Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-30 / 177. szám

1981. június 30., kedd Dunántúli napló 3 Kemény munka közepette pillanatnyi ünnep Nagyegyházán Szenet, bauxitot, ivóvizet termel az új bánya ^ saknem a rosszabbik arcát mutatta meg az új bányaüzem avatásán Nagy­egyházi Miután Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára egy gombnyomásra működésbe hozta a szállítóberendezés jelzőrendszerét, a vijjogó hangra televíziósok, fotóriporterek, rádióriporterek a szénszállító lejtősakna szál­lítóberendezése köré gyűltek, négy esztendős bányaépítő munka után kíváncsian lesve, mi­kor jelenik meg a szén. Egyikük azt sem vet­te észre a nagy izgalom közepette, hogy a szalagrendszer egyik kapcsoló kuplungjára állt. Hiába: Nagyegyháza minden bizonnyal hazánk legkorszerűbb széntermelő bányaüze­me most, az emberre azonban itt is nagyon sok veszély leselkedik. A bányaüzem I. osztá­lyú sújtólégveszélyes, tűzveszélyes és fokozot­tan szénporrobbanás-veszélyes, sőt vizbe- törés-veszélyes is. Nagyegyházán a hírközlés, veszély esetén a riasztás, ezzel összefüggésben az automati­zálás nagyon magas fokú. Az F—1 aknánál létesített diszpé­cserközpontban a készülékek egyik része folyamatosan közli a bányabeli valamennyi terme­léssel, szállítással, bányaleve­gővel összefüggő adatokat, más készülékek pedig állandó szóbeli információcserét, a gyors riasztást szolgálják. A bá­nya építése, most majd az üze­melése közben is a legkorsze­rűbb technikai berendezéseket használták, mégis ebben a bá­nyában is még mindig az em­beré a főszerep, a legkisebb hibájáért is súlyos árat kell fi­zetni. Nagyegyházán azonban eddig a több éves kemény munka, a nehéz körülmények ellenére is a föld mélyének kin­cseinek megszerzése közben az ember győzött. Nagyegyháza jobbik airca az igazán jellemző erre a bá­nyaüzemre, amely a nép­gazdaság számára is kedvező képet mutat. Az eredeti elkép­zelések szerint ai 6 milliárd 628 millió forint költséggel épülő bányaüzemet 132 hónap alatt készítették volna el, a módosí­tott terv szerint azonban pon­tosan 10 esztendő alatt a kez­déstől a teljes kapacitás eléré­séig készen lesz. 1976-ban kezdődött a felvonulás, 1982- re remélték a széntermelés megkezdését, mint említettem, ez már június 24-én megkez­dődött, és még 1981-ben 275 000 tonna szenet termel, Í987-ben pedig csaknem 1,7 millió tonna szenet bányásznak majd itt, amely a dúsítás után lakossági felhasználásra kivá­lóan alkalmas lesz. Négy esz­tendő múlva, amikor a szenet egy területről lefejtették, meq- indul a bauxittermelés is, sőt, egy harmadik nagyon értékes terméke is van a nagyegyházi bányának: 1995-ig naponta 57 600, ezt követően pedig egy nagyváros vízellátásához is elegendő, 86 400 köbméter jó minőségű ivóvizet hoznak fel­színre a bányából. Nagyegyháza azonban nem­csak ilyen különlegességekkel nyújt teljesen újat a magyar bányászat történetében. 1978 szeptemberében a Tatabányai Szénbányák szakemberei, ta­lán a bánya építése közbeni váratlan akadályok miatt, egé­szen újszerű tervet dolgoz­tok ki. A vízakna mélyítése a 70. méterben, a keleti lejtős­akna a 194. méterben szinte megbénult a rendkívül rossz geológiai körülmények miatt. Szinte biztosnak látszott, hogy a bányanyitás-feltárás nem te­szi lehetővé a tervezett 1982-es termelésindítást. Az elgondolás lényege az volt, hogy a bányamező súly­pontjába telepítenek egy víz­mentesítő telepet, amely 1934- ig, amíg a V—1-es akna alatt a fővízmentesítő telepet elké­szítik, illetve a K—Ny-i lyu­kasztásig biztosítja a bánya­műveletek vízvédelmét. Ezt kö­vetően pedig a bauxittelep alatt kihajtandó vízbányában fakadó ivóvízminőségű vizet emeli a külszínre. Ez egyben feleslegessé teszi, hogy a 800 millió forint költségű víztisztító­művet megépítsék. Az elképze­lés teljes sikerrel valósult meg. Nagyegyházán már a múlt- század utolsó éveiben tudták a geológusok, hogy a dimbes- dombos felszín alatt nagy mennyiségű szén van. 1923- ban Vitális István geológus­mérnök 18 fúrólyukban is sze­net talált, végül az 1971-ben le­mélyített fúrások nemzetközileg is jelentős mennyiségű szenet mutattak ki. A tatabányai szénmedence gyors kimerülése miatt már az 1960-as évek kö­zepétől a Tatabányai Szénbá­nyák legfőbb törekvése volt, hogy a Tatabányától keletre húzódó szénmedencéket műve­lésbe vonja. A nagyegyházi- csordakúti bányatelepítésre vo­natkozó javaslatok azonban az olcsó szénhidrogén-korszakban nem találtak tetszésre. Az 1973-as olajár-robbanás azon­ban rövidesen zöld utat bizto­sított az 55 millió tonnás, 19 300 kj/kg fűtőértékű szénva- gyon, és jelentős, 1987 után naponta 18Q0 tonna termelést biztosító bauxitkincs kiaknázá­sára. Dr. Kapolyi László, ipari mi­nisztériumi államtitkár érdekes gondolatokat fejtegetett a bá­nya avatóünnepségén. Mint mondotta, már a bányanyitás során is rendkívül magas szín­vonalú technikai eszközöket ál­lítottak munkába, miként a bánya tervezése is egészen magasszintű szellemi termék. Fbben az üzemben folytatódik az a magas termelési kultúra, amely a szénmedencét mindig is jellemezte, mégis ugrásszerű változást jelent majd az itt fo­lyó bányaművelés. Az egy mű­szakra eső hét tonna körüli teljesítmény is többszöröse a vállalati átlagnak, a 40 tonna körüli munkahelyi teljesítmény pedig jelzi, hogy miként is le­het a magyar szénbányászat versenyképes. Ebben a nem­zetközi összehasonlítást is el­bíró létesítményben a szén-, a bauxit- és víztermelés, a - szén dúsítása, a brikettgyártás, az új széntüzelésű módok alkal­mazása egységes termelési rend­szert kell hogy alkossanak. Ez csak azonban egy kis része a nagy elképzelésnek, amelyben az uránnal és szénhidrogénnel versengve, egymást helyette­sítve és párhuzamosan is, mű­szakilag, gazdaságilag egysé­ges egészet elképzelve kell a magyar szénbányászatot fej­leszteni. Hasonló volt Havasi Ferenc véleménye is: minden gazda­ság egyik legfontosabb érték­mérője a versenyképesség, az alkalmazkodás művészete. Nagyegyháza szimbóluma is lehetne ennek. Tatabányától néhány kilomé­terre keletre, közvetlenül az 1- es autóút mellett transzparen­sen üdvözölték a bányaavatóra érkezett vendégeket. A tábla másik oldalát visszafele láttuk: viszontlátásra az új mányi bá­nya avatásán! — hirdette a tábla. Nem juthatott erről más eszembe, mint: mikor találko­zunk új ’liászbónya-avatáson. A párt és kormány vezetői csak néhány szót szóltak erről: természetesen ők is szívesen vennének részt hasonló ünnep­ségen Baranyában, ennek azonban előfeltétele, hogy pél­dául a nagyegyházi bánya is mihamarabb olyan szintű gaz­dasági eredményeket produkál­jon, mint amit lehetőségei miatt most már várnak, hogy a liász-program résztvevői vala­mennyi szellemi és anyagi tar­talékaikat is hozzáadják az állam adta lehetőséghez. Lombosi Jenő Nem minden szombat szabad Ötnapos munkahét Július 1-től kilenc baranyai üzemben vezetik be Július elsejétől, vagyis hol­naptól a következő üze­mek térnek át az ötnapos mun­kahétre: Mecseki Szénbányák, Bányászati Aknamélyítő V., Or­szágos Földtani Kutató és Fú­ró Vállalat, Mecseki Ércbányá­szati Vállalat, Pécsi Dohány­gyár, Mohácsi Selyemgyár, Mo­hácsi Révátkelési Vállalat, Pé­csi Hőerőmű, Budapesti Vegyi­művek hidasi gyára. Ez össze­sen 17 ezer 315 dolgozót érint. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet el­lenére hozott rendelkezés az ötnapos munkahét bevezetésé­ről, nagy kedvezmény. A sok­sok szempont mellett egyik fő tényező volt az a törekvés, hogy a jövőben szükségszerűen súlyozott munkavégzéshez a több pihenőnappal a munka­erő regenerálódjon. Mégsem volt egyértelmű a fogadtatás. Nagyon sok ellen­kezést, aggodalmat váltott ki. Egyrészt, mert a megszokottból való kimozdulást jelent, más­részt a gördülékeny, minden szempontot figyelembe vevő lebonyolításkor előfordulhat, hogy az egyéni érdek ütközik a népgazdasági érdekkel. Min­denekelőtt azt kell tudatosítani az emberekben, hogy nem a minden héten szabad szom­batról van szó, hanem ötnapos munkahétről, (gy előfordulhat, hogy a szabadnap a hétfő lesz vagy a péntek, vagy lesznek olyan vállalatok, ahol a sza­badnapokból bizonyos meny- nyiséget a szabadsághoz lehet csatolni. Egy a fontos, minden esetben az adott munkaterület sajátosságaihoz kell alkalmaz­kodni. Vannak területek, ahol egye­lőre megoldhatatlannak tűnő problémák merültek fel. Pél­dául az iparcikk- és élelmiszer- üzletek szombat délelőtti nyit­va tartásához- a postának ügye­letet kell tartania, hogy a vál­lalatok a műszak utáni pénz- befizetést lebonyolíthassák. Ugyanakkor a bank csak dél­előtt 11 óráig tart nyitva. A szombatonként befizetett na­gyobb pénzösszeg viszont, ha a postán marad, ez belátha­tatlan veszélyeket rejt magá­ban. Nem tisztázott továbbá még az sem, hogy a pedagógusok körében miként ajakul majd a tanítási rend. Az óraszámok öt napra való sűrítése esetleg a túlórák elvesztésével, és így a pedagógus számára bércsök­kenéssel jár. A rendelet pedig kimondja, hogy az új munka­rend bevezetése nem történhet a dolgozók jövedelmének ter­hére. Átmeneti problémát jelent még a MÁV-nál a szervezés, hiszen ez bizonyos menetrend­módosításokat von maga után, a hazai menetrendnek viszont alkalmazkodni kell a nemzet­közi járatokhoz. A Volánnál óriási előzetes felmérő munkára van szükség. Ahhoz, hogy saját dolgozóik­nak is biztosítani tudják a plusz egy pihenőnapot, előbb egyeztetni kell valamennyi áru­szállítást valamennyi üzlet áru­fogadási készségével, a sze­mélyszállító járatokat össze­hangolni valamennyi megyei vállalat munkakezdés és befe­jezés időpontjával. Ezért most — jobban, mint valaha — feltét­lenül fontos a lépcsőzetes munkakezdés megszervezése. Természetesen a nehézségek ellenére mindenkinek érdeke az optimális megoldás meg­keresése, mint ahogyan tették azok a vállalatok, melyeknek dolgozói már e héttől kezdve egy nappal többet pihenhet­nek. S. Zs. Július /-tő/: takarékcsekk Július 1-től életbe lép a ta­karékcsekk. Szerdától azok a budapesti átutalási betétszám­la-tulajdonosok, akikkel az Or­szágos Takarékpénztár csekk- szerződést kötött, az ország több mint 30 vállalatának ke­reskedelmi egységeiben fizet­hetnek csekkel, ugyanakkor készpénzt is felvehetnek az OTP-fiókokban, postahivata­lokban, illetve takarékszövet­kezetekben. A csekkfüzet 10 lapból áll. Ezek birtokában minden pos­tahivatalban, takrékszövetke­zetben és OTP-fiókban maxi­mum 2000 forint készpénzt ve­het fel csekklaponként a tu­lajdonos. A csekkel fogyasztási cikkek is vásárolhatók: csekk­laponként maximum 5000 fo­rint értékben. A csekkeket — az OTP-vel kötött szerződés ér­telmében — jelenleg 30 orszá­gos vállalat egységeiben fo- gcdják el. Úgy tervezik, hogy jövőre, január 1-től a takarékcsekket vidéki lakosok számára is be­vezetik.-^^okszor mondták, hogy ünnepro/itás a Mecsek „kősebeiről” írni, hisz hosszú évtizedek után ki tudja meg­mondani, hogy ki is a felelős azért, hogy ormótlan fejtésfa­lak meredeznek, a bányaudva­rok pedig holdbéli tájat idéz­nek. Szabad-e kijelentenünk, hogy ez már történelem, vagyis a probléma nem él és a jóté­kony növényi vegetáció majd visszavarázsolja a természetbe az elhagyott kőfejtéseket? A válasz egyértelműen taga­dó, ugyanis a természetvédelmi célzatossággal fogant föld- és bányatörvény már 30—35 éve is létezett és egyebek között azt irta elő, hogy a kőfejtés köz­ben azonnal rendezni kell a te­repet, rézsűzni kell a fejtéshom lokzatot és a lefejtett humusz vissza kell hordani az eredet helyére. De a gazdasági haszor mindennél többet számított, é; napjainkra kősebhelyes szere tett Mecsekünk, amelyet a: utóbbi időben már előzéke nyebben védenek. A kozári. vagy Árpád-tető fejtőben sor került az első me csekbéli kőbányai tereprende zésre, hogy ezzel előkészítsél a jövendőbeli rekultivációt é: úgy alakítsák át a hajdani bá nyát, hogy az harmonikusan il leszkedjék a tájba, a környe lassan gyógyulnak a Mecsek kősebei Harmonikusan illeszkedjenek a tájba a hajdani kőbányák zetébe. A Dél-dunántúli Kőbá­nya Vállalat tavaly ősszel kezd. te meg a kozári bánya „termé­szetbe visszamentését” e nyár­végi határidővel. Erre többek között azért kényszerült, mert a zúzott kő iránti kereslet meg. csappant és bár itt jelentős készleteket rejt a föld mélye, mégis a csaknem hárommilliós értékű tájba illesztési mentőak­ciót választották. A bányát tíz évvel ezelőtt vé­dett területen nyitották meg rendkívül fontos gazdasági ér­dekekre hivatkozva, míg nap­jainkban a kereslet mérséklődé, sét időben érzékelő DÉLKÖ vég­leg kivonult tí védett területről. A természetvédő szakemberek elmondták, hogy gyors és min­taszerű a több hektáros bánya­udvar átalakítása, amelyhez je­lentős összeggel járult hozzá az ÉVM is. Azért is figyelemre mél. tó a tájrendezés, mert együtt­működnek az Árpád-tetői erdé­szettel és az erdészek útmuta­tásait maradéktalanul követik. Termőföldet, több mint tízezer köbmétert a 6-os út menti ho­mokbányákból szállítottak a helyszínre és 60—80 centi vas­tagon terítették szét. -Ezen kívül a bányafalban négyszáz méte­renként tízszer robbantottak, hogy a megfelelő dőlésszögű rézsűt kialakítsák, melyre köny- nyen „kúszik fel” a növényi élet. Látható, hogy az utólagos be­avatkozás mennyire növeli a költségeket, amire markánsabb példával szolgál a tettyei kő­bánya „természetesítése” a ter­vek szerint még ebben az év­ben. Az átalakítás költsége meghaladja az ötmillió forin­tot és ide majdnem 20 ezer köbméter termőföldet hordanak be, de a költséget az is drágít­ja, hogy a környék beépítettsé­ge miatt most már nem lehet robbantással „kiegyenesíteni” a fejtésfalakat és csak nagy teljesítményű dózereket tudnak bevetni. Eredményeként a 20— 30 méteres sziklafal magassága majdnem a felére csökken. Az udvart kénytelenek teraszosan kiképezni, mert az alsó és a felső szintje közötti különbség majdnem tíz méter. Ez is bizo­nyítja azt, hogy a hajdani bá­nyaművelési kapkodás mennyi­re szomorú következményekkel jár, ha a tájba illesztés kerül te. rítékre. De ezen mentéseknek is örül­nünk kell, mivel 20—30 év után végre heget akar vonni a Pécs feletti Mecsek-gldal kő­sebeire a jogutódnak számító DÉLKÖ, együttműködve a Pécs városi Tanáccsal. A tanács egyébként meghatározta, hogy 1977 és 1987 között minden el­hagyott bányát rendezzen a DÉLKÖ: így a pappbányait, más néven a szamárkútit, a bárány­tetőit és így tovább. Az már újabb probléma, hogy mi legyen a kantavári fejtővel, vagy a cserkúti elfeledett négy kőbányával. A Jakabhegy aljá­ban jogutódnak számító kővá- gószöllősi tsz igyekszik rekulti- válni, ahogy az anyagi lehető­sége engedi, bár eddig csak ígéretek hangzottak el. Az Or­szágos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal dél-dunántúli igazgatósága messzemenően a DÉLKÖ-t emelte ki követendő példaként a tsz számára is. De Berkesd, Szilágy és Pereked példája is megszívlelendő, ahol a helyi tanácsok, tsz-ek a volt kő- és homoklelőhelyeket köz­ségi szemétlerakókká alakítot­ták át. Pécsett, a kozári fejtőben az elképzelések szerint ifjúsági tá­bor, míg a tettyei bányaud­varban park, vagy szabadténi színpad, más variáció értelmé­ben növényfajta-bemutató kap helyet. Ha az időt nézzük, nincs ok a túlzott pesszimizmusra, mivel az újrahasznosítás egyévtizedes programjából még hat év van hátra. Csuti János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents