövetkeztetve Thúry József szerint 1574 és 1575 között született. Ibrahim Pecsevi gyermekko­rát Pécsett és Baranyában töl­tötte. Megemlíti, hogy sólyom­vadászatok alkalmával végig­járta a mohácsi csatamezőt; fölment arra a dombra, ahon­nan Szulejmán a hadsereget irányította. Amikor Ferhád pasát a félévi zsold elmaradása miatt a föl­lázadt budai őrség agyonverte, Pecsevi Lala Mohammed nevű rokonához került Budára, és sorsa egybefonódott e család életével. Részt vett a győri, szé­kesfehérvári, esztergomi csatá­ban, Eger elfoglalásában. Kö­veti megbízásokat is kapott, Siklós alatt például a Dráva mellékén találkozott a tatár kánnal, majd Konstantinápoly- ba küldték. Pártfogója tragikus halála után (Dervis pasa megmérgez- le). Pecsevi különböző tisztsé­geket viselt: a dunai, majd az anatóliai defterdárság vezetője, székesfehérvári helytartó stb. Történeti munkájának leg­gyakrabban idézett forrása: Dselálzáde. Ennek közléseit azonban gyakran teszi kritikai mérlegre. Megkapó realitással szól Magyarország romlásáról, a társadalom bajairól, amely­nek fő okát a török pusztítás­ban látja: „A további baj az, hogy amennyi erőteljes ember volt a pórnép között, azok mind hajdúkká lettek... Mi is Pé­csett, szegény házunkban estén­ként felkötjük a kardot, kezünk­be vessszük a puskát, úgy fek­szünk le. E tartomány szeren­csétlensége abból ered, hogy a pórnépet nem kímélték.” Kik ezek a -hajdúk? Pecsevi így jellemzi őket: „ ... magvu- kat a török rabló beütései miatt mindenükből kifosztott s földönfutóvá lett emberek ké­pezték hazánk alsó rétegé-^ bői . . . hazátlan bújdosó sze­génylegények, kiknek nem volt többé hová lehajtani fejüket". Művében arról is panaszko­dik, hogy a „hitetlenek a ma­guk históriáikban" sok mindent elhallgattak a boldogult padi- sch (I. Szulejmán) hadjáratai­ról. Ezt azért írja, mert a ma­gyar deákok útján sok krónikát elolvasott, sőt némelyiket török­re is lefordíttatta. Hatalmas történeti munkájá­nak legjelentősebb része a mo­hácsi csatával foglalkozik, de részletesen szól a későbbi had­járatokról is. így különösképpen az 1529-es „fényes hadjárat"- ról, a koronának a padisah kincstárába szállításáról stb. Pécsett a Nepomuk u. 23. számú ház (jelenleg: Munká­csy Mihály u.) alapjainak ásá­sakor egy pecsétnyomóra buk­kantak, amelynek felirata ma­gyarul így hangzik: Egyiptom és Irán királyságok kormány­zója Abd Aly 1200 év. Ebben az arab időszámítás szerinti időben Pecsevi működött e tá­voli vidékeken, ezért lehetsé­ges, hogy e helyen állt családi háza, amelyben 1642 után meghalt. Dr. Tóth István SZÜLETTEK: Spantler Gábor, Kiss Krisztián, Fekete Tamás, Mecseki Viktor, Zengöi Róbert, Lakits Éva, Engter Krisztina, Bukovics Péter, Szi­tás Zsuzsanna, Papincsák Andrea, Panyi Anikó, Rippert Attila, Vasas Beáta, Kelemen István, Posta Anita, Nemeth Aliza, Tarczal Mária, Ha­lász Noémi, Lukács Andrea, Antus Zsuzsanna, Duga Norbert, Futó Zol­tán, Dráb Iván, Gyulasi Andrea, Diskay Tünde, Kocsis Szilvia, Mayer Katalin, Varga Emese, Kiss Zsuzsan­na, Németh Eszter, Garai Ernő, Sza­bó Csilla, Keresztes Mihály, Herczeg Alexandra, Tátrai Tamás, Nyerges Lajos, Janisch Ibolya, Tamás Zsu­zsanna, Szabó Gábor, Gáspár And­rea, Bufa Anita, Lovász Gergely, Mendi Agnes, Kábái András, Herner Ákos, Tóth Melinda, Szigethy Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Adóm Imre és Csia Magdolna, Káposztási János és Sápi Margit, Orsós László és Várnai Margit, Preisinger István és Bodzái Zsuzsanna, Pusztka Imre és Furján Margit, Marton Győző és Fábián Erzsébet Mária, Korbélyi Győző és Varga Viktória Judit, Ma- darasi István és Balázs Margit, Tá­voli László és Horváth Mária, Han- gay István és Deák Éva Anna, Csa­nádi Árpád Imre és Bürge Agnes, Scheller Tamás György és Mikola Erzsébet, Balog Pál és Hentes-Vig Eva, Grosmann Zoltán és Lovas Zó- ja. Kerti Tibor és Bettiol Beatrix, Szabó Emil Csaba és Bánki Erzsé­bet, Egédi Gyula és Quell Edit Te­rézia, Engeltaler András István és Bagi Margit, Balázs István és Sztá- zics Anna, Nagy Ferenc Jenő és Szalonnay Éva Zsuzsanna, Gyúrok Antal és Németh Erzsébet, Grozdics Károly és Jeurnák Mária, Gál Csaba és Lerich Gabriella Mária, Tom po István és Mecseki Magdolna, Mezőfi Zoltán és Németh Edit, Haraszti Gá­bor Sándor és Deutsch Erzsébet, Sinka László és Jungvert Mária, Lischka László és Múth Klára, Nagy Gábor és dr. Hajdú Eszter, Danó Pál és Nyári Ilona, Mosberger Géza és Ocskó Szilvia, Péter László és Var­ga Mária, Amment László és Új- váry Edit, Kormányos Béla és Simon Margit, Kiss Lajos és Gasparics Va­léria, Glock József és Sándor Erzsé­bet, Bánkúti Gyula és Bisvurm Éva, Kurucz János és Gelencsér Ilona, Pércsi László és Iványi Mária, Ko­vács Csaba és Sánta Anikó, Haraszi Gyula és Rudolf Beáta, Tavali Fe­renc és Pál Erzsébet. MEGHALTAK: Hodoli Józsefné Go­lobi cs Anna, Hentz Károly, Andalíts Endre, Balázs József, Lengyel János- né Szegedi Mária, Szőke Andrásné Csiffány Mária, Sallósi Ernöné Ba­konyi Katalin, Grabarics Károly, Bó­dog József, Németh István, Koza Pál, Balogh Józsefné László Mária, Pálinkás Gusztáv, Birghoffer István­ná Kapronczai Mária, Bágó Kriszti­na, Sonkolyos János, Baranyai Ernő, Kocsis Jenő, Keszler Fültfp, Pintér János, Shán János, Vincze Bertalan, Molnár Csaba, Pozsonyi Jánosné Ko­csis Ilona, Marosvári Péter, dr. Páll Sándor. Egészségügyi KÓRHÁZI FELVÉTELES ÜGYELETEK Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek bel betegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kor.: II. sz. Klinika; II. kerület: Megyei Kórház (fertőző épület); III. kerület: I. sz. Klinika. Sebészet, baleseti se­bészet: II. sz. Klinika. Égési sérülé­sek: Honvéd Kórház. Koponyo- és agysérülések: Idegsebészet: Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. szolgálat utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat,, telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8., 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Pécs, Veress E. u. 2. 10,7. sz. gyógyszer­tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 telefonszámon» este 7-től reggel 7 óráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents