Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-24 / 140. szám

Jön a nyár, s előkerülnek a nyaralási tervek. Mind több magyar turista úticélja Jugo­szlávia, az Adria. Az újvidéki „Magyar Szó" nagy cikkben foglalkozik a nyaralási lehető­ségekkel. Ismerteti a várható árakat és a szórakozási lehe­tőségeket. Mindenekelőtt az árak. A lap szerint a szolgáltatások ára az idén 30—70 százalékkal maga­sabb, mint tavaly. A szállodai teljes ellátás naponta 650— 1200 dinárba kerül. A fizető­vendég-szolgálatban egy két­ágyas szoba — kategóriájától függően — 200—440 dinár. A sátortáborokban hasonló arány­ban emelkedtek az árak. Jugoszláviában mintegy egy­millió vendéget tudnak fogad­ni, ebből 788 ezret a tenger­parton. A szállodákban 270 ezer, a kempingekben és a fi­zetővendég-szolgálatban ugyan­csak mintegy 260—260 ezer fé­rőhely várja a vendégeket. A legnagyobb idegenforgalmi központok: Portoroz, Porec, Ro­Strand az Adria-tenger partján vinj, Umag, Opatija, Split, Ma- karska, Dubrovnik, Cavtat, Ul- cinj stb. Van tehát választék bőven. Ugyanezeken a helye­ken nagy számban találhatók két-, négy-, sőt nyolcágyas fa­házak, bungalók. A tengermellékeken mindenütt igyekeztek nyári művelődési programokat szervezni. Kiemel­kednek közülük a Dubrovniki Nyári Játékok. A rendezvényso­rozatok — színházi és balett­előadások, hangversenyek — július 10-től augusztus 25-ig tartanak. Ez idő alatt több mint száz előadás látható, harminc- három szabadtéri színpadon, a műemlékek ódon falai között. Július 15-e és augusztus 15-e között Splitben, júliusban Za- darban, júliustól szeptemberig Hercegnoviben, július 15-től szeptember 1-ig Sibenikben rendeznek nyári játékokat, hangversenyeket. Még két ér­dekes rendezvény: a Moreska elnevezésű vitézi torna, ame­lyet XVI. századi mintára Kor- culán, a várban tartanak. A másik az augusztus 7. és 9. kö­zött megrendezésre kerülő Sinjska Alka, amely az 1715-ös, törökök fölött aratott győzelem emlékét hivatott felidézni. (g. i.) Csatornán szállítják az éltető vizet egy türkmén kolhoz földjeire Csak óvatosan a sivatagokkal A modern technika talán azt is lehetővé teszi, hogy az öntözéses földművelés vagy az intenzív állattenyésztés mindenütt elterjedjen a szá­razföldeken. De vajon ezek az átalakítások nem veszélyeztetik környezetünket? Hiszen csak a sivatagok adnak remek kara- külprémeket. A világ karakül- prém-termelésének több, mint a felét a Szovjetunió adja. Ugyancsak a sivatagokból szár­mazik az ország gyapjú-szük­Hosszú napok, hetek óta Észak-lrország szerepel a világ­sajtó nagy lapjainak első ol­dalán: a több mint két hóna­pon keresztül éhségsztrájkot folytató Robert Sands ügye — ha követeléseivel mást nem is ért el — ismét Nagy-Britannia válságtól sújtott országrészére irányította a figyelmet. A 27 éves fiatalember önkéntes ha­lálát világszerte megdöbbe­néssel fogadták, s számos or­szágban vádolták tüntetők az­zal Thatcher asszonyt, hogy hajthatatlanságával hozzájárult az ulsteri feszültség újbóli ki­éleződéséhez, ahhoz, hogy is­mét terror és ellenterror hullá­mai öntsék el az ír sziget észa­ki részét. Történelmi gyökerek Az észak-írországi helyzet vázlatos áttekintéséhez is több évszázaddal kell visszamennünk az időben. Az ír sziget volta­képp Anglia első, legrégebbi gyarmata; leigázását hosszú harcok után, a XVII. században fejezték be. A brit uralom helyi képviselőinek, az unionis- táknak őseit Cromwell és utó­dai telepítették be a hajdan­volt kelta-gall királyság nyo­mán Ulsternek nevezett terület­re. A beáramló angol és skót parasztok protestánsok voltak, szemben a mélyen katolikus ír őslakossággal, amely sorozatos felkelésekkel jelezte: nem nyug­szik bele a brit elnyomásba. Az 1916-os dublini felkelés fél sikert hozott: öt év múlva a sziget 32 grófsága közül 26 dominiumi státuszt kapott, majd 1937-ben elnyerte füg­Wiiséffs^rá/ko/i^teri^oriiutMm Az észak-ír zsákutca getlenségét, a hat északi gróf­ságot azonban London mes­terségesen leválasztotta. A mai vallási ellentétek gyö­kere ebben a szétszakításban rejlik. Észak-lrország másfél milliós lakosságából ugyanis kb. egymillió protestáns, aki hallani sem akar a Nagy-Bri- tanniához fűződő kötelékek bármilyen csekély lazításáról. Azzal érvelnek, hogy az Íror­szággal történő egyesülés ese­tén ők kerülnének hátrányba, így viszont az északi ország­rész félmilliónyi katolikus ír kisebbsége van kirekesztve a kormányzásból. Ők ugyanis — legalábbis hosszabb távon — épp az Ir Köztársasághoz való kapcsolódást tekintik céljuknak — innen republikánus elnevezé­sük is. íme: az alaphelyzet, a reménytelen szembenállás, amelyet London magatartása cseppet sem enyhít. A brit kor­mányok ugyanis (legyenek akár munkáspártiak, akár kon­zervatívok hatalmon), azt hir­detik, hogy a többség, értsd: a Londonhoz lojális protestán­sok akarata ellenére, semmi­lyen fontos politikai változást nem hajtanak végre. A közvetlen kormányzás Ez az ördögi kör vezetett oda1, hogy a szándékait tör­vényes, jogi úton érvényesíteni nem tudó katolikus lakosság egyes szervezetei — elsősorban az ir Köztársasági Hadsereg, az IRA ideiglenes szárnya — egyre inkább erőszakos eszkö­zökhöz kezdtek folyamodni. Az IRA és az ugyancsak régóta tevékenykedő protestáns fél­katonai csoportok sűrűsödő összecsapásai mindenesetre meghiúsították a 60-as évek második felében, ígéretesen in­duló polgárjogi mozgalom ki­bontakozását, amely pedig de­mokratikus úton akarta céljait elérni. A polgárháború felé hajló állapotok London számá­ra nem hagytak más kiutat, mint a katonai beavatkozást. 1969. óta brit csapatok állo­másoznak Ulsterben; számuk ma is meghaladja a tízezret. Feloszlatták a belfasti parla­mentet, s Észak-lrországot majd egy évtizede közvetlenül Lon­donból kormányozzák. Rendkí­vüli . törvényeket vezettek be, megszaporodtak az önkényes letartóztatások, s tények sora bizonyítja: a bírói intézkedések a katolikus rétegeket sújtják jobban. Mint ahogy ők alkotják a lakosság szegényebb részét is. A félmillió katolikus közt jóval nagyobb arányú a munkanél­küliség, számukra rosszabbak a lakásviszonyok, és sok más tekintetben is hátrányosabb helyzetben vannak. Politikai szereplésük korlátozott, a pro­testáns kormányzatok ugyanis soha nem egyeztek bele ará­nyos képviseletükbe a hatalom szintjén. Alá kell tehát húzni: az észak-írországi válságnak a vallási ellentét fontos, de nem meghatározó tényezője. Az csak az alapvető társa­dalmi, gazdasági feszültségek megjelenési formája, ami sze­rencsétlen módon alkalmas az osztályharc frontjainak elfe­désére. Érthető, hogy a brit ve­zetés évszázadokig ezt az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, a maga javára tud­ta kihasználni. S vallási indí­tékú erőszck az is, ami ma alapul szolgál a katonai kor­mányzás fenntartásához, annak ellenére, hogy a közvetlenes londoni irányítás csődje évek óta világos, s belpolitikailag is egyre nagyobb gondot okoz. London időnkénti tétova kí­sérletei az alkotmányjogi ren­dezésre rendre megfeneklettek: a protestáns erők semmilyen „hatalommegosztási” formulát nem akarnak elfogadni, s ön­állósodással, vagy polgárhábo­rúval fenyegetőznek a brit—ír együttműködés minden olyan kezdeti jelére, amit ők „Ulster kiárusításaként" értékelnek. Thatcher asszony csapdában ségletének több mint 40 szá­zaléka. Vízből is éppen elég van a sivatagban, az evolúció év­ezredei folyamán minden élő­lény alkalmazkodott a vízmini­mumhoz. Ha bőségesen meg­itatjuk a homoktalajokat, el­tűnnek a száraz zónák állati táplálékként szolgáló, őshonos növényei is. A vízfölösleg a si­vatagban káros következmé­nyekhez is vezethet. Némely tudós azt tartja, hogy a si­vatagokban le kell mondani a belterjes gazdálkodás fej­lesztéséről. Véleményük szerint itt a természet gyenge egyen­súlyát csak így lehet megtar­tani. A türkmén tudósok nem osztják a szélsőséges állás­pontot. Szerintük a lehetőségek reális figyelembevételével, komplex módon kell művelés alá vonni a sivatagokat. Szük­séges az emberi beavatkozás, de ennek óvatosnak, ökológiai­lag és gazdaságilag megala­pozottnak kell lennie. A Szovjetunióban a sivata­gok és félsivatagok össz­területe meghaladja a 200 mil­lió hektárt. A száraz zónában kevés az öntözött föld, — az összterületnek mindössze né­hány százaléka. De éppen ezek a földek adják az egész Szov­jetunióban folyó, rostos nö­vénytermesztés egyharmadát, többek között az egész gyapot­mennyiséget, a nyersselyemnek több mint kétharmadát, és a növényi olajnak csaknem egy­ötödét. A közép-ázsiai és.kazahsztá­ni aszályos földek több mint 7 millió hektárját az Amu-Dar- ja és a Szír-Darja öntözi. Ez, többek között, az 1050 km hosszúságban kiépült Kara- Kum csatorna révén vált lehet­ségessé. A folyami vizek fel- használása azonban egymagá­ban nem elegendő a sivatagok vízellátási problémájának meg­oldásához. A száraz földek meglehetősen nagy mennyiségű nedvességet kapnak csapadé­kok alakjában. A népi esővízgyűjtési módok felhasználásával tökéletesíteni lehet az esővízkészletek tárolá­si módszerét. Azelőtt fedett és nyitott tárolókban gyűjtötték össze a nedvességet. Most a föld alatti sós vizekig lyukakat fúrnak le. Ezeken folyik le a felszínen összegyűjtött nedves­ség; ennek eredményeként a nehezebb sósvízeken „úszó”, mesterséges édesvízlencsék képződnek. Egy négyzetkilomé­terről annyi vizet lehet össze­gyűjteni, amely elegendő hét­ezer juh itatásához. A közép-ázsiai sivatagokban nagyok az ásványi anyagokkal telített talajvízkészletek; ezek bizonyos esetekben legelők öntözésére használhatók. Le­hetővé teszik sok takarmány- növény, köztük a cirok, a szu- dáni fű termesztését. És hogyan áll a dolog az emberi fogyasztásra szolgáló vízzel? Sevcsenko városban mű­ködik egy atomerőmű-desztillá- tor (sótalanító berendezés), amely naponta 120 ezer köb­méter vizet szolgáltat. Ez a mennyiség a város lakói és vállalatai számára teljesen ele­gendő. Az atomerőmű-desztillá- tor azonban csak a nagyváro­sok számára gazdaságos. A sivatagban pedig sok a kis­fogyasztó. Vízellátásuk meg­oldódik, ha naperőművek se­gítségével, a föld alól kiszi­vattyúzzák és sótalanítják a vizet. A Batirev Megszokott jelenet Belfast utcáin: kiégett gépkocsi, rendőrökre támadó, álarcos fiatal Zsákutca — nehéz lenne te­hát másképp értékelni a hely­zetet. Thatcher asszonynak - el kell ismerni — igen korlá­tozott a diplomáciai mozgás­tere. Ha a katolikusok kisebb­ségi jogait pártfogolja, szembe kerü az unionistákkal; ha vi­szont a lojális protestánsok mellé áll, akkor a republiká­nus ellenállók terrorja fenye­get. London valamilyen formá­ban szeretné visszaállítani Uls­ter önkormányzatát, de kép­telen ezt igazságos módon véghezvinni. Pedig félő, hogy Sands mostani éhhalála még inkább az erőszakot juttatja érvényre, s akkor a politikai megoldás reménye még tovább halványodik. Számos bebörtön­zött IRA-tag folytatódó éhség- sztrájkja mutatja: „Anglia Vi­etnamja", ahogy Észak-lrorszá­got joggal nevezik, égető prob­léma marad. S a jelek szerint Londonnak semmilyen reális el­képzelése nincs a megoldásra. Szegő Gábor Kutatás a homokpusztában Harc a Puccini-milliókért Ha még élne, jól élne. Az . NSZK színházi évadjának 5500 operaelőadása közül minden tizedik Puccini-opera, mindösz- sze tíz teltházas Bohémélet­előadás a Bayerische Operben kb. 60 000 márka szerzői jogdí­jat hoz. A nyugatnémet színhá­zak többé nem akarnak fizetni (az olasz Ricordi kiadónak). Az ok: Puccini 1924-ben meghalt, márpedig az olasz jog szerint a szerző halála után 56 évvel az oltalmi idő lejár — tehát 1980 végén. Az olaszok mégis inkasz- szálni akarnak — az ő indokuk: a német jog szerint az oltalmi idő 70 év. A szakértők harca afölött a jogi részletkérdés fö­lött, hogy az örökké futó Bo­héméletet, a Toscát és a Pil­langókisasszonyt német vagy olasz jog szerint kell-e értékel­ni, teljés lendületben van. Ha a német jogszabályokat tekin­tik érvényesnek, akkor az ola­szokhoz (a „Die Deutsche Bühne” c. színházi magazin becslése szerint) a hátralévő 14 évben még hétmillió márka fog befolyni — plusz a hangle­mezekért járó jogdíjak. HÉTVÉGE 7« Árak — rendezvények lUyőr az Adrián

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents