Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-06 / 64. szám

6 Dunántúli napló 1981. március 6., péntek ______ Közgazdasági étet -^1111 Toliseprű Beruházás­szűkében 'v A beruházás- és hitelpolitikai szekcióban igen sokoldalú és szerteágazó problémavizsgálat folyt. A felvetések és a kibon­takozott vita középpontjában olyan kérdések álltak, ame­lyekre a jelenlegi és a közeljö­vőben várható körülményekhez való igazodás receptje lehetett a válasz. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy számos kérdés a beruházáspolitikához kap­csolódó területekkel foglalko­zott, így például az árkérdés, a gazdasági verseny, a kisvállala­tok fejlődése stb. A szekció munkájában nagy hangsúlyt kapott a racionális és takarékos eszközgazdálko­dás követelménye. A korábbi években, a viszonylag bőséges beruházási lehetőségek idősza­kában . az állóeszközállomány dinamikus növekedése ment végbe, de a lekötött eszközök hatékony és gazdaságos fel­­használására szorító gazdasági érdekeltség igen mérsékelt volt. A valós hatékonysági kö­vetelmény vállalásának az esz­közök működtetőjénél, a beru­házási pénz igénybe vevőjénél kellene rögződnie, eltérően a mai gyakorlattól. A versenyárrendszer hatókö­rének további kiterjesztése ele­mi erővel megköveteli, hogy a lekötött eszközök‘kihasználása fokozódjék, a beruházás kivite­lezési költsége és ideje csök­kenjen. Hosszabb távon tartha­tatlan ellentmondást okozhat, hogy az előállított termékekkel szemben a világpiacot (azaz a minőséget, takarékos anyagfel­használást, munkaerő-kihaszná­lást, magasfokú eszközhaszno­sítást) állítjuk mérceként, de a beruházások kivitelezésében pazarolunk a ráfordítással, idő­vel; kockáztatjuk a hazai gaz­dasági avulást. Az építőipar­ban is bevezetendő versenyár­rendszer ki kell hogy kénysze­rítse a beruházás-kivitelezés e neuralgikus pontján a szerve­zettségi, hatékonysági, minősé­gi tartalékok feltárását. Az ár­rendszer korszerűsítése kapcsán figyelmet kapott az a követel­mény is, hogy ha az árfunkció kibontakoztatása során fokozó­dik az ár jövedelemelosztó és újraelosztó szerepe, akkor en­nek szerepet kell kapnia a be­ruházási irányok körüli válasz­tásban is. A beruházások finanszírozá­sában’ a jövőben olyan formák jelentőségét kellene fokozni, amelyek erősítik a vállalatok hosszabb távú finanszírozási pozícióját. A beruházási bank­hitel visszafizetési kezdőpont­jának a vállalatok számára kedvező módosítása mellett nö­velni kellene az alapjuttatás­hoz hasonló finanszírozási tí­pusok szerepét, elsősorban azért, mert a vállalatok a pers­pektivikus gazdálkodási bizton­sághoz igénylik a vissza nem fizetendő, csupán kamatszerű jövedelem fizetésére kötelező forrásjuttatást. A jelenlegi időszak szűkös beruházási lehetőségeivel összhangban vetődött fel olyan mérsékelt ráfordílásigényű be­ruházások célszerűségének kér­dése, amelyek az össztársadal­mi eszközhasznositás hatékony­ságát fokozhatják. Így történt említés a kisvállalatok fejlesz­tésének kérdéséről, ami egy­aránt felveti állami alapjutta­tás szükségességét, e területek megkülönböztetését a hitele­zésben, sőt a magánmegtakari­­tások bevonását is. Felvetődött a rendelkezésünkre álló nyers­anyagok minél fokozottabb fel­dolgozásának, a melléktermé­kek hasznosításának szükséges­sége. Az intenzív fejlődésre va­ló áttérés egyik feltételeként fogalmazódott meg a korszerű­sítő gépcserék széles körű szor­galmazása. Vissza-visszatérő igényként és követelményként került em­lítésre az a tartalék, amelynek kiaknázása még forrásokat sem Igényel: a termelés valamennyi mozzanatának szervezettsége, a szervezési kultúra nívójának határozott emelése. Dr. Belyácz Iván Miről volt szó Salgótarjánlian? Névböngészés-------------------------------------------------* ---------------------------------------------------­A z idén Salgótarjánban tartották hagyományos évi találkozójukat a Magyar Közgazdasági Társaságba tömörült fiatal közgazdá­szok. A találkozón országos szaktekintélyek szóltak a hatodik öt­éves terv feladatairól és annak vállalati összefüggéseiről. A vitára szek­cióüléseken került sor, itt többek között szó esett a vállalati árpolitiká­ról, a beruházásokról és a hitelpolitikáról, a vállalati önállóság és az ágazati-területi irányítás kapcsolatáról, a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar gazdálkodásáról. A találkozón ott voltak a társasán Baranya megyei szervezetének fiatal küldöttei is, akiket arra kértünk, számoljanak be a szekcióüléseken hallottakról. Cikkeink szerzői a Pécsi Tudomány­­egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatói. Az árszekcióban a kérdések többségét az 1980 januári ár­politikai intézkedéseket követő helyzettel kapcsolatban tették fel a kérdezők a szekció veze­tőjének és egy kicsit egymás­nak is. A vita során kitűnt, még bizonyos idő kell, hogy a gaz­dasági egységek megtanulja­nak élni az egyes területeken kapott nagyobb árképzési — tehát nemcsak az áremelési — lehetőségekkel. Egy orvosi műszereket is gyártó vállalat közgazdásza ki­fejtette, hogy néhány termékük, nél a jövőben sem tudják az indokolt áremelést elérni. A szekcióvezető válaszából kide­rült, hogy félelme alaptalan, az árszabályozók ezt lehetővé te­szik. Az ellenpélda egyes ke­reskedelmi vállalatok olyan ár­emeléséből származó, indoko­latlanul nagy nyereségtöbblete, amely mögött semmiféle több­letszolgáltatás nem áll. A tisz­tességtelen haszon miatti szankcióktól való nem is indo­kolatlan félelem is részben oka az elmúlt év minden eddigie­ket felülmúló árkedvezmény­akcióinak. Bár a fogyasztók összessége így tulajdonképpen visszakap pénzéből, az egyes háztartásoknál azonban ez na­gyon egyenlőtlenül oszlik meg. Kritikaként hangzott el, hogy nem átgondolt döntés a ha­vonkénti filléres áremelések sorozata ugyanazon termék­nél. Célszerűbb lenne a kisebb áringadozásokat a nagykeres­kedelemnek ártervezéssel kikü­szöbölni. A szekcióvezető sze­rint intézkedések várhatók az árváltoztatások minimális szint­jének meghatározására. A beszélgetés során szá­mos kérdésben egyetértés született a résztvevők között, két területen azonban nem si-Szabadabb kéz az árképzésben került a véleménykülönbsége­ket teljes mértékben eloszlatni. Az egyik: ki vizsgálja elsősor­ban az árak jövőbeni alakulá­sát? Az Országos Anyag- és Árhivatal, vagy a termelésben, forgalmazásban közvetlenül ér­dekeltek? A szekcióvezető a hi­vatal képviseletében érvelt: ha a termelés-forgalmazás szaba­dabb kezet kap az árképzés­ben, létérdeke a ki>l- és bel­piaci árak figyelése, előrebecs­lése. A másik oldal véleménye: a hivatalt többek között ezért hozták létre. A másik kérdéscsoport a fo­gyasztói árindex képzésének módszertani kérdéseire és hi­bahatárára vonatkozott. A szekció vezetője részletes is­mertetést adott a minta alap­ján történő fogyasztói árindex képzésének módszertani prob­lémáiról, a reprezentatív min­ta évről évre történő karban­tartásáról. Kifejtette, hogy e fontos mutató képzése haté­kony módszerrel, jelentéktelen hibahatárral történik. A vita során felmerült, hogy az utóbbi évek jelentős mérté­kű árváltozásait a mutatószóm kialakításánál úgy kellene fi­gyelembe venni, hogy a bázis­­időszak fogyasztási struktúrája nagyobb szerepet kapjon. A megemelkedett árutermék eset­leges kisebb fogyasztása a re­latíve drágább terméket kisebb súllyal szerepelteti. Ezért több­féle lehetséges árindexet kelle­ne egymást kiegészítve ele­mezni egy köztes mutató egye­düli alkalmazása helyett. Köz­tük a különbség bár nem len­ne nagy, mégis felhívná a fi­gyelmet a mutatószám becslé­ses eredetére. Dr. Herman Sándor ★ " — -----9!---------------­Vélemények az új iparirányításról A kormányzati és területi vál­lalatirányítás kérdéseivel fog­lalkozó szekcióülésen a vita döntően három kérdésre kon­centrálódott. O A legnagyobb érdeklődést a kormányzati iparirányítás át­szervezése váltotta ki. Az ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy régóta esedékes lépés volt az iparirányítás jellegének megváltoztatása: az Ipari Mi­nisztérium ugyanis az elképze­lések szerint elsősorban funk­cionális irányító szerv lesz, még ha ágazati irányító tevékeny­séget is fog folytatni. Alapvető feladata szerint stratégiai ori­entációjú, az iparpolitika ki­alakításáért felelős szerv. A vitatott kérdések ezzel kap­csolatban meglehetősen sokré­tűek voltak. Elsősorban is kéte­lyek merültek fel azzal kapcso­latban, hogy az Ipari Miniszté­rium képes lesz egyszerre több funkciónak magas szinten meg. felelni: egyetértés alakult ki abban, hogy ennek eldöntésé­hez legalábbis bizonyos átme­neti időszakra lesz szükség. Nem látszik jelen pillanatban világosan, hogy milyen viszony alakul ki a minisztérium funk­cionális és ágazati láncai kö­zött; teljesen homályos e pil­lanatban, hogy a minisztérium funkcionális szervei és funkcio­nális irányító szervek (Pénzügy­minisztérium, Országos Anyag-és Árhivatal, MNB stb.) közöt­ti kapcsolat terén mi várható. Ehhez kapcsolódik, de teljesen külön kérdés, hogy a vállalati gyakorlatbán e szervek viszo­nya miként jelenik majd meg. Q A vélemények másik nagy érintkezési felülete a vállalati szerkezet témaköréhez köthe­tő. A szekcióülés lényegében egyetértésre jutott a vállalati szerkezet decentralizálásának szükségességét illetően, bizo­nyos kételyek azonban megfo­galmazódtak, elsősorban a végrehajtás megalapozottsá­gát és ütemét illetően. Erőtel­jes vita bontakozott ki a trösz­ti és a vállalati önállóság kér­désében; e téren tapasztalt kol­légáink nagyon kedvezőtlenül ítélték meg a tröszti és nagy­­vállalati belső viszonyokat, és nagy hangsúlyt helyeztek a vál­lalatirányítás belső struktúrájá­nak forradalmi átalakítására. o A harmadik vitatott kér­dés a Magyar Kereskedelmi Ka­mara új szerepkörének értéke­lése volt. A kamara új formájá­ban elsősorban a vállalatok ér­dekegyeztető és érdekképvise­leti szerve lesz. Ennek megva­lósíthatóságát a résztvevők erő­sen vitatták — különösen olyan pontokban, mint például az al­ternatív iparpolitikai koncep­ció kidolgozásának kérdése. Dr. Fojtik János Kulcsszerepben az élelmiszer­gazdaság Az élelmiszergazdaságnak a VI. ötéves tervben fokozott mér­tékben kell kielégítenie mind a hazai szükségleteket, mind a külföldi piac igényeit. A szűkös fejlesztési lehetőségek között fel kell karolnunk minden kez­deményezést, gondolatot, amely segítheti céljaink elérését. Az egyik legizgalmasabb kér­dés: a külgazdasági egyensúlyi helyzet alakulása, ezen belül az élelmiszergazdaság szerepe az egyensúly megteremtésében. Egyebek mellett elhangzott, a devizakitermelés mutatója a búzánál és kukoricánál a leg­jobb, kedvező még a sertés vo­natkozásában, ugyanakkor a szarvasmarha- és baromfi de­vizakitermelése drágább a kí­vánatosnál. A devizatömeg mel­lett egyre jobban előtérbe ke­­iül a kitermelés hatékonysága, amelyre fel kell készülnie az üzemeknek. , Az élelmiszergazdaság speci­ális helyzetben van, mert nem tudja továbbhárítani a költség­­növekedést. Javaslatként hang­zott el, ha az energiaköltségek növekedését továbbra is beqyű. rűztetjük a gazdaságokhoz, legalább a gép és műtrágya bekerülési értékét stabilizáljuk! A vita itt kiszélesedett, bekap­csolva a támogatási rendszert, az ipari eszközök technikai és árszínvonalát, valamint a hát­téripar-hiány feszítő problémá­it. A magyar élelmiszergazda­ságnak olyan piacon kell ver­senyképesnek lennie, ahol pél­dául Dánia termékei vannak magas szintű ipari háttérrel és közel 50 százalékos (átlagos) támogatással H A VI. ötéves tervben a gép­­beruházás terén elsősorban ar­ra kell figyelnünk, hogy olyan kapacitású betakarító gépeket importáljunk, amelyek képe­sek a hazai hozamszinttel meg­birkózni, még akkor is, ha ezek nyugati importot kívánnak. A beruházások másik fontos te­rülete a tárolók építése. A ren­delkezésre álló jelentős forrást célszerű lenne decentralizálva a mezőgazdasági üzemeknek adni. Az üzemek ezeket a for­rásokat saját lehetőségeiket ki­használva konvertálható tároló­térrel hasznosítják. (Például az egyesülések következtében je­lentős kihasználatlan épületál­lomány rekonstrukciós jellegű felújításával). A gazdaságok pályázatok alapján kapják meg az összegeket, a pályázatokban a felhasználás alternatívái is szerepelnek! Az új gazdasági környezet­hez alkalmazkodva a decentra­lizálást elsőként az élelmiszer­iparban. kezdték el. A szekció résztvevői sokoldalúan bemu­tatták a tröszti szervezet árny­oldalait. Ugyanakkor rámutat­tak, hogy minden esetet külön kell vizsgálni. Általában szük­séges az élelmiszeriparban is a kis- és középüzemeknek meg. felelő súlyt adni, ugyanakkor fokozottan figyelni kell a.trösz­tök felbontásánál az előkészí­tésre, hogy az önállósodó üze­mek ne kapjanak erőforrásaik­hoz mérten magas terheket. Javaslatot tett a szekció, hogy a KISZ Központi Bizottsá­ga vizsgálja meg a fiatal ag­rárközgazdászok helyzetét, be­illeszkedési problémáit. Kevés a szakirányú képzettséggel ren­delkező vezető a gazdaságok­ban, mégsem ismerték fel sok helyen a közgazdászok szüksé­gességét, szerepét, elhelyezke­désüket az üzemi struktúrában. Dr_ Herich György Régi irodalmunk nagy értéke a Margit-legenda, ez az első középkori magyar nyelvű mű, amelyet Ráskai Lea Nyulak­­szigeti apáca másolt le az utó­kor számára. Ebben a kolostori életet reálisan bemutató mű­ben olvastuk: ,,Mikoron szent Margit asszony egy napon szo­kás szerént az mosdóviznek moslékát akarná kivinni az re­­fektóriumból (ebédlőből), de nem viheté el az víznek soka­ságáért, híva hozzá egy sorort (nővért), hogy segéllene neki, soror Csengét, Bodoldi ispán­nak lejányát. . ." Mindezt azért idéztük, mert a Dunántúli Napló február 27-i számában közzétett születési anyakönyvi hírek között az egyik szülő Csenge nevet adott leány­­gyermekének. A választás alap­ja lehetett a február 4-i név­nap közelsége, de talán inkább a régi magyar keresztnév iránti szeretet és minden bizonnyal a névnek kellemes zenei hang­zása (cseng-bong). Adataink vannak arra, hogy a XIII. szá­zadtól kezdve a Csenge, Csen­gő személynévként máskor is előfordult. Mostani fölújítására azért is szükség volt, mert ős­régi neveink egyike éledt föl benne. » A Csenge név azonban nincs egyedül a szép nevek listáján. Az említett közleményben két Viola keresztnevet is találtunk. E régi magyar női név latin eredetű, s ibolyát jelent. Nagy reneszánsz költőnk, Balassi Bá­lint írja: ..Gyönyerü szép kis vidám!” Ekkor még a viola nem azt a sárgásbarna, illatos kerti növényt (Cheiranthus cheiri) jelentette mint ma, ha­nem az ibolyának volt a neve (Viola odorata). Ekként veszi versbe Csokonai is ezt az árva, erdei, réti jelzővel ellátott sze­rény virágot: Mosolygott mindenütt a réti viola De reá csak ledér pillangó szárnyaló. Meg kell jegyeznünk, hogy az Ibolyák és Violák éppúgy édestestvérek, mint a Margit (jelentése: gyöngy) és a Gyön­gyi, vagy a Györgyi és a Geor­gina, akik szintén szerepelnek a februári születettek között. Azt hinné az ember, hogy a Viola, Ibolya nevet csak kék szemű hölgyeink birtokolhatják, hisz Tompa Mihály ekként kö­szönti a tavasz hírnökét: Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken: Légy üdvöz, kedves ibolya! E két név használata nincs összefüggésben a kék szem­színnel, hanem csak a szeretett nő kedveskedő megszólítására szolgált. Balassi Júliája nem kék, hanem fekete szemű volt. Erről tanúskodik a Hogy Júliára találó című versnek rövidítések­kel a verssorkezdő betűkben el­rejtett közlése: EKÉT ÉG FK SZEIT - - Ekként égeti fekete szemeit. És valóban, Júlia „szemütdek fekete széné" ' is megigézi a költőt. Vörösmarty véleménye egye­zik Balassiéval: Pillants egyet, édes rózsám, Fekete szemű violám! Hadd említsük meg a nem­régen születettek között talált egyetlen Imolát, amelynek dal­lamossága hasonló az Ibolya, Viola zeneiségéhez. E névről a Ladó János-féle utónévkönyv megjegyzi: ,,A szerény virágú imola növény nevéből utónevet először valószínűleg Jókai Mór alkotott Bálványosvár című mű­vében." Az ugyanilyen nevű olasz városnév csak véletlen egyezés. A már említeti névlistán az Eszter név vezet, amely való­színűleg perzsa eredetű név, s jelentése: csillag, bájos fiatal leány. A sok Eszternek riválisa a születettek névsorának végén szereplő Csilla, Vörösmarty al­kotása. A Csilla mellett a Csil­lag nevet is lehetne anyaköny­­veztetni. Hogy e névnek még­­sincs keletje, talán az az oka, hogy a férfiak a vonzó egyéni­ségű nők megszólítására gyak­ran mondogatják a Csillagom­at - főleg, ha nincs ott a fele­ségük. Tóth István PÉCS SZÜLETTEK: Farkas Zsolt, Gyenis Nóra, Burján Renátó, Kotvász Judit, Grosch Bernadett, Szabadi Gergely, Bodovics Eszter, Apari Richard, Rá­kos Borbála, Páva Gábor, Rajna Vanda, Mayer György, Nagy György, Tóth Éva, Tormási Balázs, Nagy Andrea, Gelencsér Viktória, Sashal­mi Andrea, Kárász Zsolt, Kalász László, Jagodics Bernadett, Ludwig Károly, Nagy Lajos, Kozma, Ildikó, Nagy Zoltán, Varga Zita, Kálmán László, Kovács Ibolya, Freund Ri­­chárd, Huber Tamás, Földi László, Kovács Nóra, Futó Noémi, Williams Christopher, Bayer Gábor. Horváth Emese, Papp Jenő, Bagi Éva, Fábrik Szilvia, Kovács Ákos, Orsós Anna­mária, Becker Csilla, Hopp István, Harmat István, Getta Mónika, Vincze Bálint, Dobos Agnes. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Csor­dás Zoltán és Bedő Valéria, Hajdú Csaba és Vajda Edit, Fucskár János és Garamvölgyi Judit, Nánási Gyula és Szekszárdi Judit, dr. Szalmásy Miklós és Tihanyi Klára, Horváth Sándor és Sztankováczky Mária, Hegédüs Tibor és Schmidt Mária, Szöllösi Árpád és Herman Mária, Várnai László és Gerner Edit, Szu­­hán István és Forró Éva, .Schukmann Zoltán és Jahn Ildikó, Varga László és Kertész Laura. MEGHALTAK: Horváth Jolán, Bán­fai Adámné Blézer Teréz, Szeder­kényi Ödönné Vorajti Ilona, Fajcsi János, Balázs József, Dallos István­ná Hajnal Piroska, Bencze Nándorné Mittinger Anna, Ruff Jánosné Grosch Mária, Radics József, Szegfű János, Faggyas Józsefné Békéi Erzsébet, Kovács Jenöné Juhász Éva, Pinterics Jánosné Gemeiner Gizella, Kamu Péterné Kasza Mária, Katies György, Járai Vilmos, Fogarasi Sándorné Gebei Eszter, Sarek Ferencné Jan­­kovics Mária, Szandtner Adámné Kakas Anna, Papp Mária, Wichter Andorné Vogl Teréz, Boksa Ferenc­né Schveitzer Anna, Gönös Imre, Hauk János, Nyilasi Lászlóné Bub­­regh Edit, Lörincz József, Béregi Bé­la, Maros Mátyásné Kriskovics Má­ria, Somogyi Györgyné Kemény Er­zsébet, Gerber Józsefné Nős Rozá­lia, dr. Sátori Jánosné Blauhorn Ilona, Keresztes József, dr. Hálós László, Kovács Imréné Szabó Mária, Vituska Antal, Schöpf Vilmos, Ga­vallér Istvánná Búzás Julianna, Le­­hőcz Tibor, Bellái István, Szarka Aladár, Lombos Henrik, dr. Gerzson István, Vargha Aladár, Vass Éva, Forrai Péter, Szederkényi Ödön, Tú­rna János, Balogh József, Pető Gyula. Kórházi felvételes ügyeletek Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek bel betegek részére Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár vá­ros és járás, a pécsi és a volt sely­­lyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek­­klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, sebészet, baleseti sebészet: II. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Honvéd Kór­ház. Koponya- és agysérülések: Ideg­sebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon; 11-169, Munkácsy Mi­hály utcai rendelőintézet, ügyeleti bejáró, telefon: 12-812. Veress E. u. rendelőintézet, telefon: 15-833. Gyer­mek betegek részére: Munkácsy M. * utcai rendelőintézet, gyermekpolikli­­nika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fogászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti helyi­ség, telefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK I. kér. Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs-Me­­szes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10 8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógy­szertár, III. kér.: Pécs, Veress E. u. 2. 10 7. sz. gyógyszertár. SOS-ÉLET telefonszolgálat hívószá­ma: 12-390, este 7-től reggel 7 nráia.

Next

/
Thumbnails
Contents