Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-24 / 140. szám
A Dunántúli Hlap!ő megkérdette Mi az alapellátás? Beszélgetés Piti Zoltánnal, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesével A hatodik ötéves terv kapcsán gyakran szerepelt írásainkban ez a fogalom: alapellátás. A szélesebb közvélemény számára azonban nyitottak még azok a kérdések, amelyek az alapellátás kapcsán felmerülhetnek. Ezekről beszélgettünk Piti Zoltánnal, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesével. — Miért esett mostanában a korábbinál több szó az alapellátásról? — Megyénk hatodik ötéves tervének legfontosabb tétele az alapellátási feladatok meghatározása és e rendszer működésének biztosítása költségvetési és fejlesztési oldalról. A fogalom nem új; kulcsszerepe volt már az 1971-es településhálózat-fejlesztési terv kidolgozásánál is. A koncepció eleve ellátási hierarchiát állított fel a települések rangsorában, alap-, közép- és felsőfokú településeket határozva meg. Ennek ugyanis ellátási tartalma is volt: ilyen hálózatot kell kialakítani, illetve ennek működtetését kell biztosítani. Ez egyébként megmaradt a felülvizsgált településhálózat-fejlesztési koncepcióban is — Tisztázzuk: mit is értünk az alapellátás alatt? — Tömören fogalmazva azt, hogy minden településkategóriában biztosítani kell az alapfokú ellátást, amelynek hálózatát mindenki számára elérhetővé kell tenni, s minél maga- sabbrendű a település, annál szélesebb körűen. Az alapellátást hat fő tevékenységi körben határoztuk meg: állami és politikai igazgatás; pénzügyi-for- galmi-gazdasági tevékenység, egészségügyi és szociális tevékenység; oktatás, közművelődés, kereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás. — Nézzük most közelebbről azokat a körülményeket, amelyek miatt éppen most került előtérbe az alapellátás fejlesztése. — A tanácsoknak a következő években kettős feladatot kell megoldaniok: alkalmazkodni a gazdasági növekedés mérséklődő üteméhez, s ezzel együtt-tudomásul venni, hogy a költség- vetés és a fejlesztési eszközök is csak mérsékelten változhatnak; másrészt, hogy ilyen körülmények között is érzékelhető ellátásjavulást kell biztosítani. Ennek úgy tudunk eleget tenni, ha kiemeljük azokat az ellátási formákat, amelyek a lakosság egészét érintik és mindennapos szükségleteik kielégítését jelentik. — Mit jelent számunkra a logalom mai tartalma? — A hatodik ötéves tervben konkrét formában nevesíteni kellett az alapellátási feladatokat, külön a beruházásoknál és külön a működési költségvetésnél. A beruházási eszközök alakulásával összhangban ez a kör szűkebb, viszont a költségvetésből mindenképpen működtetendő alapellátási jff A siklósi szolgáltatóház kör tágabb. A fejlesztési tervekben olyan kategóriák vannak, mint a lakásépítés, az egészséges ivóvíz biztosítása, a lakosság bekapcsolása a tömegközlekedési és hírközlési hálózatba, az általános egészségügyi ellátás és az alapfokú oktatás, a napicikk-értékesítő kereskedelmi hálózat fejlesztése stb. A költségvetésnél ide tartoznak a fekvőbeteg-intézmények, a járóbeteg-ellátás, a szociális ellátás, a gyermek- és oktatási intézmények működtetése, a környezetvédelem, települések tisztasága stb. Az alapellátás tartalma természetszerűleg nem egy stabil kategória, hiszen a társadalmi, gazdasági fejlődéstől függően változik az alapellátásba tartozó ellátási formák köre. — A fejlesztés eddig is, az alapellátási formákban volt a leggyorsabb, mégis e körben jelentkeznek a legnagyobb feszültségek. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt az igények területi áthelyeződésére. Falu helyett városon jelennek meg az igények, a beköltözések révén például a lakásigény, ami miatt az egyik helyen üresen álló lakások, lakóházak vannak, a másikon pedig az új lakások iránti igény. Vagy például az iskola. Körzetesítések folytán az egyik helyen ott marad kihasználatlanul a célnak már meg nem felelő iskolaépület, a körzeti központban pedig az előforduló tanteremhiány miatt feszültségek jönnek létre. Az át- rétegződés okozta feszültségek egyébként elsősorban éppen az alapellátásban jelentkeznek. A feszültség másik forrása az igények minőségi változásából adódik. Más volt például az 50es években és más ma, a 80-as években a lakások minősége iránti igény. Vagy a községekben korábban a járdaépítés volt a legnagyobb feladat, ma a gépjárműállomány növekedése következtében a belső úthálózat kiépítése iránti igény jelenik meg elementáris erővel. Vagy a villamos energia . . . A háztartások gépesítésével együtt — kisgépek üzembehelyezésével — a gazdasági épületek villamosítása is megtörtént, Ez a meglévő elektromos hálózattal szemben támaszt új követelményeket, a hálózatot mindenfelé korszerűsíteni kell. — Mindez szorosan összefügg egy másik, mostanában gyakran emlegetett fogalommal, a falvak megtartóképességének a növelésével. — Az alapellátás tényleg a legdemokratikusabb ellátási forma. A kielégítés igénye egyaránt jelentkezik minden rangú településen. Ez a mi hatodik ötéves tervünkben — úgy vélem — megfelelően tükröződik. A korábbi tervidőszakok költségvetéseiben az alapellátás 50 százalékos súllyal szerepelt. Azaz a rendelkezésre álló eszközök felét fordítottuk erre a célra. Most költségvetési és fejlesztési eszközeink kétharmadát fordítjuk erre, lényegében változatlan összetételben. Abból, hogy az arány 50-ről 66 százalékra nő, az is következik, hogy a nem alapellátás fogalomkörébe tartozó területeken átmenetileg csökkennek a felhasználható eszközök. Ez lenne tehát az egyik szemléltetője az alapellátás kiemelt kezelésének. A másik: a községek részesedési arányának a növelése, tekintve, hogy az alapellátási feladatok a népességnek közel a felét érintően itt jelentkeznek. A községek részesedési arányát a tanácsi eszközökből a korábbi másfél-kétszeresére kívánjuk növelni és ezek az eszközök elsődlegesen az alapellátási körben jelenthetnek gyorsabb ütemű fejlődést. Például támogatni kívánjuk a lakásépítési területek előkészítését, kiemelt célunk az egészséges ivóvízellátás biztosítása és ennek érdekében községi vízműtársulások támogatása. A 80-as évek évek demográfiai csúcsa nagyobb követelményeket támaszt a községi iskolákkal szemben is. ennek érdekében tervszerű iskolafejlesztési munka indul. Természetszerűen ennek a községi részaránynak a növekedése nem érinthet egyforma mértékben minden települést. A hatodik ötéves terv induló időszakában kiemelkedően kezeljük mindazokat a városkörnyéki községeket, nagyközségeket, amelyek legjobban szolgálják a városok tehermentesítését. Ugyanígy kiemelve kezeljük a bányászat fejlesztésében közvetlenül érintett településeket. — Az elmondottakat összegezve: az igények mindig és mindenütt jelen - vannak, de adott időben minden szükségletet nem lehet kielégíteni. A hatodik ötéves tervünkben az alapellátási feladatok kielégítésével és, a tervcélok megvalósításával biztosíthatjuk, hogy mindenki számára érezhető ellátásjavulást érjünk el a megyében. Hársfai István Vita után Az elmúlt hetekben társadat, mi vitára bocsátották Pécsett az új lakásgazdálkodási tanács- rendelet tervezetét. A rendelet- alkotás és a döntéselőkészítés e demokratikus módszerét évek óta gyakorolja már a Városi Tanács, de ez volt az első eset, amikor egy rendelettervezetet ilyen széles körben vitattak meg. Nem véletlenül! A lakásgazdálkodás társadalompolitikánk eavik legfontosabb része, megnyugtató alapokra pedig csak a közös gondolkodás segítségül hívásával helyezhetjük. A rendelet előkészítését igen nagy mértékben segítették az év elején megjelent országos érvényű jogszabályok, a helyi sajátosságokkal történő kiegészítéshez járult hozzá a társadalmi vita, amely néhány hete a szakszervezeteknél indult és a minap a Városi Pártbizottság gazdaságpofiti. kai bizottsága előtt ért véget. A tervezetet 11 helyen vitatták meg, az említetteken kívül többek között a KISZ-nél, a Hazafias Népfrontnál. valamint több pécsi nagyvállalatnál, így a Mecseki Szénbányáknál, a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Pécsi Bőrgyárnál, stb. összesen 137- en szóltak hozzá a tervezethez, 235 kérdés hangzott el, s 32 módosító indítványt terjesztették elő. A társadalmi vitán kívül a tervezetet megküldték több intézményhez is, ahonnan további 32 hasznosítható észrevétel érkezett. Ezek ugyan nem igényeltek alapvető változtatásokat a készülő tanácsrendeleten, összességükben mégis gazdagították a jogszabályt, s részleteiben finomították azt. A kérdések, észrevételek sokasága arra vall, hogy mindenütt tevékeny részt vállaltak a helyi jogalkotásban, megértve azt, milyen nagy felelősséget jelent éppen most egy ilyen jellegű jogszabály körültekintő létrehozása Tudjuk, hogy kevesebb lakás áll majd a gazdálkodás rendelkezésére, a vitában is kifejeződött az, hogy az új rendelet segítsen abban, hogy megfelelő mértékben éljünk az adott lehetőséggel. Megértették, hogy a jelen helyzetben indokolt lehet a szigorítás is, hiszen a lakás nemzeti vagyonunk egy — nem is csekélyértékű! — része, aminek odaítélése előtt sok mindenre figyelemmel kell lenni; még talán arra is, hogy aki megkapja, az megfelelő módon használja is. A vita során többször is felmerült a lakásokkal való — vagyonszerző? — manipulációk elítélése azzal, hogy az intézményes lakáscserék lehetőségének a kiterjesztése ezek ellen hat majd elsősorban. Több helyen — természetesen a vállalati vitáknál — megfogalmazódott az a szándék, hogy a magánerő, a vállalati segítés és az OTP-támogatás egyesítésével kellene újabb lakások építésére módot találni. A rendelettervezet alapelveit a Dunántúli Naplóban annakidején ismertettük; ezekre utalva említenénk néhányat a társadalmi vitában elhangzott módosító indítványok közül Javasolták például, hogy az igény- jogosultság elbírálásánál pon- tosítsanak a fogalmon: a gyermekét egyedül nevelő szülő érdekét vegyék figyelembe. Másutt úgy fogalmazott a tervezet, hogy az élettársi viszonyban lévők legalább hat hónapos együttlét utón adhatnak be közösen lakásigénylést. A módosító indítvány egy évet javasol, s ezzel a rendeletalkotók is egyetértenek. Kié legyen házasság felbontása esetén a jogfolytonosság a Jakósigénylésben. Természetesen azé — fogalmazták meg a vitában — akinél bírósági határozattal elhelyezik a gyermeket. A bányászok körében vetették fel: ne legyen kizáró ok a lakásigény teljesítésénél, ha valakinek kishaszon- bérű földje van. A kívánság jogos, hiszen tudjuk: a bányászoknál a fizikai erőnlét karbantartását szolgálja a szabadban hobbiszerűen végzett mezőgazdasági munka; a földbérlet tehát valóban nem lehet kizáró dk. Sokat vitatták a gépkocsitulajdon és a lakásigény közti kapcsolatot, olyan megközelítésben, hogy kocsi és kocsi között — sokszor nem is csekély — különbség van, s hogy a kocsi látható vagyontárgyként kizáró ok lehet a lakás juttatásánál, ha mereven mérlegelnek, de nincs szó az egyéb vagyontárgyakról: értékes festményekről, ékszerről, nagyösszegű — OTP-titokként kezelt — takarékbetétről. Végül is olyan álláspont született, hogy ha azonos igényjogosultak közül kell választani, a kocsitulajdon sorolási tényező legyen. A vita után most a rendelet- alkotókon a sor, hogy végleges formába öntsék az új pécsi lakásrendeletet, amelyet júniusban terjesztenek elfogadásra a tanácsülés elé. Végezetül egy gondolat a vita tanulságáról: hasznos és szükséges hasonló esetekben vitát kezdeményezni; legfeljebb azon lenne érdemes még gondolkodni, hogyan lehetne még szélesebb kört bevonni az ilyen vitákba H. I. Étet a Kénes út tőszomszédságában Az év végéig megszűnik a szemétbánya A közösségi, a csoport- és az egyéni érdek ellentétei jutnak eszembe a pécsi Kénes úti szemétbányát a Tolbuhin úttól elválasztó keskeny akácos ösvényeit járva. Szemét szemét hátán, nylonzacskók, üvegcserepek, rongyok, bűz és a zöldhátú legyek . . , Panaszos levélre jöttünk ki, melyben az itt lakók joggal kifogásolják az áldatlan állapotokat. — Ha nyugati szél fúj, olyan bűz van, hogy nem lehet elviselni, nylonzacskókkal lesznek tele a fák, a kerítések, az udvarok — panaszkodik egy asz- szony. — Télen még elviselhető az élet a szemétbánya tőszomszédságában. De nyáron?! Any- nyi a légy, hogy hihetetlen - így a szomszédja. A Tolbuhin út 159—181. számú házak lakói tudják, hogy a város szemetét le kell rakni valahol. Ennyiben tudomásul veszik a nagyközösség érdekét. Azt viszont már nem értik, hogy az ő csoport- és egyéni érdeküket miért nem lehet megnyugtató módon egyeztetni a város érdekével. Miért kell nekik menekülni saját otthonaikból a bűz, a legyek és a mindent elborító szemét elől? Hetesi István levelei már megjárták a legmagasabb fórumokat is. Hiába. Néha-néha történt valami, fertőtlenítettek, kitakarították az erdősávot, megszüntették az éjszakai szállítást. Mégsincs nyugtuk és nyugalmuk. , — Tavaly a kisunokám kétszer kapott kiütést, fertőzéstől. Hogy miitől, azt még a kórházi orvosok sem tudták megmonda- -ni. Hiába mondom, hogy ne menjen a bokrok közé .. . Hol játsszanak? — Mióta lakik itt? — Még 53-ban vettük a' házat, azóta átépítettük, i«.ndbe hoztuk. Harmincegy évet dolgoztam a föld alatt, 80 százalékos szilikózisom van. Akkor még csendes, nyugodt, tiszta vidék volt ez a' palahányó tő- szomszédságában, néha a szél idehozta a széngázt. Ha jól emlékszem 75 óta van litt a szemétbánya. Azóta? Tavaly hirdettem, hogy eladom és veszek másutt házat. Jöttek az érdeklődők és menekültek még a környékünkről is. A bozótban tábla hirdeti: „Szemétlerakás tilos!” A szél nem tud olvasni. Az hordja a szemetet, a bűzt. A legyek és a fertőzésveszély már állandó lakónak számítanak. Egy 1976 novemberében kelt válaszlevélből idézek: ........ A t elep számításaink szerint 1979- ben betelik.” Aztán ugyanonnan újabb levél, 1978-ból: „ .. . Kérjük ön és az ott lakók szíves megértését". A Kénes úti szemétbánya még mindig üzemel, bár egy A Kénes úti szemétbánya már megtelt.. (Proksza László felvétele) hónapon belül be kellene zárni. Az új kökényi telep beruházása megkezdődött. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattól kapott felvilágosítás lényege: a III. negyedévben a Kénes út déli részén levő szemétbánya biztosan betelik, a kiépítés alatt álló kökényi viszont csak szükségmegoldásként fogadhat idén szemetet, mert csak 1982-ben épül ki végleg. Megnyugtatásul közlik: a III. negyedévben a jelenlegi szemétbányát teljesen kitisztított és letakart állapotban hagyják ott. Murányi László HÉTVÉGE 5.
