Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-24 / 140. szám

1981. május 24., vasárnap Dunántúlt Ilaplo 11 Az értelmiség helye és szerepe a mai magyar társadalomban Vélemények a kétnapos országos elméleti tanácskozásról Antal Gyula, Huszár libor, Agárdi Péter és Barabás János nyilatkozata a DH-nek A z MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propa­ganda osztálya, valamint a Baranya megyei Pártbi­zottság Oktatási Igazgatásága rendezésében megtar­tott és pénteken véget ért kétnapos pécsi 'elméleti tanácskozást már a folyosói beszélgetések is várakozáson felülien jónak minősítették. Néhány résztvevőt mj is megkértünk, hogy fog­lalja össze a konferenciáról alkotott benyomásait. ELŐSEGÍTETTE A TISZTÁNLÁTÁST Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára: — Minden értelmes tanácskozás­ról el lehet mondani, hogy az a politikai munka számára is hasznos, mert elősegíti a való­ság tisztábban látását és ezál­tal fontos feladatok megoldá­sát. A Pécsett rendezett értel­miségi konferenciára ez több szempontból is érvényes. Egy­részt azért, mert szellemi izgal­makban gazdag, okos tanács­kozás volt. A mai magyar ér­telmiség életének, munkájának, művelődésének helyzetét sokré­tűen és elmélyülten elemezte. Másrészt fontos tapasztalatokat adott számunkra - politikai munkások számára - ahhoz, hogy milyen módon, milyen ol­dalról lehet megközelíteni a szocializmus építésében oly fontos társadalmi réteg ered­ményeit, gondjait, szándékait, és ezáltal is erősíteni a szö­vetséget és az együttműködést. Harmadszor abban látom je­lentőségét, hogy jó lehetőséget adott az önkontrollra. Uqyanis a Megyei Pártbizottság Oktatá­si Igazgatósága mellett műkö­dik egy közvéleménykutató cső. port, amelyben legutóbb a pé­csi és baranyai értelmiség hely­zetét és életmódját vizsgáltuk. A tanácskozás sok vonatkozás­ban megerősítette a mi tapasz, talatainkat. Jó érzés, hogy nem sokat tévedtünk és jó, hogy pon­tosan látjuk tennivalóinkat. TÖRTÉNELMILEG VÁLTOZÓ JELLEMZŐK A két nap alatt kiderült, hogy az értelmiség fogalma nem egészen tisztázott a köz tudat­ban. Tulajdonképpen kit te­kinthetünk ma értelmiséginek? A kérdésre Huszár Tibor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára válaszol. — Kezdjük a dolog pozitív oldaláról. Az értelmiségi réteg sokféle módon iellemezhető, meghatározható. Ha a szocio­lógia vagy társadalomstatisz­tika felől közeledünk hozzá, ak­kor a képzettség foka szerint jellemezhetjük. Történelmileg természetesen ez a kép is vál­tozó. A két világháború közötti Magyarországon, ahol a diplo. mások és az értelmiség együt­tes létszáma nem érte el a 400 ezret,, tulajdonképpen az érett­ségizetteket is az értelmiséghez sorolták. Tanítók és tisztviselők esetében például ez egyértelmű volt. Ma, amikor a diplomások száma meghaladja a félmilliót és a tágabban értelmezett szel­lemi dolgozó réteg a társada­lom egyötödét teszi ki, indokolt, hogy a felsőfokú végzettséget tekintsük ilyen kritériumnak. Ugyanakkor az értelmiség jel­lemezhető minőségi jellemzők alapján is, tehát bizonyos ér­tékkritériumok szerint, mint pél­dául az alkotóképesség, új Írón. ti érzékenység, az „eqészre”- figyelés készsége, stb. Ez eset­ben nyilvánvaló, hogy nem min­den diplomást sorolhatunk az értelmiség közé, viszont nagyon sok művelt munkás vagy tsz­vezető munkáját és tevékenysé­gét jellemezhetjük intellektuá­lis tevékenységként. Ez a kép tovább árnyalható, ha a poli­tikai és világnézeti iskolázott­ságot és irányultságot is figye­lembe vesszük. Ezek a minősé­gi jeqyek azonban eqyéni élet­pályák, magatartások esetén hasznosíthatók, nagy tömegek, rétegek jellemzésénél viszont szigorúan kell ragaszkodnunk a szociológiai vagy társadalom­statisztikai jellemzőkhöz. Ko­rántsem a képesítés az egyet­len ilyen szociológiai jellemző. Például a társadalmi munka- szervezetben elfoglalt hely, az uralmi-hatalmi viszonyokban va­ló elhelyezkedés is meghatá­rozza az értelmiséghez mint társadalmi réteghez való tarto­zásunkat. De ez is történelmileg meghatározott. A fizikai és szellemi munka közelítésével — ami a szocializmus egyik alap­vető célja — ezek a különbsé­gek is lebontódnak egy hosszú történelmi távon. Bonyolult kér­dések ezek, amelyeknek a tisz­tázásához a pécsi tanácskozás is hasznosan hozzájárult. MINDEZ NEM „SZAKKÉRDÉS” Agárdi Péter, az MSZMP KB politikai munkatársa: — Fel­szólalásomban a művészetpoli­tika néhány időszerű gondjával, mindenekelőtt a művészet és társadalom viszonyával foglal­koztam. A művészértelmiség hi­vatásának, alkotóerejének és a szocialista demokrácia jelené­nek, távlatainak egymást felté­telező kibontakozása, illetve az ennek útjában álló objektív társadalmi és tudati, szemléle­ti, közérzeti ellentmondások foglalkoztattak leginkább. Vé­gül is azonban mindez nem „szakkérdés”. Sőt: éppen a rossz elkülönülések, a reszort­szemlélet meghaladásában lá­tom a tanácskozás egyik fő ér­deméi. Szociológiai megközelí­tésre, elvi-eszmei értékelésre és a gyakorlati feladatokon való töprengésre egyaránt számos értékes példa volt; a „politika­csinálás", az elméleti-történeti tisztázás és az igényes propa­ganda „műfajait" szerencsés módon egyaránt felvállalta a konferencia. Bátor, probléma­érzékeny, megújulási készségre és képességre valló s éppen ennek révén a marxista-leninis. ta igényességet, az MSZMP po­litikájának alkotó folytonossá­gát is erősítő eszmecsere volt ez, ahol bőven akadt mit ta­nulnia mindenkinek — párt­munkásnak és művésznek, eqye- temi oktatónak és tudósnak — egymástól. Bízom benne, hogy a párt további elméleti-politi­kai munkája, a munkásosztály vezető szerepét is hitelesítő ér­telmiségi politikája, szövetségi politikája - nem utolsó sorban a fiatal értelmiség közegében — érzékelhetően tükrözni fogja a pécs! konferencián fölvetett kezdeményezéseket. A FESZÜLTSÉGEK NEM SZÜKSÉGSZERÜEK A tanácskozáson ' különös hangsúlyt kapott a fiatal értel­miség helyzete. Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottsáq tit­kára: — Minden pályakezdés konfliktussal teli. Az értelmisé­gi pályakezdés is ilyen. Korre­ferátumomban elsősorban az egzisztenciális, életkörülménye­ket érintő konkfliktusokat szed­tem csokorba. Emellé még két­ségkívül ódakívánkozik az, hogy a fiatal értelmiségiek jelentős része •szerepvállalási nehézsé­gekkel is találkozik. Az a vé­leményem hogy a feszültségek egy része nem szükségszerű,, hanem elkerülhető. Tudatos tár­sadalmi tevékenységgel a fe­szültségek feloldhatók. A leg­lényegesebbnek a felsőfokú képzés funkciózavarainak meg­szüntetését tartom. Emellett igen fontos a munkábaállás, pályakezdés körülményeinek a javítása, aminek persze feltéte­lé a társadalmi és gazdasági hatékonyság lényeges javítása, a lakáskörülmények javítása, a különböző címen juttatott ked­vezmények egységesítése, a hát. rányosabb helyzetben lévő te­lepüléseken munkát vállalók­nak nyújtott kedvezmények ki- terjesztése. De mindennél fon­tosabb az értelmes közéleti fel­adat, az értelmiségi szereppel járó funkciók teljesítése és a reális érdekképviselet. Az el­mondottak részben politikai kezdeményezések (köztük a KISZ X. kongresszusának javas­latai), részben pedig állami döntések előkészületi formájá-^ ban napirenden vannak. Bebesi Károly Mához egy hétre Nagyszabású lovasvetélkedö lesz üszögpusztán. Az országos versenyre több nézőt várnak, mint valyi pályaavatóra, ahol archív felvételünk is készült. a ta­Erkély tüzek! A férfi a kilencedik emeleti erkélyen ráérősen, a korlátra könyökölve nézelődött és do­hányzott. A cigarettavéget nagy ívben kidobta, az egy szélfu­vallattól a hetedik emeleti er­kélyen landolt. A lakó szeren­cséjére otthon volt, időben ész­lelte és oltotta el a tüzet. .. Szilveszterkor az emeleti abla­kokból, erkélyekről ledobált égő csillagszórók és petárdák is mind gyakrabban okoznak tü­zet... Gyerekcsínyként indul és gyakorlta több ezer forintos tűzkárral fejeződik be, hogy az „unatkozó" srácok égő papíro­kat eregetnek alá az erkélyek­ről .. . Erkélytüzek. Pécsett március­ban kétszer, áprilisban egyszer okoztak erkélytüzet a szórako­zott felnőttek, a játékos gyere­kek. Az emeletes házak erkélyein egyre szaporodnak lakásokból kirekedt holmik — legtöbbje ég­hető anyag. A lakók többsége nem szívesen viszi le ezeket a földszinti, alagsori tárolóba, mert félti, mert jó ha kéznél van, mert . . . lusta lecipelni. Különösen a jó idő beköszön­tővel az emeletes házak erké­lyein egyre többen időznek, né­zelődnek, cigarettáznak . . S ha végére ér a cigaretta, unott mozdulattal hajítják ki . .. Tudom, nem ismerhetünk minden rendeletet, így talán azt sem, hogy tilos olyan he­lyen égő dohányneműt eldobni, ahol az tűz- vagy robbanás- veszélyt idézhet elő. Ha a ren­delet szövege nem ismert, a jó­zan ész akkor is ezt sugallja ... Mert az emeletes házaknál mindig van légmozgás, ami irányváltoztatásra készteti az égve kidobott csikkeket, gyu­fát, Dapírt... S ha az erkélyen tárolt tárgyak tüzet fognak? És ha otthon sincs a lakó, vagy nem veszi észre a lángokat? Az erkélytűz átterjedhet a lakásra, a lakástűz akár az egész épü­letet is veszélyeztetheti. Mind­ezt egyetlen égve kihajított csikk ... Hogyan előzhetjük meg a bajt? A legegyszerűbb, ha nem tárolunk semmit az erkélyen. Ez megoldhatatlan, mert egyre több tárgy veszi körül életün­ket, a lakások alapmérete vi­szont változatlan. Az erkélytü­zek megelőzésének legbizto­sabb módja, ha nem dobjuk ki az égő gyufát, a parázsló csik­ket. Gondoljunk arra, hogy a mi erkélyünkre is berepülhet parázsló, tüzet előidéző csikk. Murányi L. Könyvhéti események hétfőn Bár a Baranya megyei könyv­hét csak május 29-én kezdődik meg, több ünnepi eseményre sor kerül már a hét első nap­jaiban. Hétfőn, 25-én Czine Mihály irodalomtörténész láto­gat Mágocsra, a Mezőgép Vál­lalathoz 14 órakor, este 7-kor pedig Sellyén, a könyvtárban tart előadást. Ugyancsak hét­főn az Európa Könyvkiadó ren­dezvényeire kerül sor, 15 óra­kor Pécsett a Bartók-klubban, 19 órakor Szigetvárott a gimná­zium kollégiumában. A gyere­kek számára rendeznek író—ol­vasó találkozót hétfőn 12 óra­kor a pécsi Belvárosi Iskola rajztermében, valamint 15 óra­kor a komlói Úttörő és Ifjúsági Házban. Mindkét alkalommal Nagy Katalin lesz a vendég. Gyermekműsort ad N. Szpbó Sándor, Unger Pálma és Csiz­madia Sándor hétfőn JH és 14 órakor a Sellyéi Művelődési Házban. Zene a kisgrafikában címmel június 5-ig látogatható kiállítás nyílik hétfőn Pécsvára- don a művelődési házban. Lovasverseny Üszög pusztán Alig ismert: Pécs ügelőbó- zis volt hajdan. Az ezerkilenc­százas évek elején itt építették szinte a második magyar üge­tőpályát. Annak idején a ma­gyar Derbyn induló ügetők kö­zött pécsiek is rajthoz álltak több-kevesebb sikerrel. Erre aligha emlékeznek a pécsiek, de arra igen, hogy tavaly az üszögpusztai pelyaavatón mi­lyen nagy tetszést arattak az ügetők. Akiket a kis kétkerekű ko­csik versenye megkapott, ismét izgulhatnak a versenyzőkért. Május 31-én, az országos ME- DOSZ lovasversenyen ugyanis sulkyba (kocsiba) ülnek az üge­tők. Köztük — hetvennégy év múltán — pécsi versenyző is. Az üszögpusztai pálya azonban „igazi nagy” versenyre nem al­kalmas méretei. pontosabban formája miatt. Nincs elegendő egyenes szakasz. Ennek ellené­re jól érzékelhető a verseny minden fázisa. Mint mindig, itt is térhátránnyal egyenlítik ki a lovak képességeit. vagyis a jobb képességű ' ló hátróbbról startol. A versenyben az a leg­fontosabb, hogy a ló ügetés­ben érje el a legnagyobb se­bességet Persze sok függ a hajtó érzékétől, ügyességétől, mert a ló szívesen választja ter­mészetes jórmódját, a vágtát. Ez pedig az ügető szabályai szerint hibának számít és lé­nyegesen befolyásolja a verseny végeredményét. Hivatalos ver­senynapon általában egy fu­tamban indul az ügetőló. Am ha a ló állóképességéről, acé­losságáról akarnak meggyőződ­ni, úgynevezett heal-versenyt rendeznek. Azaz egy napon többször is futtatják a lova­kat. Az országos MEDOSZ lo­vasversenyen tehát heot-ver- senyt láthatnak. Mint ahogy a szólásmondás is tartja: kinek a papné, kinek a lánya tetszik jobban, ugyan­úgy a lovassport ágait is kü­lönböző módon ítélik meg Van­nak, akik a díjugratást látják a legszebbnek, a legjobbnak, a lovassport „királynőjének". A díjugratás a ló ugrásra való készségét hivatott bemutatni akadálypólyán. Az akadályok világszerte uqyanazok, de a pá­lyát a rendezők tetszés szerint építhetik, mégsem mindegy, hoqy teszik, hogy „tálalják". De „úgy kell ugratni, hogy a ló is kedvét lelje az ugratásban" — mondta a múlt században ala­pított híres pinerolói lovaglóis­kola tanára és a mai stílus megalapozója, Caprilli. Kégl Károly keszthelyi oktató már 1842-ben megfogalmazta a ma is alkalmazható ugróülést, de javaslatait nem fogadták el itt­hon. Egy másik magyar viszont, név szerint Sándor Móric, vi­lághírnevet szerzett magának. Ö sem a lovaglás oktatásával, azt vallotta uqyanis: „Akinek tanulni kell a lovaglást, abból sohasem lesz igazi lovas”, se nem sporteredményeivel, ha­nem lovasbravúrjaival Róla je­gyezték fel: egy fogadás ked­véért bajnai kastélyának erké­lyéről a mélybe ugrott — ló­háton, kulcsonttöréssel megúsz­ta a vállalkozást és megnyerte a fogadást. A PAG MEDOSZ SE díjuara- tói bizakodva várják a május 31 -i versenyt. Neubauer Imre a dél-dunántúli területi bajnok­ság első fordulóján harma­dik helyet szerzett. Az ifjúsá­giak közül a második helyen álló Mórfai Edit és a harmadik helyezett ifj. Major István is rajthoz áll. Természetesen nem becsülhetők le az ellenfelek sem, akik között ott láthatiuk majd az aranyielvényes ifjúságii versenyzőt, Szikszói Lajost is. Bár a lovassportban aliqha le­het jósolni, a csemegét valószí­nűleg a felnőttek díjugrató ver­senye hozza, mivel az olimpiai keret több tagja is indul H. T. A gyorsaság kulcs A z önkéntesség jelen eset­ben komoly feszültséget takar. S ez így is van rendjén: a mindennapjainkat a tűz ellen védőknek gyakorlot­taknak, ügyeseknek, nem egy esetben bátraknak is lenniük kell az eredményes munkához. A tegnap zajlott verseny pedig nem egyszerűen a szép kupá­kért folyt: hogy egy-egy önkén­tes tűzoltóraj mennyi idő alatt állítja össze a szerelést (ez sem egyszerű munka), mikor kezd el folyni a víz a csőveze­ték végén: adott esetben éle­teket, százezer forintokat jelent­het. A gyorsaság tehát kulcs a tűzoltóknál a sikerességhez. Tegnap délelőtt rendezték a szigetvári városi-járási önkén­tes tűzoltók versenyét. „Az egész évi kiképzés eredményes­ségének a lemérése a cél!" — Avatás - versennyel Tüzoltóverseny Szigetváron hallottuk Csór Istvántól, a szi­getvári városi-járási tűzoltóság helyettes parancsnokától, a ver­senybizottság elnökétől. Nem volt könnyű az élre ke­rülni, egyrészt a nehéz felada­tok miatt, márészt azért sem, mert sok induló között kellett a legjobbnak bizbnyulni. Községi önkéntes és vállalati tűzoltóra­jok tettek vizsgát a gyakorlópá­lyán. A verseny színhelyéről külön is érdemes szólni. Nem egysze­rűen rendben tartottsága, aránylag jó felszereltsége miatt, hanem azért is, mert létrehozá­sában a társadalmi munkának igen jelentős szerepe volt. A tegnapi versenyt tulajdonkép­pen avatónak is lehet tekinteni, mert bár voltak már vendégei a szigetvári gyakorlópályának, de felnőttek először népesítették be. Az önkéntesek vetélkedőjé­ben indultak férfiak és nők, if­júságiak is, sőt: az Ifjú Gárda is nevezett két rajjal. A végcél az egyik versenyfeladatnál egyéb­ként egy 5 centiméter átmérőjű lyuk volt egy táblán: a gyorsan összeszerelt csővezetéknek ed­dig kellett érnie, s a célzóké­pesség függvényében csapó­dott fel egy tárcsa gyorsabban vagy lassabban a lyuk mögött. Volt egy másik feladat is, a váltó, ahol a résztvevők erőnlé­te lett mérlegre téve. A tét az volt, hogy kik képvi­selik a meayei versenyen a szi­getvári járás, város önkéntes tűzoltóit. A községi felnőtt fér­fiak közül a felsőszentmárto- niak, a nők közül a somoqy- apátiak lettek az elsők. Az ifjú­ságiak között a fiúk mezőnyé­ben o Szigetvári Szakmunkás- képző Intézet tanulói, a lányok között a somogyapátiak utaz­hatnak a megyei versenyre. A vállalatok önkéntes tűzoltói kö­zül a Szigetvári Állami Gazda­ság raja lett az első. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents