Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-07 / 123. szám

^€> Dunántúli napló 1981. május 7., csütörtök Csak a megújítás lombikjában fortyogó látszatok elegyednek lombiktörvények szerint: szent akarat tétovasággal, technikai fölény gondolattalansággal, erkölcs magakelletéssel, dilet­tantizmus divattal. A Makón dolgozó művészek hazulról hozott formáikat és eszmepoggyászukat helyezték el a lapokon. Sejthetően nem volt és nincs ez a vállalkozás hatással a mai tipográfiai, reklámgrafikai stílusra, a mű­vészek többsége a kutatás fá­zisában maradt. Mégis komoly a kiállítás. És komor is. Mert meglehet, hogy a művész-lét valamennyi más létformánál nagyobb áttekintést biztosít az emberi lehetőségek felett, de a megoldás legkevesebb, leg- erélytelenebb esélyeit is. Bizonyos megilletődöttség- gel kellene figyelnünk itt is a művésszé válás áldozataira, a magukat felemésztő és üdv nélkül való kalandkeresőkre, és amíg a komolyság, szakma- szeretet, emberjavító indulat nyomaira bukkanunk, addig megértésre és elfogadásra igyekszünk indítani a nézőt. De az önismeret nélküli debilis ko­molyság, az agy tétovaságát regisztráló mozdulat, a „más­képpen gondolkodás" tartal­mát a csupasz „másképpen- nel" felcserélő állítás ritkán sugall igazi konfliktust. Még ahol a hirtelen halál ad nek- rológikus aktualitást a művek­nek, még ott is, Hajas Tibor esetében is a másodlagosság érzését kelti az osztrák Schwartzkogler „totális aktjá­nak" kopírozása. Pedig Hajas életében a művészi vállalás legnemesebb perifériáját járta be. Pinczehelyi grafikái szépek. Szándéka — amit ráadásul be is tudott vinni műveinek vilá­gába — egyszerű. Táj, a mű­velt föld terményei, a nemzet színei, szabadság és harcszim­bólum, hulladék-zavar szőnek ívet a lapok között. Hasonlóan egynemű grafikai közeg Banga Ferencé, aki a „Nem minden látszat, ami annak látszik" cí­mű sorozatát állította ki. A ma­kói művésztelephez köthető ta­pasztalatok Károlyi Zsigmond munkáin keresztül szivárognak a Dokumentum fiatal alkotó- közösségének fotói közé. Gya­níthatóan működőképes sze­lekciós elv lehetett a kiállítás eme részének létrehozásánál a „baromi jó”, mert egyéb szem­pont alapján nem jöhetett vol­na össze így ez az anyag. A tanulmányi okokból fontos és érdekes alkotói szemét „mást" akarása, és kitüntetése kissé ingerelte' a kritikust, me'rt tudni vélte, hogy a fotós eszközhasz­nálatnak nemcsak a konven­ciói, hanem a konvenciótlan­Pinczehelyi Sándor: Makó III. sága is ijesztgethet kaptafák­kal. A mechanikus fotóhasznála­ton túllépni igyekvők között a legjobb művek mégis a „csak" fotók, Jokesz Antal és Szeren­csés János művei voltak. Ezek­nek a fiatal művészeknek ar­cuk van, amit nem kell erőltet- niök a közönségükre, sajátsá­gos módon különítik el és cso­portosítják - fotószerűen — dolgaikat. Ezek is téri helyze­tek, ezek is megélt forrásokból táplálkoznak, igényt tartanak a fotónyelv megújítására, de van „levegőjük", melyben lehetsé­gessé válik a feldolgozás. Fákó Árpád amatőr és alulinformált. Bakos-Tordy reverzibilis folya­matai a térberendezés ellenére sem tudták elhitetni, hogy ma­dárfészekkel felcserélhető a mezoderma. Esztétikaellenes- ség is lehet hatástalan, mint itt a szándékokkal szemben meg­esett. Gyanítja a kritikus, hogy a „műalkotás életterének kér­déseit" csak részben oldhatja meg a csak szubkulturális kül­detést betöltő munka, s köl­döknézéssel aligha modellez- hetőek az „élet életének" té­nyei. A képzőművész-fotós lehe­tőségeinek itt megmutatott sokféleségéből Baranyai And­rás kifogástalan szellemű és érzelmi tisztaságú időérzéke emelkedik ki Jane Mórással ké­szített önarcképei, láttán. A fényszemcsék közé befújt tom­pa zöld és szürkésrózsaszín ár­nyalatok az oly nagyon ideillő praeraffaelita festők palettájá­ból oldottak ki, és a melanko­likus múlt századi Miss. Morris „felületét" betakaró mai do­kumentum árnyalataival himzi a képet teljessé Baranyai. Ér­zelmes és drámai karakterű művet alkotott. Bizonyára neki is voltak keresővonalai, túlszí­nezett, vagy rosszul szárított fotói, s bizonyára töprengett is egy-két műve előtt, engedje-e kiállításra, vagy nem. De lát­hatóan szigorúbban döntött, mint fiatalabb pályatársai. Nem metafizikus programmal indított, hanem eleven rátalá- lásból indulva jutott túl önma­gán, egy ugyancsak senkihez sent hasonlító formához. Aknai Tamás A képzőművészetnek — vagy ami napjainkban lett belőle — valószínűleg éppúgy, mint a zenének, megvannak a maga Beatrice, Hobó és URH „együt­tesei". és bizonnyal igaztalan a „könnyű" jelző' is róluk szól­ván. Szubkulturális küldetésü­ket, jelzéseiket mérlegelve a valóság árnyaltabb (természe­tesen nem egyetlen forrás ez!) feldolgozására . nyílik lehető­ség. Kedvezményes üzemétkeztetés a szederkényi Lilla étteremben ki kisvendéglők — mindkettő a helyi ófész üzlete — húszegy­néhány forintért kitűnő ételt ódnak, jóízűt, magyarosat, avagy nemzetiségi ételkülönle­gességet. A Szigetvári Áfész építi a vár közelében új ven­déglőjét, afféle csülökcsárdát, hiszen a csülökből jóízű ételek készülnek, és olcsó ételek. Egyedül a Nádor étteremre és kávéházra nem jellemző, hogy az olcsóságra törekedett. Természetesen bizonyos változ­tatásokat teremtett, nagyobb választékban készítik az ol­csóbb árú ételt is. De ebben a néhány üzletben — a Hungá­ria Vállalat üzleteiben — a rangot, a társasági követelmé­nyeket elég erősnek vélték ah­hoz, hogy túl nagy gazdasági hátrány ne érje őket. Hiszen a Nádor — rang. Az országnak talán már csak az egyetlen ré­gi értelemben vett kávéháza. ahol újságot is lehet olvasni, mert odahozzák, ahol megfe­lelő légkörben társadalmi éle­tet lehet élni. így a szabály — egyetlen, de érthető kivétellel, a Hungária Vállalat említett üzleteivel — a kisebb erszény figyelembe­vétele volt. Ez az első, de máig legmegbízhatóbb segítség az új árrendszer, a vendéglátóipar és a „legfőbb úr”, a megcsap­pant erszényű vevő érdekeinek egyeztetésére. De lássuk az ötletverseny további eredményeit: Az Utasellátó Vállalat 20 százalékot enged a vacsora árából, ha esténként hazavi­szik onnét. A pécsváradi Zen­gő étteremben 30 százalék az árengedmény, ha valaki vasár­nap ebédel náluk. Az ered­mény: háromszoros vasárnapi 20,5 millió forint öt év alatt Idegenforgalmi helyek fejlesztésére Baranya megye tájegységei 20,5 millió forintos, vissza nem térítendő állami támogatást kaptak '— fejlesztésekre, bőví­tésekre, új létesítmények építé­sére, illetve a már meglévők fel­újítására az ötödik ötéves terv­ben — kezdte beszámolóját Jakobos Zoltánné titkár kedden, a Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság ülésén. Az Országos Idegenforgalmi Tanács idegenforgalmi fejlesz­tési alapjától, az IFA-tól kapott milliókhoz saját forrásokból és társadalmi munkákból további millió forintok csatlakoztak — így 66,5 millió forint értékű munkákat végeztünk megyénk­ben. — Melyek voltak a jelentőseb­bek? — Figyelembe véve azt, hogy Baranya közkedvelt idegenfor­galmi hely, szinte mindenütt autóbusz- és gépkocsiparkoló­kat, pihenőket építettünk, infor­mációs táblákat helyeztünk ki,, parkokat, sétányokat létesítet­tünk Siklóson, Harkányban, Mo­hácson, Abaligeten, Pécsvára- don és Pécsett is, közel ötmil­lió forint értékben. A kiránduló­központok egészségügyi létesít­ményeire fordított összeg is megközelíti a hárommillió forin­tot. bár előfordult, hogy az ál­talunk felajánlott összeget nem vették igénybe, hisz a villányi szoborpark és a mandulási park egészségügyi blokkjai nem ké­szültek el, pedig átutaltuk a pénzt. Nagyobb helyreállítások és felújítások is voltak, így a Francia emlékmű 600 000 forint, ba, a magyarhertelendi termál­kút fúrása több mint kétmillió forintba került. A régészeti ku­tatások: jakabhegyi, az István téri sirkamráé és a mecsekná- dasdi Törökvár feltárásának költségei is megközelítették a kétmillió forintot Emellett szá­mos kulturális létesítmény hely­rehozásához hozzájárultunk. Szükségszerű volt a kapott 20,5 millió forint, hisz ezzel az összeggel, a társadalmi mun­kákkal és saját erőnkkel meg­háromszoroztuk ennek az érté­két. A. E. A közönség — vagy ami má­ra maradt belőle — érzékeny­ségének küszöbértékei is meg­változtak. A közönség látha­tóan elfogadta a köznapi, mé­retlen, egyszerű, szürke, szür­reális, de még sokszor az obszcén árnyalatokat is. Elis­merte, hogy az emelkedett vagy magasztos, a drámai, vagy éppen teleszájjal kacagó művészi megnyilatkozások ide­jét múltak, a tv használatával kipárnázott szabad időben a magas és mély hangulatoktól, élesben fogalmazott igazságok­tól elsodródva a szórakoztató műsor normáihoz ragaszkodik, majd mindentől, ami kultúra, ezeket a normákat kéri szá­mon.’És változás állt be a mű­vészet 1<özegében is. Már-már elfogadjuk, hogy a mítoszok hiányától hajtva a művész vi­lágméretűvé tágítqtt, mégis egyszemélyes kisüstjében újra- melegitett spanyolviasz pótolja az együvé tartozás, a kortárs­iét és együttgondolkodás köve­telményeinek megfelelő képi rendet. Ma már alig van kiállítás — márpedig kiállítás ezerszámra van - melynek katalógusában, beköszöntőjében ne hangzana el, hogy a „magyar ezmegaz megújítását" látja ezúttal a közönség. A most látható, Ma­kón született anyag garantál­tan nem újított meg semmit. Kórházi felvételes iigyeletek Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek résiére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, I. kerület: II. sz. Klinika, II. kerület: Megyei Kórház, III. kerület: I. sz. Klinika. Sebészet, baleseti sebészet: I. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Hon­véd Kórház. Koponya- és agysérülé­sek: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gége­klinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat, telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK I. kér. Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs-Me- szes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10 8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógy­szertár, III. kér.: Pécs, Veress E. u. 2. 10 7. sz. gyógyszertár. * SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 telefonszámon, este 7-től reggel 7 óráig. A kereskedelem régi igazsága M ásfél éve már, hogy új helyzetbe került a magyar vendéglátó- ipar: a drasztikus árválto­zások után üresen kongó éttermek, kedvetlen pincé­rek és még kedvetlenebb vendégek jellemezték. Mégis — lassan vissza­visszatérnek a gazdasági eredmények, és — persze még lassabban — vissza­visszatérnek a vendégek is. Nem a régi tömegben, nem a régi igényekkel, és egy­általán nem a régi forgal­mi eredményeket, de vi­szontlátjuk már a magyar vendéglátóipar régi moz­galmasságának egy-egy pillanatát. Verseny a vevőért Ötletek7 - Újak 7 Ősiek 7 A leghasznosabbnak az az elv bizonyult, amit már a ré­giek is tudtak: ami olcsó, ab­ból lehet sokat eladni. Közgaz­dász nyelven: alacsonyabb ár­fekvésű ételeket készítettek és árusítottak. Nemcsak a nagy vállalatok, hanem a faluhelyen működő szövetkezetek vendég­lői is elővették a kereskede­lemnek ezt a régi aranyigaz­ságát. A szederkényi és a szoj­forgalom. A Siklósi Áfész igen sok rendezvényt szervez, főleg/ az idegenforgalom kihasználá­sával. Hasonlóképpen a Szent­lőrinci Áfész is. Aztán a sok kisebb ötlet, a fagyloltpult, diákétkeztetés, a munkahelyi büfék falatozó jel­legének erősbítése — utóbbi a Mecsekvidéki Vendéglátó Vál­lalat fontos munkája. — Nem ötlet, de alapelv az ötletek so­rában: a Hegyháti Áfész hang­súlyozta, hogy legfontosabb fel­adata a körzetében élő lakos­ság ellátása. Ez pedig nemcsak ellátáspolitikai alapelv, hanem az egészséges üzleti gondolko­dás elve is. Hiszen a Hegyháti Áfész legfeljebb o Balatonra átutazók révén részesülhet né­mi idegenforgalomban. A Mo­hácsi Áfész dunaszekcsői ha­lászcsárdájába pedig Bécsből is változatlanul jönnek pün­kösd táján. Érthető, hiszen he­tenként több száz kilométerre utazik az üzletvezető, hogy mi­nél nagyobb halválasztékot nyerjen. Hozzávehetjük mindezekhez a két nagy vállalat, a Baranya megyei Vendéglátó és a Me­csekvidéki Vendéglátó Vállalat üzletpolitikájának mozgalmas­ságát, ötletességét, például az utcán át árusítást, az irodai létszám csökkentését, az árked­vezményeket. Mindez persze nem vadonat­új ötlet a vendéglátóipar tör­ténetében. De az új árrendszer végre megmozgatta a becson­tosodott gondolkodást. S min­den nehézségben van valami jó is: a másfél esztendővel ez­előtti árnövekedésben ez volt: az üzletág élniakarása meg­nőtt. —y —s Grafikai míívésztelep Makón és a Dokumentum ■fLOQ-tSZToM {BgSg*fgr£Wl­li***'‘ *'*«'•» érr* ’» »»* •• rwv------I*“ “ P --,***>:* i rrii WM»,*«*<**#*<i»»*t4» *< ■***»*« v**M*.*«t ,.!• * ****** Birkás: Interiorizált fotó kéziratlapok; Hajas Tibor: iád „AB" Kiállítások a Színház téri galériában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents