Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-04 / 93. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanio XXXVIII. évfolyam, 93. szám 1981. április 4., szombat Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja (111 KöszSntJlik 11 : hazánk felszabadulásának 36. évfordulóját Havasi Ferenc ünnepi — Az ünnep alkalmából tisz­telettel gondolunk a szovjet népre, amely a legtöbb áldo­zatot hozta a fasizmus elleni küzdelemben. Hálával és ke­gyelettel emlékezünk azokra a szovjet hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért, akik kevés híján kétszáz napig ma­gyar földön küzdöttek hazánk felszabadításáért. Száz és száz­ezrek estek el a küzdelemben, s immár örökre magyar főid­ben nyugszanak. — Tisztelettel gondolunk a népünk szabadságáért küzdő bolgár, román és jugoszláv harcosokra, azokra az angol és amerikai katonákra, akiket a Hitler-ellenes koalíció hadse­regeinek tagjaként itt, a ma­gyar tájakon ért utol a halál. — Tisztelettel adózunk a ma­gyar ellenállók emléke előtt is, akik a budapesti, komáromi, sopronkőhidai börtönökben, vagy a határainkon túli kon­centrációs táborokban már nem érhették meg a szabadság, a béke hőn óhajtott pillanatát. — A bátraknak méltán kijá­ró elismeréssel tisztelgünk a magyar partizánok és azok em­léke előtt, akik fegyvert fogtak az első magyar önkéntes ala­kulatokban, és részt vettek a szovjet csapatok oldalán a to­vábbi harcokban. — Új világot hozott az a ta­vasz a magyar nép számára. Először teremtődtek történelmi­leg olyan új feltételek, amelyek lehetővé tettek egv második honfoglalást: a nincstelen pa­rasztok százezrei verhették le a földosztáskor a nagybirtok ko­porsószögeit jelentő karókat ősi jussukba, a magyar föld­be; s lehetővé vált az is, hogy népünk saját tulajdonába ve­gye a bányákat, a bankokat, a gyárakat is. — Felszabadulásunkra gon­dolva, az eltelt 36 évre vissza­tekintve az első, amiről szólni kell, hogy nagy és történelmi utat tettünk meg. Az ország egész arculata megváltozott. Nemcsak a háborús sebeket gyógyítottuk be, hanem új nép­gazdaságot teremtettünk, amelynek egyik-másik ágazata nemzetközi mércével mérve is rangos helyen áll. — Népünk a műveltség ma­gasabb fokára emelkedett, új­szerűén gondolkodik, ismeri a haza és a világ dolgait, szereti hazáját, tudia becsülni más országok népeit. Hazánkról, Magyarországról elismeréssel, tisztelettel szólnak a világ kü­lönböző tájain, a baráti orszá­gok közösségének pedia meg­becsült, egyenjogú tagjai va­gyunk. — A magyar munkásosztály politikai érettségét, realitásér­zékét — s tegyük hozzá, keze munkáját is — egyre inkább megismeri a nagyvilág. A szo­cialista útra tért parasztság szakmai hozzáértéséről és sok szép eredményéről olyan nagy nemzetközi jelentőségű tanács­kozáson, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa, elismerően szól­tak. — Jóleső érzés az is, hogy hazánk egyik nagy fiának, Bar­tók Bélának a munkásságát szinte a világ minden országá­ban méltatják születésének 100. évfordulója alkalmából. — A szellemi foglalkozásúak, az alkalmazottak, a tehetséges, alkotni vágyó és tudó értelmi­ségi dolgozók nagy többsége becsülettel vállalja a szocia­lista haza, a nép szolgálatát, gyarapítja alkotásait. — Az út, amin járunk, régeb­ben sem volt sima, és ma sem az. Voltak tévedések és súlyos hibák is. A tanulságok levoná­sa, a régi hibák kijavítása nem volt könnyű, de immár 25 év tapasztalatainak birtokában joggal mondhatjuk, hogy a vá­lasztott utunk hefyes és jóirá­nyú. — Eredményeinket annak kö­szönhetjük, hogy jó politikát követünk. Elhangzott a nép­front legutóbbi kongresszusán is, hogy nem tartjuk magunkat sem csalhatatlannak, sem té­vedhetetlennek. Mai tudásunk­kal sok mindent bizonyára más­képp, jobban oldanánk meg, mint ahogyan korábban • tettük. Mégis joggal mondhatjuk: eredményeinket annak köszön­hetjük, hogy politikánkat folya­matosan szembesítettük a gya­korlattal, bátran szembenéz­tünk a valósággal. Az előreha­ladás során a megoldásra érett kérdések elől nem térünk ki mivel tudjuk, hogy az elodázás, vagy a kérdések megkerülése csak növeli gondjainkat. — Tudjuk, hogy a valóság törvényszerűségek által behatá- roltan létezik, s formálásánál ezekkel számolni kell. A társa­dalom jé közérzetének alakítá­sához tudnunk kell igényeket támasztani, de türelemre is szükség van. A kötelezettségek és a jogok együtt léteznek. Tu­domásul kell venni, hogy tár­sadalmunkban nemcsak szocia­lista normák és szokások létez­nek, s ezekkel nemzeti egysé­get alakító munkánk során szá­molni kell. — A társadalom életében az érdekek egyeztetése során oly­kor kellenek áthidaló, sőt ideig­lenes megoldások is, amelyek előkészítői, építő elemei a vég­leges, az időtálló eredmények­nek. Helyes döntéseket azok a vezetők tudtak eddig és tudnak ezután is hozni, akik elkötele­zettek, szakmájukat jól értik, önzetlenek, s irányító vezető szerepüket a nép szolgálatá­nak fogják fel. — Ezt a szemléletmódot a józan politika az elmúlt ne­gyedszázad alatt formálta ki, gyakran bonyolult körülmények között. Ma már ez a felfogás is egyik építőköve, összetartó ele­me népünk nagy művének, az erős szocialista nemzeti egy­ségnek. — Számottevő eredményeket értünk el a gazdaságban, erő­södtek társadalmunk szocialis­ta vonásai. Úgy építjük a fej­fl jövő uj tetteket vár Emlékünnepség a Puskin Művelődési Házban beszéde lett szocialista társadalmat, hogy ma már az iparilag kö­zepesen fejlett, korszerű mező­gazdasággal rendelkező orszá­gok közé sorolnak bennünket. Életszínvonalunkat nemzetközi­leg is elismerik. Elért vívmá­nyaink megőrzését és gyarapí­tását a számunkra kedvezőtlen külgazdasági körülmények kö­zött is eredményesen folytat­juk. — Egy évvet ezelőtt a megtett útról, helyzetünkről, jövőnkről tanácskozott pártunk XII. kong­resszusa. Ott a további munká­hoz irányadó, jó döntések szü­lettek, s ma már ezek a megvaló­sítás szakaszában vannak, mert népünk megértette és cselek­vőén támogatja a párt politi­káját. Központi Bizottságunk legutóbbi ülése joggal állapít­hatta meg, hogy minden gond és nehézség ellenére megvaló­sítjuk e kongresszusi útmutatá­sokat, tovább gyarapítva ezzel az elmúlt negyedszázad eredt ményeit. — Mi kis nép vagyunk, egy, a népek tengerében. Hangunk, törekvésünk egybeesik azonban a népek családjának nagy többségével. Ezért is hallatjuk igazunkat, meggyőződésünket mindenütt, ahol kell, mivel bí­zunk abban, hogy ez támoga­tókra, bátorítókra, szövetsége­sekre talál. — Felszabadulásunkra emlé­kezve, .a megtett útra gondol­va, jó lelkiismerettel mondhat­juk, hogy nem volt hiábavaló az áldozat hazánk felszabadí­tásáért. A hősökre maradandó emlékmű, egy új társadalom, a szocialista Magyarország emlékeztet. Az ünnepen is — amikor az elesettek sírjaira egy szál virágot helyezünk — né­pünkkel együtt hitet teszünk, hogy tovább haladunk a be­vált, s helyesnek bizonyult úton. — E gondolatok jegyében köszöntőm önöket a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa nevében nemzeti ünnepünk alkalmából. * (Havasi Ferencnek, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának ünnepi be­széde április 3-án hangzott el a Kos­suth rádióban 17 óra 35 perckor, és a televízióban 19' óra 15 perckor.) Hazánk felszabadulásának 36. évfordulóját .köszöntötték tegnap délután Pécsett, a Pus­kin Műve'ődési Házban. Az el­nökségben helyet foglaltak a megye és a város politikai- ál. tárni és társadalmi szerveinek vezetői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után dr. Schwarcz József, a Mecseki Szénbányák MSZMP Bizottsá­gának titkára, az ünnepség elnöke köszöntötte a meghí­vottakat, közöttük Lukács Já­nost, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának első titká­rát, Szentirányi Józsefet, az MSZMP Pécs városi Bizottságá­nak első titkárát, Horvá’h La­jost, a Baranya megyei Tanács elnökét, Czente Gyulát, Pécs város Tanácsa elnökét, az ál­lami, társadalmi szervek, üze­mek, gyárak, intézmények kép­viselőit, a munkásmozgalom régi harcosait, valamint a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet déli hadseregcso­port képviselőit. Az ünnepségen Gálli István, Baranya megye Tanácsa vég­rehajtó bizottságának tágja, a Mecseki Szénbányák műszaki vezérigazgató-helyettese mél­tatta az évforduló jelentőségét. Beszédében többek között eze­ket mondotta:- Hazánkat a náci elnyo­mók és magyar kiszolgálóinak rémuralma alól a hős szovjet hadsereg, a szovjet katonák tízezreinek vére, százezreinek áldozatos küzdelme szabadí­totta fel. Köszönet, tisztelet és hála illeti azt a népet és azt a hadsereget, amelyik ekkora áldozatokra képes más népek szabadságáért. — Az évszázadokon át elnyo­mott magyar nép alkotó ereje elemi erővel tört a felszínre. A néphatalom fokozatosan tulaj­donába vette a bányákat, a gyárakat, a bankokat és a köz­lekedést. Felszámolta a tőkés- osztályt és a tőkés kizsákmá­nyolást. Jellemző az élet akkori lüktetésére, hogy Dunántúl tér­ségében még javában dúltak a harcok, amikor megalakultak már a föjdosztó bizottságok és elhangzott a jelszó: „Azé a föld, aki megműveli!"- Soha nem látott erővel és soha nem látott ütemben folyt az ország újjáépítése, fokoza­tosan beindult az ipari terme­lés, és már 1948-ban megala­kultak az első mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A díszünnepség szónoka napjaink eredményeit ismertet­ve igy folytatta beszédét: — Az országos . adatokhoz viszonyítva Baranya megye és Pécs fejlődése számottevő. A vidék iparosítása révén jelentős ipar települt Pécsre és a me­gyébe. Az ipar fejlődésével pár­huzamosan fejlődött az ága­zatban foglalkoztatottak szá­ma: a megyének ma több mint 110 000 munkása van. Időköz­ben számos település kapott városi rangot és ha voltak is kezdetben átmeneti zökkenők, ma már sikeresen magunk mö­gött tudhatják a közigazgatási és településfejlesztési terveink időarányos teljesítését. Mint új, szocialista bányaváros, üteme­sen fejlődött Komló, de ugyan­ezt elmondhatjuk Mohácsról, (Folytatás a 2. oldalon.) A pécsi fiatalok köszöntője és koszorúzása a felszab adulási emlékműnél. (Tudósítás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents