Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-06 / 122. szám

1981. május 6., szerda Dunántúli napló 5 Május 15-ig újíthatják meg Pécsett a lakásigényeket és cserekérelmeket Így közlekedünk mi Ne késlekedjünk! Áthaladás jelzőlámpás kereszteződéseken 1/ ell némi vezetési gyakorlat, rutin hozzá, hogy az autó- vezető szabályosan tudjon áthaladni a közlekedési lám­pákkal szabályozott forgalmi kereszteződéseken, csomóponto­kon. Nem olyankor kell eldönteni, hogy fokozzuk-e a sebes­séget vagy fékezzünk-e, amikor kigyullad a sárga lámpa, ha­nem valamivel előbb. Mert biztonságot csak a zöld szín adhat. de, kb. 2500 érkezett vissza. Ez jóval kevesebb, mint amennyire ennyi idő alatt számítottunk. Kérjük az érdekelteket, ne fe­ledjék a május 15-i határidőt; a hátralévő időben hivatalunk és ügyfélszolgálati irodáink min­denkinek a rendelkezésére áll­nak. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a tanács módosított a ko­rábbi elhatározáson oly módon, hogy május 15-ig a lakás- és helyiséggazdálkodási osztályon, valamint az ügyfélszolgálati iro­dákon — Kossuth tér 1., Fürst Sándor u. 69., Szigeti út 33.; Viktória u. 3. (Lvov-Kertváros), Vasas és Hird - mindennap, te­hát május 9-én, szombaton is a hivatalos időben (ügyfélfoga­dástól fügaetlenül) átveszik a lakósigénylést és a lakáscsere­kérelmet meaújító lapokat. A nyomtatványok ugyanitt, vala­mint a PIK házkezelőségein vá­sárolhatók meg. — Mi lesz azoknak a lakás­igényével, cserekérelmével, akik a jelzett időpontig nem újítják azt meg? — A jelenlegi álláspont sze­rint érvényét veszti és utána mór ideiként tartjuk nyilván, ez pedig több évi időveszteséget jelent. Tehát ezért is indokolt most már a késlekedés mellő­Szabadidő-cipők Martfűről A martfűi Tisza Cipőgyárban elkészült a szabadidő-cipők első mintakollekciója. A könnyű, esz­tétikus férfi és női lábbelik vi­lágos bőr felsőrésszel, fehér, sárga, piros és kék díszítéssel készültek zése. — Kiknek nem kell megújita- niok az igényüket? — Azoknak, akik mór szere- Delnek az idei végleges lakás­kiutalási névjegyzéken, akár tar­talékként is. Az igénymegújítás benyújtása előtt tehát érdemes meatekinteni a névjegyzékeket, amelveket valamennyi ügyfél- szolgálati irodánkban kifüggesz­tettünk. — És akik újonnan nyújtaná­nak be lakásigényt vagy csere­kérelmet? — Azoktól türelmet kérünk. Igényeiket, kérelmeiket ráérnek május 15-e után is benyújtani, hiszen a továbbiakban csak az év számít. H. I. Megkezdik a Zsolnay- mauzóleum helyre- állítását A századforduló körül épült Pécs egyetlen temetőn kívüli mauzóleuma, a Zsolnay-csalód temetkezőhelye. A Zsolnay Vil­mos alapította gyár mögött, a Ledinán emelték a kerek, zöld pirogránit-süveges román stílu­sú mauzóleumot, a hozzávezető gyalogút mentén pedig barna pirogránit oroszlánokat helyez­tek el. Mintegy fél évszázad el­teltével hirtelen pusztulásnak in­dult a jeles emlék. Súlyosan megrongálták a mauzóleumot, amelybe illetéktelen személyek be is hatoltak, az oroszlánokat széthordták, s pillanatnyilag csupán négynek a hollétéről tudni. A mauzóleum ügye most ki­mozdult a sokéves holtDontról. A Baranya megyei Tanács mű­emléki albizottsága 80 000 fo­rintot utalt át a pécsi Városi Tanácsnak a leafontosabb ól- lagmegőrzési munkák elvégezte­tése végett. A tanács építési osztályán ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a kapott ösz- szeg valóban csak a legszük­ségesebbekre elegendő. emelő fiatal alak. Talpazatán felirat: „A Pécsi Dalárda, Hof- fer Károly dalünnepe, 1927. május 15." Ez volt az első hangverseny, melyet az azóta országossá nőtt mozgalom ki­indulópontjául tartanak. Lehet, hogy köztudott, lehet, hogy nem, mégsem tartom felesle­gesnek az e heti hangversenyek kapcsán a Pécsről kiinduló mozgalom történetére visszate­kinteni. Az elnevezés Bárdos Lajostól származik. Az általa szerkesz­tett Énekszó c. folyóiratban ne­vezték így az első'hangverse­nyeket. Ezeket azután minden év májusában megrendezték, egészen a 40-es évek elejéig. Pécs zenei életének ünnepi eseményei voltak e koncertek. A színházban és az akkori Liszt-teremben mindig zsúfolt nézőtér előtt léptek fel a kóru­sok. Emlékezetes produkciók, bemutatók emlékét őrzik az el­sárgult műsorok. Horváth Mi­hály, dr. Nyolczas Ipoly neve sokszor szerepel természetesen a mindig is szpiritusz rektornak tekinthető Agócsy Lászlóé mel­lett. Nekik köszönhető, hogy éneklő ifjúságunk Kodály, Bar­tók, Bárdos, Kerényi műveit az elsők között szólaltatták meg a harmnicas években. Ma, amikor a kodályi gondolat — „Legyen a zene mindenkié!” — terjedésének tanúi vagyunk, talán fel sem foghatjuk a kez­deti időszak művelődéstörténe­ti jelentőségét. Az akkori kó­rusokban nevelődött az a sok kiváló karnagy, akik a háború után gyorsan újjászerveződő kulturális életünkben iskolai kó­rusok tízezres létszámában a muzsika szeretelének alapvető élményét a közös énekléseken keresztül elültetik. Mert a zene személyiséget formáló, nemesí­tő ereje az aktívan részt vevőt érinti legjobban. Ezt is hirdetik az idei sereg­szemle kórusai.-kircsi­i.Vastagon” a pirosban. Kanyarodás a tilosban a Mohácsi úti kereszteződésnél. A Városi Tanács rendelete alapján április 15-e óta — tehát pontosan három hete — tart Pé­csett a lakásigények és lakás­cserekérelmek megújítása. A határidő: május 15. Az érdekel­teknek tehát még egy bő hetük áll rendelkezésre, hogy a sze­mélyükre nézve fontos igény- újítást megtegyék. Miért hang­súlyozzuk ezt? Dr. Szlovák Tibor­tól, a tanács vb-hivatala lakás- és helyiséggazdálkodási osztá­lyának a vezetőjétől tudtuk meg: — A tegnapi napig mintegy 10 000 személy részére adtunk ki megújításra szolgáló űrlapo­kat és ennek csupán a negye­Piros = tilos Reménységünk a gyümölcsleves A jelzőlámpánál a csikorgó fékkel való hirtelen megállás­nak meglehetnek a maga kel­lemetlen következményei (ráfu­tásos ütközés a mögöttünk jö­vővel, a kocsi megfarolása, a gumik sérülése), sokszorta ve­szélyesebb azonban, ha ráta­posva a gázpedálra belefut va­laki a tilos jelzésbe. Az ebből eredő súlyos balesetekről is ta­núskodó statisztikai adatok sze­rint, sajnos, egyre népszerűbb a gépkocsivezetők e rossz „szo­kása". Ami meglepő: iiem is a kezdő vagy csak kevés gyakor­lattal rendelkezők követik el ezt a vétséget, hanem a merészeb­bek, a magabiztosabbak. Nagy szerepe van e könnyelműség­ben az előttünk haladó jármű „vonzásának" is, mondván: ha ő belehajtott a tilosba, talán még én is „beleférek”. És ez alól a pécsi gépkocsi- vezetők egy része sem kivétel. Legalábbis ezt tapasztaltuk tegnapi közlekedési őrjáratunk során, amikor is három jelző­lámpás kereszteződésnél (Mo­hácsi úti. Budai várni csomópont és a Jókai út—Rákóczi út sar­ka) figyeltük a közlekedők át­haladását zöldnél, sárgánál és pirosnál Mondom pirosnál, mert erre a jelenségre is jócskán akadt példa. Pótkocsis teher­autó, de főleg jó néhány sze­mélygépkocsi próbált így időt nyerni — balesetveszélyesen. Egyes országokban mór rend­szeresítettek egy berendezést, amely megcáfolhatatlan fényké. pes dokumentumot készít a pi­rosban áthajtókról. A gyorshaj- tókat leleplező Traffipax min­tájára — amely már megfelelő tekintélyt szerzett magának vi­lágszerte — Traffiphotónak ke­resztelték el ezt a teljesen au­tomatikus készüléket nyugatné­met előállítói. (Ettől eltérő név­vel másutt is gyártanak hason­ló rendeltetésű műszert.) A Traffiphotó lényege: egy, a ma­gasban elhelyezett kis fényké­pezőegység a stopvonaltól kezdve figyeli az egész útkeresz­teződést, s csak akkor lép mű­ködésbe, amikor a lámpa piros­ra vált vagy még piros-sárgát mutat. (Perdöntő, hogy a käme, ra magát a lámpát is lefotóz­za.) A berendezés egyébként nemcsak a szabálysértő vezetők járművének rendszámtábláját, a kocsit, az egész kereszteződést fényképezi le, hanem a fotó bal felső sarkában a gép megörö­kíti az elkövetés napját, óráját, percét, tizedmósodpercét. Drága dolog lenne minden jelzőlámpás kereszteződést el­látni ilyen gyorsfényképező be­rendezéssel. A legtöbb ország­ban azt a megoldást alkalmaz­zák, hogy minden közlekedési lámpánál felszerelik a kamerát befogadó dobozt, magát a ké­szüléket pedig mindig más-más helyen állítják működésbe, ami. ről persze az autós nem tud. Nálunk is kísérleteztek a tilos­ba hajtást ellenőrző készülékek­kel, de rendszeres használatuk­ra még nem került sor. Növendékverseny az Olimpiában Büszke lehet a komlói Béke és a pécsi Olimpia étterem Ez biztató: leendő szakácsok jól főzik a gyümölcslevest. A sportszerű életmód kedvelői egészséggel, a pufókok pedig némi reménységgel ízlelték meg ezt a finom levest tegnap dél­ben a pécsi Olimpia étterem­ben. Huszonegy pécsi-baranyai szakácsnövendék főzte-sütötte az ebédet, tizennégy felszolgáló tálalta, és ebéd után elernyedt vendégek jóleső hümmögése nyugtázta a vendéglátóipari ve­télkedőt. A lényeg igazában mégis a rutin volt. Hiszen a Baranya me­^ ‘ ^ / w ■mmhi h m m m — v __ _ ____ _____ _ F esztiválok, találkozók, ver­senyek, a bi- és triennálék mindmegannyi ünnepnapjai kulturális életünknek. Sokszor mór fel sem tűnik az évenként megjelenő jól ismert plakát egy-egy rendezvénysorozatot hirdetve. Az idei Éneklő Ifjúság két hangversenye is szerényen bújik meg a Pécsi Műsor gaz­dag programkínálatában. Ifjú­sági kórusok seregszemléje: egy a közép- s egy az általá­nos iskolásoké. Magas színvo­nalú hangversenyek ezek. Isko­lai kórusaink ma már termé­szetesen beszélik Bartók és Ko­dály kórusnyelvezetét; igen sok kortárs mű is felhangzik ezeken a hangversenyeken. Ez szinte természetes: az Éneklő lljúság-sorozat hangverse­nyein, kórustalálkozóin min­dig is a kor modern zenéje alkotta a műsorok gerincét. Bronz szobor áll Agócsy László, a Zeneművészeti Főis­kola nyugalmazott tanárának asztalán: hangjegyet magasba gyei Vendéglátó Vállalat har­madéves szakács-és felszolgáló­növendékei május végén, avagy júniusban vizsgáznak, „végzett" szakácsok és felszolgálók lesz­nek. A vizsgalázt akarták teg­nap visszaszorítani, vagyis rutint adni a vizsgához — ez volt a vállalat és a vállalati KlSZ-szer- vezet célja ezzel a vetélkedővel. El is érték; huszonegyféle komplett ebédet írtak huszon­egy cédulára: levest, előételt, főételt és süteményt. Ezt a ta­nulók látatlanból kihúzták, és mind nekiállt sütni-főzni. A fel­szolgálónövendékek pedig éle­tükben először tálaltak komp­lett ebédet, a vendégfogadás modorkérdéseitől egészen az elköszönésig. Jó főpróba volt tehát a tegnapi vetélkedő, az első ilyen a vállalat szakmun­kásképző tevékenységének tör­ténetében. A szigetvári, komlói, mohácsi és pécsi gyerekek nagy buzgalommal és általában jól dolgoztak. Sok kiváló és termé­szetesen sok középszerű képes­séget láthattak közöttük. A fi­nom gyümölcslevesek mellett igen jól sikerült a csáki rosté­lyos is. Általában jól főznek a tanulók. Csupán a tésztakészí­téskor történt némi galiba, egy­két tányérban némileg „össze­állt". Bizony sok a vendéglők­ben a késztészta, a gyerekek nemigen tanulták meg főzni. A vetélkedő végeredménye: a szakácsok közül első lózsa Er­zsébet (Harkány, Napsugár ét­terem), második Kindlein Györ­gyi (Pécs, Olimpia étterem) és Rázsics Margit (Pécs, Dömörka- pu étterem), harmadik Kruppa Imre (Pécs, Misina étterem). A felszolgálók sorrendje: első Fet­ter Csaba (Komló, Béke étte­rem), második Hodoli Attila (Pécs, Olimpia étterem), harma­dik Steinerbrunner Györgyi (Komló, Béke étterem). Rádió mellett__ E gy apuka, aki „gyesre” ment A z anyák napi műsorban azt mondja egy fiatal asszonyka — tanárnő-, hogy nagyon meghatódott, amikor a család elhalmozta virággal, úgy érezte, tényleg szép nap az első májusi va­sárnap, amikor az egész or­szág az anyáknak szentel rö­vidke időt, néhány jó szóval, kedves ajándékokkal, itt-ott el­hangzanak ünnepi beszédek is, a sajtó, rádió, tévé is szinte minden műfajt megragadva tiszteleg, egyszóval: gyönyörű hagyomány. De mi lesz hol­nap? Attól tart, hogy a szép sza­vak — amelyekből aztán túl­zott bőséggel árad az anyákra — megkopnak, lényegüket vesz­tik, ahogy mondani szokás: „következnek a szürke hétköz­napok", tele gondokkal, nem­csak munkahelyi gondokkal, hanem az otthoniakkal, az át­kozott házimunkával, vásárlási cipekedéssel, rendbe tenni a sivalkodó gyerekeket, etetni — füröszteni —, fektetni, a haj­nali ébredések ... elindítani a családot... összekapni a la­kást ... az asszonyok már ak­kor fáradtak, amikor beérnek a munkahelyekre és délután ismét ott folytatják, ahol előtte nap a „második műszak" kez­detekor ... így igaz. Belenézek egyik­másik hazai képeslap divat­oldalára, szép, karcsú, fiatal nők ágyba csalogató szempil- lákkai mutatnak be még- szebb ruhákat - a dolgozó nők részére ... akik ugyan szé­pen megvastagodnak már a második gyerek utón, és aligha tudná bármelyik is magára húzni e ruhakölteményeket... „Könnyű tavaszi kosztüm dél­utánra ...” — olvasom a szö­veget, hát persze, pont ilyen ruhákba bújnak műszak után a gyári öltözőkben a gyári anyukák, csupán azért, mert közben délután lett... És majd este ismét átöltöznek ahhoz a vacsorához, amelyet a lapok­ban ajánlott aznapi recept alapján „összeütött" 100-150 forintból a három-négytagú családnak. Bagatell összeg, a bolondnak is megéri... Alkalmilag nyilatkoznak élel­miszeripari apukák, hogy lám, itt a készétel, a sólet-konzerv, a debreceni gombás sertés­borda, a mirelit ételcsodák, hát tessék anyukák, nem kell este is kotyvasztani, meg krumplit pucolni, büdös hagy­mát pirítani, amikor itt a lehe­tőség a korszerű táplálkozásra, csak fel kell bontani, melegí­teni, tálalni, de arra ügyelje­nek, hogy a terítés is szép le­gyen. N ekem az is eszembe ju­tott, milyen nagyszerű rendelet — szintén a dolgozó nők érdekében — az, hogy esetenként az apuka is igénybeveheti a „gyes" adta szabadságot. A rendelet jó is. Nagyon közeli barátom — csa­ládi kényszerhelyzet elé állítva, ugyanis az anyuka doktori disz- szertációjára készült — bejelen­tette a vállalatnál, hogy egy teljes hónapra „gyesre" megy. A vállalatnál először nem tud­tak szóhoz jutni. Aztán meg­kezdődött a tortúra. Mert hiá­ba a rendelet, ha alkalmazá­sára eddig a környéken még nem volt példa. Egy egész hó­nap telt el, mire végre meg­kapta az apuka az engedélyt a „gyesre". Járta a hivatalo­kat, közben vizsgáztattak a böl­csődében, hogy tud-e pelen- kázni (a feleség tanúsága nem volt ehhez elég, ugye...), vizsgáztatta a védőnő, a körze­ti orvosnő... Na mindegy. Megkezdte a „gyest”. Egy hó­napig tartott. Aztán még el­telt majdnem három hó­nap, míg a „gyesre" járó 800 forintot megkapta ... Viszont a kellemetlen után­járás okozta bosszúságot fe­lejtette az a kedves tény, hogy a gyerek egy hónapon át „ma­mának" szólította az apukát. Igazi anyai érzés1. Csak éppen virágot nem kapott anyák nap­ján. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents