Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-05 / 152. szám

1981. június 5., péntek Dunántúlt Tlaplo 5 Szliveni vendégeink elutaztak Baranyából „Amit láttunk, \J nagyon tetszett" H küldöttség vezetőjének nyilatkozata A szliveni vendégek a Barbokón előtt A Simeon Szlavov Szliven me­gyei tanácselnök-helyettes ve­zette bolgár tanácsi küldöttség csütörtökön befejezte baranyai látogatását. Itt-tartózkodásuk alkalmával a lakosság ellátását tanulmányozták. Jártak a Kl- SZÖV-nél, megtekintették a Me- csekvidéki Vendéglátó Vállalat önkiszolgáló boltjait és a mun­kásétkeztetést. Megismerkedtek a Baranya megyei Élelmiszer- kereskedelmi Vállalat munkájá­val és a megyei Idegenforgalmi Hivatal tevékenységével. Tanul­mányozták a MÉSZÖV üzlet­hálózatát és megnézték a Ba­ranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat üzemeit, ter­mékeit. is az itt látottak szerint kíván­juk megoldani, mivel ez a leg­megfelelőbb tömegétkeztetési forma. Átvesszük az ipari szö­vetkezeteknél látott szolgálta­tási szervezetet is.- A szliveni tapasztalatokból mit tudnának átadni?- Nálunk is vannak olyan dolgok melyek érdekesek, ér­deklődést kiváltók a magyar partnerek számára. Erről per­sze személyesen kell meggyő­ződniük. A bolgár tanácsi küldöttség ma Budapestre utazott. Á. E. Tanácskozott a megyei műemlékvédelmi albizottság A műemlékvédelemről, Pécsvéradon Ha Pécsváradra utazik az ember, nevet az egyik szeme és sir a másik. A Zengő lábánál elterülő nagyközség természeti szépségei rabul ejtenék még talán Petőfi Sándort is, bár ha mostanában járna errefelé, aligha venné észre a látnivaló­kat. A 6-os útról még néhány évvel ezelőtt gyönyörű panorá­ma nyílt a festői hegyoldalra, az 1015-ben alapított apátság­ra, a műemlék templomokra, a tájba szépen illeszkedő isko­lára ... Ez a látvány már a múlté: eltakarja az agrokémiai központ ormótlan tömbje, s a melléje épült emeletes ház. A gyors autóból már csak né­hány száz méteren keresztül le­het megcsodálni a természet és a régi korok építészei által te­remtett harmóniát. De bent a faluban is meg­marad tudathasadásos állapo­tában a látogató: egyrészt örül a község gyarapodásának, a jólét bontakozó csíráinak, más­részt elszomorodik, hogy mind­ezt miért kell a múlt értékeinek pusztulásával, jobb esetben megcsonkulásával együtt ta­pasztalnia. Példa rá a főutca hivalkodó emeletes házainak sora, a falu keleti szélén a dombtetőre húzott kétszintes házerdő, a hosszú évek óta porladozó barokk Szenthárom­ság-szobor, az alsó iskola klasszicista épületének „moder­nizált” ablaksora stb. Ugyan­akkor vitathatatlanok az ered­mények: ha lassan is, de ha­lad a vár rekonstrukciója, több régi műemlékjellegű épületet szépen rendbe hoztak és tár­gyalások folynak további mű­emlékek megmentéséről. Bőven nyílt tehát módja ta­pasztalatokat szerezni a Bara­nya megyei Tanács műemléki albizottsága tagjainak, amikor tegnap ebben a nagyközség­ben tartották meg soros ülésü­ket dr. Görcs László elnökleté­vel. Radics Károly, a helyi ta­nács elnöke a pécsváradi mű­emlékekről, dr. Tihanyi Csaba, az albizottság titkára a vár helyreállításának idegenfor­galmi szempontjairól, dr. Muth János esperes-plébános az egyházi műemlékekről, Takács György, a műemlék felügyelő­ség építésvezetője pedig a vár rekonstrukciós munkálatainak állásáról adott tájékoztatást. Délután az albizottság tagjai Zengővárkonyba látogattak el, ahol két népi műemlékházat néztek meg. H. J. n környezetvédelmi világnap megyei megnyitója- Milyen benyomásokkal uta­zik el Baranyából a küldöttség? - kérdeztük Simeon Szlavovot.- Minden, amit láttunk na­gyon tetszett és összehasonlítá­si alapul szolgált. A mi küldött­ségünknek az volt a feladata, hogy közvetlen kapcsolatokat alakítson ki a meglátogatott vállalatokkal, intézményekkel és kereskedelmi szervekkel. Az együttműködések mind gyümöl­csözőbbek legyenek, ezért több munkacsoport cseréjére tettünk javaslatot, melyek konkrét műn. kafeladatökat végeznek majd. Az állami, szövetkezeti kereske­delmi szervek között va'lutamen- tes kapcsolat kialakítására ke­rül sor.- A látottakból mit valósíta­nak meg a közeljövőben?- A lakótelepi élelmiszerel­látás mintájára mi is ABC-áru- házakat építünk az új város­negyedek ellátására. A Konzum- ban látott önkiszolgáló étkez­tetést és az üzemi étkeztetést Gyorsan, bürokráciamentesen Megnyílt Budapesten a kereskedők áruháza A kis üzletek folyamatosabb, választékosabb ellátását segíti a kereskedők áruháza, amelyet csütörtökön nyitott meg a bu­dapesti FŰSZERT, a X. kerületi Ceglédi úton, a vállalat raktár­házában. Az 1500 négyzetméteres, ön- kiszolgáló rendszerben működő áruház - hasonlóan a már si­kert aratott Skála-expo nagy­kereskedelmi raktárüzletéhez — kisebb állami, valamint szer­ződéses üzleteknek és magán- kereskedőknek egyaránt kínál mintegy 1200-féle cikket —élel­miszereket, háztartási, vegyi, valamint papír- és rövidárukat. A kereskedők áruháza nagy­kereskedelmi áron szolgál ki, s miután az áruért érte mennék, a vásárolt tétel értékének egy százalékát szállítási költségté­rítésként visszaadják. Az áru­házhoz boy-szolgálat is kitele­pült, s a vidéki vevőknek a vál­lalat maga is házhoz szállít. Az áruházban csekkel, OTP-la- kossági csekkel és készpénzzel egyaránt lehet fizetni. Már a nyitást követő másfél óra alatt több mint száz vevőt szolgált ki a kereskedők áru­háza. Ülést tartott Baranya megye új KISZ-bizottsága A fiatal értelmiség helyzete és szerepe T ársadalmunk egyik leg­összetettebb és megol­dásra váró feladatával, a fiatal értelmiség helyzetével és szerepével foglalkozott első ülésén az új megyei KISZ Bi­zottság. A megyében élő és dol­gozó fiatal értelmiség helyze­téről: szakmai továbbképzésé­ről, lakás- és munkakörülmé­nyeiről, szociális helyzetéről, pályakezdéséről felmérést ké­szítettek, s ezt az előterjesztést vitatták meg tegnap délelőtt. Baranyában is jelentős az ér­telmiség száma: több mint ti­zenhatezren dolgoznak itt, sőt, egyes szakmákban a diplomá­sok legalább negyven százalé­ka 30 éven aluli. A feszültséget és a problémákat elsősorban a következő okozza - idézet a je­lentésből: ,,A fiatal diplomások számára a munkába lépés idő­pontjának .kitolódása’ miatt sűrítetten, viszonylag rövid idő alatt és egyidejűleg jelentkez­nek a munkahelyi beilleszke­dés, a pályakezdés, a család- alapítás, a szakmai specializá­lódás, a továbbképzés külön- külön is nagy feladatai." A KISZ az elmúlt időszakban fölmérte és vizsgálta az értel­miségen belül is szinte vala­mennyi réteg speciális helyze­tét, s a közeljövőben a legfon. tosabb feladat az lesz, hogy a tegnapi előterjesztés alapján a következő megyebizottsági ülés­re már programot, feladattervet dolgozzanak ki. A feladatok, a legfontosabb tennivalók kidolgozásában a következő szempontokat kell fi­gyelembe venni: tovább kell folytatni a fölméréseket a mik- rorétegekben is, ez azt jelenti, hogy ne csak általánosítva, nagy kategóriákban gondol­kozzunk, hanem differenciáltan kell foglalkozni az egyes értel­miségi szakmákkal; tisztázni és tudatosítani kell az értelmiség mivoltának, funkciójának kér­dését; a szűk szakmai témák­ról az átfogó kérdéskörökre kell irányítani a figyelmet; ezen a területen is vonzóvá kell ten­ni az ifjúsági mozgalmat; s vé­gül, de nem utolsósorban, mind­ez csak akkor valósulhat meg, ha létrejön a jó együttműködés azokkal a partnerszervezetek­kel, akik mindebben segíteni tudnak. d. cs. „A fák az ...” Annak idején — könyv címe volt-e, vagy egy filmé, már nem tudom — a természet el­ismerését véltem felfedezni a mondatban: A fák állva halnak meg. S tegrvop, a környezetvé­delmi világnap Baranya me­gyei megnyitóján az ünnepi műsort adók egyik szavalója e sorral kezdte a versét: A fák az élet... Most már igen. Hovatovább energiánkat, lehetőségeinket messze e célnak szentelve kell óvnunk környezetünket: leg­alább tovább ne romoljon. Hogy megmaradjanak olyan ál­latok, amelyeknek napjainkra már csak néhány példánya ma­radt, s a következő nemzedék ne járjon úgy, mint mi: olvas­mányainkban még az áll, hogy 20—30 évvel ezelőtt voltak ilyen madarak, emlősök, hüllők, mi pedig csodálkozva nézünk fel a könyvből: hogyan pusztulhattak ki ilyen hirtelen? Dehogy hirtelen! A folyamat részeként, befejezéseként, s a folyamat tovább tart. Ezt is fel­ismerve immár több mint 10 éve minden esztendőben más­más témát állítva a középpont­ba, de fokozottan kerül szóba egy napon szert^ a világon a természet, a környezet őrzésé­nek, védelmének megkerülhe­tetlen szükségessége. A feladat teljesítésén sokan dolgoznak, különböző állami és társadalmi szervezetek proaramjainak ré­sze a környezetkíméletre nevel­ni. Csakhogy... — Az emberiség azt már fel­ismerte, milyen veszélyek fenye­getik a környezetét. Most már azt kell felismernie, milyen konkrét cselekvésekre, tettekre van szükséa ahhoz, hoqy a ter­mészetet, a környezetét a to­vábbi romlástól meqkímélje, az emberiség továbbélésének fel­tételeit biztosítsa — hallottuk a megyei ünnepség megnyitóján dr. Földvári Jánostól, a me­gyei tanács általános elnökhe­lyettesétől, a környezetvédelmi munkabizottság elnökétől. A megnyitó ünnepség a Me­cseki Kultúrparkban volt, s ezért is — valamint az ott elért eredményekre tekintettel is — természetes volt, hogy a részt­vevők megtekintették az állat­kertet, ahol Fülöp, István, a Kultúrpark igazgatója rövid tá­jékoztatóját is meghallgatták arról a munkáról, amelyet az intézmény a környezet védelme érdekében közvetlenül vagy közvetve kifejt. Mindezek felso­rolását — csak megemlítve im­már nemzetközi elismerését is — mellőzve nézzünk inkább a jö­vőbe, s szóljunk arról a 15 éves távlati fejlesztési elképzelésről, amelynek megvalósulása to­vább öregbítheti Pécs hírnevét, idegenforgalmi vonzerejét — természetesen részeként a kör­nyezetvédelemmel összefüggő baranyai erőfeszítéseknek. Fülöp Istvántól hallottuk: — Szerepel elképzeléseink kö­zött egy génbank is, Pécs déli városrészének környékén, ahol a kipusztulóban lévő magyar állatfajok megőrzése-fenntartá- sa a fő cél. Szafári-rendszerű be­mutató lenne ez, ahol a termé­szetes környezetükhöz nagyon hasonló körülmények között él­hetnének a magyar szürke marha, a fodros lúd, a szőke mangalica1 és a többi, már ép­pen csak hogy felfedezhető ma­gyar állatfaj. A másik cél a belváros egy nagy pincéjében egy európai szintű akvárium és terrárium kialakítása, barlang­mozival együtt. Úgy gondoljuk, hogy — különösen az előbbi céllal kapcsolatban — egy Pécs nagyságú városnak ilyen nemes feladatra vállalkoznia kell.- mészáros ­„Maszek-park” Szakszerűen! M eghökkentő az elnevezés, a mögötte levő tartalom mégsem az. Arról van szó, hogy egyre terjed egy di­cséretes mozgalom Pécsett: a lakóházak körüli közterület gon­dozása, ápolása. Ez elsősorban az új városrészekben jelentke­zik, és elterjedését mindenkép­pen közüggyé kell tenni. Annál is inkább, mert a krónikus mun­kaerőhiánnyal küzdő Kertészeti és Parképítő Vállalat hatóköré­ből egyszerűen kiesnek ezek a miniparkok, energiáját elsősor­ban, a lakóterületi új parkok létesítése, a város nagy hagyo­mányú zöldterületeinek, park­jainak gondozása köti le. Tehát társadalmi segítségre van szükség. De hogyan? Előbb azt tisztázzuk: hogyan ne? Erre láttunk példákat minap Lvov- Kertvárosban egy rögtönzött be­járáson. 5—6 éve „belakott" há­zak körül jártunk. Az egyiknek a környezete sivár, gondozat­lan, a fűnek a nyomát sem látni; másutt sárgára perzselő- dött a fű, egy-egy vödör vízért esdekel; ismét másutt a kerté­szeti vállalat által évekkel ez­előtt ültetett cserjék pompás kis dzsungellé kezdenek izmo­sodni ... A ztán van, ahol látni a házbeliek erőlködésé­nek a nyomait: szeret­nének kezdeni valamit a kör­nyezetükkel. Kísérőnk, Kalla Gá­bor kertészmérnök pontosan megmutatta, hol ültettek cser­jéket, amelyeknek ma már nyo­muk sincs: kiirtották őket. Mu­tatja azokat is, amelyeket meg­hagytak, de fölnyírták őket fa­formájúra. Minden alaposabb megfontolás nélkül ültettek új bokrokat, fákat, gyümölcsfákat (amelyeknek a telepítése ilyen helyeken tiltott, hiszen a gyü­mölcsük, a i^ipufogógóz okozta folyamatos szennyezés miatt fo- gyaszthalatlan) és szeszélyes összevisszaságban ültettek virá­gokot. A fákról még annyit: a meggondolatlanul ültetettek többségéi ki fogják vágni, hi­szen közművezetékek fölé tele­pítették azokat, s jól tudjuk, milyen gondok származhatnak ebből. Mi hát a probléma? Az, hogy ezek a magánkezdeményezések nincsenek összhangban semmi­vel, s ha ebben a formában terjednének el, a városkép szebbítése helyett éppen ellen­kező hatást érnének el. És mi a teendő? Mindenek­előtt az, hogy a lakosság fo­gadja el a közköltségen betele­pített növényanyagot és első­sorban annak a gondozását vállalja. A mostanihoz hasonló szárazságban egy-egy vödör víz a növények életét mentheti meg. A legtöbb cserje egyéb­ként akkor esik a jó szándék áldozatául, amikor még oly aprócska, hogy nem látni még, mivé válik néhány év alott. A Kertészeti Vállalat segíti a vi- rágosítást is, de idejében szól­janak — tehát ősszel —, amikor elő kell készíteni a tavaszi te­lepítést. H a látják a gondozás biz­tosítottságát, kiültetik a virágokat, s a többit a lakosságra bízzák, s a munká­hoz szerszámokat is adnak. A lényeg az: a növények telepí­tése, kiültetése azoknak a dol­ga, akik városméretben látják a zöldterületek összefüggéseit, s így az összhangra törekednek. Mi, a lakosság a gondozást vállaljuk: az öntözést, a gyom­talanítást, a rovarkártevők el­leni védekezést. Ez is nagyszerű lehetőségeket kínál a lakóterü­letért való munkálkodásban. Fontos lenne, hogy ezt meg­értve, a lakóterületi társadalmi szervek is ebbe az irányba te­relnék a lakosság tenniakará- sót. H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents