Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-09 / 97. szám
1981. április 9., csütörtök Dunántúlt napló 3 I A PAB pályázaténak nyertese M ■ _ 1 _ . ■ r ■ i i _ uzimm mis ai lám D r. Kecskés László, a Pécsi Tudományegyetem polgárjogi tanszékének tanársegéde a Magyar Tudományos Akadémiai Bizottságának pályázatán első dijat nyert „Az állam funkcionális immunitásáról az immunitási problémák átfogóbb szemléletéért” cimű dolgozatával. Útkeresők — Mitől immunis az állam, s hogyan szerezte az immunitását? — Az immunitás, azaz a mentesség, avagy a „jogi felelőtlenség” fogalma a középkori kánonjogból ered, óbból a tiltásból, hogy a klerikális hierarchiában az egyenlő ranggal rendelkezők egymás felett ne bíráskodhassanak. A legnagyobb vitát az elv körül Stuart Mária skót királynőnek angol bíróság általi elítélése és a ha. lálbüntetés végrehajtása váltotta ki. Ezután az uralkodói immunitás általánossá lett, sőt a 18. században már a követekre is kiterjedt, a polgári forradalmak után pedig az immunitás elvesztette az uralkodó személyéhez kötődő jellegét. Ehelyett az elvont államhoz kezdett kapcsolódni e jogi kategória. Addig az uralkodó, illetve az állam nemigen avatkozott be a gazdaság és a kereskedelem ügyeibe. E passzív állami magatartás a századfordulón megváltozott: közvetlenül is részt vett a gazdasági élet jogviszonyaiban. Ekkor vált általánossá az állami immunitás problémája: az állam gazdasági fellépései során gyakran „nem hagyta otthon" szuverenitását, és erre való tekintettel a maga számára mentességet kért a különböző bíróságok előtt. Mondani sem kell, ebből igazságtalanságok sorozata keletkezett államon belül és a küíkapcsolatokban is. A polgári állam lassan idomulni kezdett a gazdasági közegéhez - a formális jogegyenlőség liberális eszméjéhez -, az immunitás abszurd fogalma így oldódni kezdett, funkcionálissá vált. Az államot közhatalmi funkciójában továbbra is megillette az immunitás, a „felelőtlenség”, a magánjogi funkcióiban egyre inkább felelnie kellett a nem teljesített kötelezettségeiért és jogellenes károkozásaiért. Új helyzetet jelentett az állam immunitási kérdéseiben a szocialista állam megjelenése. Más más okok miatt, de sok jogrendszer küszködik az immunitás problémájával. A jogában roppant konzervatív és számtalan immunitási jegyet megőrző Anglia belépése után a Közös Piac legnagyobb jogi problémájává lépett elő az állami immunitás. De a KGST-n belül is az állami immunitás okozza az egyik legégetőbb jogi problémát. Erre a KGST komplex programja is utal és jelenleg is folynak a kodifikációs munkálatok ebben a tárgykörben.- Maradva határainkon belül, miképp jelentkezik az állami immunitás?- Magyarországon a gazdaságirányítást szabályozó jogterületeken csaknem érintetlen az állam immun státusa. Még a gazdaságirányítás új eszköztárába is jócskán belekeveredtek a közhatalmi politikai szemléletű igazgatás módszerei.- Dolgozatában foglalkozik a szocialista állam immunitási problémáival is.- Részben, de az sokkalta átfogóbb kutatás tárgya kell hogy legyen. Az indíttatásom az volt a dolgozat megírásában, hogy az ágazati .jogtudományokon belül az immunitás témája szétesett a szerződési a kártérítési jog, a nemzetközi magán, és a nemzetközi közjog gyakorlatában. Gyakorivá lett — éppen az elméleti tisztázatlanságok miatt - a kevert hivatkozás. Ez pedig további problémák okozója. Dolgozatomban ezért az állami immunitás történeti kialakulásával, fejlődésével foglalkoztam, különös tekintettel az angol, a francia és a német jogtörténetre, valamint ugyancsak történeti áttekintését adtam az állami immunitás, az állami felelősség összetett problémájának a szocialista jogtípusban. Mint ahogy azt a dolgozat címe is jelzi, azért, hogy átfogóbb szemlélet alakulhasson ki az állami immunitás kérdéskörében. B. L. Molnár Sándor kerámiája O ** t volt — hirdetik a színes betűk a Pécsi Galéria Színház téri termében rendezett kiállításra hívó plakátokon — s akinek e cím láttán netán műszaki asszociációi támadnának — zárójeles alcím: (főiskolás), s a kiállítók névsora tájékoztatja: Bicsár Vendel, Füzesi Zsuzsánna, Kertészti Ágnes, Knoll Éva, Molnár Sándor iparművészek kiállításáról van szó. E címmel feltétlenül közölnek valamit, bár nem túl szerencsésen. Minek hangsúlyozni a főiskolát? Hiszen a ma kiállítást rendezők közül csaknem mindenki volt főiskolás. A résztvevők névsorából azonban kitűnik, inkább azt közölhetik ezzel, hogy még köze- liek a főiskolás éveik, azonos generáció, volt iskolatársak közös bemutatkozása, a pályakezdő művészek közös problémái, az azonosan megválasztott működési hely . alapján vállalkoztak az együttes kiállításra. A meghívón szereplő — alcím nélküli - „öt volt” azonban egy pillanatra meghökkentett, s önironikusnak, kihívóan őszintének tűnt, hiszen a Volt az elektromos feszültség különbségegysége, márpedig öt volt csak alacsony feszültséget jelent, s ennek közlésével készítenek elő hangulatilag a kiállításra?! Valóban, kiállításukon nincs nagy feszültségé megrázó újdonságok, „rázós dolgok", inkább jól fésült modernség. Mindegyik résztvevő helytállt már munkáival nagyobb csoportos (területi és országos) kiállításon: kerámia-biennálén, ötvösművészeti és fémműves quadriennálén. Itt szereplő műveik nem maradnak el az ott bemutatottaktól, jelzik ugyan, hogy a legújabb művészeti törekvésekhez kapcsolódnak, s ez indulásnak nem rossz, de hiányoljuk — éppen mert fiatalok, korukra jellemző sajátságként is a kortárs művészeti törekvések kritikusabb szemléletét, s az egyéniség megtalálására, érvényre juttatására merészebben törő erőfeszítéseket. Molnár Sándort — aki ugyanitt tavaly már önálló kiállítással jelentkezett — ezúttal is a lakásdíszítő kerámia foglalkoztatja. Munkái olyan forrásra utalnak, amely ritkán eredményezhet kudarcot: a népi fazekasságra és a természetre. Fali táljaiban rusztikusán a lakodalmas tálak, régi kályhaszemek öblös alakja él tovább erős relief-felületképzéssel. A dísztárggyá rontott egykori használati forma a népi hagyomány továbbvitelének modern művészetünkben általánossá vált félreértelmezése. Faliképéi a vegetáció és enyészet témáinak érzelemgazdag, szinte impresszionisztikus megjelenítései. Növények lenyomatai, máshol finom reliefhatással különleges, olykor felületeinek grafikus megjelenést adó színezéssel adja vissza lágyszárú növények kusza szövedékeinek látványát. Éppen e felületmegoldásokban látjuk jelét egyéni hangjára találásának. A legtisztábban Knoll Éva vállalja a keramikus egyik ősi, de ma is aktuális feladatát: használati edényekkel gyakorlati igények szolgálatát. Egyszerű, főként formájukkal ható, a mázak adta díszítési lehetőségekről szinte lemondó vázák, virágtartók, edények éreztetik felkészültségét. Füzesi Zsuzsánna a környezetalakítás állandó, stabil elemeinek, meghatározójának alkalmas falburkolat-tervekkel, Knoll Éva munkái játékos ötletek, plasztikai problémák megjelenítésével jelentkezett. Pirogránit-, porcelán- elemek variatív kapcsolódásával plasztikus falburkolásra és díszítésre adott példái a Zsol- nay-gyári feltételek alapján és kivitelezésével készültek, a fogyasztóknak szánt ajánlatok, amelyből mű igazán akkor válik, ha konkrét felhasználásra kerül. „Kiállítási plasztikának" születtek a terepasztal- szerűen összerendezett organikus formaegyüttesek, amelyek a csírázás, — élet, — forma születését fejtik ki a témához illő fehérségű porcelánban. A kortárs képzőművészet kedvelt témája: ellentétes plasztikai minőségek szembesítése, egymásra hatásuk sorozatban történő kifejtése: a kerámia lágy, önthető jellegét visszaadó cseppformát, egy gépi sokszorosítást, személytelenséget, formai tökélyt sugalló polírozott felületű fémkockával deformálta, majd kapcsolta össze Füzesi Zsuzsa. Az utóbbi évtized * avantgarde hagyományának egyéni feldolgozása is a fiatal alkotó feladat- és helykeresésének jele. „Mütyürkéi": a szép kavicsok kézbe simuló formáinak emlékével született kis tárgyai, „terepasztal-ültetvényei" tulajdonképpen azt a társadalmi igényt kiszolgáló reflexiók, amelyet Kertészti Ágnes szellemes-humoros üvegtárgyaival karikíroz: a vitrinbe szánt nosztalgikus emlékgyűjtemény, kispolgári luxus torzult-édeskés tárgyainak helyettesítői. Kertészti nem megy tovább az ironikus felmutatásnál, a tagadásnál. Talált és töredéktárgyakból, hulladékká vált használati tárgyakból dolgozik, amelyek minimális alakító beavatkozással kis szobrokká, ironikus dísztárgyakká válnak. Pohártalp piedesztálra emelt souvenir por- celánkancsó, üvegflakonok alkotta ünnepi beállítású család, s a talpas-füles csésze perszonifikációja a fülébe akasztott fülbevalóval — egy életforma tárgyi képviselőinek közhelyszámba menő, elcsépelt, a diákos jópofaságon alig túllépő kipellengérezése. (Olykor ugyan az az érzésünk, hogy az egész üvegművesség produktumain és lehetőségein is humorizál.) Már anyagánál fogva sem lehet ennél több, s átütőbb hatású. Humora és derűje mégis kedves ajándék és szellemi útravaló a látogatónak. A képzőművészekhez hasonlóan nyúl anyaghoz: a szemnek és képzeletnek szánt minimál élmények, optikai közlések tolmácsolásával Bicsár Vendel. Felirat, cím nem segít munkái megközelítésében, sem abban, hogy megnevezve beszélhessünk róluk. Szabálytalan síkformákból összeállított képei erőltetett jelkeresés vagy puszta dekorativitás igényével születtek, opálüveg mögé helyezett szivárványossá kezelt felületű rézlemezképét is tévútnak tartom. Képességeiről meggyőzőbb bizonyíték a Pécsi Galéria Széchenyi téri felirata, s két kisméretű relief-képe a kiállításon. Nehézségeik részben ipar- művésíetünk általános problémájából adódnak: merészebben kell vállalkozniuk iparművészeinknek arra, hogy megkeressék a módját közvetlen környezetünk tárgyainak formai nemesítésére, használati tárgyainkkal szemben igényesebb szemlélet alakítására. Mendöl Zsuzsanna Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban rendezték meg a XVI- országos középiskolai fotókiállítást. Képünkön Prohászko Zsolt szegedi diáit „Nézőtér” cimű fotója. Középiskolások fotói A töprengés őszintesége A fotózás népszerűségében minden bizonnyal közrejátszik az, hogy viszonylag egyszerű módszer alkalmazásával érhető el az önkifejezés élménye. A fotózással kapcsolatos technikai, kémiai tudnivalók töredékével készíthetők elfogadható minőségű képek, s ezek az „én csináltam", az „én munkám" jóleső vagy éppen elégedetlen érzését nyújtják - mindenképpen egyfajta alkotó tevékenység érzetét. Az önkifejezési lehetőség könnyű volta (gondoljunk csak arra, hogy a muzsikáláshoz mennyi zenei stúdiumra van szükség, vagy mennyi gyakorlásra a rajzkészség kifejlesztésére) a fotózás előnye, egyben hátránya is — a fotózó tömegek mellett szinte elenyésző azok száma, akik a fotó által mondanak valamit a világról, magukról. Az esetek nagy többségében a fotós személye csak a fotó előállításához szükséges technológia lebonyolítására korlátozódik. Mert a fotótechnika csak látszólag könnyű, ezt éppen sok fotókiállítás bizonyítja: csupán a mesterség technikai oldalának birtoklásával paravánra lehet jutni — különösebb mondanivaló nélkül is, miközben a rossz, vagy éppen csak hiányos technikai kivitelezésű, ugyanakkor gondolati tartalmat hordozó képek kerülnek kiselejtezésre. A XVI. országos középiskolai fotókiállítás ezeknek az ellentmondósoknak a jegyében alakulhatott ki, erről árulkodik a katalógus is: beérkezett 288 tanintézet 305 tanulójának 1063 képe, kiállítva 38 tanintézet 69 tanulójának 100 képe. Az alapos rostálásnak csak részben lehetett az oka a Nagy Lajos Gimnázium emeleti folyosójának mérete — itt tekinthetők meg a képek április 12- ig. Persze, hiba lenne a hivatásos fotósokat illető mércével mérni a középiskolások produktumát, hisz ahogy az életre készülnek, úgy próbálják képességeiket öntevékenyen is. S ez az önkipróbálás jól tükröződik a képeken: többnyire kócos gondolatok kaptak kócos megfogalmazást. Beatrice- koncert riportfotóitól környezet- védelmi képekig terjed a skála, amely nem nélkülözi természetesen a diákélet, vagy a kamaszszerelem pillanatait sem. A középiskolások egyfajta tájékozottságáról vallanak a képek, mégha ebbe a tájékozottságba nem is tartoznak bele mindig a legújabb eredmények: divatjamúlt stílusok hatása érződik a land- és egyéb art-ok felidézésével. Biztató, hogy a kiállított képek egy része a szociofotó körébe sorolható, jelezvén egy új generáció társadalmi érzékenységét — még akkor is, ha témában és stílusban a háború előtti látásmódot vették alapul. Illő lenne külön szólni a baranyai kiállítókról, de mert a jó átlagot képviselik a tárlaton, kiemelni őket igazságtalan volna. A komáromi Balogh Edina (arany fokozatot kapott), az ő Szemtől szemben magammal cimű három képe fejezi ki a középiskolások fotókiállításának lényegét, a diákfotósok dilemmáját: mire is irányítsam a felvevőgépemet. A töprengés őszintesége példaadó lehet befutott fotósoknak is. (bodó)
