Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-21 / 137. szám
1981. május 21., csütörtök Dunántúli napló 3 Eredményeket csak erőfeszítések árán lehet elérni Középiskoláink holnap E lső kézből adott tájékoztatást az elmúlt hetekben a Művelődési Minisztérium a középiskolákban időszerű feladatokról. Pécsett négy megye középiskoláinak vezetői és a tanácsi irányítás képviselői dr. Komoróczki Sándor- nétól, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának vezetőjétől kaptak tájékoztatót, majd a szekcióüléseken megfogalmazták a gyakorlat problémáit, az egyes helyeken felmerülő kérdéseket. Az oktatásügyet nemegyszer érte olyan vád az elmúlt években, hogy improvizál, holott az 1972. évi oktatáspolitikai határozat óta egyetlen átfogó fejlesztési program indult meg hazánkban. A középiskola hovato. vább alapellátást nyújt beiskolázási arányait tekintve, és a kor követelményeit szem előtt tartva alkalmazkodni kíván a jelen gyors társadalmi, tudományos és tudati változásaihoz. Ugyanakkor ez az iskolatípus hivatott megoldani a legproblematikusabb korosztály neveié, si problémáit. Az átfogó program mindenekelőtt a rendtartásokat korszerűsítette, majd 1973-ban megkezdődött az új oktatási-nevelési tervek kidolgozása. öt-hat év állt rendelkezésre kipróbálásukhoz, hiszen egy időben zajlott az általános és a középiskolai reform kidolgozása. Iskoláinkban teljesen átalakul ezzel a tananyag, s a program végére mintegy 2000 új tankönyv kerül a diákok, tanárok kezébe. Ezen elképzelések végrehajtásában sok probléma adódott és adódik továbbra is. Nemcsak az újjal szembeni óvatosság, vagy éppen ellenérzés teszi ezt, hanem technikai nehézségek is: a tankönyvek, munkafüzetek nem készülnek el mindig időben, néhány általános és középiskola elmaradt az átlagtól az eszközfejlesztésben, és több ízben a hajszoltság, a kapkodás hangulata érezhető a nevelők között. Néhány hibás lépés, amit azóta korrigáltak ugyan, hiszen a reform maga az állan. dó fejlődés és korrekció jegyében zajlik, nos e rossz lépések mégis tartósan befolyásolták nemcsak pedagógusoknak, hanem a társadalomnak a reformról alkotott véleményét is. Sok szó esik e dokumentumokban a tanulmányi fegyelem erősítéséről. Az a cél, hogy olyan fiatalok jussanak be a középiskolákba, akik el tudják, és el is akarják azt végezni, akikben tudatosítható, hogy eredményeket csak erőfeszítések órán lehet elérni. Emellett alapkérdés a tanulók világnézeti, erkölcsi nevelése Lassan javulnak a személyi feltételek a világnézetünk alapjai című „tantárgy" tanításához, hiszen itt a pedagógusnak a másutt tanultakra, valamint a társadalomban látottakra alapozva kell tudományos ismereteket adnia. Igen fontos közelmúltunk történeimé, nek, a szocializmus különböző korszakainak ismerete. Ezen időszak értékelése a történettudomány feladata — a fiatalokkal való megismertetésük, tisztázásuk azonban a pedagógusé. Homloktérben van a közép- iskolások fegyelmének kérdése is. Az iskolai munka kerete a rend, de a gyerekek közti kulturális különbségek, a gyakorlóhelyeken látott negatív példák, vagy éppen a nevelőtestület széthúzása az igénytelenség, a közömbösség felé viszi a légkört. A gyerekek egy kis része súlyos magatartásbeli problémák hordozója, egészségkáro. sító szokásaik ellen pedig csak őszinte szóval a háttér elemzésével lehet harcolni. 1982 szeptemberében egységesen bevezetésre kerül az ötnapos iskolai munkahét. Sok he. lyütt már 1981 őszétől így dolgoznak. Ezzel az iskola alkalmazkodik a társadalom más területein bevezetendő heti mun-‘ karendhez. A kétnapos hétvégék alkalmat teremtenek tanárnak, diáknak egyaránt a kiadó, sabb pihenésre, viszont számolni kell azzal is, hogy a tanév — kis mértékben ugyan - de hosz- szabb lesz mint eddig. A napjainkban legidőszerűbb középiskolai, pontosabban gimnáziumi kérdés a fakultáció. A másodikos gimnazisták most döntenek a szabadon vagy kötelezően választott tárgyakról. Ezeket mindig az adott iskola lehetőségei szabják meg, viszont máris érzékelhető, hogy egyes tárgyak iránt nagy az érdeklődés, míg másokat a minimális csoportlétszámmal, nyolc fővel indítanak. 60-féle tantárgyat tanítanak e rendszerrel ezentúl gimnáziumainkban, és ez egymagában is sok feladatot jelent a tankönyvkiadós, a tantermek, a pedagógusok biztosítása területén. Gállos Orsolya Pécsi művészek salzburgi hangversenye Az Aspekte Salzburg kortárs zenei társaság meghívására három pécsi művész, Kiresi László, Kemény Krisztina és Varga Márta, a Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatának tanárai csütörtökön este a salzburgi Művészetek Házában hangversenyt adnak mai magyar szerzők műveiből. Műsorukon Balassa Sándor, Bozay Attila, Láng István, Mihály András, Sáry László művei szerepelnek. A hangversenyt az osztrák rádió is felveszi. Mit uárnak a lakosságtól...? A tágas, ragyogó tisztaságú folyosókon rajzos plakátok hirdetik: asszonyok klubja, sütésfőzés, szépségápolás, gyermek- nevelés, kézimunka, öltözködésdivat . . . Rendezvények, foglalkozások, de van itt rejtvényfej- tők klubja, könyvtár, irodalmi szakkör, vagy ún. kreatív szoba is. (Utóbbiban festenek, varrnak, barkácsolnak.) Azt hinné az ember, hogy egy jól működő művelődési házban jár. Pedig a szigetvári pszichiátriai kórház rehabilitációs osztályán vagyunk. A hangulatos kedvességgel, derűs színekkel berendezett • társalgókban, a büfében beszélgető, vagy a folyosókon és a szépen parkosított udvaron jövő-menő emberekről nehéz lenne megmondani, ki az ápolt, s ki a Nyitva a kapu.. Közművelődés a gyógyítás szolgálatában kórházi dolgozó közülük. Legfeljebb a fürdőköpeny árulkodik néhányuknál. Hiszen a rehabilitáció lényege éppen ebben van: kimozdítani a beteget a holtpontról, mozgási, tevékenységi terület nyújtásával visszavezetni az egészséges emberek közé. Milyen lehetőségei vannak a kultúrának, a művelődésnek a gyógyítás szolgálatában? — erről beszélgetünk Lugosi Csilla H. Barakonyi Klára gratikái a Színház téri Galériában Emlék egy utazásról; Változás Kiállítás A kritikus sem hagyhatja cserben áldozatát. A kritikus számára teljesen tisztázottnak tetszenek a gázolás körülményei, világos, hogy „áldozata" körültekintés nélkül hagyta el biztonságos „járdáját"; s most mégis feszeng. Magyarázatot és talán mentségeket kell találnia. Rossz ízű sugallatokkal indít a katalógus. Közli a művésznő lakcímét és telefonszámát - főcímben, az első sorban, nagy nyomtatott betűkkel. A hihetőleg kereskedelmi szempontú invokáció után sajnos nem a kiállítást dokumentálja a katalógus, nem közöl évszámokat, műfajt és méreteket. Művészet- történeti forrásként tehát soha- sen használható. Hagyatkozzunk akkor a bemutatott munkákra. Nem ritka jelenség: mintha az önmagában nem egészen biztos ember bebizonyítani akarná, hogy „én azért megtanultam rajzolni". Ki kell állítani tehát a klasszikus rajznormát, hogy hiteles legyen az önálló kutatás. így kerülhetnek a falakra jelentéktelen ceruzarajzok. És ami ezután van? Sokszor látott lapok, melyekről a kritikus már a maguk idejében negatív véleményt mondott, s megállapítását senki nem vonta kétségbe, akkor se, azóta se. Ugyanitt, a litográfiák között van azonban négy lap, mely kiegyensúlyozott kompozíciójával, címekben megjelölt programjával, koloritjának finom rendjével, vagyis megjelenésének egészével sejteti, hogy alkotójuk képes igazi művészi koncentrációra. A Lebegő idő, Vörös felhő, Tükröződés és Úton című munkák valóban alkalmas alapanyagává válhatnak a későbbi festői tevékenységnek. Nem állíthatjuk, hogy ezek a lapok mentesek a képi banalitásoktól, mégis ezek tartalmazzák a továbblépés legizgalmasabb alternatíváit. Ezek, és érMit és hogyan? UND WIE 9 rmcftetis lovMMfrzfs imhtuu A fenti címmel jelent meg a Baranya megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet gondozásában Do- novald Józsefné mecseknádasdi pedagógus gyűjteménye, mely baranyai német mondókákat és gyermekjátékokat tartalmaz. Mindig örvendetes, ha lelkes gyűjtők jóvoltából kézbe vehetjük népünk gazdag szellemi hagyományainak valamely újabb kötetét. Kétszeres az öröm, ha olyan kiadványról van szó, amely a hazánkban élő nemzetiségek kultúrkincseinek gyűjteményét foglalja magába. Ezeknek az alkotásoknak az összegyűjtése, megőrzése az utolsó órában történik, s félő, ha nem igyekszünk, értékes alkotások tűnnek a feledés homályába, s mi szegényebbek leszünk értelemben, érzelemben egyaránt. A ma élő nemzetiségi gyerekek csak töredékeiben, vagy egyáltalán nem ismerik az ősök szokásait, szellemi hagyományait. E hiányok pótlására az utóbbi időben már történtek erőfeszítések megyénkben: alig két éve jelent rfleg Hoppe, hoppé Reiter címmel a Tankönyvkiadó gondozásában egy igen értékes, német nyelvű, baranyai dal- és játékgyűjtemény — kitűnő módszertani útmutatóval. S most ismét újabb kötet került az olvasó kezébe. Donovald Józsefné munkája mintegy 34 mondókát, kiszámolót, gyermekjátékot tartalmaz; Mecseknádasd és környékének népköltészeti hagyományait. Gyermekekről, gyermekeknek íródott. Óvodás kortól az általános iskola felső tagozatáig valamennyi korcsoport számára találunk a kötetben megfelelő mondókót, játékot, melyek nevelő ereje is értékes: a ritmus szépsége, a mozgás harmóniája, az együttjátszás öröme, a nyelv zenéje — mind megannyi érték, mely gyermekeink világát gazdagítja. A kiadvány nyelvi szempontból is figyelemre méltó, A kiolvasok, mondókák, gyermekjátékok többségükben három formában jelennek meg a kötetben: táj-, irodalmi német és magyar nyelven. Az énekeket dr. Vargha Károly költötte magyarra — egyszerű, könnyed, szép stílusban. A dalos játékok kottamelléklettel szerepelnek. A dalszöveget részletes játékleírás és rajzos ábrázolás követi, mely útmutatót ad a játék lebonyolításához. Baranya megye valamennyi német nemzetiségi nyelvet oktató óvodájához és iskolájához eljutott a kiadvány. A Pedagógus Továbbképzési Intézet abban a reményben bocsátotta útjára, hogy ezzel is hozzájárul a két-, illetve több- nyelvűség alapjainak lerakásához, kedvet ébreszt a hagyományőrzéshez, segíti a nemzetiségi óvodák, iskolák nevelőoktató munkáját. Dr. Márta Jánosné Nosztalgia dekes módon nem az igazán „modernnek" beállított fotós szekvenciák. Ezek a munkák nem jók, a fotók sem. Édeskés manírt hordoznak, jelentéktelenek, ha grafikus környezetben jelennek meg, és akkor is, amikor agyonpaszpartozott alakban állnak. (Mozgásban.) Nem elég önironikusak ahhoz, hogy idilli derűjüket hamisnak ne érezzük. Indokolatlan mosoly van az indokolt fintor helyén. A komoly mondandó, szándék és elhatározás hiányában a magavállalás helyett magakel- letést látunk. Ez o kellemkedés az, amellyel igaz művészet sohasem él. A kritikus meggyőződése szerint H. Barakonyi Klára korán vállalta az egyéni kiállításon való megméretés kísérletét, nem tisztázta magában intellektuálisan művészi céljait, ezért nem is találhatta meg a formát, mellyel művészi egzisztenciáját hitelesíthette volna. A kritikus ezért el kell hogy marasztalja cr zsüribizottságot, mely e munkákat nyilvánosság elé engedte és a kiállítást megnyitó művészettörténész profesz- szort, aki mindehhez tekintélyelvi megalapozást adott. Aknai Tamás és Szilák Judit szociális gondozónőkkel. — Már az új kórház birtokba vételének Idején elkezdtük a szervezést — mondja Lugosi Csilla. - Gál Béla pszichológus vette fel a kapcsolatot a városi művelődési központ dolgozóival. Ök ajánlották az első programokat. Csakhamar létrejött a városi könyvtár segítségével a kórház letéti könyvtára. 600 kötetet kaptunk, de ez is nagyon kevés... Körbejárom a könyvespolcokat. Az „így élt"-sorozat legújabb kötetei mellett Shakespeare, Villon és Szabó Magda könyvei között Hernádi Sándor és Grétsy László szerkesztette Nyeivédesanyánk című újdonságot is megpillantom. Közben megtudom, hogy legolvasottab- bak a földrajzi, történelmi ismeretterjesztő művek. Sokan először csak a képeket nézegetik, s úgy kapnak rá az olvasásra. Van, aki itt döbben rá, mennyi szépséget nyújtanak a . könyvek —, ami eddig az ő életéből kimaradt. De szeretik a világjáró sorozat köteteit és a verseket is. József Attila, Ady, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Váci Mihály, Nagy László verseit. Radnótit állandóan keresik. Egymásnak is ajánlanak könyveket, s beszélgetnek róla. Sőt a szakkörben egy-egy részletet elő is adnak. — A könyvekkel egyidőben a népművelőktől lemezjátszót, lemezeket, magnót kaptunk. Érdekes, hogy azok a programok sikerülnek a legjobban, amit maguk a betegek kezdeményeznek. Nekünk csak tovább kell erősíteni, fejleszteni ezeket — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilák Judit. Nem győzném felsorolni az orvosok, pszichológusok, nővérek nevét, akik mindennapi munkájukon is túl sok ötlettel segítik ápoltjaik gyógyulását, szinte a magánéletüket is ösz- szekapcsolva gyógyító munkájukkal. Az egyik orvos szenvedélyes horgász lévén mindig magával visz egy-két érdeklődő beteget, ha horgászni indul. Mások pingpongoznak, tollas- labdáznak a betegekkel. A közvetlen emberi kapcsolat fontossága óriási dolog a számukra, s ez messze áttöri a nyolcórás munkaidő kereteit. A szép, tavaszi idő beálltával sportfoglalkozásokon olyan emberek álltak be futballozni, akik eddig naphosszat feküdtek. Van a kórházban könyv- kötészet, kertészet, lapkaüzem (a konzervgyár adja az anyagot), lakatos-, szerelő-, asztalosműhely. A kreatív szobában szebbnél szebb kézimunkák, posztónyuszik, dísztárgyak készülnek, ezeket eladásra tervezik. A kél lelkes, fiatal gondozónő elmondta, hogy gyógyító munkájukban a lakosság megértő támogatására is számítanak. Ennek érdekében szervezték a filmklubot is. Minden osztálynak van néhány bérlete, s a betegekkel kijárnak a moziba. — Nagy segítség lenne számunkra — mondták —, ha a lakosság úgy tekintené a mi betegeinket, mint bárki ismerőst vagy idegent a város utcáin. Azt szeretnénk elérni, hogy betegeinkre ne üssenek mondvacsinált bélyeget. Voltaképp az egész gyógyító munkánk lényege is ez — s e/edménye nemcsak rajtunk múlik. A kapuk nyitva vannak. A kórház ápoltjai kijárnak a városba, sétálnak az utcákon, a parkokban; vásárolnak az üzletekben, moziba, strandra járnak. Éppen úgy, mint az egészséges emberek. Gyógyulásuk folyamatában alapvető, ha olyannak is érezhetik magukat, mint akik között bárhol a városban megfordulnak. Hegedűs Magdolna
