Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-11 / 127. szám
Labancz Labancz Borbála, amióta ismerem, színpadi főhősöd drámai karakteralakok hosz- szú sorát formálta meg el- mélyülten, művészi igényességgel. Ebben a sorban olykor felvillan s egy kicsit felkiáltójel marad emlékezetünkben a betegesen gonosz ember alakja. Mint az idei évadban Roscsin Olga című színművének Filaretova nevezetű „intrikus" szerepében. (A darabbal a napokban vendégszerepeinek Budapesten.) Az idézőjelet az indokolja, hogy Filaretova ebben a felfogásban nem egyszerűen intrikus. Hatósági személy, nálunk úgy mondanák: „gyám- ügyis”. Mindene megvan hozzá, amije nem szabadna legyen annak, aki gyámügyekkel foglalkozik. Alkatilag s hatalma tudatában, birtokában felvett pózokban, Illem egyedi eset Bori, a „hatóság” magatartásban is. Hatalma van s lehetősége arra, hogy az amúgy is bajjal, problémával küszködő emberek lelkét összeroppantsa, hogy magán, ügyekben vájkáljon S Filaretova ezt nem hagyja ki. Labancz Borbála olyan indulatokkal formálja meg ezt a nőalakot, hogy alakítása éles, eleven tiltakozás a fila- retovák ellen a közügyekben, az államapparátusban. Vehetné hidegre, közönyös bürokratára is ezt a figurát, sőt: esendő emberi pillanatokat is teremthetne, amikor fény derül magatartásának mélyebb lélektani okaira. Ugyanis: amikor egy sérült lelkű, hányatott sorsú lánygyereket befogad egy moszkvai család, s megszeretik, gyereküknek tekintik, „az emberek" sok mindent pletykálnak a házban a bögyösödő kamaszlány és a gyámapa esetleges viszonyáról. A „gyámhatóság" is erre gondol, és elindít törni-zúzni a lelkekben egy lavinát. Zója, az anVa harcol a gyerekért, de a gyámügyis otromba gyanúsításai teljesen összezavarják, kiborítják, amikor elhangzik egy mondat: „Elvtárs- nö! Magam is 4 éve váltam el ..." - mondja Filaretova —, s részleteiben megtudjuk, hogyan találta férjét in flagranti egy fiatal nővel. Ebben a pillanatban sok minden történhetne egyetlen apró emberi rezzenete nyomán, de ezt a nőt nem tudjuk, nem lehet megsajnálni. Zsigerei- ben, tudatában évtizedekkel korábbi beidegződések munkálnak. Múltjáról annyit tudunk meg, hogy valamikor — nyilván még Berija idejében — a rendőrségnél dolgozott. És most nem bírja abbahagyni... S ezt tehette és teheti! A „mindenki-potenciálisan- bűnöző” szemlélettel nézi a világot és ha a normális emberi természet jogos felhábo. rodásával találja szembe magát, „beugrik” a reflex: „... Majd utánanézünk a lérje dolgainak!... Le kell ellenőrizni magukat, Mjakisev elvtársnő!..." Rágyújt, remeg a keze. „Még, hogy vipera!?... Megemlegeted ezt még!..." Meg ám... De hányszor! Miért engedjük ...? (w. e.) fl MÉH-ben a Sopiana irattára Kellett a pénz kirándulásra Bz adminisztráció nem egyenlő a bürokráciával Csak a véletlen - jobban mondva a Baranya megyei Levéltár rutinszerű ellenőrzése - mentette meg a pusztulástól a pécsi Sopiana Gépgyárnak az 1948-as tűzvész után megmaradt irattárát A szabályszerű selejtezés nélkül kiszállított anyagot a MÉH Gomba utcai telepének papírhegyei között fedezték fel a megdöbbent levéltárosok. Az 1949 és 1973 között külföldi és hazai levelezés, éves beszámolók, tervdokumentációk, személyi adatokat tartalmazó dokumentumok hevertek kint a rakodótérben. Hogyan történhetett meg mindez? A Sopiana Gépgyár Szalai András utcai telepét bő egy évvel ezelőtt vette át a Pécsi Vasas (pori Szövetkezet. A kertvárosi gyár ottani irattárának elkészültéig azonban a régi helyén maradt a Sopiana dokumentumainak legnagyobb része. — Az irodaépület alagsorában a központi fűtés bevezetéséhez szükséges munkákat kellett végeztetnünk, de a szerelők nem tudtak dolgozni a gépgyár igen rendezetlen állapotban levő irattára miatt — mondja Mateovics László, a szövetkezet főmérnöke. - Beszéltem a Sopiana főmérnökével és műszaki vezetőjével, akik azt mondták, hogy ha gondunk van a papírokkal, szállítsuk el a MÉH-be. KISZ- szervezetünk tagjai nagy lelkesedéssel vállalták a munkát, annál is inkább, mert felajánlottuk nekik, hogy a pénz az övék lesz. — Én valóban beszéltem a szövetkezet főmérnökével, de csak a lépcső alatti kis irattár kiürítését engedélyeztem, mert a selejtezést ott mór elvégeztük. A többi helyiségről szó sem volt — állítja Herbst Ferenc, a Sopiana műszaki igazgatóhelyettese. — Sorban kaptuk a jelzéseket a szövetkezetnél dolgozó öreg gépgyáriaktól, hogy a vaCsendélet a MÉH-telepen sas kiszesek már a második teherautó papírt szállítják el. „Hát a mi fiainknak nem érne meg hatezer forintot a szállítás?” — kérdezgették. Az ottani fiatalok közül ki is nevetett valaki, hogy „milyen rugalmatlan KISZ-szervezet vagytok” — eleveníti föl az eseményeket Pinterics Ádám, a gépgyáriak KISZ-titkóra. — Nem akartunk lemaradni. A vállalat igazgatási osztályvezetője átválogatta a maradék irathalmazt, s a harmadik fuvart már mi vittük ki a MÉH-be. Az irattárak selejtezését szigorú rendeletek szabályozzák. A vállalat vezetése és a levéltár záradékolt jegyzőkönyve nélkül nem szabad selejtezést végezni, és a jegyzőkönyv bemutatása híján a MÉH nem veheti át a papírt... Ha a beszállító közli, hogy iratanyagot hozott! Ha vegyespapirként diktálja be a szállítmányt, és mint magánember írja alá a nyugtát, akár az Országgyűlési Levéltárat is eladhatja. A telep kapuján belül már senki sem vizsgálja, hogy mit hozott a teherautó. — Erre nekünk nincs sem időnk, sem emberünk — mondja a MÉH-telep vezetője, Ban- csu Jibor. — Naponta 30 tonna papírt dolgozunk fel: bejön a kocsi, s néhány perc múlva már bálázza is a gép a rakományt. A Sopiana irattára csupán úgy menekült meg, hogy a bálázógép nem fért hozzá a vasasok által behordott papírhegyhez. Ezért tudta a gépgyár visszaszállítani irattárába az épen maradt dossziékat. Ne gondoljuk, hogy az iratpusztítás, a bürokrácia elleni harc e furcsán értelmezett módja ritka jelenség nálunk. 1973-bcn például a tanácsháza udvarán égették el Magyar- bólyban a községi irattárat. Amikor 1978-ban felszámolták a B. m. Építőipari és Szállítási Vállalatot, mindenről gondoskodott a bizottság, csak az irattár sorsáról nem. A Mecseki Szénbányák irattárából pótolhatatlanul hiányzik másfél évtizednyi iratanyag. Az adminisztráció nem egyenlő a bürokráciával. Az irattáros éppen olyan fontos szakember, mint a főmérnök. A levéltár történelmünk egy részét őrzi, s az itt tárolt iratanyag egyszersmind gazdasági tényező is. Ha úgy tetszik: termelőeszköz. Már csak ezért sem mindegy tehát, hogy értő kezekben hajt-e hasznot, vagy a papírgyár zúzdáiban. Az éjjeli kalandtól a dohánygyári leányig Jó üzletet csinált a fogadós ,,A kinomatográphiával jó üzletet csinált úgy az olasz, mint a Ferencz József togadós, mert több mint egy héten át, mindig látogatott volt a helyiség, sőt több estén át zsúfolva. Nemcsak élvezett a látogató közönség, de evett, ivott, sőt még pezsgőzött is. Szerdán estve a tanári kar jelenlétében a lö- gymnázium ifjúsága nézte meg a látványosságot. Szóval az ör- döngős masina újság lévén még Kaposvárott s Így vonzott." 1899. március 26-án irta ezt a Somogy című „politikai és vegyestartalmú hetilap". Kuriózummal — tegyük hozzá mindjárt: értékes kuriózummal — gazdagodott május elejétől Kaposvár: megnyílt a Kossuth Lajos utca 37. szóm alatt a Mozimúzeum. Az elnevezés két dolgot nem jelez: egyrészt azt, hogy itt nemcsak filmtörténeti érdekességekkel, régi-régi eszközökkel találkozhat az érdeklődő, hanem — klubtagsági igazolvány birtokában — kitűnő filmeket is láthat a 107 személyes, kényelmes, ízlésesen berendezett vetítőben. A másik: ez a kuriózum nem sok energia befektetése árán hamarosan tudományos kutatómunkára is lehetőséget nyújt. Szóljunk először a kiállításról. Valóban a kezdetektől — „A kondenzor-lencsével ellátott laternál, vetítő lámpát Leonardo da Vinci vázolta tel először." — mondja az első tablók egyike, természetesen megemlítve — ugyan miből hagyható ki? — Arisztotelész nevét és a camera obscura elvét is — mutatja be a mozi történetét. Itt van a műszaki múzeum gyűjteménye, itt egy híres, régi óbudai mozigépész kollekciója, és természetesen a Somogy megyei Moziüzemi Vállalaté is, amelyet Torma Károly igazgatóhelyettes neve fémjelez: szorosan számolva is — munkaidőn túli szép szorgalma eredménye — 20 év munkája gyümölcseként. Mindenképpen érdemes felkeresni ezt a kiállítást, lévén ez — és előreláthatólag is — az egyetlen ilyen az orszógbqn, s jószerével minden értékesebb fellelhető anyag itt van. Hogy mi látható? Csak példaként: laterna magica a 19. század végéről, magától értetődően Lumier-féle 35 milliméteres filmvetítőgép 1896-ból, az első olyan berendezés, amelyik a film és a hang szinkronját biztosította. És természetesen plakátok, hirek, amelyek egyikére — a bevezetőben idézettre — külön is felhívta figyelmemet Bencsik András, a múzeum vezetője. Hocjy miféle filmeket vetítettek? Már akkor is tudták, mire „harap" a nagyérdemű. Néhány filmcím: Éjjeli kaland; Belzebub leánya; A bajadér halála; A herceg szeretője; A dohánygyári leány ... A jelenre térve: eddig több mint kétezren váltottak klubtagsági igazolványt — csak ennek birtokában és megfelelő magatartás mellett látogatható a vetítő —, a jövő hónapban már naponta háromszor lesz vetítés. A bemutatásra váró filmek azt sugallják, hogy új művészmozi nyílt Kaposváron. Van a Mozimúzeumban archívum is, eddig 4000 filmről vannak tárolva adatok, 20 év filmtörténetét ölelve át. Havasi János FELVESZÜNK: bádogos, tetőfedő, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: ÉLISZ Pécs, Felszabadulás u. 16., munkaügy. Telefon: 13-013 A BARANYA MEGYEI BAROMFIFELDOLGOZÓ ÉS -FORGALMAZÓ KÖZÖS VÁLLALAT mezőgazdasági szakközépiskolai végzettségű férfit áruátvevői munkakörbe felvesz Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál Pécs, Edison u. — mészáros — 0 A PÉCSI VASAS IPARI SZÖVETKEZET GÉPGYÁRTÓ ÜZEME azonnali belépéssel három marós szakmunkást keres Jelentkezés: Pécs, Szalai A. u. 15., munkaügy
