Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-05 / 94. szám

Egyszer agyonvertek egy lovat. Messzi utakon Fischer Lajos nemzetközi rangja Kútkáva mellé ült nagyapó langyos baranyai délutánokon. Játszottak a szavakkal, hogy mi mindenféle neve van a vi­lágnak, ami egyik embernek „kieb”, a másiknak „brot" még továbbá a harmadiknak „kenyér”. Nagyapa, a mesélő kedvű karancsi sváb kőműves- mester nemcsak a tégláknak, hanem az életnek is mestere volt. így aztán a mese révén valamiképp kicsit az irodalom­nak is, mert a kettő igazában ugyanaz. A bécsi lap, a „Pan­nónia” persze mit sem tud nagyapáról, azt sem tudja, Karancs Baranyában van, Pél- monostor mellett. De leírta, hogy Fischer Lajos, a magyar- országi német irodalom egyik reménysége és közölte egy no­velláját. De közölte más írá­sait az NDK, az NSZK és Európa német nyelvterületének sok iro­dalmi újságja. A bécsi lap azt is joggal nyomtathatta ki, hogy az összefüggő német nyervterületen kívül sokfelé; Észak- és Dél-Amerikában, Ro­mániában van német nyelvű irodalom, de most a magyar- országi igen fejlődik. Ez nem­zetiségi politikánk nemzetközi elismerése, egyben szűkebb ha­zánk Dél-Dunántúl újabb rang. ja is. Hiszen Fischer Lajos a dél-baranyai Karancson szívta magába az életképeket. A má­sodik világháború után a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban ta­nult. Meséli: az áldott emlékű Mayer Móric tanár úr ötödik­től kezdve németül tartotta meg a német irodalomórákat. Aztán a Pedagógiai Főiskola, temérdek egyetemi könyvtári nyelvészeti kutatással, még te­mérdekebb irodalmi olvas­mánnyal. Évek jöttek Bácská­ban, az ugyancsak sváblakta Nemesnádudvaron, ahol min­den délutánja szabad volt — a német irodalomnak. — Ott próbáltam a tollat, sikerrel, kudarccal. Kritikát, ver­set írtam a Neue Zeitungba, végül maradt a novella. Itt, Szekszárdon a Kereskedelmi Szakközépiskolában tanítok, és tíz esztendeje város, iskola összeölelkezve tart fészeknyu­galomban. Irhatok. Ez a lényeg. — Az irodalomban ihlető lelki rokonok segítik az alko­tást?! — Nekem — Heine. Nála jobban csak a gyermekkor, ott Karancson. Heine egyszerűsége és zeneisége olvastán eleve­nedtek meg bennem a gyer­mekkor nyelvi emlékei. Idehaza eddig két antológia, s egy közös novelláskötet tar­talmazza elbeszéléseit. Most je­lenik meg első önálló kötete. A kézirat százhatvan lapoldal­nyi. A tudományos életben bi­zonyára nagy visszhan­got keltett a múlt szá­zadban az a bizarrnak tűnő dolgozat, amellyel egy Poisson nevű belga statisztikus lepte meg a világot: kiszámította, mekkora a valószínűsége a po­rosz huszártisztek között a ló­rúgás okozta sérülések gyako­riságának? Egy szép vonal jött ki eredményül, amelyet Pois- son-görbe néven jegyeznek ma a tudósok és támpontul szol­gálhat bizonyos vizsgálódások­hoz. E görbe segítségével fogtak hozzá a pécsi SOS Élet tele­fonszolgálat hatesztendős sta­tisztikájának gépi feldolgozá­sához. A feltevés bejött. Egyet­len illusztráció: A komputer számításai szerint az elmúlt év­re 1798 telefonhívásra számít­hattak a szolgálat munkatár­sai, s ez a két esztendővel ez­előtt betáplált adatokból - az öt év hívásainak számából — derült ki. A megjósolt szám huszonöt híján bizonyult he­lyesnek. Tavaly 1823 telefonhí­— Mi lesz a címe? — Még nem tudom . . . Ta­lán: „Messzi utakon". Egyik novellám most jelenik meg új­ságban, ezzel a címmel. Talán a kötet élére is ezt kellene írni. — Annyira szereti ezt az Írását? — Annyira szeretem. Tudja, olyan is volt, hogy a vagonok­ba nem fért be minden. Meg a pécsi, mohácsi, szekszárdi modern lakásokba sem, amikor aztán Magyarországon a váro­sokba húzódott a svábság egy része. Én akkor régen, tégla­gyárban dolgoztam, a komor vagonok sorra húztak ki Ka- rancsról, de máshonnét is. Évekig tartott a népvándorolta­tás, én meg láttam, ahogy agyonvernek egy lovat. Mert nehezítette volna az utat. Tud­A vaddisznók nem tudják... Mondják a szakemberek, hogy évtizedekkel ezelőtt már voltak muflonok a Zselicben, bár nem a hajdani Rupulújvár környékén, s hogy a körmeik állandó koptatásához szüksé­ges sziklás terep hiánya nem okozott gondot, sem nekik, sem a telepítőknek. Csakhogy azokból a régi muflonokból hírmondó sem maradt, s kö­zöttük egy sem volt olyan, mint amilyen most él a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság zselici erdészetében: a kos csigája 90 centiméter körül van, a világrekord 1 méterhez van közel... Maradjunk azonban egyelőre az őshonos vaddisznóknál. Hó­na József, a zselici erdészet igazgatója beszélt a Ropoly környékén kialakulóban lévő vaddisznós kertről. Ami — vall­juk be férfiason - kicsi egy vaddisznónak, nagy egy ké­nyelmes vadásznak. Mert erről van szó: a körbekerített, mint­egy 400 hektáros területen va. dászgató külföldi vendégek nagyobb terítékhez jussanak. Ennek érdekében határozták el a szakemberek a vadaskert létesítését, „arccal a deviza felé”. Az a disznó, amelyik egyszer bekerül a másfél méter magas, 25 centire a földbe le­ásott kerítésen belülre — lengő ajtók felé vezető kukoricaszem- ösvények” által csalogatva —. az legfeljebb mint teríték vásról készült néhány soros jegyzőkönyv az SOS ÉLET tele­fonszolgálatban. A gép külön­ben hosszú távra is jósolt, igen meredeken emelkedő trendvo­nalat mutatott ki, s ezek szerint Pécs város, valamint a cross­bar állomásokkal rendelkező te­lepülések lakossága elfogadta és szívesen veszi ezt a fajta se­gítséget. A várható emelkedés kétfaj­ta következtetésre is alkalmat ad. Az egyik, hogy lehetőséget kell adni a szolgálat fejlődésé­re, a másik pedig, hogy előbb- utóbb meg kell teremteni a szakmai integrációt, amelyre már az Egészségügyi Miniszté­ja mit jelent egy parasztem­bernek, ha a lovát kell agyon­vernie? Magyarnak, svábnak, horvátnak, mindegy — de tud­ja, hogy ez mit jelent? Amikor Külbogyiszlón máig állnak a házak: elöl az istálló, a leg­jobb barátnak, a lónak, utána a lakás az embernek. A hosszú menetek közben egy ember azt verte agyon, amit szeret: a lovát. Én éltem, átéltem azt a kort... Azt hiszem, ez lesz el­ső önálló kötetem címe: „Mesz- szi utakon". Mert ezek nem csak hosszú kilométerek, hanem a lélek hosszú útjai lettek . . . Fischer Lajos, itt Dél-Dunán- túlon — szellemi értékünk. No­vellái mellett a pesti rádió egyik kabarészerzője. Külföldön mégis jobban ismerik már, mint idehaza. Kór! Földessy Dénes kerül egyszer majd ki onnan. Ezt nem tudják a vaddisznók, jelenleg más dolguk sincsen, mint szaporodni, s három éven belül 400-as falkává dagadni. A szakemberek - hallottuk Plucsinszki Józseftől, az érdé-, szét vadászati ágazatvezetőjé­től — szigorúan ügyelnek arra, hogy a zselici vérvonal érintet­len maradjon. Ha a szükséges létszám megvan — vagyis a 400 disznó a vadaskertben —, kezdődhet a gyönyörű zselici erdőségben a hajsza. Úgy le­het számolni, hogy egy-egy szezonban 150—200 disznó ke­rül majd terítékre, másként fo­galmazva: súlyos milliók. Az erdőgazdaságnak van már két vaddisznós kertje Somogybán, Segesd és Zomárdi környékén, az ott szerzett tapasztalatok egyértelműen sikeres üzleti vál­riumban vannak törekvések. Ki­dolgozzák tehát — szintén a komputer segítségével — a sür­gősségi telefonszolgálatok ma­tematikai modelljét, ez mintául szolgálhat az intézményes szer­vezéshez. A komputer „kidobott" egy meglehetősen szomorú adatot is. A hívók életkori megoszlásá. nak adataiból egyértelműen ki­derült, hogy az idős korúak szinte teljesen elvesznek a tele­fonszolgálat számára, holott egy másik szemszögből kiderül, hogy a leginkább veszélyezte­tett réteg. Ezt a gondot termé­szetesen nem a telefonszolgá­lat hivatott megoldani, ez már Több fényt kérünk! Hatezer kilométert utazott, Nyugat-Európa sok, fényeiről híres városában megfordult Borkovits György, a DÉDÁSZ műszaki-fejlesztési szakfőmér­nöke. Utazásairól élménybe­számolók sorát tartotta, leg­utóbb a tudományos hetek ren­dezvényeként „Párizs a villamos szakember szemével” címmel számolt be, színes diák segítsé­gévéi szakmai tapasztalatairól. — Az energiainségre, az ener­giaárak rohamos drágulására hogyan reagáltak a fényes nyu­gati városok? Lekapcsolták a villanyt? — kérdeztük Borkovits Györgytől. — Szó sincs lekapcsolásról. A nyugati országokat bizonyos szempontból nem érte készület- lenül az energiaválság, már a hetvenes évek elejétől elterjed­tek az energiatakarékos fény­források, melyek fele annyit vagy töredékét fogyasztják a hagyományosénak, legalább lalkozásnak minősítik az ilyen kezdeményezést. A már említett muflonkert csak két éves, de annyi már bizonyos: megtalálták a zselici ősrengetegben létfeltételeiket ezek a hegyekhez, napsütötte forró sziklákhoz szökött, szép á'latok. A törzsállomány Telki­ből és Egerből érkezett, jelen- lenleg mintegy 40 muflon él a zselici erdészet muflonkertjé­ben. Lévén ritka, igazi vadász­csemegét ígérő vadról van szó, majd csak a MÉM engedélyé­vel nyithatják meg a kert ka­puit a szakemberek, hogy az­után óvatos cserkeléssel puska­végre kapják a mindig feszül­ten figyelő muflonokat. Ami ugyancsak négy lábon járó de­vizatartály. szélesebb köröket érintő társa­dalmi kérdés. Az is kiderült a statisztika elemzéséből, hogy potenciálisan sokkal több hí­vásra lehet számítani, hiszen egy hívó nemcsak önmagát és problémáját képviseli, hanem problémája általában valaki mással is kapcsolatos. Ilyen­formán - elvileg - egyetlen probléma legalább két ember­rel hozható kapcsolatba, akik közül bármelyik hívása várha­tó. Egyetlen ponton jött zavarba a komputer: problémastatiszti­kát is kértek tőle, azt tehát, hogy milyen természetű gon­Párizs fényei: a Concord tér annyi, vagy több fényt áraszta­nak. Mindezzel ellensúlyozni tudták az energiaárak drágulá­sát. Az új fényforrások között első helyen a világítóan arany­sárga fényű, nagy nyomású nát­riumlámpákat kell említenünk. E lámpák használata térbeli lá­tást biztosít, fényüknél — mel­lesleg a gyártók igyekeznek mindinkább kifehéríteni a fé­nyüket - tisztábban és mesz- szebbre látunk — Egyes gyalogos átkelőhelye­ken már nálunk is nátriumlám­pák világítanak, s újabban a pécsi Sallai utca is ilyen kelle­mes aranysárga fényben úszik esténként. De nem ez a jellem­ző. Sokkal inkább azt tapasz­taljuk, mint például a pécsi belvárosban is, ahol pedig leg­több a fény, esténként sétálunk az utcán, az egyik helyen vakít a fény, míg másutt sötét van, bukdácsolunk, orra bukunk. — A közvilágítás nem minden, egy sétálóutca esti megvilágí­tásában szerepük van a kiraka­toknak, a villogó neonreklámok­nak, de még az épületek hom­lokzatának is, mint visszaverő falfelületeknek. Ezeket a fénye­Jó hír a lisztérzékeny gyerme­keknek és szüleiknek: a dom­bóvári fogyasztási szövetkezet helyi cukrászijzemében hama­rosan megkezdik a kukorica- lisztből sütött ostyák, mézes és teasütemények készítését. A ki. sédetek befejeződtek, az új ter­mékeket látta, megvizsgálta és igen jónak találta a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizs­gáló Intézet, egyszersmind ál­dását adva a gyártásra. A hírt a pécsi székhelyű intézetnél csíptük fel, majd telefon a rész­letekért Dombóvárra, a vonal­ban Bodó János, a dombóvári fogyasztási szövetkezet árufor­galmi főosztályvezetője. És most kapaszkodjunk meg! Az áruforgalmi vezető egyenesen lebeszélt a témáról, kerek-pe­dokkal keresik leggyakrabban a szolgálatot? Erre nem kap­tak a kíváncsiak egyértelmű választ s ez azt jelenti, hogy a konfliktusok erdeje oly sűrű, a gondok természete oly szé­les spektrumon mozog, hogy erre válaszolni a lehetetlenség­gel határos. Nem jött zavarba a gép viszont, amikor a hívási csúcsokat kellett megállapíta­ni : kiderült, hogy a gyomorfe­kélyhez, „szivideghez" és a ma­gas vérnyomáshoz hasonlóan a lelki gondok is tavasszal és ősszel okoznak legtöbb bajt. És végezetül két gondolat: Pécsett hat esztendő alatt 8707 bajba került ember telefonált ennek a szolgálatnak, ebben természetesen nincs még ben­ne az idei mintegy négyszáz hívás. Ez naponta átlagosan négy hívást jelent, de mélyen elgondolkodtató, hogy a janu­árban Szegeden létesült és pé­csi mintára szervezett telefon- szolgálat naponta csaknem harminc hívásról számolt be. Kampis Péter két össze kellene hangolni, hogy a sétálóutca valóban esztétikai élményt nyújtson, hangulata le­gyen, pihentessen, felüdítsen.- Pécsett hol lenne a helyük a nátriumlámpáknak, hová kel­lene több lény? — A gyalogátkelőhelyeken mindenütt nátriumlámpáknak kellene világítaniuk, ezenkívül célszerű lenne megvilágítani a tengelyútvonalakat, a városból kivezető utakat, a felüljárókat, a nagyobb tereket, a sétálóutcá­kat. Egyébként elkészítjük a Kossuth utca nátriumlámpás közvilágítási tervét egészen a Széchenyi térig, ez része a bel­városi rekonstrukciónak. Külön téma a díszkivilágítás. A Sétaté­ren például annak idején elké­szítettük a csatlakozó szekrénye­ket a park virágjainak meg­világítására, csak éppen sen­ki nem rendelte meg tőlünk, hogy be is kapcsoljuk őket. Gyönyörű látvány lenne. De mondanék egy sokkal olcsóbb lehetőséget. A városnak mindig jelképei voltak a szobrok. Ki kellene emelnünk őket a sötét környezetből, megvilágításuk igazán nem kerülne sokba. — mz — rec megtagadta a válaszokat azzal, hogyha ők most nagy­dobra vernék az ügyet, minden­felől zaklatni kezdenék őket a lisztérzékeny gyermekek szülei. A hétszázát, ilyen kereskedői szellemmel sem találkozott mostanában az emberfia. Csitt az áruról, mert meghallják a vevők. S mindez egy állítólag mozgékony és rugalmas vállal­kozási forma, egy fogyasztási szövetkezet áruforgalmi vetető, je szájából. Olyan időkben, amikor az új termékeket piacra hozni szándékozó vállalatok költsége; nem kímélve, igyek­szenek jó előre beharangozni portékájukat, hogy minél si­mább legyen az új termék útja a fogyasztóhoz. Dombóvárott viszont zaklatásnak veszik az érdeklődést, nem kell a sajtó nyilvánossága (és tegyük hozzá, reklámja), elzárkóznak annak ellenére is, hogy készségesen megígérjük, felhívjuk olvasóink figyelmét, leqyenek türelem­mel, ne levelezzenek és telefo­nálgassanak Dombóvárra, majd ők szólnak, ha lehet. Amit megtudtunk mégis: a dombóvári cukrászüzem négy, kukoricalisztből készült ostya, két mézes és tíz teasütemény jellegű készítményt mutatott be a pécsi élelmiszerminősítőknek, akik — miután a termékek ér­zékszervi jellemzőit rendkívül jónak találták — javasolták a gyártást. Az engedélyezési el­járás folyamatban van, Dombó­várra érkéznek a gépek, s folya­matban van az üzemrész kiala­kítása, előreláthatóan egy hó­nap múlva a boltokba kerülhet­nek a kukoricalisztből készült sütemények. öröm — és köszönet, amiért a szövetkezet gondolt a glutén- érzékeny gyermekekre, s segí­teni igyekszik élelmezési gond­jaikon. Az elzárkózás, a titko­lózás viszont érthetetlen, az áruforgalmi vezető valami olyasmit kért tőlünk, addig ne írjunk a paksi ' atomerőműről, amíg nem termel áramot. Miklósvári Zoltán Mészáros Attila Fotó: Tóth Ferenc LÓRÚGÁS ÉS TELEFONSTATISZTIKA Amikor a gép is zavarba jön Emelkedő trendvonal - Tavasszal és ősszel van csúcs - Szegeden napi harminc Segítség a gluténérzékeny gyerekeknek Sütemények kukoricalisztből Muflonok a Zselicben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents