Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-02 / 91. szám

1981. április 2., csütörtök Dunantiili napló 3 Tévhiedelmek és a valóság Atom, atomenergia A gyerekek fegyvernek vélik, félnek tőle M emrég közölte a Fizikai Szemle Havas Péter tanulmányát, amely budapesti és paksi általános iskolai tanulók (negyedik és hetedik osztályosok) körében végzett kérdőíves felmérés több tanulságait foglalja össze. A negyedikesek az iskolában még sem. mit sem tanultak atomról, atomenergiáról, igy fogalmaik, érzelmi kötődéseik a szülői, családi, kortársi kapcsolatokban alakulnak, olvasmányokból, rádió- és tv-müsorok emlékeiből erednek. Gépesített ellátás, szafári-park Állatkerti tervek Tizenöt év távlatai A gyerekek lerajzolták az atomot és ilyen kérdésekre vá­laszoltak: puszta kézzel meg mernél fogni egy atomot?, ho­gyan szednél szét egy atomot?, mi van az atom belsejében?, szívesen dolgoznál-e egy atom­erőműben? A többség válaszai mindegyik kérdésnél arra utal­nak, hogy a gyerekek az ato­mot fegyvernek, konkrétan bom­bának vélik, félnek tőle. Visz- szatérő gondolat, hogy minden, ami az atommal kapcsolatos, veszélyes. A hetedikesek bővebb kér­dőíve figyelembe veszi, hogy kémiát és fizikát is tanultak már. A negyedikeseknél tapasz­talt fogalmi félreértéseket az iskolai hatások helyes irányba terelik - állapítja meg Havas Péter. Ugyanakkor a hetedike­seknél is sokszor felbukkan a fegyveranalógia, a válaszok egyharmadában az atomtól va­ló indokolatlan félelem érződik. Idézet a tanulmányból: ,,A ne­gyedikes és hetedikes tanulók összehasonlításakor feltűnik, hogy a fiatalabbaknál 54 szá­zalékos, az idősebbeknél 43 százalék körüli az egész mintá­ban az a hányad, akik az atomerőműben azért nem ki­vannak dolgozni, mert nem biz­tonságos munkahely. Ezt az el­hanyagolhatóan kis különbsé­get annak tulajdoníthatjuk, hogy nem intézményes hatás, a közvéleményben, a közhangu­latban, előítéletekben állan­dóan jelenlevő és érvényesülő íévhiedelem milyen hatékonyan átitatja tanulóinkat. A kicsi, de észrevehető különbség jelzi azt, hogy a gyarapodó értelem felveszi a harcot az előítéletek­kel, de még nem elégqé felvér­tezett, alulmarad a küzdelem­ben." Évtizedekkel ezelőtt jószán- dékúan elkövetett tájékoztatási hibák következményeit tapasz­taljuk ma. A negyvenes évek végén, az ötvenes években vi­lágszerte, Magyarországon is, nagyhatású kampányok, moz­galmak bontakoztak ki az atomfegyverkezés, az atomhá­ború ellen. Ekkor kapcsolódott össze az emberek tudatában az atom a fegyverrel, a bombával, s nem esett elég és meggyő­ző szó az atom és a magjából felszabadítható energia békés és biztonságos felhasználható­ságáról. A bécsi háziasszony néhány éve azért szavazott egy osztrák atomerőmű üzembe he­lyezése ellen, mert ellenezte az atombombát. Az utóbbi évek­ben tovább bonyolította a helyzetet, hogy egyes nyugati országokban kék és zöld pártok M árcius 24-én volt húsz éve, hogy Pécsett örök­re lehunyta szemét Dombay János dr. ősrégész, a Baranya megyei Múzeumok volt igazgatója. A fáradhatat­lanul dolgozó tudós, még a ha­lála előtti nap estéjén is Vil­lányban tartott ismeretterjesztő előadást a környék régészeti történetéről. A szó valódi ér­telmében a népe kultúrájának szívvel-lélekkel áldozott köte- lességleljesítése közben érte a halál. Elárvult íróasztalán ása­tási naplóinak, vázrajzainak, térképeinek tömege maradt hátra feldolgozatlanul. Dombay János 71 évvel ez­előtt, 1910. augusztus 10-én Veszprémben született, nagyon szegény, hélgyermekes posztó­verő kisiparos családból. Csak igen sok nehézség után jutott el az érettségi vizsgáig, de pá­ratlan szorgalmának, kitartó önképzésének köszönhette, hogy nemcsak Baranyában, hanem a hazai és nemzetközi tudomá­nyos életben is hírnevet szer­zett munkásságával. a környezetvédelem jegyében harcot indítottak az atomerő­művek ellen. Sokszor jószándé­kú fellépésük mögött a tudat­lanság mellett ellenérdekű ipari körök akciói húzódtak meg. Nem szorul .magyarázatra, hogy egy olajkonszernnek nem ér­deke atomerőművek építése. A paksi atomerőmű építésé­nek előrehaladtával már gon­dosabb lett a sajtó a közvéle­mény tájékoztatásában. De so­kak szemében az atomenerge­tika „lerágott csont", szíveseb­ben közölnek cikket vagy kér­nek előadást a részecskefizika vagy az űrkutatás legújabb eredményeiről. Sigvard Eklund, az ENSZ Nemzetközi Atomenergia ügy­nökség vezérigazgatója mon­dotta e kérdésekről 1974-ben Budapesten tartott előadásá­ban: „Általában az emberek mintha nem gondolkoznának logikusan, amikor a tudomá­sukra jutott, vagy várható bal­esetről van szó. Svédországban például a gépkocsibalesetek következtében évente körülbe­lül 1200-an halnak meg, és mintegy 20 000-en súlyosan megsérülnek. Ezt mindenki ma­gától értetődőnek tekinti. Az atomreaktorokkal kapcso­latban olyan csekély a balese­tek valószínűsége, hogy nehéz jelentős értelmezést fűzni hoz­zá. Az ember természetes félel­me az ismeretlentől és az atombomba gondolata, véle­ményem szerint, nagy mér­tékben hozzájárul az emo­cionális reakcióhoz, ame­lyet sokakban az atomenergia veszélyessége vált ki. A szük­séges biztonsági rendszabályok nyilvános vitája véleményem szerint túllőtt a célon. Miért kell a nagyközönségnek azt gondolni, hogy az atomtechni­kai tervezőket és mérnököket kevésbé hatja át a felelősség- tudat, mint például a repülő­gépek tervezőit? Kért-e valaha és valakitől a nagyközönség részletes felvilágosítást arról, hogy milyenek a stabilitási vi­szonyok a leszálló sugárhajtá: sú repüőgépen? A magam ré­széről azt hiszem, hogy ezt is éppen olyan nehéz volna meg­értenie a kívülálló laikusnak, mint a biztonsági maghűtési rendszer részletes leírását. Mi mindnyájan harmóniá­ban akarunk élni a természet­tel, ugyanakkor azonban nem akarunk lemondani a technika áldásairól. A nagyközönségnek bíznia kell benne, hogy az atomenergia szakértőit is át­hatja ez a kívánság." Jéki László 1926-ban a Baranyával szom­szédos Tolna megyei Bonyhád- ra került pénzügyi szolgálatba. 1931-ben pedig Pécsváradon adóhivatali tisztviselő lett. Pécs­váradon és annak festői kör­nyezetében jegyezte el magát egy egész életre az ősrégé­szettel. A 21 éves férfi megismerke­dett Wosinszky Mór, neves ős­régész munkásságával és egy­re inkább elmélyült a régésze­ti irodalomban. Ugyanakkor felvette a kapcsolatot a múzeu­mi körökkel is és szabad ide­jében a környék régiségeit kezdte gyűjteni, majd a saját költségén önálló ásatásokba kezdett. Egymás után tárta fel a kör­nyék őskori - köztük a különö­Kodolányi müveinek bibliográfiája Kodolányi János születé­sének nyolcvanadik és ha­lálának tizedik évforduló­ja alkalmából adta ki a Ba­ranya megyei Könyvtár a> Kodolányi János című aján­ló bibliográfiát, Tüskés Ti­bor szerkesztésében. A bib­liográfia célja, hogy tájé­koztatást adjon az olva­sóknak a leginkább hozzá­férhető Kodolányi-művek- ről, ezért a puszta adatok mellett egy-egy mű cím­leírása után az író gondo­latait olvashatjuk a kérdé­ses műről, vagy éppen a kritikákból, előszavakból vett idézetek keltik fel a böngésző érdeklődését. A bibliográfia tartalmaz­za az író életrajzi adatait, Kodolányi 1963. évi Pécsre küldött magnóüzenetét, Tüs­kés Tibor értékelő szavait, az 1975-ben megjelent Ko- dolányi-monográfiából, va­lamint az íróról szóló ta­nulmányok, a róla készült portrék, és a Kodolányi-il- lusztrációk jegyzékét. Vé­gezetül néhány, először publikálásra kerülő doku­mentumot, visszaemlékezé­seket, személyes vallomáso­kat, egy Kodolányi-levelet és több fotót tartalmaz az új baranyai kiadvány, amely bizonyára közelebb hozza valamennyiünköz azt az írót, akit oly sok szál fűzött Pécshez és Baranya megyéhez. sen híressé vált zengővárkonyi — lakótelepeit, a római kori, a népvándorlás kori, az Árpád­kori településeket, temetőket. A Pécsváradon és Villányköves- den talált négy és fél ezer éves csiszolt, kőkori leletanyag ösz- szegyűjtése és tudományos fel­dolgozása világhírnevet, szer­zett neki. Három évtizedes mun­kássága alatt római kori és tö­rök kori régészeti kutatásokat is végzett, s mintegy három­ezer avar és honfoglalás kori sírt tárt fel. Az ősi múlt emlékeit kutatta hangyaszorgalommal. Az egy­kori ember lakó- és temetkezé­si helyeinek rekonstruálása lett Dombay János életének fő cél­ja. Gyűjteményének először a pécsváradi várban adtak helyet, Húsz évvel ezelőtt jelentős társadalmi munka felhasználá­sával épült meg a pécsi ál­latkert. Annak idején nemhogy pécsi, de hazai tapasztalatok sem igen voltak arról, hogyan is kell egy állatkertet felépí­teni. A zoo két évtizeden át sok látogatónak szerzett örö­met a 180 fajhoz tartozó állat­sereglet bemutatásával, ez idő alatt azonban ki is nőtték a kereteiket. Az állatkert zsú­folt, a szakszerű bemutatásnak ugyancsak gátat szab a hely­hiány, és egészen a legutóbbi időkig megoldatlanok voltak a környezetszennyezéssel kap­csolatos problémák is. Az elmúlt hetekben készült el a pécsi állatkert fejleszté­sének távlati — 15 évre szóló — terve, cmelyet a napokban terjesztett elő dr. Fülöp István, a Mecseki Kultúrpark igazga­tója a pécsi közművelődési in­tézmények vezetőinek értekez­letén. Mire számíthatnak a jövőben az állatkert látogatói? Először is: tágasabb, szellősebb lesz a zoo-park, az állatokat rendsze­rezettebben, fajok szerint cso­A középkorban a céhek érdekeik vé­delmére többek között kimondták azt is, hogy csak azok lehetnek vala­melyik céh tagjai, akik az -erkölcsi feddhetetlenségen kívül mestermü­vükkel kiállták az iparág szigorú bí­rálatát is. Ez jutott eszembe, amikor kezembe vettem a budapesti 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola tanulóinak Ritmus a könyvről című, miniatűr könyvét. Ezek a végzős ta­nulók nemcsak arról állítottak ki ma­guknak bizonyítványt, hogy kitünően értik szakmájukat, hanem arról is, hogy maguk és mások örömére fel tudják tárni a nyomdász szokma szépségét. A betűk, a nyomdászok és a köny­vek csodálatos világát tükröző, 90 lap- nyi terjedelmű verskötet Pablo Neru­majd Baranya vármegye vásá­rolta meg. Tulajdonképpen ez volt a magja a Baranya megyei múzeumoknak. Értékes munkásságára az il­letékes hatóságok is felfigyel­tek és 1938-ban a baranyai múzeumok első őrévé nevezték ki, rendkívüli bonyodalmak kö­zött, mert főiskolai végzettsége nem volt. Már többgyermekes családapa volt, amikor Dom­bay János önszorgalomból megszerezte a bölcsésztudori oklevelet, jóllehet tudása akkor már magasabb fokon volt, mint amennyit a diploma igazolt. Az ö nevéhez lüzödik az 1958-ban létesített Baranya megyei Regionális Múzeum Szervezet életrehivása, amely­nek keretében egyesítették és megyei irányítás alá helyezték a megye területén levő összes múzeumokat. 1958-tól pedig ő lett a Baranya megyei Múzeu­mok főigazgatója. Most már több ideje jutott ásatásainak, portosílva mutatják majd be. Már előre feldolgozták, melyik állat milyen létesítményeket, milyen gondozást kíván. Új utakat építenek, korszerűsítik, átépítik a szállásokat, s ezál­tal lehetővé válik a takarmá­nyozás, az anyagszállítás gé­pesítése. Befejezéshez közele­dik az állatkert nyugati részé­nek csatornázása, amely első­sorban a környezetvédelmet szolgálja: jóval kevesebb szennyező anyag kerül majd a talajba. Gondoskodni kíván­nak az ápolók szociális létesít­ményeinek korszerűsítéséről, pihenőterek létesítéséről, me­cseki növényritkaságokat tele­pítenek a kertbe. A fő szem­pont az, hogy a megújult állat- kert minél jobban a tájba il­leszkedjék, parkszerű jelleget öltsön. A tervekben az is szerepel, hogy Pécstől délre egy szafari­parkot hozzanak létre, ahol a Mecsek-oldalban fölös lét­számban található állatok — elsősorban a Magyarországon őshonos fajták — elhelyezését kívánják biztosítani. H. J. da: A nyomdához c. költeményével kezdődik, majd nagy költőinknek — régieknek és maiaknak — a téma. val kapcsolatos verseivel folytatva, Vö­rösmarty: Gondolatok a könyvtárban záróversével fejeződik be. A Babits Mihály verseimét hordozó kis kötetet Téglás János igazgatóhe­lyettes példás gonddal és nagy hoz­záértéssel szerkesztette. A kereske­delmi forgalomba sajnálatosan nem kerülő vizsgamunkát az iskola vég- zős tanulói a Zrínyi Nyomdában ké­szítették. A kis betűszedők büszkék lehetnek újabb miniatűr kötetükre, hisz Kner Imrének munkájukat beve­zető sorai szerint is ,,a nyomtatott betű mindig igazi gyermeke korának, és szellemi környezetének minden tö­rekvését magábon hordja". T. I. kutatásainak tudományos, iro­dalmi feldolgozására és ered‘ menyeinek közzétételére is. Mór 1939-ben megjelent Bu­dapesten: „A zengővárkonyi ős­kori telep és temető", 1960-ban pedig a: ,,Die Siedlung und das Cräbenleld in Zengővár- kony" című értékes műve. A Magyar Tudományos Akadémia pedig 1960-ban jelentette meg Dombay János nagy életművét: ,,Zengövárkony" címmel. Halá­la előtt néhány héttel fejezte be Árpád-kori ásatásainak iro­dalmi feldolgozását, közzété­telre előkészítette avar kori leletanyagát, sok-sok őskori ásatásainak eredményét Dombay János munkássága elismeréséül többször is kapott magas kitüntetést. 1952-ben a Köztársasági Érdemérem arany fokozatával, 1960-ban pedig a Szocialista Munkáért Érdem­renddel tüntették ki. Pusztai József Könyu Egy idealista élete Ivan Cankarnak, a szlovén irodalom klasszikusának eddig két nagyobb műve jelent meg magyarul, a Szegénysoron és a Jernej szolgalegény igazsá­ga. Mindkét regény arról győz meg bennünket, hogy az író méltán sorolható az európai próza kiemelkedő egyéniségei közé. Népének sorsát, a szá- zadeleji szlovén viszonyokat olyan mélységgel ábrázolja, melyhez foghatót csak a leg­jobb alkotók törekvéseiben ta­lálunk. Ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy Cankar írói rangjának megfelelő helyet foglal el a köztudatban. Mint általában a kis népek íróit, őt is kevesen ismerik, még a kör­nyező országokban is. Csak örülhetünk annak, hogy az Euró­pa Könyvkiadó most újra felhív­ja rá a figyelmet. Egy idealista élete címmel kisregényét és né­hány elbeszélését nyújtja át a magyar olvasóknak. A címadó kisregény minden bizonnyal Cankar életművének egyik legjellegzetesebb, legér­tékesebb darabja. Úgy jelenít meg egy sajátos emberi sorsot, hogy abból a korabeli társada­lom szinte valamennyi bűnére ráismerhetünk. Számunkra nem egészen ismeretlen Martin Ka­cur tanító megtöretett élete, hiszen a magyar irodalomból sok példát említhetnénk a lámpás küldetését vállaló, s e küldetésbe kényszerűen bele­rokkanó tanítók alakjának megrajzolására. Cankar hőse mégis más, mint az egykori magyar végeken küzdelmüket vívó „lámpások”. A megaláz­tatásnak, a keserűségnek, a hiábavalóságnak olyan poklait járja meg, melyekben talán csak a lelki szenvedésektől végsőkig gyötört Dosztojevsz- kij-hősöknek van részük. Nagy tervekkel vág neki az életnek, a szegények, az el­esettek sorsán akar javítani, rá akarja döbbenteni őket nyo­morúságuk tarthatatlanságára. Azonban már pályájának első állomásán, Mezőháton tapasz­talnia kell, hogy a visszahúzó erőknek mekkora ellenállásába ütközik. A falu hatalmasai — a pap, a bíró, s nem utolsó sor­ban az iskola igazgatója -en­gedelmességet, alázatot vár­nak tőle, jóformán közönséges szolgának tekintik, akinek nem lehet más dolga mint a kény­szerű kötelességek ellátása. A népnek az a jó, ha tudatlan­ságban él, mondogatják, mert így gyakorolhatják felette ha­talmukat. Kacur még ifjú és elszánt, ujjat húz velük, meg­próbálja a falu népét meg­nyerni. Végül is el kell hagynia Mezőhátot, s még nyomorúsá­gosabb helyre kerül, Sárvölgy­be. Canka már magának a fa­lunak a bemutatásával reme­kel. Szinte nem is valóságos falu ez a hegyek közé zárt ap­ró település, hanem valami­lyen rossz álomban felmerülő világ, ahol köd, szürkeség, megmagyarázhatatlan szomo­rúság borít be mindent, telep­szik a lelkekre. Kacur döbben­ten látja, hogy itt még kilá­tástalanabb a harca. Remény- vesztetten törődik bele a meg- változtathatatlanba, s hosszú éveken keresztül most már úgy él, mint a körülményeket elfo­gadó társai. Később hiába kap állást egy „napfényes vá­rosban", a sötétséghez szo­kott embert zavarja a világos­ság. Az író ennek a tragikus állapotnak a bemutatásával ad eredeti fordulatot művének. Martin Kacur, akit az élet nyo­morúsága teljesen megtört, nem a régi többé, sőt annak ellentéte. Átérzi sorsa iszonya­tát, de a helyzetén változtatni már képtelen. Egyetlen kiveze­tő út számára a halál. A kisregény mellett öt rövi- debb elbeszélést olvashatunk a kötetben. Gyermekkori él­mények, változatos, megindító sorsok fogalmazódnak meg bennük lírai szépséggel. A mű­vek jelentős részét a szlovén irodalom fordítását szívügyének érző Gállos Orsolya ültette át magyarra. Emlékezés Baranya tudós ösregeszeri Dombay János Ritmus a Icönyivröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents