Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-04 / 93. szám
IO Dunántúli napló 1981. április 4., szombat Jólét a végeken... Kattognak a kásádi szövőszékek Automatizálják a vízellátó hálózatot Számítógép jelzi az üzemzavart Este idelátszanak a torjánci közvilágítási lámpák fényei, s ha a jugoszláv kisközségben egy nagyobbat kiáltanak, meghallják Kásádon is. Vajon hogyan élnek itt, a végeken, Magyarország peremén? Kásád valamikor halni készült. Az ötvenes évek nem sok örömöt hoztak. Horváth Márk- né is ezt idézte fel a szövőszéke mellől. — Akkoriban született a fiam — mondja elgondolkozva —, s nemigen volt mit ennünk. Sok családot összepakoltak, s mint kulókokat, vitték őket a Horto- bágyra . . . Állandó feszültség, idegesség, félelem volt a részünk. Aki tehette, menekült Kásádról. Kásád él, fejlődik. Legutóbb Csoszics Márk nősült, lengyel lányt hozott haza, lengyel lányt azok közül, akik a beremendi mészművet építették ... Az orvos minden héten egyszer kijár: a tanácsi kirendeltségen van egy kis szobája. S bár a kultúrházct egy időre beszegezték, jó kedvvel tartották meg a tavasz ünnepi „kásádi busójárást" a helybeli fiatalok. Maszkába öltöztek, zeneszóval járták a községet, s hónuk alá csapták o köszöntésért kijáró táblaszalonnát . . . Kozma Ferenc művészeti, a háziipari szövetkezetek „nyomására" lemosták, beállították és dolgozni kezdtek rajtuk. Ez is a „háztáji" szerves tartozéka lett — Most mit szőnek? — Főleg díszpárnákat, szerbmintás kötényeket, abroszokat. Az új házra terelődik a szó. Már benne laknak, de • akod még munka rajta. Az emeleti részt még létra köti össze, néhol a belső burkolat is hiányzik — Már félmilliónál többet építettünk bele — mondja Szté- vicsné. — Kaptam 180 ezer forintot a megyei tanácsi keretből, s egy eltartási szerződés nyomán 300 000-ret a velünk élő idős házaspártól. Gazdálkodunk is: abból is csurran- cseppen. A községi krónikát Sztévics- né vezeti. Kásád pár száz éve nem is itt volt, hanem néhány kilométerrel arrébb. Aztán, a török idők után, ide épült vissza. Bizonyítva: mindig is élni akart. — Kik a leggazdagabbak? — Talán a Horváthék — mondja az egyik helybeli. t- S kik a szegények? Egy mosoly a válasz. „Szegények?" Horváthéknál a nagyapa éppen jön ki a kiskapun: biciklit tol maga mellett, s a biciklire vasvilla van felkötve. Megy vissza a tsz-majorba, dolgozni.- Az asszonyok bent vannak a kiskonyhában . . . Nem is konyha ez: amolyan nyári lak. Két szövőszék egymás mellett, Horváthné és a menye derekukat nem kímélve ütik a fonalat. . .- Kell a pénz . . .- Mire? Hirtelenjében nem is tudnak válaszolni. A ház megvan, a kocsit most vették, hogy a régit eladták. Még nem is jártak vele: télen a garázsban állt. Horváthné mondja:- Több mint tízezer forintot költünk havonta. Hogy hova? Nem is tudom. így állítottuk be az életünket, a pénz jön is, el is megy . . . Aztán sorolja: több mint ezer forint a havi villanyszámla, az állatoknak táp kell, s ha leadják a bikát, újat kell venni, s a hízók se jönnek ingyen . . . Menye nagyon szép mintát mutat: ezerszinű, a sárga, a zöld és a kék keveréke ... és mégis egyszerű. Magyarázzák: hogyan kell a fölvetést csinálni, mire kell vigyázni. A szövőszéket — legalábbis ezt — Kiiksz Antal készítette még 1930-ban. Kriksz Antal most Beremenden lakik és nagyon beteg . . . Eny- riyi egy szép szőttes története, amit az ember megvesz Pécsen, a Népművészeti Boltban .. . Hatalmas, emeletes ház épül a község közepén: az idelátogatót ez fogja meg először. Golyók Mihályné, a tanácsi ki- rendeltség dolgozója mondja: fiatalok építik. S nem ez az egyetlen új ház. Katona Lajosné a havi 380 000 forint forgalmú vegyesbolt vezető helyettese. Huszonöt éves. Férjével, aki telepvezető a tsz-ben. döntöttek úgy, hogy Kásádon telepednek meg végleg. — Gondolkoztunk, hogy vajon érdemes-e Beremendre menni? Vagy Siklósra? De minek? Itt születtem, itt érzem jól magc .. A munkahelyem is itt van, a közlekedésünk pedig jó. Csendes vidék a miénk, az emberek ismerik, tisztelik egymást. — Eddig mibe van a ház? — Ügy 600 000 körül. Őszre jó lenne beköltözni. Bogdanics Jánosné kenyeret, tejet vesz, s bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Itt aztán gazdálkodhat az ember. Hízót is tarthat, bikát is, amennyit akar. Én csak azt mondom: ha a fiatalok jó módban akarnak élni, ne menjenek be a városba. Kásádnak 460 lakosa van, többségük a beremendi cementműben, mészműben dolgozik vagy a termelőszövetkezetben. Beremend 3 kilométerre van, s Siklóson át 2 óra alatt Pécsre érhet busszal az ember. Minden második családban autó is van. A tanácsi kirendeltség korábban, 1955-ig tanács volt: erre mutat az ebédlőgarnitúra egyik üveges szekrényében sorakozó rendeletek tára, gyűjteménye. Az egyik — 1949-ben datált — törvénygyűjteménybe belelapozok: egy szépen cirkalma- zott határozat késztet derültségre. A 217 966/1949. (III. 3.) sz. F. M. rendelet a nyúlós költésrohadás miatt elpusztított méhcsaládok utáni segély fizetéséről. A vitrinajtót már nagyon régen nyitották ki: de őrzik becsülettel. Sztévics Pál szintén emeletes házat épít: felesege, a beremendi tanács dolgozója, éppen gyesen van otthon. A nogymáma a szövőszék mellett:- Jól Űzetik? A menye fordítja horvótra a kérdést, s aztán saját moga válaszol: — Nem a legjobban. Elég sokat kell „ütni" ahhoz, hogy meglegyen a pénz. Mondják, korábban a padlásra, a fészerbe kerültek a régi szövőszékek. Aztán a népHarminc éve csúcsidőben 5700 köbméter víz kellett naponta Pécsnek. Ma már napi 60 000 köbmétert fogyaszt a megyeszékhely. Az átlagos és a csúcsidei fogyasztás között alig néhány ezer köbméternyi csak a különbség. A fogyasztás tehát többszöröse a hajdaninak. Az igényt ma még kielégíti a tettyei, a pellérdi és a patacsi víznyerő terület, illetve üszögről a Duna. De elég biztonságos-e a vízellátásunk? A Pécsi Vízmű a termelő területeit automatizálta, így a víznyerés már biztonságos. A P és T terület központi gépházában automatikák jelzik a diszpécsernek, ha valamelyik kút műszaki vagy egyéb hiba folytán leáll. Az ügyeletes ránézésre tudja, hogy melyik, gombnyomással újra indíthatja a búvárszivattyút. Nem is oly rég egy-egy zivatarnál még tucatjával álltak le a kutak. A szerelő viharkabátban járta végig valamennyit és a zuhogó esőben, viharban addig gyalogolt, amíg minden szivattyút újra nem indított — amelyiket egyáltalán lehetett. Tehát találomra indultak hibaelhárításra .. . Ez a gond megszűnt.- Most a fejlesztés során újabb területen tör be a technika — automatizálják a városi vízellátó hálózatot. Ma még a vízellátó rendszer hibáit — csőtörés, nyomásesés stb. — a lakók jelentik telefonon. Ez azt jelenti, hogy mire a vízmű veszi a jelzést, kivonul, elhárítja a hibát, addig sok víz elfolyik, illetve sok-sok lakás és közintézmény marad víz nélkül. Ha viszont a vízellátó rendszert is cutomatikák felügyelik, azok azonnal jelzik a bajt és rögtön be lehet avatkozni. — A város sajátos terepviszonyai miatt 5 vízellátási övezetünk van — mondja Decsi Pál, a Pécsi Vízmű villamos automatizálási osztályának vezetője. A Budapesti Műszaki Egyetem Hö- és Rendszertechnikai Intézetével közösen kísérleteztük ki ezek automatizálását. — Mikor vezetik be? — Még ebben az évben. A mérési adatok gyűjtésével tudjuk. Ezek birtokában a hálózat jellemző pontjaira elkészítjük a matematikai modellt. Az öt legjellemzőbb helyre építünk be mérésadatgyűjtő berendezést. Lényege: méri, hogy napi csücsökre mennyi vizet kell az adott hálózatba betáplálni. Ezt a programot az anyagi lehetőségeinktől függően 2—3 éven belül befejezzük. Tehát a mé- röpontokról kiépített telefonvonalakon érkeznek az adatok a diszpécserközpontba. — Az adatok alapján még mindig csak hagyományos módon tudnak beavatkozni. — A második lépcsőben ezt is igyekszünk megoldani. A mérőműszerek mellé elektromos működtetésű tolózárakat építünk be, ezeket a diszpécser gombnyomással nyitja, szűkíti vagy zárja a szükség szerint. — Ez még mindig eléggé lassúnak tűnik. — Valóban, még nem az igazi. Idővel a mérési adatok mikroszámítógépre kerülnek a megfigyelési pontokról és a 20 hálózati gépházból. A PÉT 2001 típusú mikrokom- putert már programozzák a vállalat központjában. A Damja- nich-gépház műszaki jellemzői megjelennek a képernyőn, az írógép kiírja az adatokat, tehát üzemi naplót készít. (Dé- csi Pál, Starcz Andor, Rücker Zoltán és Kilár Zsolt újításai nyomán: az elektromos írógép illesztőegység segítségével a komputer diktálta adatokat rögzíti, elkészült a Damjanich-gép- ház adatait telefonvonalon behozó telemechanikus berendezés.) — Mit tud a PÉT? — Gyűjti, rendszerezi és feldolgozza a hálózat mérési adatait. Később értékel, javaslatot ad, vagy akár közvetlenül irányítja a hálózat vízelosztását. Tehát nemcsak tényt állapít meg, hanem be is tud avatkozni. A végső megoldást a magyar gyártmányú mikrokom- puter jelenti: az végzi a rendszer folyamatirányítását. Majd ha.él minden, sziréna jelez és a műszer kiírja a képernyőre, hogy hol és mi az üzemzavar, javasolja, milyen intézkedéssel célszerű elhárítani a hibát. Ezt a diszpécser vagy felülvizsgálja és maga dönt, vagy ráhagyja a gépre, tegyen a legjobb „belátása" szerint. Az első övezet 5 csomópontján át áramló víz a város lakosságának mintegy 70 százalékát, valamint a legfontosabb üzemeket, intézményeket látja el. Ez a legfontosabb terület. Automatizálása várhatóan 1984—85-re befejeződik. Ha anyagi erőforrások is rendelkezésre állnak, az egész várost kiszolgáló komplett rendszer várhatóan 1990-ig készül el. Az OVH műszaki fejlesztési pályázatán a pécsiek támogatást kaptak. A vízellátó rendszer teljes automatizálása várhatóan több tízmillió forintba kerül. Nem kis összeg — de megéri. Murányi László Programozzák a számítógépet
