Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-10 / 126. szám
fi baranyai nemzetiségi modell A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége választmányának elnöksége Mán- dity Mihályt saját kérésére felmentette főtitkári megbízatásától és Gyúrok Györgyöt bízta meg a főtitkári feladatok ellátásával. Gyúrok György 1936-ban született Mohácson, délszláv parasztcsaládban. Pesten, a Délszláv Gimnáziumban érettségizett és 1954-ben segédelőadóként állt munkába a szövetségben. A szövetség titkárának 1970-ben választották meg, ezt a megbízatást mostanáig ellátta. Elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját, kultúrpolitika szakon. I — Miben látja hivatásának lényegét? — Több megyében több délszláv csoport él Magyarországon: szerbek, horvátok, szlovének, a horvátokon belül különböző etnikai csoportok. Ezeknek sajátos célkitűzéseik lehetnek. Nekünk kell mindezt egy nagy politikai vonulatban tartani. Természetesen tiszteletben tartjuk és figyelemmel kísérjük a sajátos érdekeket, sajátos életviszonyokat.- Mit jelent ma a nemzetiségi lét? Mi a szövetség legnehezebb, s mi a legszebb leiadata a nemzetiségi lét bontakoztatásában? — Kezdjük a legszebbel, hangzatosság nélkül: a történelem során, a magyarországi nemzetiségeknek sohasem voltak ilyen jogai, viszonyai. A viharos magyar történelem teli volt nemzetiségi gondokkal, valóban a felszabadulás hozta meg számunkra azt a jogi lehetőséget, hogy ebben az országban egyenlő állampolgárként, egyenlően dolgozó emberként éljünk. Főleg azt, hogy évszázadok során megőrzött kultúránkat továbbfejlesszük. Méghozzá nem elkülönülve, hanem a magyarországi kultúra szerves részeként, abba ágyazva. — A „szerves része" fogalom nem jelentheti-e akaratlanul is, a beolvadást, esetleg csupán az elszürkü- lést? — Nem. A „beágyazás" kétoldalú lehet: vagy asszimiláció, vagy integráció. Az asszimiláció a beolvadást, az integráció a feladatmegosztást jelentheti. A párt következetes leniZárt paraszti réteg helyett kétnyelvű értelmiség Beszélgetés Gyúrok Györggyel, a magyarországi délszlávok éj főtitkárával ni politikájának, s ezenbelül szövetségünknek alapvető célja: hogy a hangsúly az integráción legyen. De úgy akarunk a magyar társadalomban integrálódni, vagyis feladatmegosztásban élni, hogy közben megőrizzük jellemző sajátosságainkat. Éppen a nyelv, a kultúra megőrzésével az egész magyar kultúrát gazdagítanunk kell ennek az integrációnak a keretében, mivel kettős nyelvű állampolgárok lettünk, ötven évvel ezelőtt, többek között Baranya megyében, voltak olyan zárt települési rendszereink, ahol az idősebbek nem beszéltek magyarul. A felgyorsult technika azonban lehetetlenné tette az ilyen elzárkózást, felgyorsult a közlekedés, a hírközlés. Ma már tehát kétnyelvű nemzetiségek élnek, szinte mindenütt, a Kárpát-medencében. — Ebből következnek a szövetség gondjai is. Nekünk most már nem az a problémánk, hogy a nemzetiségiek nem tanulják meg a magyar nyelvet, ez csak igen-igen elvétve fordul elő. Inkább azért kell már dolgoznunk, hogy az a saját anyanyelv, amelyet évszázadokon át úgy őriztünk meg, hogy — különböző történelmi, földrajzi és más tényezők miatt — valahol megállt a fejlődése, ezt most kimozdítsuk a holtpontról. Részben azért, hogy el ne veszítsük, hanem megőrizzük. Másrészt pedig azért, hogy gazdagítsuk ezt a nyelvet. Hiszen Jugoszlávia, vagyis a mi anyanemzetünk, nyelvi fejlődésével lépést kell tartanunk. Ebben a felgyorsult ritmusú, kitágult világban is. A második világháború után Magyarországon a délszláv nemzetiség nagyparaszti réteg volt. A társadalmi-gazdasági szerkezetváltozások következtében - a fiatalok igen nagy része a városokba áramlott. Ha megmaradt a faluban, akkor is városban tanult, s már magasabb kultúrával ment vissza. A szövetségnek most az a feladata, hogy e mellé az általános műveltség mellé az ifjú, délszláv nemzedék anyanyelvi műveltségét is hozzáemeljük. I — A kétnyelvűséget sokan, sokféleképpen értelmezik! — Szerintem nem tolmácsokról van ezúttal szó, hanem kétnyelvű, jó szakemberekről. Erős képzettségű értelmiségiekről. Ez nagy feladat, s gondokkal is jár. Hiszen ha elérünk a fejlődés egy pontjáig, annak mindig örülünk. Ugyanakkor azonban gondolkodnunk kell, hogy az új fejlődés hozta lehetőség milyen új gondokat vet fel. A helyi párt-, népfront és tanácsi szervekkel folyamatosan keresnünk kell a délszláv nemzetiség földrajzi, etnikai eltérései alapján a helyileg legsajátosabb megoldásokat. Akár oktatási intézmények telepítése, akár a kétnyelvű társadalmigazdasági élet valamilyen megszervezése útján. I- A szövetség eddigi munkájában végül is terveznek-e változtatásokat?- A személyi változással nem akarunk semmit sem felborítani, hanem a megkezdett munkát folytatni, ha lehet, jobban. Baranyai születésem ellenére eddig sem lehettem, de most már különösen nem lehetek lokálpatrióta. De a Baranyában évekkel ezelőtt megalakult, s a tanács mellett működő nemzetiségi bizottság, igen jól együttdolgozik a szövetséggel. A megyei tanáccsal együttműködési megállapodást írtunk alá. Ennek alapján mi is részesei lehetünk a megye nemzetiségi tevékenysége formálásának. Az a nemzetiségi, közművelődést továbbfejleszteni szándékozó, távlati terv, mely néhány évvel ezelőtt született, igen jó program. Feladatunk megyei viszonylatban: kicsit talán jobban odafigyelni, mert ez a program más megyékre is kihat, mint modell. Éppen ebben a megyében sikerült jó utat lelni a háború után még értelmiség nélkül/ parasztréteg utódjai nemzetiségi életének fejlesztésére. A hosszú évek jó magyarországi nemzetiségi politikájának eredményeképpen például már nemzetiségi képzőművészetről is beszélhetünk. Ezen kívül az élő nyelvvel összefüggő, számtalan tervről. Azt hiszem, a baranyaiakkal közösen kialakított, az ot. tani megyei tanács által elfogadott, távlati fejlesztési terv igen jó, ennek végrehajtását szorgalmazzuk, segítjük. Ha ez megvalósul, akkor az oktatásközművelődés, szoros egységében, valóban segít fellendíteni a baranyai horvátok, szer- bek általános műveltségét. Ez nemcsak a jó állampolgári közérzetet adja, hanem kamatozik is. Hiszen a gazdasági munkában, is eredményt hozhat, kétnyelvűség révén. Ezért a Baranyában már jogszerű, okmányokon nyugvó terv másutt is modell lehet. FöldMsy Dénes Jó konyha — jó üzemi légkör Üzemi étkeztetés a konzervgyárban Félig-meddig panaszosan mondja a Szigetvári Konzervgyár üzemi konyhájának főszakácsa, Varga Istvánná: kevesebben esznek az étteremben, mint ahány emberre főzni tudnának. Naponta 700—800 adag étel fogy el, a kapacitás azonban 1000 ember ellátását is lehetővé tenné. A jelenség csak azért szúr szemet, mert oly sok helyen és oly gyakran hiányolják a megfelelő üzemi ellátást — természetesen elfogadható minőségű étellel. Erről az oldalról pedig a gyár konyháját nem érheti vád: kitűnően főznek, kellő mennyiséget szolgálnak fel. Nem véletlenül kapta meg Varga Istvánné a közelHÉTVÉGE 4. múltban a „Kiváló dolgozó" kitüntetést. Másrészről azért meglepő a főszakács hiányérzete, mert van bőven így is dolguk. A tőle hallottakból kitűnik: a gyárvezetése „letudta" már az üzemi konyhához kötődő gondokat, amennyiben azt fogadta el alapelvként, hogy a munkahelyhez kötődésben jelentős tényező — a gyomrunk. A konyhán főznek óvodásoknak és nyugdíjasoknak egyaránt, kímélő ételt és kalóriadús ebédeket. Mindössze tizenketten dolgoznak itt, ü „Jó étvágyat!" brigád (a név választása egyszerű volt: alakulás napján is jó volt az ebéd, nem is tudtak mást mondani az ott étkezőknek, mint a fenti kívánságot, így hát maradtak ennél), háromféle menü között választhatnak a dolgozók. Mi több: az ipari ,tanulók a közelmúltban kérték, nekik is nyújtsanak választékot, s a szakszervezet közbenjárására azóta ez sem gond már. Az üzemi konyhán esznek a gyár dolgozóin kívül a Zrínyi tsz irodistái, az óvodások (több mint százan vannak, nekik főzni külön „programot" jelent), s a kismama-kör tagjai is. Újszerű kezdeményezés ez a gyárban: a gyes mellett dolgozók is igénybe vehetik az üzemi étkeztetést. Hogy miért fordítanak a konzervgyárban ekkora gondot az üzemi konyhára? A válasz magától értetődő: mert az ebéd minősége - hallottuk az igazgatótól — a munkahelyi légkört meghatározó tényező. S ezt nem lehet vitatni. Komposztkeverő üzem létesül Uszögpusztán Az már közismert, hogy a pécsi pincerendszerre mennyi pénzt és energiát fordít a város. Eddig mintegy 800 millió forintot költöttek erre, természetes hát a kérdés: hogyan lehetne valami hasznot is húzni ekkora összegből? A Pécsi Állami Gazdaság jelentkezett egy jó ötlettel: a gombatermesztéssel. A munka meg is indult, a Rózsa Ferenc utca és a Bajcsy- Zsilinszky utca alatti nagy pincék már termőre is fordultak. Gondot és magas költségeket jelentett azonban az, hogy a termesztéshez szükséges kom- poszlot Budapestről vette és szállította az állami gazdaság, tetemesen növelve így az önköltséget. Több éves erőfeszítés, kísérletezés után megkezdődött Uszögpusztán az állami gazdaság saját kivitelezésében a komposztkeverő üzem építése. A szakemberek nemcsak a kom- poszthoz, hanem a takaráshoz szükséges réteghez is minden alapanyagot megtaláltak a megyében. A 15 millió forintért készülő üzem a negyedik negyedévben már termel is és évente 3500 tonnát állítanak elő a rendkívül kényes, nélkülözhetetlen alapanyagból. Az állami gazdaság saját szükségletein túl ebből a meny- nyiségből arra is futja, hogy más termelőknek — államiaknak és magánosoknak egyaránt — eladhassanak komposztot. Mi több: az ÁG készen áll arra, hogy az „idegeneknél” megtermett gombát megvásárolja. Mind ennek, mind a saját pincékben termett gombának egy részét is feldolgozzák majd különböző készítményeknek, lévén az ilyen termékek exportpiaca jószerével korlátlan. A kezdeményezés pénzügyi haszna: az állami gazdaság pincéiben termett gomba előállítási költségei a komposztkeverő-üzem átadása után mintegy 30 százalékkal lesznek alacsonyabbak. Kockáztatni kell, de csak a kudarc minimális esélyével Az új elnököt elfogadták Vitek Pál ötvenhét esztendős, ebben a korban az emberek általában idegenkednek a forradalmi változásoktól. A bel- várdgyulai mezőgazdasági termelőszövetkezet új elnöke számára azonban már csak azért is kockázatos vállalkozás lenne a gazdaságban csupa új dolgot meghonosítani, mert eddig biztonságban, viszonylag jól éltek itt az emberek. Az új elnök azonban azzal is tisztában van, hogy ma egy megmerevedett gazdaság holnapra élet- képtelenné válhat, akármilyen jó is volt a szövetkezet éveken keresztül, még csak azonos szinten maradni is nehéz régi szemlélettel. Még ha az jó is volt korábban. Ennek tudatában vette át az elnöki tisztet, két hónapig megbízottként irányította a termelőszövetkezetet. Tulajdonképpen ekkor döbbent rá, hogy elfogadják a szövetkezet tagjai — egyetlen jelentéktelen üggyel sem zavarták, apróbb személyes ügyeiket félretéve várták, merre is indul majd az új elnök. Vitek Pál éppen harminc esztendeje dolgozik a szakmában: először három esztendeig a Mezőgazdasági Akadémia oktatója volt. Később a gödöllői tangazdaságban üzemegységvezetői beosztásában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diplomáját is megszerezte levelező tagozaton, mégpedig a közgazdasági karon. Talán nem tűnik túlzásnak, de benne igazán kitűnően ötvöződik a kísérletező, egyre jobb naturális eredményeket hajszoló mezőgazdász, a gazdálkodó, a hasznot számba vevő közgazdásszal. 1958-ban került Mohácsra — most is ott lakik. A mohácsi tangazdaság főagro- nómusa volt, majd a mohácsi termelőszövetkezetben volt ugyanebben a beosztásban. 1969- ben Fischer Ferenc, a belvárdgyulai termelőszövetkezet nemrégiben elhunyt elnöke, aki akkor a mohácsi tsz-szö- vetség elnöke volt, az érdekvédelmi szervezethez hívta, de ezt a munkát nem Vitek Pálnak találták ki, 1971-ben Bel- várdgyulára ment főagronó- musnak. Most, amikor az új elnök régebbi munkájáról beszélünk, óhatatlanul elődjének, s persze a szövetkezet hat község határában dolgozó ezer tagjának munkáját is számba vesszük. Tíz éve a halmozott termelési érték 61 millió forint volt, 1980-ban 160 millió. Mint az előbb említettem, Vitek Pál egy pillanatig sem ragad meg a látványos számok bűvöletében, ózonnal annak valódi értékét is elemezni akarja. — 1970-ben egy hektár földre 3776 forint tiszta nyereség jutott, 1980-ban 11 433 forint. Jelentős terméshozam-emelkedést értünk el búzából, két és félszer annyit aratunk le egységnyi területről, mint egy évtizede. Kukoricából hektáronként 22 mázsával többet, 63 mázsát. Valójában a 70 mázsás átlagot is elértük volna, de a rossz időjárás miatt nem tudtuk betakarítani. Sertésből 1970- ben 2000-es kibocsátás volt, 1980-ban 7Ó00-es, most folyik egy rekonstrukció, amely 1982-re 10 000-res kibocsátást tesz lehetővé — mondja az új elnök, akit immár a szövetkezeti demokrácia szabályai szerint is elnöknek lehet tekinteni, hiszen a választás is megtörtént. — Az ön terveiben miként lehet a szövetkezeti demokráciát az eredményesség szolgálatába állítani? — Nálunk hagyományai vannak a családi tervezésnek. Ez régebben azt jelentette, hogy minden télen felkeresték a családokat, megkérdezték mennyi munkát vállalnak a szőlőben, répaföldön, kukoricatáblán, állattenyésztő telepen. Körülbelül azt is kiszámították, mennyi pénzt kereshetnek a vállalt munka alapján. így álltak ösz- sze a tervek. Ez maximálisan demokratikus volt. Ez már ma nem megy. Hogy hol, mennyit akar dolgozni, nem lehet spontán elhatározás kérdése. Viszont a pénzügyi terveink ösz- szeállításánál most is messzemenően figyelembevesszük, hogy a tagok év közben menynyi előleget akarnak. A szövetkezetünkhöz tartozó falvak parasztjai nem nagyon vették igénybe az előleget. Aztán nagyon sokan a jövedelem egy részét természetben szeretnék felvenni, a háztáji gazdaság ellátása miatt számukra ez a kedvezőbb. . . Vannak, akik viszont évközi vásárlásaikhoz olyankor kérnek nagyobb ösz- szegű előleget, amikor a szövetkezet pénzbevételei minimálisak, a költségek pedig nagyok. .. A családi tervezés így megkönnyíti pénzgazdálkodásunkat. — Úgy is érthetem, hogy a jövedelmi viszonyokat, a demokratikus jogokat és kötelességeket sikerült ösz- szefűzni ük ...? — Az itt élő emberek hallatlanul szívósak, fegyelmezettek, törekvők, de keresni is akarnak. Nem nézik az órát, ha értelmét látják, dolgoznak a közös érdekében, a maguk hasznára. Igaz, sajnos, fogyóban van ez a korosztály, ezer tagunk mintegy fele már nyugdíjas. Nagy kár, mert az iparszerű termelés paraszti szemmel és paraszti ésszel lehet a leghatékonyabb. Ez tette lehetővé, hogy a gazdaságos termelésben 1979-ben országoson negyvenedikek, Baranyában az elsők voltunk. Az átlagtermések itt soha nem voltak kiemelkedően nagyok, igaz mindig a megyei álag fölé jutottunk, de az itteni földek nem a rekordok melegágyai. Viszont a költséggazdálkodásban mindig a legjobbak voltunk, az itt dolgozó emberek fogják a forintot. — Talán ezért is örültek, hogy nem erőltettek idegen vezetőt a szövetkezet élére. Most is, a jövőben különösen a költségek rohamos növekedésére kel! számítani. Terveink szerint 1985-ig termelési értékünk harminc százalékkal nő, nyereségünk azonban minden bizonnyal a mostani szinten marad, ha úgy gazdálkodunk, mint eddig. Ä tagok jövedelmét továbbra is növelni akarjuk, gondolkodni kell tehát, mit kell tennünk... — Évekig tangazdaságokban dolgozott, bizonyára volt lehetősége a kísérletezésre. Itt túlságosan kockázatos lehet most merőben újjal próbálkozni. Fél ön a kudarctól? — Mindenki fél. Valóban szerettem kísérletezni, hogyan lehetne jobban, olcsóbban termelni. Itt is csináltam például búza- és kukoricafajta-össze- hasonlítási kísérleteket. Kudarcaim nem voltak, mert kicsiben csináltam. Kockáztatni kell, azonban hazardírozni nem lehet, mert alapos ismeretek, előkészítés nélkül bármilyen vállalkozás csak kudarccal végződhet, ez pedig azonnal a tagok jövedelmét érinti. A szövetkezet a tagok tulajdona, ha igaz, hogy jövedelmi viszonyaik és a szövetkezeti demokrácia szorosan összetartozó, akkor különösen meg kell gondolni, mit kockáztathatunk.- Az eddigi megfelelő eredményt biztosító gazdasági szerkezet némi módosítását vélem mégis terveik között felfedezni. — Említettem, hogy ha csak mindent úgy csinálunk, mint eddig, nem léphetünk előre. Bizonyos mértékű kockázatot jelent, hogy az eddigi 6000-es sertéskibocsátás helyett 9—10 ezret akarunk. Szeretnénk a szőlő- és bortermelésünket fejleszteni. Ezen a vidéken is lehet jó bort termelni, nyugati exportra szállítani. A környező gazdaságokkal esetleg közösen egy palackozót építünk. Fejleszteni akarjuk zöldségtermő területünket is. Zöldborsót és zöldbabot kifizetődőén vagyunk képesek termelni. — Mi azt szeretnénk, ha a mezőgazdaságot a szabályzókon keresztül irányítanák, csak ezen keresztül. Mi megfelelő elemzések után akkor képesek leszünk továbbra is eredményesen gazdálkodni. * Mennyivel egyszerűbb volt régen egy termelőszövetkezeti elnök portréját felvázolni. Igaz, ezek a portrék többnyire sematikusra sikerültek. Mostanában újból fennáll ennek veszélye. Csak most nem a gumicsizmás, mikádó kabátos, a tsz-irodá- ban alvó, a minden ellést helyszínen irányító vezető képét kapjuk. Új típus születette az agrárismeretekkel és köz- gazdasági tudással egyformán rendelkező, önmagával, a környezetével, a lehetőségekkel vívódó ember, aki számára csak ez az egyetlen magatartási forma létezik, mert csak így lehetséges eredményesen dolgozni . .. Lombosi Jenő
