Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-28 / 175. szám
Mobilizálja a lakásgazdálkodást Július 1-től emelkednek a lakáshasználatbavételi díjak Háromszoros díjvisszatérítés családiliáz-építés esetéo Akik július 1-e után veszik kézhez a lakáskiutalást, már a felemelt lakásépítési hozzájárulást ill. lakáshasználatbavételi díjat fizetik. Erről a tavaly decemberben megjelent új lakásügyi rendeletek egyike intézkedett az 1971-ben megjelent hasonló rendeletek módosításaként. Mindjárt a lényeget, hiszen ez érdekli azokat, akik várják a lakást és éppen az említett időpont után juthatnak hozzá. A legfontosabb, hogy a díjak a korábbinak a kétszeresére emelkedtek, a pécsiek számára pedig külön is érdekes, hogy míg az 1971-es rendelet ilyen csoportosítást adott: főváros — városok és kiemelt települések — községek addig az új rendelet: főváros és megyei városok — városok és kiemelt települések — községek szerint csoportosít. Más szóval: a budapesti, valamint a pécsi, debreceni, győri, miskolci és szegedi lakáshoz juttatotfak azonos tarifa szerint fizetnek. Az alábbiakban közöljük az új díjtételeket (ezer forintban): o a o Településcsoportok o o o Településscsoportok K CT> °'2 2° 2 ° E O " - '«> < főváros és megyei városok városok és k iemelt települések községek A lakás k omfortfokoz és nagyság' főváros és m egyei városok városok és kiemelt települések községek ö sszkomfortos Félkomfortos 1 szobás 36 30 24 1 szobás 14 12 10 2 szobás 56 48 40 2 szobás 22 19 16 3 szobás 76 66 56 3 szobás 30 26 22 Komfortos Komfort nélküli 1 szobás 28 24 20 1 szobás 11 9 7 2 szobás 44 38 32 2 szobás 16 14 12 3 szobás 60 52 44 3 szobás 21 19 17 Háromnál több szobás lakellően ki nem használt lakókások esetében természetesen magasabb összeget kell fizetni, a rendelet ezt is szabályozza. Félszobák esetében pedig a két szomszéd szobanagysághoz tartozó összeg különbségének a felével kell számolni. (Pl. Pécsett egy 2,5 szobás összkomfortos lakás használatbavételi díja: 66 ezer forint.) A díjtételek emelésével a rendeletalkotók egyúttal a lakásgazdálkodás mobilizálását is kívánták szolgálni. A módosító rendelkezések ugyanis a korábbiaknál határozottabban ösztönzik az állampolgárokat arra, hogy az általuk sukat — pénzbeli térítés ellenében — a tanácsok útján kisebbre cseréljék, vagy állami lakásukat másik állami lakás igénye nélkül adják vissza a lakásügyi hatóságnak. Ha valaki a nagyobb lakását tisztán és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban visszaadja a bérbeadónak, s ennek fejében kisebb lakást kér a lakásügyi hatóságtól — a használatbavételi díj, kétszeresét kapja vissza a leadandó lakás után és csak egyszeri használatbavételi díjat fizet az új lakás után. Pl. van valakinek egy pécsi 3 szobás összkomfortos lakása, amit másfél szobásra akar elcserélni. Ez esetben 152 ezer forintot kap kézhez, az új lakásért pedig 46 ezret fizet, marad tehát 106 ezer forintja, s az állam még így is jól jár, hiszen egy nagy lakáshoz jut, amivel egy nagy család igényét tudja kielégíteni. Ilyen esetben természetesen névjegyzéken és soron kívül bonyolódik le a csere, amennyiben a lakásgazdálkodó szerv rendelkezik megfelelő lakással. Lehetséges a csere állami bérlakásról szövetkezeti, vagy OTP-lakásra. Ha szövetkezetit kér, a leadandó lakás egyszeres használatbavételi díját a lakásügyi hatóság egy összegben téríti vissza, de nem a bérlőnek, hanem az OTP-nek utalja át, s ezzel az összeggel csökkentik a szövetkezeti lakás eladási órát. OTP-lakás vásárlása vagy családi ház építése esetén a leadandó állami bérlakás használatbavételi díjának a háromszorosát utalják át az OTP-hez. Ez esetben van lehetőség arra, hogy az érdekelt — amíg az OTP-lakást megkapja, vagy a családi házát felépíti — a leadástól számított két évig még a lakásban maradjon, de most már nem bérlőként, hanem használóként. Ezekben az ügyekben egyébként az állampolgár kérése alapján az illetékes lakásügyi hatóság dönt. A lakásépítési hozzájárulás és a lakáshasznólatbavételi díj fizetéséről egyébként intézkedik a legutóbbi tanácsülésen alkotott pécsi tanácsrendelet is, meghatározva azokat az eseteket, amikor elengedik a díj fizetését, vagy a megfizetésre kedvezményt adnak. Ezeknél általában a család jövedelmi viszonyai az irányadók. H. I. Népi demokráciánk születése (2.) Pártok és programok A második világháború előtt Kelet-Európábán az iparilag viszonylag fejlettebb országokban — Csehszlovákiában, Lengyel- országban és Magyarországon létezett erős, szervezett, nagy hagyományokkal rendelkező munkásmozgalom, míg Romániában és a Balkánon csak a 30-as évek második felében bekövetkező gazdasági fellendülés, mindenekelőtt az ipar, különösen a hadiipar fejlesztése teremtett a korábbinál szélesebb társadalmi bázist a szocialista és a kommunista mozgalom számára. A kommunista pártok az 1935-ben, a Komintern VII. kongresszusán elfogadott népfrontpolitika szellemében két, egymástól eltérő politikai koncepciót alakitottak ki a háború alatt. A Jugoszláv Kommunisták Pártjának az volt a véleménye, hogy a német megszállók elleni fegyveres harcot ösz- sze kell kapcsolni a belső reakció elleni fegyveres harccal, tehát a népfelszabadító háborút egyesíteni kell a népi demokratikus forradalommal, a nemzeti felszabadulást a társadalmi felszabadulással. A JKP vezetősége úgy gondolta, a fel- szabadulás után nem fesz szükség parlamentáris demokráciára, több pártrendszerre stb., hanem azonnal hozzá lehet kezdeni a proletárdiktatúra államának kiépítéséhez. Hasonlóképpen vélekedett az Albán Kommunista Párt is. A többi kommunista párt ezzel szemben elfogadva a Komintern azon álláspontját, miszerint nem a pro. letárdiktatúra megvalósítása a munkásosztály előtt álló közvetlen feladat, hanem a fasizmus elleni harc — a munkásegységfront, s a szélesebb antifasiszta népfront megteremtésé, re törekedtek. Politikai programjaikban — az országokkénti jelentős eltérések ellenére — közös volt, hogy a szocializmusba való hosszabb átmenettel számoltak — a társadalmi-politikai viszonyok demokratizálá. sát, az 'új népi demokratikus rendszer megteremtését, a földreform végrehajtását, a finánctőke gazdasági-politikai hatalmának korlátozását jelölték meg, nem feledkezve meg a legégetőbb szociális reformok bevezetéséről sem. Első lépésként széles, demokratikus alapokon nyugvó koalíciós kormány létrehozását tűzték ki célul. Országuk felszabadulása után a kommunista pártok mindenütt legálissá váltak Tekintélyüket, népszerűségüget növelte, hogy élükre neves politikusok kerültek. G. Dimitrov, a Bolgár Munkáspárt vezetője, a nemzetközi munkás- mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt, aki 1935-től 1943-ig a III. Internacionálé főtitkárának tisztét töltötte be, szemé- mélyét még Sztálin is respektálta. Nemzetközileg ismert kommunista politikusnak számított Rákosi Mátyás, aki 15 évet ült Horthy börtöneiben. K. Gott- wald, a CSKP főtitkára már a háború előtt is hirnévre tett szert. W. Ulbricht a német és B. Bierut, a lengyel párt vezetője Moszkvában a Komintern munkatársai voltak. A kelet-európai szociáldemokrata pártok szintén a szocializmus talaján álltak, végcélnak az osztálynélküli társadalom megteremtését tekintették, de az ő szocializmus „mo- delT-jük sok tekintetben eltért attól, amit a kommunisták elképzeltek. A burzsoázia osztályuralmának megdöntését nem forradalmi úton, hanem fokozatos reformok végrehajtásával kívánták elérni. Korábbi monopolhelyzetük a munkásmozgalomban a felszabadulás után a kommunisták legalitásával jelentősen megváltozott. A legerősebb a szociáldemokrata mozgalom Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyar- országon volt, mig Jugoszláviában és Albániában nem is létezett párt. A külpolitikai orientáció és a munkásegységfront kérdése, valamint a társadalmi haladáshoz való viszony igen hamar, már 1945-ben polarizálta a szociáldemokrata pártokat. A jobboldali szociáldemokrácia több helyütt kivált és önálló pártot alapított. így két szoc. dem. párt működött pl. Bulgáriában Lengyelországban és Romániában. (Magyarországon az 1947-es választások után Peyer Károly és csoportja kísérletezett egy jobboldali szociáldemokrata párt létrehozásával — eredménytelenül.) A baloldali vagy a balszámy vezetése alatt álló pártok együttműködtek a kommunsita pártokkal, részt vettek a kormány- koalícióban, rokonszenveztek a Szovjetunióval, s általában támogatták a népi demokráciák szocialista irányú továbbfejlesztését. Komoly szerepük volt abban, hoqy 1945—46-ban Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában meg lehetett teremteni a munkásosztály akció-egységét. A felszabadulás után „tiszta” polgári tömegpártok alig jöttek létre Kelet-Európábán; a régieket betiltották, mert kompromittálódtak; újakpt a burzsoázia a hagyományos társadalmi, politikai rend felbomlása, a fogyó osztályereje miatt már nem volt képes létrehozni. A polgári pártok szerepét a parasztpártok ve'ték át. A jelentősebb parasztpártok Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában működtek, azokban az országokban, ahol a paraszti népesség a lakosság többségét tette ki. A parasztmozgalom szintén nem volt egységes. A társadalmi struktúra tagozódásának megfelelően, részben már a háború előtt, kétféle paraszti politikai szervezet alakult ki. A baloldali, g szegény, és kisparaszti érdekeket képviselő baloldali parasztpártok (pl. a román Ekés Front vaqy a magvar Nemzeti Parasztpárt) radikális. a naqytőke hatalmát erőteljesen korlátozó népi demokrácia hívei voltak, de a paraszti magántulajdont fenn kívánták tartani. A másik oldalon birtokos paraszti pártok nagy népszerűségre tettek szert. Romániában a Nemzeti Parasztpárt élén J. Maniu, régi tapasztalt politikus állt, aki °z Antonescu-rezsim ellen harcoló polgári ellenzék egyik vezére volt. A Lengyel Néppártot a kommunista vezetés alatt álló Néppárt ellensúlyozására St. Mikolajczyk, a londoni emigráns kormány korábbi miniszterelnöke hozta létre, aki 1945 nyarán visszatért Varsóba. Bulgáriában a Népi Földműves Szövetség élén 1945 tavaszán bekövetkezett baloldali fordulat után N. Petkov, a pórt korábbi főtitkára kilépett a párt. ból, s új, ellenzéki, parasztpártot hozott létre. Magyarországon a Független Kisgazdapárt, amelynek élén Tildy Zoltán, Kovács Béla és Nagy Ferenc állottak, a háború alatt eljutott a szociáldemokrata, majd a kommunista párttal való együtt, működésig, részt vett a függetlenségi és az ellenállási mozgalomban, s így 1944 őszén ott lehetett a népi demokrácia bölcsőjénél. Azonban a birtokos paraszti pártok heterogén társadalmi összetételüknél, hiányos ideológiai felkészültségüknél fogva nem tudtak önálló, következetes politikai programokat kidolgozni. Általában a polgári demokrácia és a magántulajdon talaján álltak. A földreform, a Dolitikai szabadságjogok biztosításán, a helyi önkormányzatok kifejlesztésén, s a parasztság helyzetének javítását célzó szociális reformok bevezetésén túl, alig vetettek fel progresszív követeléseket. A munkás-, paraszt- és polgári pártok mellett Kelet- Európában a felszabadulás után különböző politikai arculattal számos értelmiségi, kispolgári párt, politikai frakció működött. Az összképet a katolikus pártok teszik teljessé — igaz csak három orszáqban működtek — Csehszlovákiában, Magyarorszáqon és Lengyelországban, tehát ott a keresztény egyházaknak évszázados tradíciói voltak, s ahol a katolikus hivők nagy számban éltek. A katolikus pártok szintén nem dolgoztak ki hosszú távú stratégiát. A keresztény reformizmus mellett foqlaltak állást, védelmezték a kistulajdont, s elsősorban szociális téren próbáltak kezdeményezőleq fellépni. Tömegbázisukat az elmaradottabb paraszti és munkás rétegek, a városi és falusi kispolgárság s egyes értelmiségi csoportok képezték. Politikai helyzetük és szerepük országokként eltért eqymástól. Ami közös volt bennük, az a politikai katolicizmus konzervativizmusa, haladás ellenessége, a reakciós erőkkel való szövetséqe. ami miatt 1947—48-ra Kelet-Európa-szerte ezek a pártok vereséget szenvedtek. Vida István Időszerű es gazdaságos Intenzív legelőgazdálkodás Pécsváradnn Az átlag sem akármilyen: egy négyzetméterről mintegy 3 kilogramm zöldtakarmányt takarítanak be a pécsváradi Zengőalja termelőszövetkezet gondosan kezelt legelőin. Az pedig egyenesen elképesztette még a legismertebb legelő- és gyepgazdálkodással foglalkozó szakembereket: előfordul egy-egy négyzetméteren 5,1 kilogrammos „termés" is. Mindezt annak kapcsán említjük, hogy nemrégiben megyei gyepgazdálkodási bemutatót szerveztek Pécsváradon, ahova az ország minden részéből érkeztek szakemberek, részint a Zengőalja tsz e téren pár évvel korábban megkezdett munkáját tanulmányozni, másrészt 4. HÉTVÉGE előadásokon ismerkedtek a telepített gyepek korszerű hasznosításával, a legeltetéstechnika hegyvidéki feltételek melletti alkalmazásával. Tömören fogalmazva: azt kitapasztalni, hogy a gondozott legelők meghálálják a fáradságot, mint ahogy az elhanyagolt részek „lábon álló veszteségként" könyvelendők el. Ahogy elkezdődött: akkor, a 70-es évek elején merész ötletnek tűnő kezdeményezés alapján a Zengőalja tsz szakemberei korszerűbb legelőgazdálkodás mellett döntöttek, érveiket nem utolsó sorban arra alapozva, hogy a közgazdasági szabályozók arra kényszerítik a gazdaságokat; minél nagyobb területen árunövényeket termeljenek. Az intenzív legelő- gazdálkodással pedig területeket lehet felszabadítani erre a célra. Walter Tivadartól, a Zengőalja Termelőszövetkezet főmezőgazdászától hallottuk: — A tsz-nek nagy olyan területei vannak, amelyeket gyep borít. Azon munkálkodunk, hogy ezeket a területeket ter- mőbbé tegyük, támaszkodva a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola legelőtelepítéssel, - felújítással, legeltetéstechnológiával foglalkozó kutatásaira is. Jelenleg például a zengővár- konyi üszőtelepünk melletti legelőnket (50 hektárról van szó) számításaink szerint mintegy 300 mázsa zöldtömeg borítja. Ezt részben legeltetésre, részben szénatermelésre használjuk. Időszerű az intenzív gyep- és legelőgazdálkodásra nagyobb figyelmet fordítani azért is, mert a megyében nagy gond a szarvasmarha-takarmány, s a baranyai állomány igényli a szálastakarmányt. A Zengőalja legelőinek általaját fellazították — megoldva ezzel a levegőztetést, a a megfelelő vízháztartást —, s az intenzív kezelés eredményeként a korábbi 500 hektáros lucernaterületet 200 hektárra csökkenthették. Ha ekkora területen búzát termelnek, átlag- eredményt véve figyelembe mintegy 2,4-2,5 millió forintos bevételre tehetnek szert. A termelőszövetkezet egyébként 1200 szarvasmarhát nevel, ezek szá- lastakarmányigényének mintegy 70 százaléka fedezhető az intenzíven kezelt legelőkről. A Zengőalja csaknem 500 hektárnyi gyepterületéből egyébként jelenleg már közel 300 hektár az intenzív művelésbe fogott, s ez azt eredményezi, hogy az így nyert pénzügyi előny a termelés egyéb területeinek megnövekedett költségét nagyban- egészben kiegyenlíti. m. a.
