Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-06 / 122. szám
1981. május 6., szerda Dunántúli napló 3 Hol, kivel, mennyi idő alatt? evés a cipész Állandóan növekszik a lábbelit javíttatok száma Riasztó híreket hallottam a cipészutánpótlásról. Hogy tavaly senki sem végzett, s hogy hovatovább nem lesz, aki megtalpalja lyukas cipőinket, megjavítaná a letört sarkakat. Kihalóban lenne a szolgáltató szektornak ez az ága? Azok az idők már régen elmúltak, amikor egy pár cipő átlagára háromszáz forint volt; ma egy jobbfajta lábbeli hatszáz—ezer forint között van. S ezt nem mindenki engedheti meg magának; s akkor még arról nem is beszéltünk, hogy egyre gyakrabban találni a ci- pősdobozban cédulát, amin olyasféle „apróságok” olvashatók, mint például: esőben hordani nem lehet; a cipő talpára csak ötven—hatvan napos garanciát vállalnak stb. Ha tehát egy cipő ilyen drága, s valami baja esik, ma már senki sem hajítja el „csak úgy”, s nem indul másikat venni újabb hatszáz forintért. Meg akarjuk javíttatni. De hol, kivel és mennyi idő alatt? 1979-ben rendeletet hoztak a gyorsjavításról. Eszerint, ha a cipő bizonyos időn belül meghibásodik, s gzí visszaviszi a vásárló a boltba, úgy nyolc nap alatt kötelesek megjavítani. Csakhogy ez a szolgáltatás, bármilyen jó is, nem rendelkezik megfelelő szakember- háttérrel. S hogy mennyire és miért kevés, s valóban olyan kataszt- rofális-e az utánpótlás helyzete, ezekkel a kérdésekkel dr. Tassy Erzsébethez, a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet javító részlegeinek elnökéhez fordultunk.- Valóban nagyon kevés az utánpótlás. A vasasi tanműhelyben, ahol hároméves az oktatás, tavaly senki sem végzett. Most egy hajszálnyival javult a helyzet: jelenleg négy elsőévesünk van (eredetileg nyolcán voltak, de máris négyre apadt a létszám); másodévesünk nincs, ebben a tanévben pedig ketten végeznek. A most dolgozó szakemberek között nagy a nyugdíjasok aránya, a nem nyugdíjasok között pedig a szakemberek fele 50 éven felüli.- Szám szerint hányán dolgoznak most a cipöjavitó szakmában?- Legelőször is azt kell elmondani, hogy egész Baranyát látja el szövetkezetünk, összesen 39 részlegünk van a megyében. A 39 részlegben 56 fő dolgozik teljes munkaidőben, közülük 49 a cipész szakember. A 49-ből 11 a visszajáró nyugdíjas. Általában egy műhelyben egy szakember dolgozik, s csak a gyorsjavítókban fordul elő három fő, de itt a vállalási idő miatt még ez is elég kevés. Pécsett a nyugdíjasokkal együtt összesen 26 szakember dolgozik, vidéken 23 fő, ugyancsak a nyugdíjasokkal együtt. A még nem nyugdíjas aktív dolgozókból - számuk 38 —, öt éven belül még tizenöten mennek nyugdíjba. Ha azok közül, akik elvégzik a már említett hároméves iskolát, mindenki megmarad a szakmában, akkor is éppen csak pótolni tudjuk az elmenőket. Létszámnövekedésről - sajnos — egyelőre szó sem lehet I — S ön szerint mi ennek az oka? Miért van kihalóban a szakma? — Nem egyedi eset a miénk, azt mondhatnám, inkább a Dunántúlra jellemző. Budapest utón azonban rögtön Baranya következik a kedvezőtlen helyzetek sorrendjében; az Alföld viszonylqg szerencsés, mert ott azok, akik a nem túl nagy jövedelem miatt otthagyták volna a szakmát, nemigen tudtak hová menni. Baranyában azonban mind a mai napig sok olyan cipészünk von, aki egészen más területen dolgozik. Csak egy adat: 1980-ig tizenöt szakembert képeztünk ki, közü/ lük mindössze kettő maradt meg nálunk, a többi elment olyan helyre, ahol több pénzt tudott keresni. Az utóbbi időben azonban már többen is visszatértek újra hozzánk, mert a kereseti lehetőség ismét jelentősen nőtt. 1971-ben az átlagkereset 2100 forint körül mozgott, ma már ennek éppen a duplája: 4000—4200 Ft. De még több is lehetne, ha győznék a munkát, dehqj ennyi embernek ez egyszerűen fizikai képtelenség . . . — Ilyen nagy az igény? — Uránvárosban egy cipészhez napi átlag 30 párat visznek, de ez semmi ahhoz képest, ami a belvárosban van: naponta 300 pár cipő! Ezt még tizen sem bírnák, nemhogy két- három fő! Különösen tavasszal és ősszel nagy a fölfutás. A másik ok, ami szinte azonos súllyal esik latba ú pénz mellett, az a szemlélet: egy T4- éves gyerek először sem tj ci^ pész szakmát választja, pétiig egyre több az új, a korszerű szaküzletünk. Az elmúlt 5 évben 4 600 000 forintos beruházással újítottuk föl a gépparkot, korszerűsítettünk, s ennek 60 százalékát a javító részlegekre fordítottuk. Már elkészült Kertvárosban és a Bajcsy-Zsi- linszky utcában az új gyorsjavító, s fölújítottuk a Bem utcait. 1982-ben Siklóson, 1983- ban Szigetvárait is nyitunk gyorsjavító műhelyt. Az új üzletek és a jobb kereset mellett most már csak azt kellene elérni, hogy minél több általános iskolát végzettnek jusson eszébe: ez is egy szakma, s ez is éppolyan szép, mint a többi. Hiszen nem csupán talpalni tanítjuk meg ezeket a gyerekeket, hanem méret utáni vadonatúj cipők készítésére is. — Lát-e ön valamilyen kiutat ebből a nehéz helyzetből? — Nagy segítség lenne egy központi javítóműhely, teljesfokú gépesítéssel, ahol betanított munkásokat is alkalmazhatnánk. Erre azonban, anyagi okok miatt, a következő öt évben nincs kilátás. Ha évente legalább négyen végeznének, akkor sem nőne a létszám. Ez nem elég. Az lenne az igazán jó, ha egyre többen jelentkeznének, s meg is maradnának a szakmában. Diicső Csilla Könyv Veszprém megye történelmi emlékeiről Most jelent meg az a kétszáz oldalas tanulmány, amelyben számba vették Veszprém megye történeti emlékeit, műemlék épületeit, kegyeleti helyeit. A Hazafias Népfront Honismereti Munkabizottsága kutatókkal összefogva kétéves munkával gyűjtötte kötetbe egyebek között a reformkori Magyarország fürdőkultúrájának hagyományait, a korai magyar színjátszás emlékeit, a szőlő- és borkultúra értékeit, a füredi Anna-bálok történetét, a középkori csaták helyeit, a szabadságharc katonai vezetőinek síremlékeit, a Tanácsköztársaság mártírjainak emlékműveit. Ülést tartott a megyei büntető kollégium Kevesebb ügy - differenciáltabb 1822 büntetőügy tapasztalatait elemezte a múlt héten a Pécsi Megyei Bíróság Büntető Kollégiuma. A vizsgálat az 1980-as esztendő második félévében, jogerősen befejezett — felnőtt korú terheltek ellen indult — perekre terjedt ki. A megállapítások jó része kifejezetten szakmai jellegű. Ehe. lyütt azokról szólunk, amelyek a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Baranyában az elmúlt öt évben fokozatosan csökkent a büntetőügyek száma: mintegy 15 százalékkal. Ez a tény önmagában nem azt jelzi, hogy fíeff-e felvásárló szervezet? Közvetlenül a kistermelőktől érkezett áru a siklósi Tenkesalja ÁFÉSZ zöldségboltjába gy nappal korábban jön a boltba a zöldség, gyümölcs, 15-20 százalékkal többet kér érte a termelő. Csupa jó dolog, s mindez megvalósult Siklóson. Ott nem is egészen újdonság, mert a Tenkesalja ÁFÉSZ helyi boltjai évek óta közvetlenül a kertekből hozott árut vásárolják meg. Kimarad a felvásárló szervezet, vele papírmunka, kör- beszállítás marad ki. Vagyis: kimarad a telep. Siklóson a boltosok csak azért mennek a felvásárlótelepre, amit a házaktól, a termelőktől nem kapnak meg, főként télen, a tárolt áruért. Évek óta. fl kertből a holtba A termelő előnye: 15—20 százalék ártöbblet A vevő előnye: egy nappal frissebb az áru Most már azonban rendkívül kiterjedt ez a siklósi módszer, ami végül is az ősi felvásárlási módszer. Hiszen a parasztok, kertészek mindig elvitték a zöldségesnek az árut, sőt inkább maga a zöldséges ment érte. Nem volt felvásárló szervezet. Most van, de Siklóson tavaly mór öt vagon friss zöldséget közvetlenül a földekről vittek Olcsóbb gépekre van szükség • • Öntözési „mélypont Egyre drágább az öntözés: Baranyában a tsz-ekben egy köbméter öntözővíz önköltsége 3 forint 20 fillér, míg Somogybán 3 forint 70. Áz országos szint egyébként 1,70. Drágák a gépek, körülményes a javításuk és drágultak az energiahordozók, valamint a vízdijak is. Soha ilyen mélyponton még nem volt az öntözőmunka hazánkban. Mindezek ellenére törekedni kell a rendszeres öntözésre, főként a cukorrépa, a burgonya, a zöldség, a gyep és a kukorica esetében. Ezzel a kissé komornak tűnő megállapítással kezdődött a Szentlőrinci Állami Gazdaság-központjában megtartott dél-dunántúli területi 'öntözési tanácskozás. Az előadók, köztük Szabó 99 Zoltán, a MÉM öntözési Szolgálat osztályvezetője is, felhívta a figyelmet arra, hogy a nyugat-európai piacon akkor tudunk tartós üzleti sikereket elérni, ha rendszeresen öntözzük a szőlőt, a gyümölcsöskerteket, hogy a hozamok még nagyobbak legyenek. Sokat esett az elmúlt napokban, de nem eleget. A későbbiekben az öntözés elengedhetetlen. A budapesti előadók úgy értesültek, hogy a szekszárdi Mezőgép még ebben az évben kirukkol egy olcsóbb, önjáró öntöző berendezéssel: az irányára jelenleg 356 ezer forint. A Fejér megyeihez hasonlóan más Agroker is kedvezményes öntözőberendezés-árusítást tervez. Az elkövetkező években mindenképpen az energiatakarékos öntözési eljárásokat kell bevezetni, így például ebben az ötéves tervidőszakban várható a napelemes és a szélenergia hajtotta vízszivattyúk megjelenése a kinó- latpiacon. De nagyon ügyelnek a szakemberek arra is, hogy a meliorációs programokat valóban a komplexitás jellemezze, vagyis az öntözési feladatokat ne hagyják ki a megvalósításukkor. — Cs. J. — a helyi üzletekbe. Ez pedig a zöldségboltok ez évi árujának közel 80 százaléka. Most tavasz- szal, az új idényben ugyancsak ilyen gyorsan, gyakorlatiasan, tehát a régi, hagyományos módon viszik a termést. Messze már a tél. amikor a boltosnak a tárolt áruért, gyökérért, káposztáért, burgonyáért a telepre kellett járnia. Mint a Tenkesalja Áfész fel- vásárlási osztályán megtudtuk: akár idényben, akár más alkalomra a zöldség- és gyümölcsboltok folyamatos felhatalmazást kaptak a közvetlen felvásárlásra. A néhány évtizeddel ezelőtt a friss árut béklyóba kötő; elszáritó, fonnyasztó, agyonigazoló rendszer felbomlóban van. Két siklósi és egy bere- mendi ABC áruház zöldséggyümölcs osztálya, s a siklósi zöldségbolt tartozik ebbe a körbe. Mindegyiknek megvan a maga termelői köre. Ezek szerződésben állnak ugyan az áfésszal, de a felvásárló szervezet nélkül viszik üzletbe az árut. Ott a boltban mór maguk előre megbeszélik, hogy mikor, mi szükséges, illetve mikor, miből mennyi várható, hogy megérik a szedésre. Mint régérC Mostanáig — néhány évtizede — a termelő előre jelezte a felvásárlási telepen, hogy mit hoz majd be, utána a telep ezt megvette és kivitte a boltokba. Ez a szakasz most elmarad, mint ahogy eredetileg sem volt. De a termelő többet kap a portékájáért, mert így csak 20 százalékkal csökkentett fogyasztói árért adhatja el az üzletben. Az eladási árral tehát nem találkozik. Ugyanis ez a telepi felvásárlási ár alacsonyabb, mint a 20 százalékkal csökkentett fogyasztói ár. Igaz, ha néha véletlenül árudömping van, akkor a felvásárlási ár sem okoz gondot. De legtöbb esetben a termelő most 15—20 százalékot takarít meg, ami a telepen maradt volna, így viszont az övé lesz. Hiszen a felvásárlási hálózat a bolti árnál néha 35—40 százalékkal is kevesebb árat jelentett annak, aki pedig két kezével dolgozott a kertben. Most viszont csak 20 százalékkal kap kevesebbet, vagyis csupán a bolti haszonnal csökkentik az átvételi árat. De a felvásárló telep sem vált feleslegessé. Hiszen a siklósi telepen évente majdnem 200 vagon áru van a bolti ellátáson felül. A bolti ellátással együtt tavaly 240 vagonnal vásároltak fel, ebből Siklóson 50—60 vagonnal. Siklós saját szükséglete viszont csupán 5-6 vagon. A többi? A megye más részeibe, városokba, aztán megyén kívül, külföldre jut. Friss és tárolt áru egyaránt. A felvásárló-hálózatra, a telepre tehát ilyen mértékben szükséq van. A MÉSZÖV évek óta ösztönzi erre a megye fogyasztási szövetkezeteit. Sőt, még arra is, hogy a ZÖLDÉRT Vállalathoz csak szükség esetén szállítsák az árut, ha lehet, ezt a szakaszt is iktassák ki. Vagyis a szomszédos fogyasztási szövetkezeteknek adják át, ami ott a szomszédban nincsen. De Siklóson annyi az áru, hogy azt a szomszédban sen\ tudják mind átvenni. Van ugyan ilyen kapcsolatuk, például az újpetrei áfésszel, de ilyenkor, tavasszal például 6-800 000 fej salátát vesznek mea Siklóson és környékén. A ZÖLDÉRT közbeiktatott szervezetére tehát, mint bonyolítóra, továbbra is szükség van. kedvező fordulat következett be a bűnözésben, hanem egyebek között azt, hogy az 1978. évi negyedik törvény, az új Btk néhány területen szűkítette a bűn- cselekmények körét. Csökkent a magánvádas ügyek aránya, ami szintén elsősorban a megváltozott jogi szabályozás következménye. Az új büntetőkódex hatását legkitapinthatóbban az ítélkezési gyakorlat alakulásában lehet lemérni. Jogpolitikai elveinkkel összhangban egyre differenciáltabb a büntetéskiszabás. Kevesebb ember kerül börtönbe, emelkedik a javító-nevelő munkára és pénzbüntetésre ítéltek aránya. Ezzel összhangban jól érvényesülnek a Btk-nak a veszélyes bűnözőkre — elsősorban a többszörös visszaesőkre vonatkozó — szigorú rendelkezései. A baranyai büntetőbírák e magasrangú fórumán megállapították: a bíróságok a munkakerülő, az alkoholista életmódjukkal ösz- szefüggésben bűncselekményt elkövetők, illetőleg az erőszakos jellegű bűncselekmények vádlottjaival szemben helyesen alkalmazzák a szigorú megbünte. tés elvét. Azokkal szemben, akik először kerülnek összeütközésbe törvényeinkkel, pénzbüntetés, javító-nevelő munka, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására kerül sor többnyire. A közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben a leggyakoribb a járművezetéstől való eltiltás. Ennek időtartama az utóbbi időben emelkedett. Arra is volt már példa, hogy ittas járművezetés miatt indult ügyben végleges hatállyal eltiltották a vádlottat a járművezetéstől A kollégium ülésén a javító- nevelő munka alkalmazása 'körében felvetődött az a kérdés, hogy mit tehet a bíróság, ha a vádlott nem rendelkezik állandó munkaviszonnyal? Kiszabható-e ilyen esetben ez a büntetés? Köteles-e a bíró érintkezésbe lépni a munkahely kijelölését megelőzően a munkáltatóval? A vállalatok természetesen nem kötelezhetők arra, hogy ezeket az elítélteket foglalkoztassák. Dr. Kamarás István, a büntető kollégium vezetője összegzésében megállapította, hogy a kollégium jól segítette a megyei Ítélkezési gyakorlat egységesítését. a büntetőbíráskodás színvonalának további emelését. E. A. Floriana kincsei A negyedik század első feléből származó, késő római kori nagy kiterjedésű temető feltáró, sóhoz láttak hozzá a székesfehérvári István király Múzeum régészei a hajdani Floriana területén, Csákváron. A feltárás eredményeként már eddig hatvannál több — leletekben igen gazdag — római kő- és tégfasír. ra bukkantak, s a feltételezések szerint a kutatott területen még több száz nyugvóhelyet rejt a föld mélye. A sírokban rendkívül sok üvegholmit — illatszeres, olajos üvegcséket, nagyobb méretű palackokat — valamint ékszereket, kapcsokat, díszes karpereceket, övcsatökat találtak. A leleteknek rendkívüli értéke, hogy a negyedik század első feléből származik, a késő római korból ugyanis kevés emlék maradt ránk.
