Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-17 / 164. szám
1981. június 17., szerda Dunántúli napló 5 Minimálisra csökkenteni a környezet szennyezését Beszélgetés Vlagyimir Petrovics Antonowal jövő április helyett idén decemberben elkészül? i/ Építik a 6/A út befejező szakaszát Az újmecsekaljai autóbusz-pályaudvartól a pellérdi elágazásig három kilométer Ütszegélykövezök dolgoznak a 6/A út utolsó szakaszán Patacs határában Fotó: Proksza László A környezetvédelemről és a védelem megszervezéséről tartott tegnap délután előadást a PA§ székházában Vlagyimir Petrovics Antonov, a Szovjetunió Hidrometeorológiai és Környezetvédelmi Bizottságának főosztályvezető-helyettese.- Önöknél hogyan szervezik meg a környezet védelmét?- A fő hangsúlyt arra fektetjük, hogy hogyan lehet minél sikeresebben az ipari vállalatok okozta szennyeződésektől megóvni 'a vizet, a levegőt. Egyetlen, mindent átfogó környezetvédelmi törvényünk nincs, viszont számos különálló, a természetes környezet egy- egy részét védő jogszabályunk, törvényeink vannak. így 1968- ban fogadták el a föld- és talajvédelemről, 1970-ben a vizek védelméről, 1975-ben az ásványi kincsek fölhasználásáról, 1977-ben az erdők védelméről, s végül 1980-ban a levegő, a légkör és az állatvilág védelméről szóló törvényt. Különösen a két utóbbit emelném ki; fél évvel a törvénybe iktatásuk előtt az egész országban ismertettük a tervezetet, s széles körű vitára bocsátottuk, s igen sok hasznos javaslatot kaptunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának egyik szakbizottsága tíz ülésszakán foglalkozott a tervezettel.- Mennyire tartják be ezeket a törvényeket?- Mi nagyon ritkán, inkább csak kivételes esetekben alkalmazunk büntetést. Elsősorban azért, mert sok esetben sikerül megakadályozni a szennyezésnek még a lehetőségét is. Ugyanis az új beruházások létesítése előtt már a tervezés során kivizsgáljuk, mennyire lesz káros az ilyenfajta hatás, s ha a létesítmény nem felel meg a követelményeknek, nem épülhet föl. A régi, már meglevő ipari üzemeknél pedig intézkedési terveket dolgozunk ki, s a szennyeződés csökkentéséhez szükséges költségek egy részét a vállalat, másik részét az állam fizeti. Ezek az intézkedési tervek elsősorban a technológia folyamatos korszerűbbé tételét tartalmazzák, s olyan technológiák bevezetését, amik kevesebb mellékterméket produkálnak. A természetvédelem egyébként az állami tervek szerves részét képezi,- Mi okozza a legnagyobb gondot önöknél a környezet- védelem terén?- Az ipari vállalatok, főleg a kohászati kombinátok szenynyezése mellett az egyik legsúlyosabbnak a nagyvárosok levegőjének szennyeződését tcrtom. A levegőszennyezés hatvan százalékát a városokban a közlekedési eszközök okozzák. Másik nagy és sürgős feladat az Aral-tó és a Kaspi- tenger növény- és állatvilágának megmentése, a víz tisztaságának megóvása. Ezt úgy fogjuk megoldani, hogy az északról beléjük torkolló folyók vizét másfelé vezetjük el, s ezzel egyúttal biztosítjuk a középázsiai mezőgazdasági földek jobb öntözését is. Nagyon fontos persze az emberek hozzáállása is; a vállalatokkal úgynevezett „szennyezési terveket” készíttetünk ebben az ötéves tervben. Ez azt a célt szolgálja, hogy maximáljuk a szennyezést, vagyis e tervekben mindenütt megszabják, hogy maximum mennyi szennyeződés kerülhet az adott üzemtől a levegőbe, a vizekbe. S ezt a még nem kóros szintet túllépni nem lehet.- És a lakosság hozzáállása? — Mindenütt vannak úgynevezett önkéntes környezetvédő társaságok, az ő feladatuk az emberek mobilizálása, a fa- és virágültető-akciók megszervezése. Mondok egy jó példát: Donyeckben annyi rózsát ültettek ezek az emberek, hogy minden lakosra jut egy szál. Persze azért nálunk is, mint mindenütt a világon, előfordul, hogy szemetelnek az utcán, szóval az egyes emberek szemléletén is van mit javítani még. Ezek a társaságok többek között erre is jók.- Mit tart ön világviszonylatban a környezetvédelem pillanatnyilag legsürgősebb feladatának? — Egyetlen dolgot most nem tudnék kiemelni. A legfontosabb talán mégis az anyagi fedezet. Ugyanis szinte mindenféle szennyeződést minimálisra lehetne csökkenteni, sőt, akár meg is lehetne szüntetni. Dehát ehhez pénzre van szükség. Mert a környezet védelme nem csupán szemléletbeli, hanem igen erősen gazdasági kérdés is. Egy-két problémát azért megemlítenék: a gépkocsik által a levegőbe juttatott szennyezés, az ipari melléktermékek tárolása, a föl nem bomló vegyi anyagok, vagy akár az atomerőművek által okozott szennyeződés. Mindezek mielőbbi megoldásra várnak. Dücsö Csilla A délelőtti kiadós zápor ellenére sem szünetelt a munka Pécsett, az épülő 6/A út utolsó szakaszán. Zsember András miután lekászálódott a gumikerekű hengerről, a következőkkel fogadott: — Nekem jó, hogy esik, mert nedvesebb lesz a homok, jobban tömörödik az altalaj. Az anyagot a vasasi homokbányából hozzák a billencsek, és a terítés után mehetnek rá a folyami kaviccsal megtöltött gépemmel a leendő útra, ami megközelítőleg tizenhat tonnával nehezedik a homokszemcsékre, amit legalább kilencvenöt százalékosra kell tömörí- tenem. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy azt követően hozhatják az aljzatbetont . . . A 6/A út megközelítőleg három kilométer hosszú utolsó szakaszán, amely az újmecsekaljai autóbusz-pályaudvartól o pellérdi elágazásig tart, ez év tavaszától lendületes munka folyik. Juhász Árpáddal, a Közúti Építő Vállalat művezetőjével a Páfrány utcai csomópontnál lévő „bázison" futok össze. A fiatalember szabadkozik, hogy nincs sok ideje, mert hamarosan a központba kell indulnia, ám ahhoz, hogy a munkák állásáról szót váltsunk, néhány perc is elegendő. — A szerződésben vállaltak szerint jövő év április végére kellene elkészülnünk, de azon vagyunk, hogy ez év decemberében véqezzünk a burkolattal, kialakítsuk az autóbusz-meqál- lók öbleit, egyszóval használatba vehessék a közlekedők e tehermentesítő utat. — Mint meggyőződtem róla. a középső szakaszon még folynak a földmunkák, billencsek hordják az útalapba szánt földet. Mennyi anyagot kell megmozgatniuk? — A kétszer kétsávos, tizennégy méter széles pólya a csomópontoknál a harminc méter szélességet is eléri majd, így a Páfrány utcánál, a BÉV-telep patacsi bejáratánál, valamint a pellérdi elágazásnál. Mindent figyelembe véve, legalább harmincezer köbméter földet kell talajcserénél kiemelnünk, illetve az útalapba hordanunk, a töltésépítéshez felhasználnunk, /jtf aljzatbetonra két rétegben hengereljük majd rá az aszfaltot. Az utolsó szakasz legalább ötvenmillió forintba kerül és jelenleg több mint harmincon végzik a földmunkát rakodógépekkel, gréderekkel, tömörítőkkel... A patacsi szakaszon tegnap kezdődött meg a pálya szegélyköveinek lerakása, Kiss József, Kálmán Péter és Kiss István kubikosok a meg-meg- újuló zápor ellenére betont te- ritettek és a hétfőn elvégzett kitűzést követve helyezték a betonágyba a közel fél mázsás idomokat. — Eddig a vajszlói úton dolgoztunk, az autóbuszmegállók öbleit alakítottuk ki, most vonultunk át ide Patacs határába — említi Kiss József. Időközben betonnal teli ZIL érkezik, Kiss István odaszól a gépkocsivezetőnek: — Lehet hordani folyamatom san, mert győzzük! A nap előbújik a felhők mögül, pillanatok alatt átnedvesedik a hátamon az ing, aztán az jut eszembe: vajon mikor is kelnek ők és honnan érkeznek reggelente? Azt mondja Kiss István: — Tíz és fél órát dolgozunk noponta, tizünket hoz és visz a KÉV járata Rádfalváról és visz- sza. Hajnali ötkor kelünk és este hétre jár az idő, mikor ráköszönhetünk a családra. Nem is lenne ez gond, csak egyre ügyelünk: legyen munkánk, biztosítsák folyamatosan az anya- got és akkor rajtunk nem múlhat, hogy az év végére autók száguldhassanak ezen az úton is ... S. Gy. Egy kis licit Egy kis licit délután kettőkor a pécsi belvárosban. Kellemes nyári szórakozás. A tárgyalóteremben kellemes a hőmérséklet, a társaság jókedvű. A bűnjel-árverés feltételei: a licitálás után készpénzben, azonnal kell fizetni. Akiben a „senki többet harmadszor" után nincs meg a fizetési készség, az kiutasíttatik a földszint 17-es teremből. Az első árverési tárgy egy kisméretű kés. A késnek múltja van, hiszen bűncselekményt követtek el vele. A végrehajtó azonban könnyed mozdulattal letépi a nyilvántartó cédulát, s a kés megszabadul a múlt jeleitől. Három forint a kikiáltási ár, egy szemüveges úr el is viszi ennyiért. A kés új életet kezdhet. Elárvereztek tegnap nadrágszíjat és magnókazettát, bőröndöt és kempingkerék- pórt, alig használt esernyőt és magyar-német szótárt. Elkelt egy tájkép 400 forintért és 100 forintért lehetett venni két darab szappant egy rádióval. A négy Trabant- dísztárcsáért nem adták meg a 100 forintot. Ez az árverés nem egészen olyan volt, mint mondjuk Londonban a Sutheby cégé. Itt egy forinttal is lehetett emelni a liciteket. Egy jó óráig tartott az egész, amolyan szolidan izgalmas kora délutáni időtöltésként. A kikiáltó végrehajtó kemény volt és határozott, az érdeklődő sereg pedig mosolygó. Kiürült egy kicsit a bírósági bűnjelkamra, hogy helye legyen majd azoknak az eszközöknek, amelyekkel ma, holnap és azután követnek majd el bűncselekményt. Merthogy arra még nem volt példa, hogy a bűnjelkezelő munka nélkül maradjon . . . Erdős A. A tábornyitáson Lantos József köszöntötte a gyerekeket Fotó: Läufer László Nyelvjárás és irodalmi német Bari táborozás Hatvanöt vidám, s úgy láttam, boldog általános iskolás népesítette be tegnap Bárban az ifjúsági tábort, hogy tíz napig részese lehessen a német nemzetiségi táborozásnak. A gyerekek — többségben kislányok — nagyobb része Baranya és Komárom megyéből, kisebb részük Somogybái és Bács-Kis- kun megyéből érkezett Bárba, ahol most hatodik alkalommal rendeztek hasonló táborozást — németül. Az egybegyűlt kisdiákokat Lantos József, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője köszöntötte. Kiemelte: a táborozás jutalom, elismerés eddigi jó eredményükért, amit a német nemzetiségi nyelv tanulásában felmutattak. A gyerekek tíz napot töltenek itt játékos foglalkozásokkal. Ezeknek a középpontjában természetesen a nyelv minél jobb elsajátítása áll, tanórán, iskolán kívüli körülmények közt és eszközökkel. Közben ellátogatnak Óbányára, Mecseknádasdra, a vidék több német lakta településére. A kis megnyitó ünnepség rövid műsorról folytatódott, ahol szavalat, énekszám hangzottéi, s három kislány hangulatos gyermekjátékot énekelt, s játszott el — németül. A Magyar Rádió Krónika adásában reggel o baranyai tudósítótól olyasmit hallottak, hogy a tóborvezető és felügyelő tanárai most tíz napig „nem értenek magyarul" ... És, hogy a nyelvjárással szemben a „Hoch Deutsch" nyelvet fogják gyakorolni .. . — Hát, az előbbi stimmel, de az utóbbitól nagyon ideges lettem ... - mondja- Hajdú Zsuzsa táborvezető, a Megyei Könyvtár német báziskönyvtárának vezetője. — Éppenhogy nagyon is sok szó esik majd a tíz nap alatt a nyelvjárásokról itt, hiszen a averek otthon főleg a nagyszülőktől nem a „Hoch Deutsch"-ot hallja. A csoportokat érdeklődési körök szerint állítottuk össze, s van is egy ilyen külön csoportunk: „Nyelvjárásról, nyelvjárásban" — ez a címe. A pécsi főiskola adjunktusa is vezet egy ilyen foglalkozást „A nagymamától - az unokának" címmel. A nyelvjárás kincse az anyanyelvnek, jó lenne megőrizni. S mi azt szeretnénk, ha mind a két kifejezést ismerné, használná most és majd felnőttként is... * W. E. Rádió mellett... Egy tiszteletreméltó ötletről... Éjszaka is olyan meleg van, mint egy kellemes tavaszi délutánon, az ember igyekszik szinte mozdulatlanul heverni, még a lélegzetét is minimálisra „állítja" a lehető legkevesebb energia igénybevételével és így bágyadtan hallgatja a rádió reggeli krónikájának első adásáí. Értesül arról, hol van út-elterelés Pesten, van-e moz. gás már az M—7-esen, a Balaton irányába . .. milyen a mai felhozatal a vásárcsarnokban . . hol és melyik Pest környéki erdőben kapott lángra a száraz avar .. . hol várható két héten belül az árpa aratása ... milyen külföldi fejes érkezik ma hazánkba . . . hol látták tegnap a Kék Fényben körözött, többszörösen büntetett előéletű hapsit, szóval — gondolom magamban — kezdődik a nap, amikor egyszer csak egy szenzációs tudósításra figyelek fel ... Éspedig; azt mondja a ripor. tér, hogy egyik északi megye FÜSZÉRT vállalata — igazán helyénvaló ötlettel — egy sor árucikket olcsóbban dob piacra. Erre felültem és felerősítettem a készüléket, vajon jól hallottam-e, vagy csupán enyhe kerge-kór kerülqet a kínzó kánikula miatt? De nem, mert a következő - határai — ismétléskor már a részletekre is odafigyelhetek. Vagyis: mintegy 200 (!). féle árucikkről van szó. Ezek között van konzervborsó például, amelyben a borsószemek nem azonos méretűek, tehát árát csökkenteni lehet, aztán makaróni, amelyek között jócskán akad töredezett tészta-csövecske, s így villára fölpörgetni olasz módra nem alkalmas, ám ettől még nyugodtan fogyasztható. De a kétszáz portéka között szerepelnek hóztartás-ve- gyiiparj cikkek is, amelyek közül egyik-másik azért lehet olcsóbb, mert a csomagolása kifogásolható, vagy mert a nyomdai úton előállított címkék nem éppen tökéletesek, sőt, a nyomda — a kalkulációnál — nem használt vastag ceruzát... És... És a FÜSZÉRT — a továbbiakban is tárgyalásokat folytat különböző termelővállalatokkal: próbáljanak ők is szolidabb költséggel dolgozni, hátha itt-ott le lehet faragni néhány forintot, persze a minőség szigorú fenntartása mellett .... így aztán a FÜSZÉRT máris forgalmaz több olyan terméket, amelyeknek fogyasztói árát tíz—tizenöt-húsz százalékkal is sikerült mérsékelniök — a vásárlók' nagy-nanv örömére. Manapság ritkán hallani olyan bejelentést, miszerint ennek meg ennek az árát holnaptól kezdve X vállalat vagy üzem csökkentette. Pedig ugye a gaz. dasági év végén a vállalatok szívesen hírt adnak a tervteljesítésről. azon belül az önköltség kedvező alakulásáról, amelyből a laikus vásárló mi másra, mint „lefelé" történő árrendezésre következtet. A valóság persze nem ilyen egyszerűt egy termék árának mérséklésé, nél szigorú feltételek összefüggő folyamatára van szükség. De hát ahogy a példa bizonyítja, mégis van itt is valahol egy „kiskapu". Csak meg kell találni. Érdemes megtapsolni az említett FÜSZÉRT okos kereskedőit és az ügyben érdekelt termelővállalatok vezetőit. Az sem baj, ha a példát más megyékben is követik. A minden külön értesítés nélküli árcsökkentések — még ha oly szolidak is — igazán tisztességes cselekedetnek minősülnek a vásárló szemében. Rab Ferenc
