Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-18 / 165. szám

6 Dunámul! napló 1981. június 18., csütörtök JFelsö tagosaiba léphet T án tizenhárom esztendeje is van, hogy a Mecseki Szénbányáid Építési üze­me megkezdte a fundámentum kiásását a gomba módról sza­porodó Szigeti úti panelek kö­zött. Kemény földbe kapott a gép, aztán sorban kemény bos- nyák koponyákat, csontokat ve­tett ki belőle. Valaha temető lehetett itt, s eleink nyugvó­parcelláin tizenkét tanterem emelkedett, hogy okuljanak benne a kemény koponyájú, itt lakó mai gyerekek. Megyek befelé az évzáró ünnepség napján, mindenki sündörög, keresem az igazgató Krivanek Vilmost, a lépcsőn meg köszönt egy gyerek .. . — Jószerencsét. — Már sokan kérdezték a tíz alatt — mondja mosolyogva az irodában az igazgató — de magától is csak azt kérdezem, amit a többiektől; tud ennél szebb köszöntést? Az új iskolában tíz éve csön­gettek be az első tanítási órá­ra. A gyerekek zömmel a kör­nyékből verbuválódtak. Halkan és zárójelben jegyezték meg, hogy az első időben más isko­lákból természetesen nem a legkiválóbbakat küldték ide — sebaj, mondták a tanárok és az évek során egyre-másra hal- mozták az eredményeket. Mind a sport, a tanulás, mind az amatőr kóruséneklés, színját­szás területén sok elismerés, méltatás és diadal jutott en­nek a kis iskolának. — A gyerekanyag jó — szö­gezi le Krivanek Vilmos — ösz- szetételében is érdekes. Nagy­részt értelmiségi és alkalma­zott, kevés fizikai munkás gye­rek jár hozzánk, de meg kell jegyeznem, hogy igen sok köz­tük a csonka családban élő, sérült lelkű kisgyerek. Velük az­tán több a gond is . . . — A tantestületet hogyan ál­lította össze? Szó nélkül egy kimutatási tesz elém. Precíz, mindenre ki­terjedő munka, hozzákapom mindjárt a magyarázatot is: ez elment, ez itt van, ez is itt van, ez is . . . — Aki elment, miért tette? — Adtunk mi már innen más iskolának igazgatót, igazgató- helyettest, higgye el, hogy akit tőlünk elvittek, azt szakmailag elismerték, s talán nagyobb le­hetőséget adtak nekik. Rossz szájízzel tőlünk nem ment el senki sem. Csak figyelje meg, hányán jönnek el közülük az estj kis ünnepi fogadásra. • Szilvási Bélánénak hívják, az alsósok Ica nénije. Izeg-mozog a széken, mindig kávét, hideg bort, sajtot akar hozni, s egé­szen kétségbe esik, amikor mondom, hogy most beszélget­ni szeretnék vele, a sajt ma­radhat későbbre. Annak ideién a Bártfa utcai iskolából kérte magát ide, hisz a szomszédos Ungvár utcában lakik. Régi is­kolájára is szeretettel emléke­zik, dehát. . . — Messze volt, két busszal Jó szerencsét, iskola! kellett odajárnom. Aztán az esti séták idején láttam, épít­keznek, megkérdeztem az egyik munkást: mi épül ide? mond­ta, iskola. No, gondoltam, épí­tik hát az én iskolámat .. . Hívták a ' közben felépült új gyakorló iskolába, négyszázzal többért. Nem ment, ő sem. — Szeretünk itt dolgozni — mondta egyszerűen. Ideges. Mondom is neki. — Igaz - nyugtázza a meg­állapítást - fogytam is, de hál- istennek, nem pajzsmirigy. öt orvos-apuka félti az egészségét. Kivizsgálták, taná­csokat kap. — Mondja — kérdezem -, ha mindőjük tanácsait szigorúan megfogadná, hogyan élne? Egy kis csönd, aztán beleko­tor a cigarettásdobozba. — Egész nap csak pihennem volna szabad, de cigarettázni, kávézni, izgalmakat átélni nem. Még az alkoholtól is eltiltottak, jóllehet sohasem iszom szeszt. — Szabad jószerencsével el­köszönnöm? — Elvitt ám bennünket a bá­nyába — int a fejével befelé. — Vasason voltunk kint, egyórás sétaúton megértettük ennek a köszönésnek igazi tartalmát. Ne higgye, hogy ez itt csak formális. Vidám, csupa mosoly fiatal- asszony érkezik a homályos fa­lú üvegekkel, szatámis finomsá­gokkal megrakott asztalok kö­zé: Kovács Orsolya, napközis, de napi két órában éneket is tanít. Orsolya tavaly végzett a Tanárképzőn, öt éve a gimná­ziumban és kilenc éve az álta­lánosban — itt. Hajdani tanító- mesterei közé került, kollégá­nak. A CSERKÚTI MEZŐGÉP VALLALAT munkaügyi végzettséggel, gyakorlattal és saját személygépkocsival rendelkező személyt alkalmaz munkaerő-gazdálkodói munkakörbe JELENTKEZNI LEHET a vállalat központjában, Mezőgép, a munkaügyi osztály vezetőjénél. Telefon: 10-822 A VILLGÉP SZÖVETKEZET FELVÉTELRE KERES: géplakatost, lakatost, esztergályost, maróst, takarítónőt és egy raktárost. JELENTKEZNI: PÉCS, MEGYERI ÜT 25., MUNKAÜGY. — A Petőfi utcai suliba jár­tam hetedikbe — emlékezik —, aztán ideköltöztünk, s átkerül­tem. Vonzott az új iskola, és nem idegenkedtem a változá­soktól soha. Jó volt, ^án, ha húszán lehettünk az osztály­ban. Ideális létszám. Ma harmin­cas az átlag. Férjnél van, várják a gyere­ket. A szülőknél laknak, kétszo­bás lakásban. Orsolya ének szakon végzett, zongorázik. A kis, körpáncélos zongora már átköltözött a mamáékhoz, he­lyére kiságy kerül. Beszélünk az égvilágon min­denről: jó lenne, ha férjével megosztozhatna a gyesen, la- kik-e majd a körpáncélos zon­gorában újabb gyerek? És ak­kor egyszeresek megkérdi: — Tulajdonképpen miért is beszélgetünk? — írok a tízéves iskoláról. — Az újságba? — Oda. Egy ideig néz. — Meg voltak elégedve a munkámmal — mondja óvato­san — kaptam száz forint fize­tésemelést is . . . Az évzáró ünnepségen ala­posan körülnézek. Hát, tényleg sok értelmiségit és alkalmazot­tat látok. Ketten döntünk egy fát, jobbról én, balról egy ér­telmiségi.- Itt a gyerek? - suttogom.- A gyerekek - igazít ki. Katus az elsősök, Nórus a másodikosok között áll. Nem dőltek ki a sorból, pedig so­kan megtették a melegben. Szomszédommal óvatos eszme­cserébe fogunk. Fizikai mun­kás, kéményseprő. Kotrok a gomb után, de ezeken a mo­dern nadrágokon cipzár van. Meghívatom magam. Szép lakás, hangulatosan és jó íz­léssel berendezve. — Nekünk nagyon jó — mondja az iskoláról a családfő — Viertl Dezsőnek hívják — ta­lán százméternyire vön a kapu­tól, a gyerekeknek pedig nem kell átkelni egyetlen forgalmas úton sem. ütöttek itt már el a zebrán is gyereket. . . Kinézek az erkélyről, tényleg közel van az iskola. Meg van­nak elégedve a tanárok, még a gyerekeik munkájával is. Bol­dog, kiegyensúlyozott légkör. Az erkély sorkában horgász- cucc. — Szintén örült? — érdeklő­dök udvariasan. Felesége csak legyint. L'état c'est moi — XIV. Lajos, a Napkirály vallott így bölcsen magáról: az állcm én vagyok. L'école cést moi - az iskola én vagyok, mondhatná Krivanek Vilmos, de nem mondja. Mond viszont sok mást. — Pécsbányatelepről jöttem ide igazgatónak. Ismeri Pécs- bányát? — Hallottam róla — mondom az igazat. — Az egyik DGT-iskola volt, nagy hagyományokkal. Fegye­lemre, becsületre, helytállásra nevelő hagyományokkal. Száz­éves múlttal. Harminc éven át dolgoztam ott, magam is pécs- bányai lévén. Büszke vagyok rá. Ezt az új iskolát jutalomból kaptam, s mivel engem is fe­gyelemre, becsületre és helytál­lásra nevelt Pécsbánydj ez itt is szokássá kövesedett.-Pécsbánya már nemcsak az iskolát jelenti, hanem jóval többet. Futballpályát, kispadot, gesztenyefák árnyékát, hűvös krigli söröket, sokezer ismerőst, torokszorongató érzéseket — egy kis hazát, — Próbálom a focit leválasz­tani a témáról, de nem megy — vallom be — hiszen a félidő is negyvenöt perc, a tanóra is negyvenöt perc. Ott sípolnak, emitt csöngetnek. És mindkét helyen ven mit tenni, megha­tározott elvek és kidolgozott gyakorlat szerint. Nevet. — Ha nem megy, ne válasz- sza le. Sokat köszönhetek a fo­cinak, sosem zavart, hogy mint futballistát vagy mint edzőt többen ismertek, mint iskola­igazgatót, gyakorló pedagó­gust. Pedig élek-halok a szak­mámért, a gyerekekért. Ezt mindegyik nevelő el­mondta róla. Napra készen is­meri a szakmai irodalmat, so­kat követel és maga is sokat tesz. Nyughatatlan, egyetlen perc nem volt azon a napon, ottjártamkor, amikor ne inté­zett volna valamit. Nincs is rajta egyetlen fölös kiló sem. Aztán már zavart az a sok jó, amit róla meséltek. Szeret­tem volna valami rosszat hal­lani. Végül megtudtam a rosz- szat is, de az is jó volt. A nebuló tízévesen megkezdi a felső tagozatot, egy iskola vajon a felső tagozatba lép-e? Ez biztosan. Az elismerés sze­rény, mármint a részemről, el­túlozni sem szeretném a dolgo­kat. Jó a társaság, együtt van­nak, a gyerekek szeretik isko­lájukat, a főhatóságok és a széles szakmai körök fejet haj­tanak az itt végzett munkának — kell-e több? Mert amúgy, vannak „ran­gosabb" sulik, névvel, címmel, amik ott szerepelnek a közép­pontban, ez csak úgy ott van, ahová építették az Athinaj ut­cában ... pontosabban a Szi­geti úton . ., Vagy mégsem? Mi hát a föld­rajzi helye ennek az iskolának? Egészen pontosan megmond­hatni. Dr. Hal József utcai iskola, Pécs, 7624, Mezőszél utca 1. Kampis Péter Fotó: Rendeczky Lajos Érdekességek Pécs történetéből Illői ipariskola létesítésének a női Adalékok iparoktatás történetéhez Tizennyolc aláírással nyoma­tékosított kérvény érkezett 1897 szeptemberében Pécs vá­ros Tanácsához. A levélírók olyan szülők voltak, akiknek gyermekeik polgári leányiskolát végeztek. Kérelmükben a Pécsi Polgári. Leányiskola 4. osztálya fölé kétéves tanfolyam szerve­zését javasolták, mert leányaik éppen abban a korban voltak kénytelenek otthon maradni, amikor legnagyobb szükségük lett volna az iskolára. Az indít­vány mögött azonban a nők általános műveltségének és ke­nyérkereső képességének meg­szerzése húzódott meg. Lénye­gében a századfordulóig erre két lehetőséget biztosítottak. A szülő leányát küldhette más városba felsőbb iskolába, de ■magánúton is taníttathatta, utóbbi azonban rendkívül ma­gas költségekkel járt. Pécs iskoláinak akkori fel­ügyelőigazgatója „továbbkép­ző intézet" létrehozására há­rom alternatívái állított fel. 1. Hatosztályúvó tenni, azaz egész szervezetében átalakíta­ni a felsőbb leányiskolát. 2. A 4. osztály után egy to­vábbképző tanfolyamot szer­vezni. 3. A 4. osztály fölé egy két- osztályú női ipariskolát kialakí­tani. Az első megoldást nem tar­totta reálisnak, mert meglátása szerint a hat osztály föltétlenül középiskolai jelleget öltene, így az oktatók csak középisko­lai képesítéssel rendelkezők le­hetnének, amely önmagában is megnövekedett költségekkel járna. Véleménye szerint azért a, 15—20 leányért, akik jelent­keznének, nincs város, amely ezeket a költségeket vállalná. A továbbképző tanfolyam szervezését két párhuzamos osztállyal, heti 26, tehát össze­sen 52 órában vélte megvaló­síthatónak. Schneider István 1894-ben megkezdte egy ilyen jellegű tanfolyam szervezését, jelentkező azonban csak 8 akadt, így a magas tandíjak miatt terveiről le kellett mon­dania. A harmadik megoldást ma­ga is támogatta. Szükségesnek találta a polgári leányiskolát egy olyan intézettel bővíteni, amely nemcsak az általános műveltség megszerzését céloz­za, hanem annyi kézügyességet és gyakorlatot nyújt, hogy a szegényebb sorsú nők ipari téren kenyérkereső képesség birtokába jussanak. A felügyelőigazgató szerint a női ipariskolában két évfolya­mat kell nyitni. Az elméleti tár­gyak közöti szerepelne a rajz, a kereskedelmi számtan, a könyvvitel, a kereskedelem- és váltóismeret, a magyar és né­met irodai munkálatok, az áru­ismeret, a kereskedelmi földrajz , és a szépírás. Rendkívüli tár­gyakként oktatnák fölolvasások formájában a magyar irodal­mat, a művelődéstörténetet, a neveléstant és a természettant. A gyakorlati tárgyak között ta­nítanák a fehérneműk szabását és varrását, a gallérok és ké­zelőik készítését, a felső ruha szabását és varrását, a nyak- kendőkészitést, a csomózást, a csípkeverést, a műhímzést, a kesztyű szabását és varrását, a női és gyermekkalapok készí­tését; a művasalást, a füg­göny- és csipketisztítást, a mű­virágkészítést stb. A női iparoktatással a helyi sajtó is foglalkozott egy írásá­ban, súlyosan felvetve benne a nők egyenjogúságának kérdé­sét. A községi iskolaszék 1898- ban foglalkozott a témával és megállapította, hogy a város oz ehhez szükséges anyagi esz­közökkel nem rendelkezik, ezért államköltség megszerzésére fel­iratot intézeti a kormányható- sóghoz. Schneider István azon­ban figyelmeztette az illetéke­seket, hogy továbbra is kiáll a női ipariskola létesítése mellett, s amennyiben a kormányható­ság nem teljesítené a város ké­rését, úgy kérni kell az érde­kelt szülők, a Kereskedelmi és Iparkamara, a pénzintézetek és jótékony egyesületek segítsé­gét elsősorban anyagi értelem­ben. A kereskedelemügyi mi­niszter nem tudott anyagi tá­mogatást adni. A közművelő­dési tárgyak heti 10—12 órá­ban való oktatását túlzottnak tartotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban azoknak a kézimunkáknak készítését he­lyezzék előtérbe, amelyek gyor­san értékesíthetőek. Pénz hiá­nyában a női ipariskola ügyé­ben 3 évig érdemi intézkedés nem történt. A tanács 1903-tól inkább egy felsőbb leányiskola megnyitását szorgalmazta, így az ipariskola kérdése lekerült a napirendről. A Felsőkereske­delmi Iskolában valósították meg a nők kereskedelmi kép­zését. Schneider István álma teljes egészében 1929-ben vált valóra. A polgári leányiskolá­ban nyílt meg a női ipariskola, mint a neve is mutatja: Pécs szabad királyi “város Polgári Leányiskolája és Női Iparisko­lája. Erdődi Gyula levéltáros Kórházi felvételes ügyeletek Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek bel betegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igényid gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kér.: II. sz. Klinika; II. kerület: Megyei Kórház (belgyógyászat); III. kerület: I. sz. Klinika. Sebészet, baleseti se­bészet: I. sz. Klinika. Égési sérü­lések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat,, telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-633. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8.„ 10 52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Pécs, Veress E. u. 2. 10 7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 telefonszámon, este 7-től reggel 7 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents