Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-18 / 106. szám
6 Dunántúli napló 1981. április 18., szombat Apátvarasd A völgyből kolompszó hallatszik: hazafelé tart a birkanyáj.. Nem is mennek, inkább örvénylenek. Érdekes látvány, olyan, mint a wool-mark reklám a televízióban. Pedig hát milyen mesz- sze vagyunk most a reklám világától! A 6-os út egyik legszebb szakasza az apátvarasdi völgyhídnál vezet: dombok, völgyek, lankák húzódnak erre. Különösen nyáron nagyon szép a táj. Itt rákanyarodik az a néhány kilométeres bekötőút, amin 1975 óta Apótvarasdra jutunk. A kis falu közel a főúthoz, közel Pécshez, mégis olyan, mintha egy elszigetelt, régi-régi világba csöppenne az ember. A dombok-lankák védelmében megbújó falu idillikus helyen fekszik: ám hiába a romantikus táj, a kolompszó, az itteni élet már egyáltalán nem nevezhető idillinek. Sőt! * Két embert keresünk, a tanítót és a tanácstagot. Apátva- rasdnak is csak egyetlen utcája van. Ez az egy is kacskarin- gósra sikerült és az egyik irányban szinte járhatatlan. Ott nincs úttest, járda: köves, vízmosta és meredek. — Ez az út a helybeliek egyik panasza, de van itt még más is, mind-mind pénz kérdése. Az út, a víz, a gáz... — Hegedűs Tibor tanítóval és Hochrein Mihály tanácstaggal az iskola egyetlen tantermében beszélgetünk. Nem zavarjuk a gyerekeket, elmentek már, vége az óráknak. — A gázzal és a vízzel mi a baj? — A KÖJÁL megállapította, hogy magas a víz nitrát-tartalma. Egyedül az iskolában és az utcai kútnál tartották megfelelőnek. Most szinte ultimátumot kaptunk: ha egy hónap múlva sem történik semmi, csak az utcai kutat használhatjuk. Az tisztább, közvetlenül a forrásból táplálkozik. A komlóiak segítenének, de ahhoz egymillió-hétszázezer forint kellene. A gáz, pontosabban a gázpalackok ügye meg már évek óta húzódik. S továbbra is csak az van, hogy akinek van kocsija, elmegy palackért Pécsváradra, s hoz mindenkinek, akinek kell. — Hogyhogy? — A Gázműnél azt mondták először, csak akkor létesítenek cseretelepet, ha összejön húsz igénylő. Amikor megvolt, harmincat mondtak. Most huszonnyolcán vagyunk, erre kiderült, majd csak akkor, ha száz palack kell. Hát hogyan kellene száz, ha egyszer alig több mint negyven házban laknak? — Hányán élnek a faluban? — Jelenleg 168-an — mondja Hochrein Mihály. — Van úgy ötven ház. Ebből három üres a faluban és négy kint, a vadászcsórdánál. Fogy a lakosság, évente egy ház itt marad üresen. S akik innen elmennek, nem jönnek vissza. A mostani lakosok jó része nem idevalósi: az őslakosok, akik kötődtek Apátvarasd hoz, elmentek, mert nem volt bekötőút. Pedig régen, amikor még ők laktak itt, máshogy nézett ki a falu. Szép volt. Most — egy-két kivételtől eltekintve — senki sem törődik a házával. Igaza van, csüggesztő látvány. Egy-két házon és a kis műemlék jellegű templomon kívül, ahová minden második vasárnap Erdősmecskéről jön a pap, minden elhanyagolt és lehangoló. — ön is itt született? — fordulok a tanítóhoz, aki szemlátomást a falu „motorja". Tanító, a népfront megbízottja, önkéntes rendőr, sportfelelős, szállítja a gázpalackokat, meg még ki tudja mit Pécsváradról: egyszóval fáradhatatlan és persze van tekintélye. — Nem, úgy jöttem ide tizenhat éve. Akkor még felső tagozat is volt, de 76-ban, az út megépülése után Pécsváradra helyezték. Azóta csak alsósok vannak, azok se sokan. Egyetlen tanteremben tanítom a tizennégy gyereket: hat elsőst, négy másodikost, egyetlen harmadikost, és három negyedikest. Amíg az egyik csoportnak hangos órát tartok, a másiknak csendes foglalkozás van. Most nincs előkészítő, jövőre nem jönríek elsősök. De a következő évben már ismét lesz néhány. Amíg nem süllyedt tíz alá a teljes létszám, addig lesz itt iskola ,.. Igaz, az iskola osztatlan, de Hegedűs Tibor mindent elkövet, hogy enyhítsen a korszerűtlen körülményeken: ott áll a magnó, rádió, tv. A tanító felesége a boltos. Valamikor a vegyesbolt és az italbolt közös kezelésű volt, ma már külön-külön üzemelnek. E pillanatban a kocsmát éppen re. noválják, így hát most csendes- Bezzeg máskor! Mintikiderült az üzlet egyhavi forgalma, élelmiszerrel, ruházati- és vasáruval, mindennel együtt százezer forint. Az italbolté 60—70 ezer — kis híján eléri a vegyesboltét. Elgondolkoztató arány ... * Az emberek többsége eljár innen dolgozni, bányába, építőiparba: Pécsre, Pécsváradra, Szekszárdra. S vannak néhányon — húsznál alig többen —, akik a tsz-ben dolgoznak. A pécsváradi központtal működő Egyesült Dózsa Tsz hét falu határát műveli. Apátvarasdon elsősorban juhtenyésztéssel foglalkoznak, a jelenlegi állomány 800 anyajuhból és 200 bárányból áll. Itt dolgozik fogatosként 67 óta Szilágyi Jenő, akinek házába még ellátogattunk. Hogy miért éppen őhozzá? Mert van a faluban egy-két igen jómódú család, vannak olyanok is, akik egyik napról a másikra élnek. Szilágyiék inkább az átlag; elég jól élnek, nemsokára kocsit vesznek, s ezt elsősorban a háztájinak köszönhetik. A család tagjai közül csak a legidősebb fiú volt távol, ő még dolgozott. Kőműves. A középső lány bedolgozó. Kesztyűt varr, hetente átlag 28 párat. A kisebb lány otthon van, s anyjának segít a háztájiban. Kérdezem, megéri-e. — Mindenképpen. Igaz, sok idő elmegy rá, s csak úgy lehet csinálni, ha egyvalaki a családból nem dolgozik máshol. Minimum napi 4—5 óra elmegy csak az állatok gondozására, nyáron még több is. A faluban hét—nyolc család csinálja ezt. Mi minden évben leadunk egy tinót és egy üszőt, van, hogy sertést is. Hogy mennyi állat van a ház körül? Hat szarvas- marha, öt disznó, és vagy száz baromfi. Kétszáz négyszögölön pedig zöldség, burgonya. Nem mondom, el lehet benne fáradni. Ha délután négykor elkezdek etetni, hét előtt nemigen végzek. Kint már sötétedik, vihar készül. Magunk mögött hagyjuk a kis falut rossz vizével, osztatlan iskolájával, úttalan útjaival, s fél óra sem kell hozzá, hogy beérjünk innen Pécsre . .. Dücső Csilla Uhíl £jSÍ hk • .. ^ Szilágyiék otthonában (Proksza László felvételei) Auth József és Hock Mihály a falu legidősebb lakói Két zenekari koncertrttl Brahms-est H Budapesti Filharmóniai Társaság vendégjátéka Pécsett Megkülönböztetett várakozás előzte meg a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hétfő esti Brahms-estjét. S hogy a várakozás ezúttal kielégítetlen maradt, az nem pusztán a felcsigázott érdeklődésből adódik. Az együttes voltaképp a Magyar Állami Operaház zenekara. Műsoruk első felében az első d-moll hangnemű zongoraversenyt adták elő Gabos Gábor szólójával, Kóródi András vezényletével. A mű első tétele kifejezetten alkalmatlan nyitószámként. Különösen egy fárasztó utazást követő fellépésnél. A tétel a legsajátabb Brahms-tételek egyike. A markáns, kinyilatkoztatásszerű téma szétesett. Például attól, hogy az első dallamhang időtartamát illetően nem jött létre összhang a hegedűk és brácsák között. Később a témát tovább lendítő két nyolcad értelmezése okozott gondot, ezt követően a trilla egyöntetű befejezése nem volt kielégítő. Ezek a hiányosságok az egész tétel folyamán a bizonytalanság érzetével töltötték el a hallgatót. A második tétel szabad dialógusában jobban érvényesültek a zenekar tagjait jellemző vitathatatlan hangszeres kvalitások, Itt vált élvezhetővé az előadás. Gabos Gábor, aki a művet kifogástalanul tudja, gyakran nem vesz tudomást a zenekar megnövekedett szerepéről. Ebben a műben a zongora inkább kamara-partner, mint koncertáló hangszer; úgy éreztük, hogy szólista és karmester nem mindig ért egyet a mű tempóiban. Az utolsó tétel végre felszabadult összjátékot hozott, amit csak a befejező nyolc ütem indokolatlan megroppanása vetett kissé vissza. Szünet után a IV. szimfónia került bemutatásra. A karmester — Kóródi András — imponáló biztonsággal irányította együttesét, ha mozdulatai nem is minden esetben alkalmazkodtak a hangzó zenei anyaghoz. A IV. szimfóniáról sokaknak a második tétel szignálszerű kürtmotívuma jut eszébe. Ezen az előadáson sajnálatosan rejtve maradt a brahmsi ritmus, ami csak később, a fafúvók és vonósok előadásában mutatkozott meg a maga teljességében. Ugyanakkor a melléktéma — ami az amúgy sem szűkmarkú brahmsi melodika csúcsain van - túlméretezett dinamikai felépítése került szembe a szerző utasításával. (Piano dolce sempre.) Hasonló kifogásunk lehet az egyébként sodró erejű, magával ragadó lendületű III. tétel előadását illetően is. (Allegro giocoso.) Az utolsó tétel a zenetörténeti jelentőségű passacaglia. Brahms kezében ez az eredetében barokk forma nem mindennapi lehetőséget teremt az érzelmi, indulati szélsőségek zenei megvalósítására. A variációk első csoportjában a fokozatosan emelkedő belső feszültséget elsősorban a vonósok kifejező játéka szinte hisztérikussá fokozza, majd a középső rész szemlélődő nyugalma nagyobb részt a fúvósok játékóra támaszkodik. A variációk utolsó csoportja az első rész egyfajta metamorfózisa. A zenekar e tétel érzelmi és dinamikai árnyalataiban közelítette meg leginkább azt a számukra ideális előadást, amelyet itt és most autentikus Brahms-tolmácsolásként fogadhatunk el. 'Jobbágy Valér Kamaraest, kérdőjelekkel Kircsi László A „B'r jelzésű kamarabérleti sorozat keretében szerdán este két pécsi fúvós szólista föllépte állt a műsor középpontjában. A Pécsi Filharmonikus Zenekar Kamarazenekarának újabb hangversenyén - Hirsch Bence vezénylésével — az ismert Mozcrt-opera, a Figaro házassága nyitánya után a szűkebb együttes és Kircsi László oboaművész koncertáló előadásában a velencei barokk mester, Marcello c-moll obooversenye hangzott el. Majd Weber Concertino klarinétra és zenekarra című művét Paláncz Tamás klarinétművész mutatta be. Szünet után ismét kibővült a zenekari előadók köre és a teljes együttes szimfonikus művel, Haydn Üstdob szimfóniájával zárta a kamaraest műsorát. Paláncz Tamás A művek elhangzása közben, s szétnézve a nézőtéren, több kérdés is fölmerülhetett bennünk. Kettőt kiemelnék. Sem az elhangzott Weber- mű, sem a plakáton szereplő Pokorny-klarinétverseny nem oiyan közismert, hogy a hallgatóságnak természetes legyen a változás — akár a zenekar tagjainak vagy a rendezőknek. Az ilyen műsorváltozásokat illene bejelenteni. A másik, amin érdemes elgondolkodni, s megvizsgálni végre az okait: miért csökken a koncertlátogatók száma? Miért hallgatja ezeket az esteket rendre alig kétharmadnyi ház? (Holott valamennyi hely eladott bérleteket takar...) (w. e.)
