Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-22 / 109. szám

1981. április 22., szerda Dunántúli napló 3 Regionális vízrendszertől a palackokig Az ivóvíz jelene, jövője Baranyában Jó ütemben halad a beruházás B aranya lakossága bizonyos fokig szerencsés, más szem­pontból kilátástalannak tűnő helyzetben van a jó mi­nőségű ivóvizellátás feltételeit illetően. A megyén át­folyó Duna — a mennyiséget tekintve — elsőrangú viznyeré- si lehetőség. A karsztvizek minőségi szempontból mutatnak igen előnyös tulajdonságokat- A megye aprófalvas település- szerkezete azonban rövid távon megoldhatatlan gondokat okoz. Elsősorban azért, mert nem ott található a jó ivóvíz, ahol kis mennyiségben, de égető szükség lenne rá. A városok hely­zete sem rózsás, hiszen a karsztvizek csak töredékét adják az igényeknek. A hulladék hatalmas érték A kereskedelemben vissza nem váltható üvegek a MÉH Gomba utcai telepén — Szokolai felv. — Kidobjuk vagy gyűjtsük? * H ogy naponta hány tonna iparilag újrahasznosítható má- sodnyersanyog kerül a háztartásokból a szemétbe? — Ki tudja?! Ki tudná azt is megmondani, hogy nálunk miért nem „divat" a kukás edények mellett mondjuk egy-egy külön tárolóedény az üvegcserépnek (ne adj isten: külön a fehér, a zöld és más színű üvegnek), az újságpapír­nak, a háztartási textilhulladéknak, a kiürült dezodoros flako­noknak. Vágányzárban Kurd és Döbrököz között Jól halad a pályaépítés Tervszerűen haladnak a pályarekonstrukcióval Döb­rököz és Kurd állomások között, ahol a MÁV Pécsi Igazgatósága területén je­lenleg a legnagyobb átépí­tési munkák folynak. A kö­zel 7,5 kilométeres állomás­közben a Dombóvári Építé­si Főnökség 150 pályaépí­tője, Platov-daruk és Plas- ser típusú ^géplánc segítsé­gével túlnyomórészt már új, nagy teherbírású vágányt fektetett le. Húsz éve épí­tették át utoljára ezt a vo­nalszakaszt, ezen idő alatt átgördült elegytonna meny- nyiség következtében elöre­gedett a pálya, megérett a felújításra. Szaknyelven úgy mond­ják, hogy hézag nélküli vá­gányt alakítanak ki, vagyis a sínszálakat két állomás között teljes hosszban ösz- szehegesztik. Ennek során első lépésként a 21 méteres előre összeszerelt vágány­mezőket fektetik le, melyből csak a vasbeton aljak és a rugalmas sínleerősítések maradnak bent a pályában véglegesen. Az úgynevezett vendégsínek helyére majd hosszú sínek kerülnek, me­lyek 126 méteresek, ezekből helyszíni hegesztéssel elő­ször 630 métert alakítanak ki. Erre a célra a napokban érkezett meg és állt mun­kába a szovjet gyártmányú, önjáró sínhegesztő gép. Kí­vülről egy dízel-mozdonyra hasonlít leginkább, saját generátora termeli a vonta­táshoz és a munkához szük­séges áramot. A hézag nél­küli vágányok leggyengébb pontjai a korábban — és még most is helyenként — alkalmazott közbeöntéses hegesztések voltak, több­nyire ezeken a helyeken kö­vetkeztek be a meghibáso­dások, törések. Éppen ezt lehet kiküszöbölni ezzel a géppel, mivel lényegesen jobb minőségű kötést tud biztosítani az automatiku­san elvégzett ellenálláshe­gesztéssel. Két darab, egyenként 2450 kg súlyú hegesztőfej befogópofáin keresztül áramot vezetnek a sínekbe, az ezáltal meg­olvadt sínvégeket 45 tonna zömítőerővel ütköztetik; így jön létre a tökéletes kap­csolat. Maga ez a folya­mat ugyan 3 percet vesz igénybe, de az előkészítés­sel és utómunkával együtt óránként 4—6 hegesztés végezhető el. Miután a var­ratok megfelelően kihűltek, köszörűkkel lemunkálják a sín teljes felületét, az ehhez szükséges energiát is a he­gesztőgép szolgáltatja. A gyors, viszonylag olcsó és nem utolsósorban na­gyon jc? minőségű hegesz­tésekkel előállított 630 mé­teres síneket aztán kicseré­lik a vendégsínekkel, ezt követően egy utolsó fázis során hézag nélkülivé válik a vágány. Kurd és Döbrö­köz között ez május köze­pére várható, ekkorra mór itt is újra pályasebességgel közlekedhetnek a vonatok. A felszedett, régi vágány sem vész kárba: egyszerűsí­tett korszerűsítés után jó szolgálatot tesz még a bares—gyékényesi vonalon. Az újjáépített felépítmény pedig nemcsak a megfe­lelő teherbírása miatt lesz a korszerű közlekedés ré­sze, hanem egyben előké­szület is a majdani vasút- villamosításhoz. Németh Tibor Megoldásnak pedig lennie kell. Van is. Nemrég, munka­társaival együtt Baranyában járt Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. A megye vezetőivel ta­nácskozva, a legfőbb problé­mákkal a helyszínen ismerked­ve egyeztették a közös tenni­valókat. A tárgyalások ered­ményeiről, az előttünk álló tervidőszakban várható fejlő­désről beszélgettünk dr. Föld­vári Jánossal, a Baranya me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettesével. — A jelenlegi helyzetnek megfelelően, általánosságban hogyan jellemezhető Baranya megye ivóvízellátásának hely­zete, s az ezzel kapcsolatos gondok? — Az általános emberi kul­túra fejlődése során egyre kö- vetelőbb igény jelentkezik a vezetékes ivóvízellátás iránt. Sajnos, ennek az igénynek ki­elégítése egyre nagyobb gon­dot jelent. A Duna olyan ké­miai szennyező anyagokat tar­talmaz, amelyek leválasztása igen költséges, jelentős beru­házásokat igényel. Vezetéken való eljuttatása a szétszórtan elhelyezkedő, távoli települé­sekre pedig egyelőre elképzel­hetetlen. A gondokat tetézi, hogy a helyben ásott kutak igen nagy részének vize nitrát­tal szennyezett, fogyasztása csecsemőkre nézve egyenesen életveszélyes. — Mit old meg meg, s hol tart jelenleg a regionális víz­rendszer kiépítése? — Már az elmúlt tervidő­szakban is igen eredményes, jó kapcsolat alakult ki a Ba­ranya megyei Tanács és az OVH között. A problémák egy jelentős részének megoldására biztosíték, hogy rendelkezünk átfogó, konkrét programmal. Felmértük, hogy honnan szár­maztatható jó minőségű ivóvíz, s ebben nemcsak a Duna vi­zének Pécsen keresztül Kom­lóig való vezetése, hanem a felszín alatti vizeknek, a Drá­va vízgyűjtő területének és a víztározóknak a hasznosítása is szerepel. Ami a regionális vízrendszert illeti, a VITUKI kutatásai alap­ján nem a Duna vizét közvet­lenül, hanem a Mohácsi-szige­ten feltárt felszín alatti vizet hozzuk Pécsig - pontosabban az üszögpusztai szűrőállomá­sig — egy ezer milliméteres vezetéken. A kutatófúrás tanú­sága szerint — első megoldás­ként - napi százhúszezer köb­méter vizet nyerhetünk így. Ez a mennyiség továbbítható Pé­csig, megfelelő nyomásfokozó berendezések beépítésével. E mennyiség érzékeltetésére csak annyit, hogy a megye- székhely napi igénye hatvan­öt—hatvannyolcezer, Komlóé ti­zenegyezer köbméter ivóvíz. További jó minőségű ivóvizet szolgáltat a Karasica-völgye. A Máriakéméndnél fúrt két kút karsztvize is ezt a rendszert táplálja majd. A régi Mohács -Pécs közötti vezeték kellő re­konstrukció után továbbra is üzemben marad. — Pécsen és Komlón kívül melyik települések kapcsolód­hatnak majd a regionális víz­rendszerhez? — A tervezett leágazások egyrészt Véménd, másrészt Hí- mesháza irányában oldják meg több község vezetékes vízzel való ellátását. Tovább­haladva Boly, azután Kozár- misleny is rácsatlakozhat. Már az 1982-es év elejére elkészül az üszögi szűrállomástól Vasas­bányáig húzódó vezeték, innen a föld alatt, a már meglévő csőrendszeren napi háromezer köbméter vizet kap Komló. Ez­zel egyidőben megépül a Va­sast ellátó leágazás, így ennek a településnek, ahol eddig igen rossz, egészségtelen víz volt, megoldódnak ilyen irányú gondjai. Később, a bányászat fejlesztésének programjához kapcsolódva elkészül a Vasast Komlóval összekötő új vezeték, amelyről nemcsak a jelentősen A számítógépek egyre in­kább behatolnak a hazai gaz­dasági szervezetek minden­napjaiba. Egyre több helyen ismerik fel, hogy ezekre a fi­nom berendezésekre nem sza­bad sajnálni a pénzt. A Volán Tröszt ezen a területen az élen jár, hisz hazánkban az elsők közt hozza létre országos szá­mítógép hálózatát, melynek során 1985-ig valamennyi Vo­lán vállalatnál üzembe helyez­nek számítógépet. Az első lép­csőben, azaz 1982-ig munkába kell állítani a nyíregyházi, deb­bővülő települések, hanem az épülő ipari létesítmények víz­ellátása is hosszú távra meg­oldható. — összességében mit jelent a regionális vízrendszer Bara­nyában a tervidőszak végére? — Jelenleg a közkifolyókat is beleszámítva, a megye lakos­ságának 72,32 százaléka jut hozzá közműves ivóvízhez. A tervidőszak végére ez az arány, nyolcvan százalékra növekszik. Minderre, az elmúlt és a jelen ötéves terv együttesen mintegy három és fél milliárd forintot irányoz elő állami beruházás­ban. Hozzá kell tennem azon­ban, hogy a munkálatok ko­rántsem fejeződnek be 1985- ben, hiszen sok még a problé­ma - egy részük újratermelődik, illetve másként jelentkezik a fokozódó igények arányában — tehát bőven lesz tennivaló a hetedik ötéves terv során is. — Annái is inkább, mivel az országban talán Baranyában a legsúlyosabb a helyzet a nit­ráttal erősen szennyezett kutak miatt. Ezek jelentős részét nem tudja felváltani a regioná­lis vízrendszer. — A megye 134 településén nincs minőségileg megfelelő ivóvíz. Többségüknél olyan ma­gas a nitráttartalom, hogy már nemcsak a csecsemők életét veszélyezteti, hanem a felnőt­tek egészségét is. — Milyen megoldást találnak, hiszen egy pár száz lakosú te­lepülés anyagi erejét megha­ladná a mélyfúrású kút létesí­tése? — Három évvel ezelőtt kísér­letképpen bevezettük, ma már tizenkét településen működnek az úgynevezett köztartályos ku­tak. Ezekben a földbe süllyesz­tett, időszakonként feltöltött tartályokban tároljuk a külön­legesen kezelt, jó minőségű ivóvizet, amely hosszú időn át megőrzi a frisseségét, s ahon­nan bárki elviheti az igényei­nek megfelelő mennyiséget. Egy évvel ezelőtt kezdtük a tartálykocsis kiszállítást, egyelő­re négy kisközséget látunk el ily módon. A kísérletek jó ered­ményt hoztak, hamarosan bő­víteni tudjuk ezt az ellátási for­mát is. — Mi lesz azokkal a kisköz­ségekkel, ahol egyik megoldás sem megvalósítható? — Azokon a településeken, ahol csak a csecsemők, illetve terhes anyák egészségét ve­szélyezteti a nitrótos kútvíz, oda palackozott ivóvíz kiszállí­tását szervezzük meg. A KÖJÁL- lal folytatott előzetes felmérés szerint naponta mintegy négy­ezer liter palackozott ivóvízre van szükség. Remélhetőleg a közeljövőben ennek minden szervezési és anyagi feltételeit is biztosítani tudjuk. Kurucz Gyula receni, békéscsabai, pécsi, sze­gedi, székesfehérvári számító- központot. A pécsi 12-es Volán Vállalat számítóközpontját a Bacsó Bé­la úti, jelenlegi távolsági autó­buszállomás épületeiben ala­kítják ki. Miután átadják Pécs új autóbusz-pályaudvarát a vá­sárcsarnok mellett, a felsza­baduló helyiségeket is a szá­mítóközpont kapja majd meg, addig azonban „társbérlők" lesznek. Jelenleg géptermet és kiszolgáló helyiségeket építe­nek, amit május 30-án adnak át a számítógépet bekötő sze­Érvek, ellenérvek és az anya­giak jelenleg döntetlenre álló csatájában mindenki egyfor­mán vesztes. A másodnyers­anyagot gyűjtő intézmények érvei: nincs rá pénzük; külön- ,ben is, azokat is teleszórnák minden egyéb szeméttel, vagy belerondítanának. Ugyanakkor: mit tehetünk, mi, állampolgárok? Jószerint csak egyet! Otthonunkban le- rakatot alakítunk ki, külön-kü- lön kupacokba gyűjtve a ház­tartási textilhulladékot (a nylon alapanyagúval kár bajlódni, az a kutyának se kell), a be­válthatatlan üvegeket, termé­szetesen a fémflakonokat és más, nagy ritkán előforduló fémhulladékot, aztán a kiolva­sott újságokat is, külön a szí­neset és a fekete-fehéret. Ez ugye joggal elvárható (?) egy tisztességes, hazája gazdasági fellendüléséért aggódó átlag­polgártól. Namármost, ha ez ez otthoni szortírozás már-már lehetetlen­né teszi lakásunkban a szabad mozgást, akkor megszabadul­hatunk „kincseinktől". Irány a MÉH-álvevőhely. Ha szeren­csénk van, találunk is ilyet a lakásunktól alig néhány kilo­méterre (Pécsett mindössze há­rom átvevőhely van), átveszik, kifizetik. És ha nincs szeren­csénk? Ha nem tudjuk, hol az átvevőhely, vagy éppen nincs nyitva? Vagy éppen megtelt és segítőkészen megmondják, hol a következő, hátha ott nagyobb szerencsével járunk. Netán csak pont azt nem veszik át, amit viszünk, vagy átveszik, de magunk mérhetjük és cipelhet­jük tovább az ott lévő hasonló anyagok halmazáig. Mindez nevetséges, azontúl is túlontúl bonyolult, túl kevés eredménnyel kecsegtet - és nem is fizetődik ki nekünk, jó szándékúaknak. Valójában mi tehát a meg­oldás? relőknek, akik várhatóan né­hány hét alatt végeznek a te­lepítéssel. Most pedig essék néhány szó a főszereplőről, magáról a számítógépről. A Központi Fizikai Kutató Intézet szülötte ez a harmadik generációs, integrált áramkö­rös TPA 1140 típusjelű számí­tógép, melynek központi egy­sége 256 Kb-s. Többek között alkalmas adatfeldolgozásra, folyamatirányításra, műszaki matematikai számításokra, gaz­dasági matematikai modellek megoldására. A gép és a peri­fériális egységek 14 millió fo­rintba kerülnek. A számítógép része lesz annak az országos hálózatnak, melynek központja a Volán Elektronika. Az adato­kat a posta digitális átvivő hálózatán juttatják a fővárosba további feldolgozásra. A szá­mítógéppel vállalati termelés- irányítással, gazdálkodással, személyi nyilvántartással, a vá­rosi tömegközlekedés irányítá­sával összefüggő feladatokat is megoldanak. A kihasználási le­Lenne töb.b is! De az objek­tív nehézségek nem hagyják egyiket sem úgy istenigazából kibontakozni. Pedig a hulladék — hatalmas érték. Igaz, a begyűjtése is rop­pant pénzigényes. De valóban csak az ehhez szükséges anya­giak hiányán múlik? És csak rajtunk, állampolgárokon? Nem hiszem. Sőt, elsősorban nem rajtunk ... örvendetes, hogy még ez évben három új lakóterületi gyűjtési módszert kíván beve­zetni a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Válla­lat. A kísérleti jelleget hangsú­lyozni kell és azt, hogy egye­lőre öt régiós várost érint. (Pécs, Kaposvár, Szekszárd, Za­laegerszeg és Nagykanizsa.) Az első: az iskolákban a gye­rekek polietilén zsákokat kap­nak és ezekbe csak textilt •gyűjtenek. A teli zsákokat át­lagáron veszik át tőlük, A második: teherautók, mint mozgó átvevőhelyek jelennek meg az adott napon az adott területen (remélhetően jó elő­re értesítik a lakosságot) és minden másodnyersanyagot át­vesznek. A harmadik: az ingatlanke­zelő vállalatokkal folynak a tárgyalások, melyek eredmé­nyeképpen talán a házmeste­rek átveszik a lakóktól az új­ságpapírt, rongyot, meg amit csak lehet és érdemes. H,a a kísérleti jellegű „üzem" beindul . . . Akkor ta­lán más településeken is meg­fogják, megmentik mindazt az értéket, amit még szemétbe, erdőszélekre, elhagyott részek­re hordanak. Lám! Áprilistól már átveszik a használhatatlan üvegeket is. A fehér és félfehér palackok kilóját 0,80, a zöldét 1,0, a barnáét 0,50 forintos áron. Pécsett egyelőre csak a Gomba utcai telepen. hetösége azonban szinte kor­látlan. A pécsi Volán-telepen például 760 jármű van, a jár­művek telepen belüli irányítá­sát, az üzemanyag-fogyasztás operatív ellenőrzését is ezzel végzik majd. A Volán új számítóközpontja az idei esztendő második felé­től üzemel, egyelőre egy, de jövőre már két műszakban. A központ működésének szemé­lyi feltételeit előrelátóan meg- tefemtették, már folynak az ok­tatások, az átképzések. A pécsi Volán Vállalatnál 1965 óta alkalmaznak gépi adatfeldolgozást. Ezt a munkát korábban a Volán Elektronika végezte. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért van szükség vállalati számítógépre? Első­sorban azért, mert üzembe ál­lításával javul a vállalati adat- feldolgozás, a termelésirányí­tás, a döntéselőkészítés szín­vonala. Augusztusban már dolgozik a TPA 1140, a 12-es Volán sa­ját számítógépe. R. N. Az új tízezer köbméteres víztároló építése Pécs, Uszögpusztán Murányi László TPA 1140 Pécsett Számítóközpont a 12-es Volánnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents