Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-29 / 176. szám

Alapanyag és energia Tégla a meddőből A bányászkodás mellék­termékei a meddő­hegyek. Hosszú ideig hasznavehetetlen, milliókat emésztő, környezetszennyező anyagoknak tekintettük őket. Most egy olyan kísérletről szá­molhatunk be, amely egy fon­tos iparban, a téglagyártásban hasznosítja a bányameddőket. Az ausztrai durvakerámia-ipar keretében szerveződött kutató- csoport két éve foglalkozik a meddőtégla gyártásával. Kísér­leteik során kiderült, hogy a bányászati melléktermék nem­csak kitűnő alapanyag, hanem ami a téglagyártásban kulcs­kérdés, biztosítja az égetéshez szükséges energiát is. Az oszt­rák szakemberek kétféle téglán dolgoznak: az egyik lehetőség, hogy magából a meddőből ké­szül az önkiégő tégla, ameny- nyiben az alapanyag kémiai összetétele megfelelő, vagy ki­váló adalékanyagot gyárthat­nak. Valószínűleg ez a lehető­ség az adott, mert a legtöbb bónyomeddő alapanyagként hasznosítható gazdaságosab­ban. így is óriási a megtakarí­tás, mert nincs szükség más energiára a kiégetéshez. Nem kevés már önmagában ez sem, hiszen tudjuk, hogy mai tégla­gyáraink emésztik az olajat, a szenet, a hagyományos módon nem sokáig tarthatók fenn. Oj technológiákat kell keresnünk a jövő gyárainak megalapozásá­hoz. Hogyan kapcsolódhatunk mi az osztrák kísérletekbe? Amit még az ottani eredményekről elmondhatunk: egyetlen tisztá­zatlan probléma megoldása van hátra, a meddő tégla gyár­tásához különleges, szendvics­kemencékre van szükség. Ha ennek megoldásán is túljutott a kutatócsoport, Salzburg mel­lett tervezik a prototípus gyár felépítését. A hazai szakemberek, a Mecseki Szénbányák és a Baranya-Tolna megyei Téglapirai Vállalat, a HALDEX-en keresztül tartanak kapcsolatot az osztrák durvake- rámia-iparral, így értesülnek a kutatás minden fázisáról. Érdekelt a bánya, mert évente sok millió forintot költ a rekul­tivációs munkákra és érdekelt a téglaipar, mert a legtöbb gyára a költséges energiafogyasztás miatt veszteséges. Az első va­gon komlói meddőmintát már elküldték a kutatóknak, s az már biztos, hogy alkalmas a téglagyártáshoz szükséges ada­lékanyag gyártására. Baranyában lesz az első ha­zai meddő-téglagyár? Mindez még távlati elképzelés, de az itteni adottságok a sikeres megvalósítás lehetőségét ígérik. Mint ahogy ma még képtelen­nek tűnő ötlet az is, hogy bá­nyász és téglaipari szakmunkás együtt dolgozik majd, közösen teremtve új értéket a holtnak hitt anyagból. (A bányászatban már alkalmazzák azt a HAL- DEX eljárást, amivel kivonhat­ják a meddőben maradt dara­bos szenet, például a tégla­gyártást megelőzően) S ez az új érték a kitűnő hőszigetelő, jó szilárdságú, porózus meddő­tégla. M indez ma még való­ban kísérlet, de a hazai szakemberek ismerik ezeknek a kísérleteknek az eredményeit, és közös aka­ratuk a megvalósítás. For­radalmi változásokra számítha­tunk a magyar téglaipar ener­giafelhasználásában. Bár az új típusú gyárakra még várnunk kell, akár egy évtizedet is, de a hozzáértők garantálják, hogy ezek a gyárak gazdaságosan, nyereségesen üzemelnek majd. G. M. □Hétfői Szabó Jánosi Nevét csütörtökön röppentet­te fel a hír, mikor az esti tv- híradóban bemondták, hogy ő nyerte el a KONSUMEX logi- kaijáték-pályázatának 30 000 forintos első díját. Megszületett a bűvös kocka utóda ...? Szabó János 26 éves siklósi fiatalember a Pécsi Szikra Nyomda grafikusa, 1974-ben végzett a pécsi Művészeti Gim­náziumban, kerámia szakon. Szobrászatot Pattantyús József­nél tanult, a főiskolára azon­ban nem jutott be. Volt mór dekoratőr és kirakatrendező, írt sci-fi novellákat és verset. Készít szobrot, kisplasztikát, rajzol és fest. Nyert már okle­velet országos karikatúra-pá­lyázaton. Amolyan rutinos pá­lyázó, de ez az első igazi sike re. Szombaton, mikor siklósi la­kásán felkerestük már ott fe­küdt asztalán a távirat, mely­ben hétfőre Budapestre hívták, a díj átvételére, a szabadal- maztatási s üzleti ügyek meg­beszélésére. — Számított ekkora sikerre? — Bevallom, nem. Bár a ma­tematikát mindig szerettem, s különösen a logikai része izga­tott. Amikor a pályázatot elol­vastam a Rádió újságban, volt már hét-nyolc ötletem, s az egyiket lerajzoltam. Csak ami­kor a prototípust elkészítettem, akkor jöttem rá, milyen nehéz a játékot megoldani. Nekem egy óra kellett hozzá, s félek, hogy most hétfőn Pesten, mi­után három hónapja a kezem­ben sem volt, nem tudom majd ennyi idő alatt kirakni. Csak ta­lálgatom, a zsűri hány óra alatt oldotta meg, mindenesetre nem volt könnyű dolguk. Tudom, hogy ezért döntöttek úgy, ahogy döntöttek. — Az ötezer pályázat közül a „Bűvkörben" jelige nyert, ez lesz a játék neve is? — Biztos, hogy nem. Ezt jel­igének adtam meg, talán azért, mert eszmélésem óta a körök bűvöletében élek. Anyám mesé­li, hogy kétéves koromban kö­rökkel rajzoltam tele minden papírdarabot. A játék kétdi­menziós, három szín kap benne szerepet és persze a kör is. — A siker és az ezzel járó pénz mégiscsak váratlanul poty- tyant az ölébe. Változtat mind­ez az életén? — Mindig is kötetlenebb munkára vágytam. Nehéz in­gázni, reggel négykor kelni és este fáradtan lerogyni. A pénz arra kell, hogy Pécsre költöz­hessek. Vágyaim? Közelebb ke­rülni a természethez, amelytől elszakadtam. Terveim? Nutriát szeretnék tenyészteni és gom­bát termelni. Egy olyan gom­bát, amit Magyarországon még nem termelnek. — Rné — Férfiak a terhestanácsadáson Anyák védelme. koraszülések megelőzése Három héttel ezelőtt kezdő­dött, s váratlan sikert aratott egy ma még szokatlan kezde­ményezés. Pécsett, a Veress Endre utcai rendelőintézetben a kismamákkal együtt férjeiket is meghívták a szokásos terhes­gondozásra. Nagy volt az ér­deklődés, és a leendő apukák egyértelműen hasznosnak ítél­ték ezeket a beszélgetéseket, örült az orvos is, s hogy miért, azt dr. Csaba Imre, a POTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzora mond­ta el: — A pontosabb megértés kedvéért érdemes áttekinteni a születési statisztikákat. Az utób­bi években országosan is, de különösen Baranya megyében jelentős előrehaladás tapasz­talható a csecsemőhalálozás csökkentésében. Ennek okai részben a központi egészség- ügyi intézkedések, továbbá az úgynevezett perínatális intenzív centrumok (például a pécsi gyermekklinikán) kialakítása, és nem utolsósorban annak megszervezése, hogy a kóros terhességek, illetve koraszülé­sek ellátását egy adott, a leg­jobban felkészült intézetben koncentrálják. Az összes csecsemőhalálozást tekintve azonban jócskán elma­radunk a legjobb mutatókkal rendelkező, főleg észak-euró­pai országoktól. Az ok elsősor­ban a korai szülések gyakori­sága. Ez részben annak követ­kezménye, hogy a koraszüléssel veszélyeztetett terhesek késve kerülnek a megfelelő szintű in­tézetbe. A koraszülések leg­főbb oka azonban a nem meg­felelő szociális háttér, a csalá­di környezet és az életmód. A tapasztalat azonban az, hogy csak terhes nőnek taná­csot, felvilágosítást adni kevés. Mert vagy a férj nem hiszi el az intelmeket, vagy a leendő anya akaratereje kevés a he­lyes életmód megvalósításához, így például a terhesség alatti szexuális élet, a higiénia, a megfelelő étkezés — közös akarattal, az utód érdekében a jó úton tartható. Az eddigi kedvező tapaszta­latok alapján a klinika egész gondozási területére szeretnék kiterjeszteni az apák részvéte­lét is a terhestanácsadásokon. Többen jelentkeztek már olyan igénnyel is, hogy skandináv, francia, vagy svájci példára, az apa is jelen lehessen a szülés­nél. Csaba professzor szerint ez hasznos is lenne, de egyelőre; elkülönített szülőszobák híján erre még nincsenek meg a fel­tételek. Kurucz Gyula Valahol a közelben... Legény­fogó leves Kaposvár felé egy kies falu köze­pén van egy kellemes, hangulatos kisvendéglő. Konyhája főleg vadéte­leiről és viszonylag olcsó árairól ne­vezetes. De találunk az étlapon más különlegességeket is. Például egyik­nek MLegényfogó kokasleves, lúdgé- gével" a neve. S íze, zamatainak együttese egyfelől tájjellegű ételt, másfelől igen jó izérzékkel rendel­kező konyhafőnököt sejtetett, öt kér­deztem meg, hogyan ,.keletkezett" ez a finom húsos leves és hol van a hazája? — Eredetileg „Legényfogó leves" néven kóstoltam meg a Mátrában, s a magam ízlése szerint fűszerezve finomítottam tovább. Hozzávalók (tíz adaghoz): 1 kg velőscsont, 1 dara­bolt tyűk vagy kokas, sárgarépa (0,24 kg), gyökér (0,26), zeller (0,10), vereshagyma (0,05), fokhagyma (0,01), kapor (egy csomag), petrezse­lyem zöldje (1 csomag), törött bors (0,02), só (0,03), cukorborsó (0,05) egy leveskocka, liszt (0,10) és „Lúd- géqe” (0,10) egy csomaggal. (A „Lúdgége" — gyári csigatészta.) — A velőscsontból és a zöldségek­ből jó ízű csont'evest főzünk (ne fe­ledjük lehabozni I), s természetesen a tyúk vagy kokasdarabokból. Aprán­ként föleresztjük, fűszerézzük és bele­tesszük a járulékos anyagokat. A kész levesnek egyhén pikánsan kaporizű- nek kell lennie, ez adja meg a jel­legét. S én adok hozzá 1 szem bo­rókát, s egy csipetnyi (nagyon ke­vés I) kakukkfüvet is. A velőscsont végét ne feledjük el megsózni, nehogy a velő kifolyjék. Tálaláskor a kifő­zött lúdgégére merjük a levest a benne főtt zöldségekkel és húsdara­bokkal — mesélte. Megkóstoltam. Nagyon finom, lak­tató. Egy adag ára 7,90 Ft. Utána megszámoltam: most vadászati tila­lom idején 4 vadétel, 4 egyéb leves, 4 sültféle, 6 készétel szerepelt az ét­lapon, többsége 30 Ft alatt; külön­böző sörkorcsolyák (pl. pecsenyeszaf­tos kenyér, á 3,60 Ft) társaságában. Aki nem hiszi, járjon utónál . . . (A játékhoz még annyit elárulunk, hogy van egy ,.Jártái-e már .............­o n" kezdetű, picit vaskos szövegű népdalunk. A kipontozott szó — hely­ségnév. Ott található ez a kisven­déglő.) («. •-) 75 literes korsó, mint vizsgadarab Az utolsó céhbeli siklósi fazekas A hatalmas korsó csak belül mázas, kívül meg­maradt az égetett agyag eredeti színében. Nincs különösebb díszítés sem rajta, de ami van, az lázba hozhatja a népi iparművészetet kutató­kat és a siklósi helytörténésze­ket: a készítés dátuma és a fa­zekasmester nevének kezdőbe­tűi, vagyis 1887 és R. A. Bár Siklós egyik utcáját már a XVIII. században is Fazekas utcának nevezték, ez a nemré­giben előkerült kerámiagyűjte­mény a legrégebbi olyan em­lék a siklósi fazekasság múltjá­ból, amelynél a készítés ideje és a fazekas neve bizonyítható. Néhány évtizede még a faze­kasok korántsem voltak népmű­vészek, amik korongjaikról le­kerültek, inkább használati, mint dísztárgyak voltak. Nem egy közülük igen megbecsült muzeális érték lehetne, ha a használatban el nem kooott volna, vagy ha a jelenlegi tulaj­donosok tudnának róla, minek a birtokában vannak. Ez a 19 darabból álló gyűj­temény R. A. fazekasmester, vagyis Reiszberger Antal mun­kásságából is csak úgy marad­hatott meg, s főleg együtt, hogy leánya, Schweigert Bélá- né őrizgette mindmáig, 66 éven keresztül, s most a siklósi hely- történeti múzeumnak ajándé­kozta. A gyűjtemény a legkülönfé­lébb fazekasremekekből áll, a porcelánt utánzó, áttört korsó­tól a vajköpülőig, igazolva, hogy a későbbi híres siklósi fa­zekasoknak, mint Petrovics Mi­hály és Gerencsér Sebestyén, volt kitől tanulniuk pályájuk elején. A legérdekesebb darab azonban mégiscsak a nagy kor­só, s nemcsak a méretei miatt (55 centiméter magas, legpo­cakosabb része 160 centiméter kerületű, 75 literes és 20 kilo­gramm a súlya), hanem azért is, mert ez volt Reiszberger An­tal céhremeke, a vizsgadarab, amellyel önálló mesterré lépett elő. Ő volt az utolsó céhből fel­szabadult siklósi fazekas. 1862- ben született Siklóson, (apja is fazekas volt, sőt, az utolsó céh­mester) és 1914-ben halt meg. Utolsó munkái 1908-ból valók, utána már nem tudott a korong mellé ülni: a mázak mérges ki­gőzölgése tönkretette a szerve­zetét. Reiszberger Antal a maga korában híres fazekas volt Sik­lós környékén, de a későbbi nagy nevek elhomályosították emlékét. Munkáiból most július­ban kiállítást rendeznek a sik­lósi hírlapolvasóban, majd a gyűjtemény a Siklós helytörté­netét, ipartörténetét bemutató nyár végén nyíló kiállítás egyik legbecsesebb része lesz a sik­lósi várban. D. I. Kinek higgyenek a cukorbetegek? jL rdekes kérdést tett fel szerkesztőségünkhöz címzett levelé- r* ben Nádor Károly pécsváradi olvasónk. Mint irta, régi cu­korbeteg, s több kiadványt áttanulmányozott már az egész­sége megóvásához szükséges diétával kapcsolatban. Akkor érte a meglepetés, amikor összehasonlította a diabetikus ké­szítmények csomagolásán található tájékoztatót a szakiroda- lomban, illetve az ismeretterjesztő kiadványokban olvasottak­kot. A glukonon nevű diabetikus édesítőszer, a mentholos édes­ség, a cukorbetegek részére gyártott csokoládé stb. csoma­golásán ez a tájékoztatás sze­repel : „ ... szorbitból naponta összesen 50 grammot fogyaszt­hat, az engedélyezett szénhid­rát mennyiségbe való beszámí­tás nélkül." (Megjegyzésül: a cukorbetegek számára az egy napra engedélyezett szénhid­rátmennyiség legfeljebb 200 gramm.) Dr. Fövényi Józsefnek 1980- ban megjelent „cukorbajról ­cukorbetegeknek” írott könyve azonban egész másról infor­mál: „a szorbit... használatá­val kapcsolatos téves nézet az, hogy kalóriát nem tartalmaz és 50 grammig nem kell beszámí­tani a napi szénhidrátadag­ba ... A szorbit, ha lassabban is, de ugyanúgy növeli a vér­cukrot, mint a többi szénhidrát, a szervezetbe való beépüléshez inzulinra van szükség, ezért a napi szénhidrátmennyiségbe teljes mértékben be kell számí­tani." Hazánkban jelenleg mintegy 300 ezer cukorbeteg él, s kellő diétával akar teljes értékű éle­tet élni. Mi tehát az igazság? Dr. Jávor Tibor, a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinikájának professzora: — Fövényi doktor a téma alapos ismerője, kutatója. Meg­állapításai helytállóak, hiszen a szorbit is szénhidrát. Legfel­jebb a cukorrá való átalakulá­sa vesz hosszabb időt igénybe, ezért hatása is másként jelent­kezik, mint a hagyományos cu­kor fogyasztásáé. Dr. László Nándor, az Egész­ségügyi Minisztérium illetékese: — A cukorbetegek az orvos tájékoztatását vegyék figyelem­be. Már folyamatban van az intézkedés, miszerint a leg­újabb kutatási eredményeknek megfelelő tájékoztató feliratok szerepeljenek a diabetikus ké­szítmények csomagolásán.

Next

/
Thumbnails
Contents