Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-10 / 68. szám
% 1981. március 10., kedd Dunántúli napló 3 Atomerőmüvet, Komló, Szilvás lakótelep Talán a gyökerektől kellene eindulhi, hogy bemutassuk a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatot, ugyanis 1951. május 1-én Komlón alapították meg az akkor alig száz főt foglalkoztató Komlói Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalatot, a TÁÉV jogelődjét. Kezdjük mégis térben sokkal messzebb. Az utóbbi években a vállalat számára a legnagyobb feladatot hazánk eddigi egyik legnagyobb beruházása, a Paksi Atomerőmű és az „atomváros'’ építése jelentette. Reaktorbölcső és bölcsőde Az idén például legfontosabb tennivalójuk, hogy az atomerőmű 3-as reaktorblokkjának bölcsőjét, védőzónáját megépítsék. Emellett természetesen folytatódik a Szekszárdi Húskombinát építése, amely 250—260 millió forint értékű építési és szerelési munkáival ugyancsak próbára teszi a vállalatot. S ha már Szekszárdról beszélünk: a Tartsay, a Kölcsey, a Gróf Pál utcai lakótelepek, a Babits Mihály Művelődési Központ, az úttörőház, eztán iskolák, óvodák és bölcsődék, a városközpont viselik magukon a vállalat törekvéseinek jegyeit. Korszerű anyagokkal, nagy termelékenységgel célszerű, esztétikus létesítményeket hoznak létre. S nemcsak Szekszárdon: az új kaposvári nyomda, a Láng Gépgyár dombóvári gyára, a dombóvári kultúrház, aztán a Mohácsi Farostlemezgyár, a mohácsi Kossuth filmszínház, a mohácsi Felszabadulás-lakótelep is. Komlón pedig a Szilvásilakótelep, a komlói Úttörőház, hogy csak néhányat említsünk o TÁÉV legsikeresebb alkotásaiból. A vállalat, miután a hatvanas években Komlón csökkentek a városépítési munkák, 1965-ben települt át Szekszárdra, és ala-B TW Elf kitör Határai közül Fővállalkozói tevékenység a tervezéstől a kulcsátadásig A gyökerek ma is Komlóhoz kötik a vállalatot kult ót Tolna megye állami építőipari szervezetévé. Komlón és Mohácson azonban továbbra is fenntartotta főépííésvezetőségeit, kiszolgálta a baranyai városok igényeit is. Az elmúlt több mint 16 esztendő alatt mintegy 7 milliárd forint értékű építési feladattal birkózott meg a TÁÉV. Míg 1965-ben mindössze 190 millió A III. ötéves tervben még 1123 lakást hagyományos szerkezettel készítettek. De már ek.kor is átadtak 324 panellakást, a dunaújvárosi házgyárból hozott elemekből. A vállalat 1971- ben hozta létre saját központi telepükön először a vázkerámia-betétes, majd az üzem rekonstrukcióját követően 1976- tól a szendvicsrendszerű panel-Szekszárdi modern városrészlet forintnyi termelést regisztráltak, 1980-ban 1 milliárd 400 millió forint építési, szerelési és ipari tevékenységet valósítottak meg. A kamasz fejlődéséhez hasonlóan gyors ütemben nőtt a vállalat kapacitása. A létszám 50 százalékos növekedése mellett nyolcszoros árbevétel-növekedést értek el. Ehhez persze a gépesítés, a szervezés, a korszerű építési anyagok és módszerek rohamos elterjesztésére volt szükség. Ám a hagyományos építési anyagoktól sem idegenkedtek, ha azok a városépítésben új színfoltot jelentettek, megtörték a lakótelepek egyhangúságát, vagy az ipari, a kommunális, a kulturális létesítmények célszerűsége, esztétikája ezt követelte. technológiát. A IV. ötéves tervben már jelentősen módosult az arány: 1391 hagyományos és 845 korszerű szerkezettel épített lakást adtak át. A most befejeződött ötéves tervben már 2991 lakás épült a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál tervezett, Pécsett is jól ismert regionális panelcsaládból, míg 564 lakás hagyományos szerkezetből. összesen tehát az elmúlt több mint másfél évtized alatt 7500 lakást építettek, s ha a megelőző 15 esztendőben Komlón felépített lakásokat is számítjuk, legalább hatvanezer embernek teremtettek otthont a vállalat dolgozói. Komlónál maradva: a TÁÉV továbbra is a baranyai városban tartja mintegy 300 dolgozóját, évente csaknem 200 milliós értékű építési feladat vár ugyanis itt rájuk. Komlón a színházterem, a kisegítő iskola, a bíróság, lakások ..., hogy csak néhányat említsünk a mostani munkákból. Aztán 1982- ben a liászprogrammal kapcsolatos Sikondai városrész építése is minden bizonnyal az ő feladatuk lesz. Mint az elkövetkezendő időben csaknem valamennyi építési szervezet, a jövőben nekik is új körülményekkel kell szembenézniük. Már 1980-ban sem érték el az 1979-es csúcsot, ennek ellenére 1981-ben és 1982- ben még nem lesz kapacitásfeleslege a vállalatnak. Ezt követően azonban, mint Villányi József, a vállalat igazgatója mondja, olyan munkákat kell majd indítaniuk, amelyek ma még nem ismertek. Felmerül a kérdés: az eddig dinamikusan fejlődő vállalat megtorpan, vagy képes lesz-e önmagát kiszakítani az építőiparban eluralkodott helyzetből, amikor a megrendelők sorban állnak a vállalat székháza előtt. Felkészültek a versenyre Az igazgató szavaiból az derül ki, hogy felkészültek a versenyre, bár a konkurrenciaharc az építőiparban nem számít még vállalati életfeltételnek. Az Építési és Városfejlesztési Mirisztérium támogatja a vállalatai közötti korrekt versenyt. A TÁÉV ennek szellemében kész versenytárgyalásokon részt venni bármely szervezettel határ-, időben és költségben akár Tolna megyében, akár a megyén, akár hazánk határain kívül is. Ehhez alakítják most át vállalati szervezetüket is, amely a fővállalkozói tevékenységre is alkalmas lesz: tervezéstől,, a bonyolításon, a kivitelezésen keresztül kulcsátadásig kívánnak a létesítmények gazdái maradni. Lombosi Jenő Országosan szervezőit a begyűjtés Vashulladék konténerben Furcsa ellentmondás: a konverteres acélmű mind nagyobb mennyiségben tudná felhasználni a hulladékvasat, ugyanakkor vállalataink egy része még ma sem érzi át annak a jelentőségét, hogy népgazdaságig menyire fontos a némelyek által szemétnek tartott vas visszajuttatása a kohókba. A vashulladék-begyűjtés évtizedek óta országosan megszervezett, amelynek fő gazdája a Kohászati Alapanyag Előkészítő Közös Vállalat. A tizenöt begyűjtőtelep évente hétszázezer tonna anyagot ad át a hazai kohóknak, a teljes mennyiség — a MÉH-vállalatokat is beszámítva — meghaladja az 1,2 millió tonnát. A mindenki által KAV-nak ismert cég Pécsett működő déldunántúli kirendeltsége Pakstól Barcsig szervezi a begyűjtést és továbbítja a vasgyártáshoz nélkülözhetetlen adalékanyagot. Az elmúlt esztendőben huszonháromezer tonna Gépesítették a hulladékvasat, illetve öntvényt gyűjtöttek össze több mint negyven vállalattól, amelyekkel szerződéses kapcsolatban állnak. A vállalatok kisebb hányada saját gépkocsijaikkal szállítják az ptvevőhelyekre a vasanyagot, amely tavaly kétezer tonnát tett ki: a fennmaradó mennyiséget a KAV túraszerűen indított kocsijai gyűjtötték be a vállalatoknál. A rakodást legnagyobb partnerek a Mecseki Szénbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat, a Zománcipari Művek bonyhádi gyára, valamint a MEZŐGÉP Vállalat gyáregységei. Az utóbbi években csökkent a haszonyanyag mennyisége, ami főként az öntvényekre értendő. A KAV a válogatott és fajtánként külön tárolt vasanyagért többet fizet, ennek ellenére az üzemek többsége vegyesen tárolja a kohóba való vasat. Ebből indult ki a vállalat, mikor kialakította a négy-, illetve hattonnás konténereket, amelyeket szükség szerint az üzemek vastelepein helyeznek el. A Mecseki Szénbányáknál, a MÉV üzemeiben, a Bonyhádi Zománcgyárban már általánosan elterjedt a hulladékgyűjtő konténerek használata, ami megkönnyíti a szállítási munkát is: a rakodást ezzel gépesíthették. A dél-dunántúli kirendeltség négyszáz konténerrel rendelkezik, így eleve biztosított az üres tárolóedények, amelyeknek nagy részét kihelyezték az üzemekbe.- s -Hass, alkoss, g/arapíts! (VI.) A vállalkozás kötelező! A népgazdaság VI. ötéves terve — mint ez az előző folytatásokból is kitűnt — elsősorban nem mennyiségi feladatokat, részletes, az ágazatoknak, vállalatoknak vagy a megyékben pontosan megcímzett — fejlesztési vagy termelési célokat ir elő, hanem valamennyi termelő egység és gazdálkodó szervezet számára ugyanazt a gazdálkodás egészét vezérlő, számsorokkal nehezen kifejezhető összetett követelményrendszert. A népgazdaság mai fejlettségi szintjén, a szükséges feladatok megoldásához más módon kellett felvázolni a teendőket. A fő célok és azok eléréséhez a reálisan választható legfontosabb eszközök tisztázása után célszerű volt a munkában, a gondolkodásban, a részletek kimunkálásában a vállalati helyi vezetésnek és kollektíváknak nagyfokú önállóságot teremteni. Kevesebb energiával A tervtörvényben lefektetett célok és a végrehajtás nagyobb önállósága mégsem mond ellent egymásnak. A célok önmagukban szabályoznak, vezérlik a gazdálkodást. Általános cél: az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése. Konkrét cél: a hatékonyság javítása, ami valamennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számára kikerülhetetlen feladat. A terv megszabja a hatékonyság fejlesztésének szükséges mértékét is: e szerint a népgazdaságban öt év alatt 20 százalékkal kell javulnia a termelékenységnek, s emellett oly mértékben kell javítani az eszközgazdálkodást, hogy az élő és holt munka ráfordítások együttes hatékonysága 12 százalékkal emelkedjen (az utóbbi öt évben elért 8 százalékkal szemben). A terv előírja, hogy jelentősen kell csökkenteni az anyag- és energiafelhasználást, mérsékelni kell a termelés és a kereskedelem készletigényét. El kell érni, hogy egy százaléknyi nemzeti jőve. delemhez csupán 0,6-0,7 százaléknyi energianövekedés és 0,7—0,8 százalékos készletemelkedés párosuljon. (Az elmúlt öt évben az energiafelhasználás a nemzeti jövedelemmel azonos ütemben, a készletek pedig gyorsabban nőttek.) A hatékonyság fejlesztése érdekében valószínűleg mindenütt más-más megoldás kínálkozik a legcélszerűbbnek. A terv azért nyújt a gazdálkodás számára széles mozgásteret, hogy a társadalmi munkamegosztás minden területén, mindenkinek legyen módja kezdeményezni, dönteni, cselekedni, szervezni - a hatékonyság, az ésszerűség, a versenyképesség érdekében. A nagyobb önállóság: nagyobb felelősség is. A növekvő felelősségnek már a tanácsi. vállalati tervek összeállításának időszakában maradéktalanul kell érvényesülnie. A középtávú tanácsi, vállalati terveket 1981 első félévének végéig kell elkészíteni. Ezekben a tervekben természetesen a népgazdasági tervnél sokkal konkrétabb, részletesebb célokat kell megfogal* mazni. Az ország előtt álló általános célok elérését reálisan, csakis a vállalatok konkrét középtávú tervei alapozhatják meg: az ezekben megfogalmazott helyi, konkrét cselekvési programokkal. A tanácsi tervekben az életkörülmények javításának konkrét, helyi programját kell felvázolni. Fontos, hogy a tanácsi gazdálkodásban tervezett takarékosság azonban - ezen a területen is — ésszerű gazdálkodást jelentsen, nehogy egy-egy helyi „spórolós" intézkedés fékezze az életkörülmények javításának általános programját. Az út, a közművek, a közlekedés, a bolthálózat, a telefonnal való ellátottság színvonala, karbantartása lényegesen befolyásolja a termelés eredményességének alakulását is. A körültekintő, felelősségteli és bátran kezdeményező helyi, vállalati tervezés, és az ebben foglaltak következetes végrehajtása a további fejlődésnek „pótlólagos” erőforrása lehet. Ahol ezt a „pótlólagos" erőforrást képesek kihasználni, ott bizonyosak lehetnek abban, hogy a nagyobb önállósággal valóban élni is tudtak. Az önálló, bátor kezdeményezés persze eddig sem volt tiltott a vállalatok számára. A vállalatok egy része azonban mégis inkább a bizto-. sabbnak tűnő, de megszokott gazdálkodás folytatása mellett maradt, 1979-1980-ig így is megtalálta a számítását. A VI. ötéves tervhez csatlakozó szabályozórendszer és az érvényben lévő hitelpolitikai elvek azonban az egy helyben toporgó, az állami segítségre számító gazdálkodói magatartásnak többé nem kedveznek. A szabályozó rendszer, s a hitelezési gyakorlat ma már egyaránt a bátrabban kezdeményező, eredményeket felmutató vállalatokat segíti. Egyértelműen érvényesül tehát az a törekvés, hogy ne csak mód leqyen önállóbban dolgozni, hanem ez legyen a legkifizetődőbb is. Szükséges a kockáztatás A következő években tehát ennek megfelelően ott lesz nagyobb a kockázat, ahol nem akarnak kockáztatni. Még pontosabban: ahol nem vállalják a felelősséget. Az efféle, a túl óvatos gazdálkodói magatartás fenntartása nehéz lesz azért is, mert a gazdaságirányítás intézményi rendszerének korszerűsítésével például az ágazati minisztériumok összevonásával, lényegesen csökken annak le. hetősége, hogy a vállalatra tartozó fejlesztési, termelési, munkaerő-gazdálkodási döntésekben — a minisztérium mögé bújhassanak. (Következik: Hogyan élünk?) Gerencsér Ferenc
