Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-18 / 134. szám

Egy pályakezdő színésznő vallomása Básti Juli Ha nem toppan elém a megbeszélt időpontban, talán rákérdezek: merre találom Básti Julit? . .. Neuburgi Má­ria királynői tartása vagy Vei. ma Kelly démonisága helyé­ben most egy törékeny fiatal nő hétköznapi egyszerűsége mosolyog rám; arcán kislá- nyos bájjal, öreganyám-színű otthonkáját kissé fázósan összehúzva. A Királyasszony lovagja esti és délutáni elő­adása közt beszélgetünk. Básti luli nevét az idei évad során kezdte emlegetni a saj­tó és a közönség. Itt, Pécsett is, főleg a kaposvári Chicago, előadás kapcsán. De. hogy ezzel „ugrott" volna ki? Til­takozik ellene, hiszen játszott a Paraszt Hamletben, tavaly a Gyöngyélet epizódszerepé­ben; az Átváltozásokban; a Szentivánéji-ben; most Má­riát alakítja a V. Hugo-da- rabban. Ezeket a szerepeit is nagyon szereti, sikeresnek ér­zi, egy évvel a főiskola után. De hogy is kezdődött ez?- Érettségi utón egyidőben a bölcsész karra is jelentkez­tem. Mert hát ezzel a névvel, színésznek? . . . Azután mégis így alakult. Apám nem tudott róla, mindig is ellenezte. Neki csak a fölvétel után mondtam meg Akkorát káromkodott!... Sajnos soha nem látott ját­szani. Azidőtájt mór beteg volt, az órákról a kórházba jártam be hozzá, s a temeté­séről mentem vizsgázni. Az el­ső mesterségvizsgára . . . Ta­náraim Babarczy, Székely Gá­bor, Simon Zsuzsa, Major voltak. A III. évfolyamban Babarczy megkérdezte: len­ne-e kedvem Kaposvárra jön. ni? Hogy lenne-e?!... Na­gyon boldog vagyok hogy itt lehetek! Ahogyan ezt nyilatkozták sokan az utóbbi évtizedben, fiatalok is. Itt kezdte a pá­lyát, s ide tért vissza Pogány Judit; itt lett színész a kiasz - szikus szépségű Tóth Éva; s a különös varázsú Tarján Györgyi több nagy sikerű filmszerep utón jött Kaposvár­ra. Ez a közérzet, ez a mes­terségbeli tudásvágy is része a „kaposvári jelenségnek", ahogyan a színház alkotómű. hely arculatát régóta emle­getik. Miben lehet ez a vonz­erő egy mai fiatal számára? — Talán a szabagságban —, mondja elgondolkodva Básti Juli színművész —, a gondol­kodási és a művészi szabad­ságban. A tét itt is: Tiker vagy bukás. De mindig az új­keresés kockázatával, hogy adhassak valamit önmagom­ból, amit eddig még nem. s az egész mégis egységes, har­monikus legyen. Amig ide ju. tunk, megtépjük, meggyötör­jük magunkat, egymást, a rendezőt és viszont — jó érte­lemben -; olykor közel húsz órákat is töltünk naponta a próbákon, és ezt nem lehet megunni, mert mindig jön va­lami új . .. És ez nagyon jó. Amikor megkérdem, hogyan képzeli el a jövőjét, nagy kék szeme kifényesedik. Hal­kan és nyomatékkai válaszol:- Itt!... (w. e.) Házi áramfejlesztés Munka a tető alatt Megkezdik az ókeresztény sírtemplom védőépületének az építését Nevezetes dátum a pécsi Sétatér történekében 1981. 21. hete: ekkor kezdik meg ugyanis az 1974-ben feltárt ókeresztény festett sírtemplom védöépületé- nek az építését. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat pécsi üzeme már az előző héten megkezdte a fel­vonulást — a kijelölt munka- területet kerítéssel vették körül. Emögé került a tér egyetlen ivókútja is, ami miatt többen is megkeresték szerkesztőségünket. Az észrevételt idejében továbbí­tottuk, s most amikor a munka indulásával kapcsolatosan ér­deklődtünk Miklós Vince, a pé­csi üzem vezetője már azt kö­zölhette, hogy a kerítés telepí­tésén változtattak, az ívókutat szabaddá tették. — Nehéz munkáról van szó, legalábbis erre vallott a terv, amit a közelmúltban ismertet­tünk . . . — Valóban. Olyan védöépüle- tel kell építeni hoszabb időre — netán évszázadokra — szólóan, ami megóvja az értékes műem­léket. Különleges feladat, ami csak nagy figyelemmel oldható meg jól. Ennek megfelelően vá­logattuk össze a szakmunkás- gárdát is. Elsősorban azok dol­goznak majd itt, akik legutóbb a Rákóczi út—Felsőmalom utca sarok alatti pince kiváló minő­ségben elvégzett helyreállításá­nál tették le a névjegyüket. — Mikor kezdenek? — A héten egy feltáró aknát indítunk (pontos helyét ezután jelölik ki), ahol a talaj minő­ségére, összetételére várunk választ; o további munkában ennek ismerete nélkülözhetetlen. Utána kezdjük a maradványok védőfalainak az építését. A munka a múzeumi szakemberek felügyeletével, a tervező műve­zetésével folyik majd. — És a felvonulás? A város igen exponált pontján dolgoz­nak majd ... — És nem is rövid ideig! Min­denképpen a felvonulási terület más küllemű kialakítása a cé­lunk, hogy a téren megfordulók — ha a védőtető alatti munkát nem is láthatják; a tetőt min­den bizonnyal akkor bontjuk el, amikor mindennel elkészülünk - legalább a külszínen rendezett körülményeket lássanak, és jó benyomásokkal távozzanak. Igazás jó benyomások akkor lennének, ha volami módon in­formálnák is a járókelőket ar­ról, milyen munka folyik itt, és miiven lesz maid Pécs eme különleges értékű műemléke. Hársfai István Százezer látogató a decsi „padlásmúzeumban" llasbográcsos pásztorszék és más ritkaságok Mintegy százezren nézték meg Decsen a sárközi padlás­múzeumot, ahol most ismét megkezdődött az iskolai, a bél­és külföldi turistacsoportok „népvándorlása”, az emlék­könyvben a hazaiakon kívül a világ más tájairól odalátogató — köztük szovjet, francia, NDK- és NSZK-beli, finn, csehszlová­kiai, japán, afrikai és amerikai vendégek is beírták nevüket több esetben soraikat. A Duna ártere, a gemenci erdő közeiében elterülő, lapá- lyos vidéken gazdálkodó sárkö­ziek hajdani földművelő, kerté­szeti-szőlészeti, állattartási, ha­lászati és házi eszközeit, hasz­nálati tárgyait őrző padlásmú­zeum Tömöri Ilona tanítónő és Czakó Sándor akkori művelő­dési ház igazgató kezdeménye­zésére, a tanácsi és szövetke­zeti szervek támogatásával jött létre a járási művelődési köz­pont padlásán. A látogatók figyelmét külö­nösen megragadják az óriási lakodalmas fazekak, ogyagedé- nyek, famozsarak, fagerendás ekék, lószerszámok, ökörjárom, kolompok, rokkák. Ma mór a nevét sem tudjuk a kézi őrlők­nek, a sörménynek, s kevesen tudják, hogy a vejszét hogyan használták halfogásra. A sok közül is érdekesség az egykori kenyérdagasztó teknő a ko­vászfával, továbbá a vasbog- rácsos pásztorszék és a bőrta­risznya, valamint egy, csaknem százhúsz éves, rigmusos szőlő­prés törkölyvillával. A gyűjtemény újabban nyak- baakasztó, kis kézi vetőgéppel gazdagodott. Sajnos, a régiek fenntartása is már gondot okoz, sürgős konzerválással kéne megvédeni a lassú enyészettől, de az ehhez szükséges anyagi forrás jelenleg kiapadt... B. L. Szélkerék Baranya utolsó szélmalma a pogányi reptér közelében lévő Csontosi csárda udvarán mű­ködött. Az egykori tulajdonosa. Szigetvölgyi Xenoné megmutotta a négy malomkereket, melye­ket az utcai kerítésbe falaztak bele emlékül. Az itt le- és fel­szálló repülőgépek miatt kel­lett lebontani a búzát őrlő szél­malmot. A tetőn gyorsjárású szél pörgette a súlyos szélkere­ket. Most ismét divatba jönnek a szélkerekek, természetesen ki­sebb méretben, szerény telje­sítménnyel. Papp István Pécsett, az Ifjúság útja 24-ben lévő ud­varán szerelt fel egyet, hogy a Csoronika, Jakabhegy, Bálics lezúduló fuvallatait árammá alakit- világitson, amikor vagy ezzel üze­Á váraljai parkerdő Zsolnay-kötet Bécsben II magyar művészet új külföldi sikerei T egnap, május 17-én, vasárnap nyílott meg az osztrák főváros híres nemzetközi kulturális ren­dezvényének, a Bécsi ün­nepi Heteknek idei elő­adássorozata. Három or­szág • Svájc, Ausztria és Magyarország vesz részt a program mindig legrango­sabb részében, o nyitó hé­ten. Két világhírű együt­tes, az ldomeneo-t előadó Zürichi Operaház és a Bécsi Filharmonikusok mel­lett a Győri Balett egész estén mutatja be eddigi műsorának keresztmetsze­tét. A fiatal magyar tánc- együttesnek a megalakulá­sa óta eltelt két év alatt ez a 10. és legrangosabb külföldi meghívása. Bemu­tatkozásuk május 25-én lesz a Bécsi Operaházban. Tokody Ilona operaénekes­nő pedig május 26-ón, ugyanott énekli a világhírű Jósé Carreras partnereként a Bohémélet Mimi szere­pét. Pécsi vonatkozás: Az ünnepi hetekre német nyel­ven kiadtok egy Zsolnay- kötetet is. Ponty, busa, amur, kárász, ke­szeg ... Főleg ezek a halak fog­hatók a váraljai horgásztavak­ban. Az öt. egyenként nem túl nagy tó egy szépen ívelő völgy­ben sorokozik egymás mögött. Gyorsfolyású patak fut át raj­tuk, a környező erdők fái, bok­rai itt-ott ráhojolnak a vizre. Sok a tavakban a hol, néhol a víz felszínén is fel-felbukkan egy csapat. Kránitz Józseffel, a bony­hádi Városi Tanács elnökhelyet­tesével kószálunk a partokon. Váralja mindössze 11 kilomé­ternyire fekszik Bonyhádtól. A 6-os út és Komló felől egyaránt megközelíthető. A 300 hektáros parkerdő elsősorban a bonyhá­diak kedvelt kirándulóhelye, de szívesen látnak bárkit, aki erre járva megpihen az árnyas fák alatt, vagy horgászni akar. A váraljai parkerdő a keleti Mecsek szerves része, a növény­zetet, elsősorban tölgy-, cser- és fenyőfák képezik. A vadállo­mányt a váraljai vadásztársaság gondozza. A turisztikai létesítmények ugyan hiányoznak még, de az ember nem a „létesítmények" kedvéért megy az erdőbe, a víz partjára, hanem a táj szépsé­géért, a csendért, nyugalomért. . Ezekkel itt bőkezűen bánt a ter­mészet. Na meg az emberi cél- tudatosság. Mert mint az^lnök- helyettes elmondja, mindez nem az ég nagylelkű ajándéka csu­pán. Az ami a váraljai park­erdőben jelenleg lelket melen­gető látvány, a bonyhádiak és a vóraljaiak szívós munkájának a gyümölcse is. Óriási társadal­mi munka fekszik mindebben. A bonyhádi vezető legfőbb büszkesége érthető módon az 1980-ban átadott úttörőtábor, amely 12 téglából épített ház­ból, étteremből, fürdőből, sport- és sípályából áll. Az Impozáns „gyermekváros" több mint négymillió forintba került, ennek a felét a bonyhádi üzemek szo­cialista brigádjainak társadalmi munkája képezte. Az épületeket ma is o brigádok gondozzák. A sportlétesítmények színvonalá­ról és a tábor komfortjáról so­kat mondhat az a tény, hogy az MHSZ országos válogatottja idén itt készíti föl versenyzőit a várható erőpróbákra. Tavaly az ország különböző területei­ről 50 mozgásérült gyermeket üdültettek itt. Ebben a hónapban a parkban vendéglátóhely is nyílik. Vissza­megyek a víz mellé. Az egyik gáton tréningruhás férfi horgá­szik. Nem sokáig vár, míg meg­hajlik a bot vége. Ponty? Amur? Kárász? Csak azt látom, hogy jó nagy és nehezen adja meg magát. Bebesi K. es Tubes energiává, sa, hogy nincs áram meltesse a kútban lévő mo­toros szivattyút. Három évig kísérletezett a 43 éves villany- szerelő, mire ez a harmadik változat elkészült. Maximum két hét alatt megtelnek árammal az akkumulátorok, oly jó, erős a széljárás. Az északnyugati szelek adják a legtöbb áramot, aminek a fényénél egy kicsit nehéz olvasni. Székesfehérvárról és környékéről jöttek érdeklő­dők, mert ott a huzatos Móri- árokban néhányon próbálkoz­nak a „szélkerekezéssel". Gothárd Andor Pellérden akarja a hétvégi házát így vi­lágítani, és annyi áramot csi­náltat a széllel, hogy a mini­tévét is nézheti, sőt kisgépek­kel is dolgozhat. Mindössze 2—3 ezer forintos vállalkozása olcsóbb, mintha vezetékes ára­mot köttetne be. Egyébként is a pellérdi szőlőhegyen erős a feszültséqingadozós, az áram­kiesés. Bárki szerelhet össze házi áramfejlesztőt: elég egy generátor, dinamó, akkumulá­tor, feszültségszabályozó. A házi áramfejlesztés leg­szebb remeke Óbányán talál­ható, ahol a Kültelekben Kré- mer Ferenc egy patak zuhatag- jára telepített egy mini-vizisrő- művet, hogy a közeli lakását innen szolgálja ki zavar esetén árammal.- Cs. J. ­Á Bólyi Dalárda centenáriuma Zsúfolásig telt a bólyi műve­lődési ház nagyterme tegnap este, ahol bensőséges ünnepsé. gén emlékeztek meg a helyi dalosmozgalom elindulásáról, a Bólyi Dalárda 100 évvel ezelőtti megalakulásáról. Az akkori Németbólyi Da­lárda, azaz „Menner Senger- ferein” zömmel helyi kisiparo­sokból jött létre és megvetette az éneklés, a dal szeretetének hagyományát, kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig. Sokfelé szerepeltek, dí­jakat, serlegeket is nyertek da'- losversenyeken. Legutóbb más­fél évvel ezelőtt Nádasdi László ny. pedagógus szervezése nyo­mán ismét újjászületett a 40 tagú kórus - az utóbbi húsz­egynéhány évben már vegyes­kor. Karnagyuk, Hars Tiborné irányításával rendszeresen pró­bálnak, új feladatokra készülve. Erre a 100 évre tekintett visz- sza a tegnap esti ünnepségem Bősz József, Boly Nagyközségi Tanács elnöke, méltatva az elő­dök példáját, s a muzsika to­vábbi szeretetére buzdítva a je­len dalosait. A mai kórustago­kat Brandstötter György, a Ba­ranya megyei Tanács csoport- vezetője köszöntötte, majd a helyi szervek —, szép hagyo­mányt ápolva ezzel is — szala­got kötöttek a dalárda zászló­jára. Az est a Siklósi Vegyeskar, a Komlói Munkáskórus és a Bő. lyi Dalárda közös koncertjével zárult

Next

/
Thumbnails
Contents