Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-05 / 63. szám
1981. március 5., csütörtök Dunántúlt napló Látogatás Szentlorinc üf iskolájában- látszólag Gink Károly fotói: Gink Károly Bortók színpadi műveihez készített fotóiból nyílt kiállítás a Vigodc Galériában, 1—2. A fából faragott királyfi sorozatból. Kottái Péter, a szentlőrinci 3. számú általános iskola igazgatója levélben kereste fel szerkesztőségünket, kérvén, hogy mutassuk be közelről intézetük törekvéseit és eredményeit. E levél előzménye az a január 6-án megjelent cikkünk volt, amely általános iskolát végzett, szakközépiskolában és gimnáziumban továbbtanuló gyerekek körében végzett országos felmérés" jó és rossz eredményeit ismertette, és melynek tanúsé, ga szerint ezen iskola tanulói gyenge eredményeket értek el. Az igazgató és a nevelőtestület kérésére ellátogattunk Szentlőrincre, hogy közelebbről is láthassuk, mik az okai az új iskola nehézségeinek. Addigra az is kiderült, hogy a jó tárgyi feltételek még nem oldanak meg mindent. Vajon milyen gondokkal küszködik egy olyan iskola, melynek látszólag nincsenek nehézségei, hiszen új, korszerűen van fölszerelve, nevelői felkészültek, és sokféle feladatot vállalnak. Koltai Péter igazgató így mutatta be az általa vezetett intézményt:- 1977-ben indult az iskolánk, tehát a mi nevelőközösségünk azoknak a gyerekeknek a tudásáért, erédményeiért tud majd felelősséget vállalni, akik ezután kerülnek ki innen, konkrétabban, akik most hetedikesek. Remélem, hogy öt év múlva jó tanulmányi eredményekről tudunk majd beszámolni. Az iskolaalapítással, amely Szentlorinc községfejlesztési programjának a része, tulajdonképpen szerencsénk volt: előbb épült fel ugyanis az iskola, körülöttünk ma is üres területek, szántóföldek terülnek el, és ezután kezd majd körénk nőni a 180 lakásos lakótelep. Mire tehát iskolánk „bejáratódik", nagyobb tanulólétszámmal és valószínű még összetettebb feladatokkal kell majd megbirkóznuiiK. Az első lépések- Hallhatnánk valamit az iskola indulásáról?- Nem volt könnyű. A legtöbb nehézséget az okozta, hogy a szervezés elején az érdekelt iskolák közül egy sem a jó tanulóit küldte ide. Éppen ellenkezőleg. Ez pedig elképzelhető, hogyan határozta meg a helyzetünket. Ugyanakkor a tantestület összeállításánál szerencsém volt. Szabad kezet kaptam. Olyan pedagógusokat igyekeztem idehívni, akik Szentlőrincről származnak, akik tartósan kötődnek a községhez. Az eltelt három és fél év alatt sikerült elérnünk, hogy a tantestület 18 tagjából 15 máris helyben lakik. Többségük fiatal, 28 év a testület átlagéletkora.- Ami átsegített a kezdeti nehézségeken, azon hogy itt a „prérin” kellett iskolát szerveznünk, az a jó nevelőközösség mellett a szülők részéről megnyilvánuló szinte példátlan öszszefogás volt. És itt nemcsak a 40 tagú nagyon lelkes szülői munkaközösségről van szó. Olyan volt ugyanis az építkezések után az iskola környéke, akár egy szeméttelep, öt órát az iskoláért címmel hirdettünk akciót. 200 szülő jött el kifesteni az iskola kerítését. Festő szakmunkás apukák vonalazták be a tábláinkat. Egy-egy család küldte azt a rengeteg virágot, amit a folyosókon, a tantermekben látni. Szocialista brigádok jöttek el kerítésalapot ásni, az udvarunkat parkosítani, a füvet gondozni. Szocialista együttműködést kötöttünk a Szentlőrinci Állami Gazdasággal. Ők vitték balatoni táborozásra, pécsi színházlátogatásra a gyerekeinket. A tanulmányi eredményeinken talán még nem tükröződik, de iskolánk egész közössége nagy ambícióval, óriási lelkesedéssel fogott munkához. Odaadás, törődés, lelkiismeretesség világlik ki a pedagógusok, köztük az első végzős nyolcadik osztályfőnöke, a napközis pedagógus, az orosz nyelv tanára, az úttörővezető, az igazgatóhelyettes körében folytatott beszélgetésből is. Az, hogy valóban jó kollektívaként indult ez a nevelőtestület, az adott helyzet viszont szinte emberfeletti feladatot rótt rájuk. Sok olyan tanuló került annak idején az iskolába, akinek korrekciós osztályba kellett volna járnia — ilyen azonban, noha három iskola működik a községben, nincs Szentlőrincen. Ez azt jelentette például, hogy a hatodik osztályban olyan gyermekkel találkozott a nevelő, aki nem tudott írni, a társa pedig olvasni. Korrekciós osztályban kellett volna foglalkozni velük. Az első esztendőben a tanulók mintegy harmada volt túlkoros. Lassan sikerül leszorítani a létszámukat, azaz sorra elvégzik azt a minimumot, amit a nyolc általános megkíván. Öt év múlva Valóban vonzó, derűs környezetet ad tanulóinak, pedagógusainak az új szentlőrinci iskola, amely úgy fest, olyan tiszta, mintha tegnap adták volna át. Birtokosai díszítik, szépítik, vigyáznak rá. Nehézségeik viszont azt mutatják, hogy a beiskolázás idején ez az intézmény nagyon nehéz helyzetbe került - míg más iskolákban bizony fellélegeztek . . . Pedig itt, a gyermekek iskoláztatása terén közös ügyről von szó. Nem lehet a nehéz eseteket egyoldalúan egy induló új intézmény nyakába varrni. A pedagógusokkal és az iskola igazgatójával folytatott beszélgetés után mégis bizakodva váltunk el egymástól. Azzal a reménnyel, hogy öt év múlva az innen kikerülő gyerekek tanulmányi eredményeiben is tükröződni fog nevelőik törődése, fáradozása. Gállos Orsolya Az iskola fizika—kémia előadóterme i Számolni nem szeret- Számolni nem szeretek, a logikai részek érdekelnek a matekból, a versenyen is ezért rontottam el egy feladat számítási részét — mondja kicsit röstelkedve, még el is pirulva Vida Imre, a pécsi mecsekaljai általános iskola hetedik b osztályos tanulója. Pedig nincs mit szégyenkeznie, mert a napokban lezajlott országos matematikaverseny megyei döntőjén magas pontkülönbséggel nyerte el az első helyet. Hogyan is történt ez?- Másfél órás dolgozatot kellett írni, öt feladatot kaptunkmondja Vida Imi, s még a tízórait is elmeséli és az eredményhirdetést, amiből kiderült, az ő első helyezése harminckét pontot ért el a maximális negyvenből.- Melyik feladat volt számodra a legnehezebb? — A paralelogramma-szerkesztéssel foglalkoztam ott a legtöbbet, ez vette el az idő nagy részét. A matematika mellett a fizika Imre kedvenc tantárgya, s rendszeresen jár az iskola matematikaszakkörére. Az osztályfőnöknője egyben a matematikatanára és szakkörvezetője is. Kováts Szobolcsnénak jelentett-e külön feladatot Imre felkészítése a versenyre? — Az órákon és a szakkörön kívül nemigen foglalkoztunk a matematikával. Én kijelöltem példákat, ő meg otthon megoldotta őket. De megbeszélni csak akkor szoktuk, ha problémát jelentett neki. Ez viszont igen ritkán fordult elő. Egy szorgalmas, jó eszű gyerekkel, mint Imi is, nincs sok külön feladat. Ezen a versenyen is minden őrajta múlott, mert tematikuson nem tudtunk készülni rá, hiszen fogalmunk sem volt, hogy milyen példákat kell majd mfegoldania — mondja a tanárnő. — S otthon van, aki segít a feladatokban? Imi elmosolyodik. Mint kiderül, édesapja középiskolai matematika-fizikatanár, aki sokat foglalkozik Imrével, segít gyakorolni. Az országos döntő pontos idejéről még nem kapott az iskola értesítést. Az országos zsűri minden megyéből bekérte a tíz legjobb dolgozatot és azok összesítése - pontszámok — alapján hívják be a döntő versenyzőit. Reméljük, Vida Imre is közöttük lesz. B. A. Megjelent a Dunatáj ez évi első száma A Szekszórdon megjelenő folyóirat élón Takáts Gyula három versét találjuk. Ezt követi Laczkő András Takáts Gyuláról írott tanulmánya, amely a költőt méltóan köszönti hetvenedik születésnapja alkalmából. Drescher J. Attila esszéje szintén az évforduló alkalmából íródott, s az idős költő regényeiről szól. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az ünnepelt sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban: e szám képei is az ö munkái.) Fried István Vörösmarty-tanulmánya a Három ellenző világ címet viseli, és elemzésének fő tárgya a Csongor és Tünde. Téglás János egy rendkívül érdekes Babits levelezést ad első ízben közre. Tessitori Nóra, a neves versmondónő szavalóestet kívánt tartani Szekszárdon a célból, hogy Babitsot megszerettesse szülővárosa lakóival. A tervezett estről hosszas levelezés kerekedett. A terv azonban sohasem valósult meg. A levélváltás sejteti, hogy nem az elmaradt est volt az egyetlen oka annak, hogy a költő — élete során legalábbis — nem lehetett próféta saját hazájában. A monumentalitás József Attila képeiben címmel közölt tanulmányt költőnk egyik legavatottabb ismerője, Fodor András. Nem mindennapi ismeretanyagról és elmélyült gondolkodásról vall Csányi László ismeretelméleti fejtegetése A negyedik király címmel. Egy másik születésnapról is megemlékezett a folyóirat. Az ünnepelt Mészöly Miklós, akiről is N. Horváth Béla tanulmánya szól. Szilágyi Miklós a múzeumi közművelődés kérdéséről ir. Röviden elemzi múzeumaink 1945 óta elért eredményeit, gondjait, rávilágítva az aktuális problémákra, megoldásuk lehetséges útjaira. Bay Endre Különös beiskolázás. Gondok nélkül Hz országos matematikaverseny megyei győztese 3 Szimulálni szükséges Magyar diákok hasznos Játéka Van egy magyar vállalat Péesett, amelyik bécsi, linzi és budapesti vállalatokkal versenyez a nyugatnémet piacon egy körülbelül 300 márkás műszaki cikk minél előnyösebb eladásáért. Ne tessék találgatni: ez csak játék. A termelést, a piackutatást, az értékesítést is csak szimulálják. öt negyedéves közgazdászhallgató szimulál. A szónak kétségtelenül van némi elmarasztaló íze, leggyakrabban sorkötelesekre és futballistákra szokták használni. Itt azonban egészen másról van szó. Az ötvennégy tagországot tömörítő AISEC a közgazdasági egyetemeken tanuló diákok nemzetközi szervezete. Ennek tagjai a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatói is. Külföldi tapasztalatcserék, tanulmányutak, szakmai gyakorlatok köszönhetők sok egyéb mellett ennek a nemzetközi kapcsolatnak. Egy linzi találkozás során merült föl a pécsi és az ottani diákok között, hogy szimulációs játékot kellene indítani az elméletben tanultak gyakorlati kipróbálására. Az ötlet kitalálói partnert kerestek, s találtak öt—öt bécsi és budapesti közgazdászhallgató személyében. A játék irányítását Kropfberger adjunktus, a linzi egyetem oktatója vállalta el. Az első megbeszélést a Balatonnál tartották meg tavaly szeptemberben. Mindenki egyenlő alapról indult. Meghatározták a „vállalat" induló tőkéjét, a gépkapacitást, a termék hozzávetőleges árát. Az információk rendszeresen érkeznek Linzből, s a „vállalatok" vezetőinek ezek alapján kell döntést hozniuk. Munkájukat a számítógép segíti. Amikor már mind a négy partner „lépett", a központi számítógép elemzi a döntéseket és közli a „világpiaci helyzetet”. A minőségi mutatókat is mennyiségivel kell jelölni, hiszen a gép csak így tud értékelni. (Például, ha az egyik vállalat javítani akarja a termék minőségét, egy bizonyos pénzösszeget fordít erre, s ez az összeg lesz a gyártmány minőségi fejlődésének kifejezője.) A játéknak számos haszna van. Túl azon, hogy Dunavölgyi Mária, Imhol Ferenc, Komjáthy Zoltán, Péter Sándor és Dobokay Gábor a szakmáját gyakorolja, valamennyiük számára nemzetközi kitekintést is ad ez a szimuláció. A játék irányítói ugyanis mindenkor figyelembe veszik az időszerű gazdasági helyzetet, s ezt a feladatokban, információkban is megfogalmazzák. A „tőkés fejjel gondolkodás" bizony néha problémát okoz a pécsi hallgatóknak. Erre a legjobb példa, hogy amikor a központ azt jelezte, hogy a munkások magasabb bért követelnek, a mi hallgatóink ezt a követelést azonnal teljesítették. Kiderült, hogy feleslegesen, mert a béremelés automatikusan bekövetkezett volna — a játékban — s ezt csak az árak megállapításakor kellett volna figyelembe venni. A pécsi közgazdasági karon a negyedévesek számára tantervi anyag az ehhez hasonló szimulációs játék, de csak a belföldi piac körülményei között. A két-két magyar és osztrák egyetem AISEC-szervezetének égisze alatt megszületett diákkapcsolat nemcsak a játékban részt vevő hallgatók, hanem diáktársaik, de talán oktatóik közgazdasági tapasztalatait is gyarapítja. H. J.
